Gazolás Villányban

A Villányi-hegység nem csak a borászok által kedvelt. Egy-két csodás és néhány csalódásokkal teli utam volt már ebben a kis hegységben. A Mecsek helyett inkább ezt választottam, gondoltam ez intimebb lesz. Magyarul senkivel nem találkoztam, leszámítva a szőlők közt egy permetezőgéppel "üldöző" traktorost és egy kegyhely kisszámú hívőjét. 
Érdemes megjegyezni, hogy a siklósi vár külső falgyűrűjén néhány évvel ezelőtt a tornyoknak még megvolt a sisakja, bár rossz állapotban. Felújítás helyett lebontás lett a sorsuk. 

Több mint 10 éve egyszer május elején felmentem egy itteni sziklagyepre és elképedtem az itt tapasztalt kosborgazdagságon. Akkor május eleje volt, most május közepén mentem (a bejegyzés később kerül fel) , gondoltam az idén minden késik kissé. Keselyűsben csak most robbant be a szezon.

Az első felismerésem, hogy nagyon elkéstem. A majom- és vitézkosborok már mind rég elnyíltak. A magyar szegfű pedig már virít, pedig az nálunk csak június elején indít. 

Most itt az ibolyás gérbicsnek van szezonja, ami nálunk júniusi. 

Csodás tarka nőszirmok. 

Az árvalányhaj is már beindult. 

Varjúháj. 

Sziklák varjúhájjal. 

Sziklák tarka nőszirommal. 

Árvalányhajas. 

Kilátás Máriagyűd felé. 

Háttérben a Tenkes.

Piros gólyaorr. 

Legyezőfű. 

Ahogy a sziklagyepen felfelé haladtam egyre több lett a nagy ezerjófű. 

Fák közt elbújva. 

Legyezőfűvek ezrei. 

Lenyűgöző volt ez a gyep. A bükki sziklagyepek óta nem láttam ilyen szépet. 

A mi kis dombságunkban egy ilyen tő már ritkaságszámba megy. Itt meg az erdő felé tartva egyre több lett. 

Utolsó pillantás Siklósra és a gyepre. 

A szőlők közt permetező traktor elől menekülve érem el a Csukma-hegyi keresztet. Nincs szép környezetben,  de a keresztet gondozzák. 

Az erdőbe befordulva nyílásra kész ibolyás gérbics fogad. 

Az erdő sztárjai. 

Kezdetben elképesztő mennyiség volt ebből a védett növényből. Aztán ahogy a turistaút északabbra, sűrűbb erdőkbe fordult, egy csapásra eltűntek. 

Arra gondoltam, Máriagyűdre leereszkedve a sziklagyepek ismét el fognak kápráztatni. 

Nem így lett. Csak ez a vajvirág lett megörökítésre érdemes ezen a gyepen. Ráadásul évekkel ezelőtt egy téli napon innen még csodás kilátás volt. Mára már ez is megkopott. 

Akkoriban még mindketten könnyen megküzdöttünk a helyenként nagyon meredek domboldallal.  Most hatalmasat estem lefelé ereszkedve. 

Érkezés a szakrális együtteshez. 

Hétköznap délután kevés a hívő, a turista a kegyhelyen, de a templom nyitva. 

A szőlők közt indulok vissza az autómhoz. Érintem a Csukma-dűlőn a Szentkutat, ami a máriagyüdi szakrális kistájnak ma már kissé félreeső része.  

Egykori istálló romja. 

Tipikus régies pince. 

Hazafelé még beugrom a villányi szőlők közé. Kilátás a Beremendi-rög felé, amit a cementgyár már félig lebányászott. 

A villányi szőlők is szépek. 

 

Éjszaka a Gemencben

Szombaton a DDNP éjszakai túrát szervezett a Gemencbe, a Keselyűsi részre.

Az alkonyi percekben még néhány fényképet készítettem.

A túrát Dombi Imre természetvédelmi őr vezette, akitől mindig sok aktuális és általános információt kap az ember az Gemencről, már csak ezért is érdemes részt venni egy ilyen túrán. 

Imre kutatási területe a denevérek világa, én ehhez különösebb affinitással nem rendelkezem. Így is érdekes volt a denevérdetektorral az ultrahangjukat megtizedelt frekvencián hallgatni. 

Néhány hír ezen kívül is roppant érdekes volt. 
A fészkelő fekete gólyák egyedszáma az utóbbi időkben csökkent, a réti sasoké emelkedett. Most már az a helyzet is előállt, hogy több a réti sas, mint a fekete gólya, ami azért is érdekes, mert dokumentált esetek vannak arról, hogy a rétisas rátámad a fiókákra. 

Rovarbemutató. 
Az éjszakában sakálhangokra voltam kíváncsi, de ebből még nem sok volt. A Gemencben is nyerésre állnak a vadászokkal szemben, és most már tény, hogy el-el kapnak egy-két malacot és gidát is, de nem vadásznak akkora szervezett csapatokban, mint a farkasok. 

Átkelés. 
A farkasok egyébként állandó jelleggel megjelenték a Dél-Alföldön is, csak ezeket híreket nem kapta fel a média, mert ezek a területek nem frekventáltak turisztikailag. Ez még a déli kerítésépítés előtt történt A Hajós környéki erdőkben két falka is élt, amelynek kóborló tagjai időnkét a Gemencben is megjelentek. Az utóbbi időkben viszont már nincs hír róluk.

 

Környékbeli kosborkörút

Nézzünk körbe, mi a helyzet a környékbeli kosboros helyeken.

Keselyűsi pókbangós: A sok tavaszi eső miatt nagyra nőtt a fű, de azért akad bőven.

Keselyűsi kosboros: Bőven van vitézkosbor, de más ritkábban előfordul faj (tarka, agár) nincs. 

A környék elsőszámú kosboros területe már évek óta. 

Zsálya azért még több van. 

Most már szinte másfél év óta szinte folyamatosan van víz a Keselyűsi-Ásás-Dunában.

Közönséges tarkalepke. 

Legnagyobb csalódás a Sötét-völgy. Itt évtizedek óta stabil álloánya volt a bíboros kosbornak. Most csak fehér madársisakot láttam, igaz azt sok helyen. 

Nagy fakopáncs

Kis Apolló lepke. Nem túl  szép, de értékes. 

A Gurovicai -erdőben is a fehér madársisak nő most.

Kisebb erdei roncstelep van azon a Gurovicai-erdőben  lévő helyen ahol elég nagy gyakorisággal a mecseki zergevirág szokott előfordulni. Most persze semmi. 

Dámbika. 

Tipikus.

Három éve nem voltam a bogyiszlói Orchideás-erdőben. 

Vitézkosborok megnyugtató számban. Mást viszont nem láttam, pedig ilyenkor kardos, sőt fehér madársisak is szokott lenni, ne is beszélve békakonytról.

Tengelici rétek. 

Nagyjából ugyanaz a helyzet, mint Keselyűsben. A sok eső miatt magasabb a fű, jóval túlnövi az idén a  pókbangókat. 

 

Szerintem a legszebb madarunk a gyurgyalag.

Párban. 

Az Óriás-hegy környékén is fehér madársisakokat látok.