A magyar Sacra Vallis, talán már vagy századszor

Ha jól emlékszem, 1977-ben jártam először Püspökszentlászlón, és 1992 óta ugyanazon baráti társasággal évente kétszer töltünk itt egy hétvégét. 

Virágzik a lednek...

...meg a galambvirág.

A Réka-völgy nagy fenyői.

Sok most a víz a Rák-patakban.

Mindenfelé sok most a víz. 

Kis ökológiai értékű erdő. 

Kora tavaszi erdő. 

A juhosoknál érünk be Kisújbányára.

Már régóta nincsenek itt juhok.

Nagy diófa a faluszélen. 

A falu patakja.

Még mindig áll ez a régóta halott szelídgesztenye.

Tipikus. 

A Szent Márton templom. 

Az egykori paplak. Az az érzésem, hogy Kisújbánya túl van a zeniten.

Egy jelent Szent Márton legendájából.

Salátaboglárka.

Ez már a Miske-tető.

2.

3.

Faligyík.

A bükkös sorsa.

Erdei nefelejcs nő a most rendkívül bővizű Hetyei-forrás 

Virágoznak a tulipánfák az arborétumban.

2.

A vadcseresznye is. 

Kankalin. 

Az arborétum.

A kastély és a kápolna.

Zsúrló. 

A tóparton. 

A tóban egykori házi kedvencek ....

...vagy leszármazottaik. 

 

Egy szerencsétlen sorsú kastély

Oroszlános bejárat. 
A Vértesből hazafelé megállok Lovasberényben. Minden magyar kastély szerencsétlen sorsú volt, főként a szocializmus éveiben,  néhány kiválasztott sorsa jobbra fordult. Lovasberényé nem. 

Elsőrangú klasszicista kastélyegyüttesünk békés türelemmel várja sorsának beteljesülését. Nem került be a kastélyprogramba. Lelkes helyiek néhány évvel ezelőttig mutogatták. Most az állam el akarja adni, a kastély és a kápolna zárva. De egy lelkes nyugdíjas lokálpatrióta  így is kiszúr a kastély körül sétálgató emberek közül, és hosszasan - időnként már hiperaktivitásomat is próbára téve-  mesél a kastélyról. 

A kastély előtti parkrészlet egykor impozáns fáiból nem sok maradt. Japánakác.

Karcsú törökmogyoró. 

Egy másik japánakác.

Odvas.

Akár a  női egyenjogúság ékes előfutárának is gondolhatnánk (tévesen), hogy az építtető nagyhatalmú Cziráky Antal felségének, Illésházy Júliának a címerét is felrakta a homlokzatra. 

A kápolna homlokzatán Szt. Sebestyén és Szt. Flórián szobra

A homlokzat frízsora, talán a négy évszak mitologikus jelenetsorával. 

Ennek a szobortöredéknek az értelmezésén elvitázunk a kedves öregúrral. Ő a helyi hagyományokkal érvel, én a keresztény ikonográfiával. 

A kápolna ablakán bekukkantva elsőrangú falképeket látni. János és Lukács.
A kastélyegyüttes a Margit-vonal kellős közepére esett. Így a berendezése már a harcok alatt megsemmisült. Szovjet katonai kórház lett. A berendezés, a levéltár, a könyvtár megsemmisülése után  jöttek a téeszes és gépállomásos szokásos idők. 

A Czirákyak 1945-ig a  a falu gondos gazdái voltak. 1860 körül tűzoltóságot is emeltek tűztoronnyal. 

A Lovasberény környékén a dendromán elit minden tagja megfordult már, de csak a falu határából került fa a listára. Így nem nagyon reménykedtem nagy fában a parkban. Talán ez az eldugott helyen lévő eper lett volna érdemes egy rámérésre. 

Délutáni kikocsikázás, mint a grófék idejében.

A park a helyi gondozási igény, de a központi források hiányának eredőjeként alakul mostanában. Itt egy szép tölgy. 

Ez a kerti tó is látott szebb napokat. 

Nyomokban még sok nívós, de vékonyka parki fa. 

Ez például egy kicsit foszlott ginkgo.

A kastélyegyüttes hátsó oldala. 

És akkor még nem is beszéltünk a hatalmas kiterjedésű majorsági épületekről. 

Szent Flórián nagyméretű, színvonalas szobra. 

Ez szép nagy fa, sokat szerencsétlenkedtem fajának meghatározásával, végül nyárfának néztem. Azok közt viszont ekkora méretekkel sem rúghatunk labdába. 

A Czirákyak jóvoltából egy impozáns elsőrangú templommal is gazdagodott Lovasberény. 

Az alkonyi percek a Velencei-tó partján érnek. Szörnyülködve látom, hogy "hávái bícset" gondoltak valakik egy nyugatabbra sodródott alföldi szikes partjára, de most legalább még nyitva van a kerítéskapu. Na persze ízlések és pofonok.