600-as tölgy év végére

Az idén unokabátyám sérülése miatt az év végi Ősök túra a hagyományos időpontban  elmarad. Gondoltam, a vadmacskás utamon talált szilek lemérésével vigasztalódom a Gemencben. De a Péter-híd és a Visszafolyó-Duna környékén csalódtam. Egyetlen egy fa sem volt listás.

Néhány hete ez a vidék még olyan biztatónak tűnt. Most hogy centi is volt nálam hirtelen minden fa "összetöpörödött."

Kicsit bóklásztam erre-arra, de semmi. 

Mohás fák. Még normális fényképet sem csináltam. Egy gemenci úton két óra alatt legalább 20-30 képet szoktam csinálni, most meg ötnél tartottam, azok is ilyen holt unalmasak.

Még volt annyi időm, hogy felkeresek egy tölgyet, amit Pósfai György talált még az "ősidőkben". Figyelmes szemlélő látja is a fát már a sűrűben.

595 cm-rel került a listára 2009-ben. Én most 620 cm-nek mértem. Nem túl szép fa, mert 160cm-en már ágazik, aztán felfelé még többet. Ha azonban ott áll az ember mellette, van nagy fás élménye.

Amikor Gyuri 2009-ben jó dendromán érzékkel kiszúrta a sűrűben, a kubikárokban magasan állt a víz. Az átkelésre használt törzs is meg van még, sőt párja is akad már.

Csalódva indultam hazafelé, amikor egy "esztétikus 400-asnál" megálltam. Már többször láttam a töltésről, de egy 400-as miatt nem igen áll meg az ember tekerés közben, annyi ilyen van a Gemencben. Most gondoltam, hátha sikerül az erősen dőlő fát alulról izgalmasan fotózni, hogy legalább feldobjam a kevés gyenge képet.

Odafelé tartva aztán "nőni kezdett". Az hamar nyilvánvaló lett, hogy "unfair versenyző. " Egy olyan fokban áll, amit az árvíz gyakran jár, így aztán a víz elvitte a talaj jó részét körülötte. Tulajdonképpen a gyökerei jó magasan kilátszanak. Ennek következtében gyorsan keskenyedik, az alsó széles része pedig többé-kevésbé gyökérzet.

Összességében szép fa. Viszonylag magasan mértem, és amikor a centivel körbeértem elképedtem, mert a 7m körül zárult a szalag. Aztán sokat igazgattam még végül 602 cm-nél megálltam, itt már lehetett józan kompromisszumot kötni.

Ilyen fánál szelfi is készül.

A végén még egy kis rudli utolsó tagját is elcsíptem a töltésen hazafelé tekerve.

Év végi visszatekintés

Először felidézem az év legemlékezetesebb eseményeit.

Az év jól kezdődött. Januárban Pósfai György, Szél Győző és Lukács Robert társaságában egy napos nagyszerű fázáson vehettem részt a Duna mentén és Bédán.

Januárban váratlanul sikeres lett egy gemenci bejegyzésem, amit megpróbáltam humoros formába önteni, hogy elkerüljem az ismétlődésekből származó unalmakat. A "Közmondások útja" népszerűségét annak köszönhette, hogy több megosztást kapott, sőt  Csontos Péter  feltette még a Gemenc Zrt. honlapjára is. Jeges fürdőjéről számomra is  tanulságos lett ez a túrám. Egyébként az év egészére jellemző volt az, hogy a rendkívülien "önismétlődő"   bejegyzéseim unalmát "nyelvileg" igyekeztem feldobni, kevés sikerrel.

Februárban a mecseki télies túrám lett a legemlékezetesebb, még úgy is, hogy a Köszeg-forrás környéki erdőrezervátum maga nagy csalódás volt. 

Március legemlékezetesebb eseménye ismét egy mecseki későtéli túra volt, amit nagyon feldobott az, hogy a leánykökörcsinek iránti keresőszenvedélyem révén Lukács Robival is összeakadtam.

Április nagy eseménye a Pósfai Gyuri által szervezett Ágneslaki Dendromán Találkozó volt, ami többek közt az ország legmagasabb fájához is elvezetett. (A hírek szerint újabban a Zemplénből támadt kihívója.) Március végén még hó volt a Mecsekben, itt az előrelátók (és bátrabbak) már fürödtek a gyékényesi tavaknál.Összesen öt részben számoltam be a találkozóról.

Április, és egyben az egész év egyik legolvasottabb bejegyzése, a választásokon elhangzó gemenci turisztikai ígéretek áttekintéséről szólt.  Ugyanígy,  egy nyár közepi szokásos bejegyzésem is nagyot ment a netten, talán a turisztikai kínálatbővítés gemenci lehetőségeit firtató "elszólásai" miatt.

Május  maga volt a mélypont. Korábban a kosborszezon által felpörgetett hónap most csak  csalódást hozott. Nem is idézek ebből a hónapból semmit. Júniusban régi barátokkal egy hétvégét töltöttünk Püspökszentlászlón. A Hidasi-völgy olyan részére is eljutottam, ahol még nem is jártam. 

Június legvégén a Bükkben voltunk feleségemmel. Szokatlan, hogy olyan hűvös volt, hogy kabátban ülünk a Tar-kövön. Szép út volt, de nem sikerült tökéletesen. Öt részben számoltam be róla.

A júliust a Torma Zoli által szervezett veránkai két nap aranyozta be, a maga hatalmas fáival.

Egynapos szegedi kirándulásunkon is emlékezetes lett a mórahalmi Nagyszéksós-tó madárgazdagsága.

Augusztus a családi utak hónapja volt. A tisza-tavi motorcsónakos kirándulás felejthetetlen élmény volt.

A nyaralás második felét Szlovákiában töltöttük. Generációmnak általában már fiatal éveiben megadatott a Tátra, a Szlovák-paradicsom, és a Dunajec-áttörés élménye. Én most  igyekeztem ebből valamit pótolni, illetve a családomnak átadni.

Az idén Szálkán szeptember végéig tartott számunkra a fürdési szezon. Ritka élmény a jégmadaras, szarvasbőgéses úszkálás.

Szeptember volt a geresdi (erdősmcskei) bányató újrafelfedezésének a hónapja. Mostanában aggasztó hírek érkeznek a volt bányáról.Szerencsére ezeknek semmi alapja.

A szeptemberi jó idő októberben is folytatódott, de ekkor már egyre nyomasztóbb lett a júliusban kezdődő aszály.  Többször is megdőlt az évszázados alacsony víz rekord a Dunán. Ehhez kapcsolódott a legnagyobb bejegyzés-sikerem is. A Gerjeni-zátonyról írt beszámolóm néhány nap alatt több mint tízezres látogatottsággal  az év sikere lett. Ehhez persze nem volt az elég, hogy jól sikerüljenek a képek. A nézettsége azért lett óriási, mert Szávoszt-Vass Dániel megosztotta blogjában, a Dunai-Szigeteken és Facebookján. Érdekes, hogy a hasonló másik bejegyzésemre viszont már a kutya sem volt kíváncsi.

Október egy nem túl jól sikerült, de azért szép őrségi túráról is emlékezetes maradt. 

Novemberben újabb könyvre került fel a nevem, ezúttal mellékszereplőként, szövegíróként egy fotóalbumra.

Ebben a hónapban újabb mini találkozóra invitált Pósfai György, ezúttal ismét Bédára mentünk.Nagy nap volt ez is.

Decemberben eddig a vadmacskás bejegyzésemet nézték meg sokan, amit megint a Dunai Szigetek népszerűsített.

Összességében az idei év is gazdag volt, én így éltem meg.  A látogatottság rekordot döntött, eddig 67 ezer volt, ami több mint 10 ezerrel múlja felül a tavalyit. Ugyanakkor a bejegyzések száma egy kevéssel a tavalyi alatt marad majd. Sok tervem nem valósult meg, máshol jobban alakultak a dolgok, de összességében a tavalyi évet sikeresebbnek érzem, nem csak a teljesen váratlan Podmaniczky-díj miatt.  A jövő év eleje beláthatóan szörnyű lesz, és hogy mit hoz a második félév, az még teljességgel kiszámíthatatlan. Nagy siker lenne, ha legalább a tavalyi szinten maradna ez a blog, tavalyi szinten maradna az életem.Tavaly is azzal fejeztem be, az idén sem tudok mást: Adja a Gondviselő, hogy a következő év is ilyen jó év legyen!

Havazás előtt és után

Ökörszem

 A múlt hét péntekjén rendkívül szürke és zúzmarás idő volt az eseménytelen Sároson.

Zúzmarás füzek

Aztán szombaton megjött a hó. Bandukolás a Csacska-szurdikon felfelé.

Szekszárdi szőlők közt.

Szekszárdi dombok.

A hét elején a napfény is társult a hideg időhöz. Beállt a jég Keselyűsben.

A Sáros fokán is.

A G78-as tölgy Keselyűsben.

Csuszka

Sárközi tél. 1.

Sárközi tél.2.

Fák és vadmacskák a Gemencben

A hétvége főszereplői közül az egyik.

A hétvégén hajtóvadászatok voltak a Gemencben, amiről a Gemenc Zrt honlapja - nagyon helyesen és ugyanakkor némileg  szemérmesen - tájékoztatja is a polgárokat, természetesen erdőjárási korlátozások formájában. Így  nem mélységi túrát terveztem, hanem egy kerékpárosat, a töltésút melletti listás fák ellenőrzésére. Az első fa mindjárt kellemetlen meglepetés. A képen látható, hogy ennyi maradt az egykori zöld juharból, ami 2011-ben még így nézett ki. Itt van a Pósfai-listás fényképe 2012-ből. Majdnem 400-as volt, és nem tűnt betegnek. A zöld juharok már csak ilyen megbízhatatlanok. Érdemes a régi képeket olyan szempontból is összehasonlítani a mostanival, hogy akkoriban a kubikárok még mennyire tiszta volt. Mára már teljesen felgazosodott, felbokrosodott. Évek óta nem járja át jelentős víz.

A Zátony-tavánál 2011-ben többször voltam, 2012-ben Gyurival is végigjártuk, több nyárfát és füzet is begyűjtöttünk ezen a biztató területen. 

A vidéken szerencsére most nem kell tartani a vizenyős területektől, úgyhogy szinte "szívott magába". Három dolog tartott vissza csak: 1. A puskadörgések figyelmeztettek arra, hogy most nem a mélységi túrák ideje van.  2. A centimet megint otthon felejtettem, amit most nem egykedvű közönnyel, hanem szentségelő bosszankodással fogadtam. Ezt azért növekvő dendromán-aktivitásom jeleként fogtam fel. 3. A sűrűből olyan folyamatos disznóvisítás hallatszott, amit inkább fenyegetőnek, mint csábítónak éreztem.

Úgyhogy maradt a további töltéskerékpározás, és a kubikárok fái. Egy 700-as fekete nyár, egy erős kísérővel. Itt vannak 2012-ből, amikor Gyuri listára vette a bal oldalit.

Itt meg 2012-ben már csaknem 700-as fűz  most,  és némileg jobb formában egykoron. 

A Péter-hidi tölgy az utóbbi években már nem nagyon növekedett. Esélyes arra, hogy egyszer csak megroppan.

Ennek ellenére még jól tartja magát.

Közelében feltörekvő fiatalok. Ez éppen G9-es sorszámmal került be a gemenci magfa katalógusba. Persze az öreg Péter-hidi már magfa számot sem kapott.

A közelben egy 800-as fűz van egy rét közepén, amit még Gyuri talált valamikor az "ősidőkben".  Amikor először láttam, már roncs volt. Most szinte biztos voltam benne, hogy teljesen összeroppanva látom, de nem, egész jól tartja régi formáját.

Hihetetlen potenciált éreztem most ebben a vidékben, és tényleg csak néhány métert haladva hatalmas vénic szilekbe botlottam.

Ennél a második szilnél már igen-igen bántam azt az ottfelejtett centit, de ide még visszatérek, ha összejön.

Bár már nem halottam puskalövéseket, de azért mélységben nem nagyon haladtam, úgyhogy a Visszafolyó-Duna medrében hamarosan vissza is tértem a Péter-hídhoz. Nagy potenciál van ennek a medernek is a partján. Egyszer végig kéne járni a medret.

Helyenként persze nehéz haladni.

Valami furcsa etnoollalológiai lelet. Belül fehér zománc volt egykoron, kívül zöld, átmérője mint egy kályhacső, de feneke van, magassága egy arasz.

A legnagyobb listavárományos füzem 800-as méretekkel szintén a töltés mellett van, a Péter-hídi tölgy szomszédságában. Legnagyobb ága letört.

Ekkor már kezdett alkonyodni. Az első vadmacskát még elbénáztam. A fékcsikorgásra eliszkolt. A másodikat meglátva már csak az első féket használtam, és a gépemet is bekapcsolva hagytam. Valamelyest sikerült becserkésznem.

Még a tovaszökkenőt is sikerül valamelyest lefényképeznem. Vadmacskáknál a farok a döntő a fajtisztaság kérdésében. Ez eléggé vadmacskásnak tűnik a korábbi "leletemmel" ellentétben.

A harmadiknál már a kerékpárt némileg hátrahagyva még közelebb sikerült somfordálnom. Nyilván az este felé közeledve a vadmacskák kijönnek a töltésre, ami egy jól áttekinthető terep, és nyilván tele van pockokkal meg hasonlókkal.

Sajnos amikor ez félreugrott, akkor a kis Sonym cserbenhagyott. Nem sikerült élességet találnia. Így ezt a kis homályos képet közlöm csak, amin azért világosan látszik, hogy milyen vastag, tömött farka van. Színe is világosabb, és az egész macska erőteljesebb volt. Szerintem ez volt a legtisztább génállományú vadmacska, amit valaha láttam.