A Mecsekben

Az út legnagyobb dendromán hozadéka egy Abaliget környéki ősbükkös felderítése, számos listásnak tűnő bükkökkel, de haladjunk csak szépen sorjában.

Egy osztálykirándulásra hívott meg egy nagyon kedves osztály és osztályfőnöke. A programot nem én állítottam össze, de az első napé szinte ideális volt számomra is. Pécsről gyalogtúra a Mecseken át Abaligetig. Az osztály a Kis-Tubesnél.

Helyreállt a dolgok rendje. A Misina és a Tubes környékén annyi nagyezerjófű van, hogy ha nem lenne védett és ehető lenne, akkor  kombájnnal aratnák a pécsiek (némi barokkos túlzással élve). Sorrento a Budai-hegyekben a kanyarban sincs ehhez képest. 

Akkora példányok vannak, hogy szinte derékig érnek.

Itt is lenyűgözött a sziklagyep fajgazdagsága, bár éppen fajváltás időszakában vagyunk.
A kosborok első nemzedéke már levirágzott. Így olyan szerényebb növényekkel kellett beérni,
mint a hasznos tisztesfű...

...vagy a varjúháj...

...vagy a vajfűveknek valamelyik faja.

Persze kínált a Mecsek igazi nagyágyút is, mint amilyen például a pázsitos nőszirom.

Kosborokból tényleg minimális volt most a teríték. Unalomig madárfészek kosbor...

...helyenként kardos madársisak, de ezek nagy része is már levirágzott.

Nyilván csak a kifejezetten rosszul halló és lassú  állatok jönnek csak számításba egy erdőben vonuló, csaknem harmincfős osztály esetén. Ilyen lehet pl. ez a cincérféle...

... vagy a lábatlan gyík...

... vagy a  kétdimenziósra lapított erdei sikló.

Hol csapatokra szakadva....

...hol szépen libasorban vonul az osztály több mint 16 km-en keresztül.

Kilátás a tubesi kilátóból a Zengő felé. A sok híradástechnikai toronyból csak egy vékony antenna volt kikerülhetetlen.

A Misina a kilátóból. A fenyegető felhők szinte végigkísérték utunk, de szerencsénk volt.

Furcsa egy csuszka szemből.

Nagyon kevés békát láttam eddig az idén. Konkrétan ez a varangy az első.

A Spirál-víznyelő kis kémlelőablakán bepillantva nem gondolná az ember, hogy a Mecsek legnagyobb barlangrendszerébe néz be.

Az orfűi Sárkány-szakadékba is lenéztünk.

Beérkeztünk Orfűre.

Orfűn is a svábosan  falusias hangulatokat fényképezem.

Szépen helyreállított ház, ami egykoron módos gazdáé lehetett.

Az első dendromán szívdobbanás: korai juhar az abaligeti elágazónál.

Kisasszony szitakötő kollégám ujján.

Az Abaligeti-barlang. Valami érthetetlen okból ebben a barlangban a Duna-Dráma Nemzeti Park nem engedi a fotózást. Érdekes, hogy a jóval jelentősebb  barlangokat gondozó Aggteleki Nemzeti Park igen.(Nyilván vakú nélkül.) Példának itt a Rákóczi-barlang vagy a Baradla. Nyilván, ha DDNP nem csinálja ezt a hülyeséget, akkor most a várhatóan néhány száz főre tehető látogatóseregem  egy többé-kevésbé élvezetes beszámolót kap a barlang szépségeiről, és kedvet kapva esetleg többen meglátogatják azt, ezzel is bevételt hozva a DDNP-nek. 

Amíg a buszra vártunk, addig a barlang feletti hegyoldal bükkösében néztem szét.

Persze az ember osztálykirándulásra nem hoz centit.

Így pusztán szemmértékre hagyatkozva meri kijelenteni, hogy...

...legalább 3-4 fa listás lehet errefelé.

Például ez szinte biztosan az.

Gyökerek.

Persze lehet, hogy már több dendromán is járt itt, és...

azért nem szerepel egyetlen listán sem, mert ezek a fák nem elég nagyok, vagy mint
Lukács Robi, ők sem hoztak centit.

De például ezt a fát elnézve, a fenti hipotézisem nem valószínű, hogy helyes.

Ma reggel már ragyogó idő volt, és az ébresztő előtt csavarogtam még egyet Sikonda környékén.

Sikondán volt a szálláshelyünk.

Komló a reggeli párában.

Ez egy fantasztikus tölgytalálat lett volna, ha fél méterrel feljebb ágazik szét.

A Budai-hegységben

Lényegileg mint sofőr, fővárosunkba kerületem. Ha már így adódott, akkor körbenéztem a Budai-hegységben budaörsi indulással. Első megállóm a Kálvária.

A kápolna  a Kálvária lábánál. Szépen rekonstruált  kápolna 1817-ből.

Érdekes a berendezése is.

Még torzóban is szép fa Krisztus.

Szent János a Steinberg (Kő-hegy) szikáival. Budaörs (Wudersch)a kitelepítésig német település volt, ezért erősen indokolt itt is az eredeti földrajzi nevek használata.Szerencsére egy helyi ismertető térkép már ezeket is feltüntette.

Szent János és a Luckenberg sziklái. Ma ez a egy fokozottan védett természetvédelmi terület.

Lenyűgözött a sziklagyep fajgazdagsága.

A Türeknsprung (Törökugrató) a Steinbergről. Jól beépítették ezt a hegyet is.

A steinbergi kápolna mellett álló Szentháromság

A steinbergi kápolna és környéke.

A Wendler-kápolna. Egyszer már - egy "ikeázás" után - jártunk itt. Akkor el is határoztam, hogy ide még visszatérek.A kápolnát itt is lerombolták a svábok kitelepítése után, azt úgy kellett szinte a semmiből visszaépíteni

Egy sziklakápolna maradványai.

Egy régi pince.

Következzék akkor a sziklagyepek egy-két védett ritkasága: Árlevelű len.

Szent István szegfű. Ez már igazi nagyágyú, fokozottan védett. Ezen a képen 3.600.000 Ft - egy jó autó ára- van eszmei értékben.

Fehér csüdfű

És akkor még néhány bagatell.

2.

3.

4.

5.

A sziklagyepek növényeinek a végére egy kis árvalányhaj...

... és a luckenbergi sziklák.

Aztán irány az erdőn keresztül Makkosmária. Az utamba eső piktortégla üregeket, már mind betömték.

Valami szövőlepke hatalmas pusztítást végez errefelé. Nem kérdéses, hogy előbb-utóbb a mi erdeinket is megfertőzik ezek. Főleg fiatalabb fácskákat, bokrokat rágják szét, de  három tő nagy ezerjófüvet is szétrágva találtam.

A Budai-hegység legjellegzetesebb virága a salamonpecsét.

Budapesti blogerek mindig rengeteg szebbnél szebb kosbort posztolnak. Kíváncsi voltam, hány kosbort találok. Egy helyen rengeteg madárfészek volt. Egyébként úgy képzeltem el, hogy, itt széles, jól gondozott ösvényeken, ezernyi turistával, biciklistával fogok találkozni. És ez így is volt a Makkosmária és Csillebérc környékén. Budaörs felé viszont dzsuvás, gondozatlan terepek is vannak. Azért persze a magány még itt sem Mórágyi-rög szintű. Nagyon meglepett viszont az, hogy mennyire hiányos a turistautak jelölése errefelé. A Tolna Megyei Természetbarát Szövetségről példát vehetnének az itteniek.

A makkosmáriai kegytemplom. Története szokványos lenne, ha II.József nem tenyerelt volna bele. Így meg szinte kívételes lett, 1950-ben fejezték be az újjáépítését, ami nem tipikusan aranykora a templomépítéseknek. Részletek, jó korhű fotókkal, innen.

Előtte élénk piknikélet a tölgyesben.

Makkos Mária. Sokadik kép a sokadik tölgyön.

A kegytemplom kívülről.

A Végvári- vagy más néven Szent Mihály-szikla.

A szikla tetején két rendkívül csinos és cserfes hölgy és egy jóképű fiatalember tanyázott. Először a a szikla megmászására invitáltak, majd miután erre nemet mondtam,  megkértek, hogy csináljak róluk felvételt. A felvétel elküldésének legegyszerűbb módjának az bizonyult, hogy majd innen letöltik a blogomból. Én ezt most ide feltettem nagyobb felbontásban. Kíváncsi lennék megtalálják-e? Ilyen kalandok biztos, hogy nem történnek velem a Mórágyi-rögben.

A sorrentoi gyepeken is körbenéztem. Itt rengeteg nagy ezerjófűre akadtam. Kicsit el is szomorodtam, azt hittem csak nálunk, a Dél-Dunántúlon, a Mecsekben van ilyen állománysűrűség.

A sorrentoi sziklák. Hogy azokról a sziklákról, ki tudott ezekre asszociálni, az rejtély.

Kilátás Budakeszi felé.

Végezetül egy kétlevelű sarkivárogot is sikerült találnom. A kosborok száma persze messze nem annyi lett, mint amennyit előre gondoltam, sőt szomorúságomra, nekem új fajt sem láttam, ezek mind megtalálhatók (persze csak eldugva) városom szerény dombságában is. Összességében a budaörsi kopárok lenyűgöztek, a Budai-hegység többi, általam bejárt része is érdekes, mozgalmas, sok látnivalót kínál. De aki egyedül, magányosan akar az erdőben sétálni, az jöjjön inkább a Mórágyi-rögbe.