Dendromán fázás a Deseda környékén

Kaposvári munkám végeztével szétnéztem a nevezett tározónál, főként fázási céllal. Fotópont.

Nem fotópont.

Egy hárs felé tartva.

A hárs. Ezzel kevertem össze. Itthon jöttem  rá, hogy egyrészt ez sokkal kisebb, másrészt  kb. 50m -rel arrébb van. Ebből is látszik, hogy nem precíz előkészületekkel, GPS-készülékbe beírt koordinátákkal  vágtam neki az útnak, hanem csak a térképre ránézve. Itthon a mobilos képek GPS-adatait bogarászva, és azt a Pósfai-listával összevetve sikerült csak precízebb megállapításokra jutnom. 

Még nem láttam ilyen bogáncserdőt. 

A bogáncsos mögötti Csenkei-erdőbe tartok.

Itt a Pósfai-lista kis területen 10 listás fát jelzett, tölgyeket, gyertyánokat. 

Tucatnyi 400-as tölgy, két gyenge ötszázassal. 

Helyenként sűrű, nehéz haladni. 

A képben tárolt koordinátákkal sikerült azonosítanom, hogy ez volt az 532-es. 

Most talán ez az erdő királya. 

Részletek.

Egy 510-es, szinte mind cser.  

A legnagyobb tavaly volt mérve 582 cm-nek azzal, hogy hatalmas odva van.

Ekkora odúval nem is bírta sokkal tovább. 

Tipikus. 

Gigászok.

Az erdő északi vége felé tartok, ahol gyertyánok kerültek a listára. 

Gyertyán tölggyel.

Egy-egy széllökés hatására juhartermések garmadája hull alá. 

Listás vagy ahhoz közeli gyertyánok. Végül csak kettőt 300-nál nagyobbat találok. 

Egy szép tölgy is akad még.

A két legnagyobb gyertyán itt is megadta magát. Alig hihető, ez tavaly még 393 cm volt? 

Ez már egy másik.

Ez tavaly 370-es volt, de megjegyezve, hogy erősen korhad. Ez sem húzta sokáig. 

Vannak jó kis helyek a tározó partján.

Nyugis öböl.

A Fekete István Látógatócentrum.

Parti ösvény.

A tó északi végén egy kb. 50 éves arborétum, aminek egy kis része ősfás, de nagyot nem találtam.

A SEFAG szép kis parkot hozott itt össze, ami elég nagy is 30 ha-ra emlékszem.

50 éve még nem gondolták, hogy a tujáknak és hasonlóknak milyen kínlódás lesz mifelénk az élet. 

Jó hosszú tó, több mint 8 km. 

Toponáron is megálltam a templom melletti hársnál, titkon abban bízva, hogy a Dorfmeister-freskókat is láthatom. Ez a Pósfai-listán tavaly  429 cm volt, nem szépségdíjas, de lagalább egészséges. 

A hárs fényképezésekor egy járókelőtől kaptam egy fülest, hogy a Posta utca végén (46.386237, 17.83903) áll egy hatalmas tölgy, és tényleg.

Sőt, nem is egy, hanem kettő.

Az egyiknek már letört a fő ága, de még jól tartja magát. Mindkettő 450-460 cm körüli, viszont vörös tölgyek, így listaérettek. 

 

499 év után Mohácson, újabb kis vizek és szüret után.

Körbenéztem 499 év (meg egy kicsi) után, mi van a híres mohácsi síkon. Nagynyárádi sváb kereszt, háttérben a híres templom, amiről már írtam más helyütt.

A nyárádi erdő már a csata leírásában is szerepel, az 1. katonai felmérés térképén is ott van. Könnyen elképzelhető, hogy több mint 500 éve erdő van itt. Persze nem 500 éves fákkal. De legalább nem akác, hanem szép tölgyes. 

Megtalálni véltem azt a pontot (persze nem elsőként, és nem másoktól függetlenül) , amit a hiteles szemtanú, Brodarics István kancellár  is említett a csata tényleges helyeként. Ma két templom zárja le a látványt a dombsoron. A nagynyárádi...

...és a majsi. 

A majsi közelebbről. Szépen felújított szerény templom ez. 

A majsiak viszont nem várták meg amíg Bertók Gábor és Janus Pannonius Múzeum régészei leletstatisztikai módszerekkel bebizonyítják, hogy tényleg itt zajlott a csata. Egy sváb kereszttel jelölték a csata színterét a dombok lábánál. Lehet, hogy ők már Szűcs Józsi bácsinak is hittek. 

 

A sátorhelyi emlékhely a koronából. A csata 450. évfordulóján épült az emlékhely. Ez ott létesült, ahol Szűcs József megmutatta a régészeknek a tömegsírokat. 1976-ban ez a félig földbe süllyesztett tér és a geometriai mintázatú sírkert volt az emlékhely magja, amit a gótikus ívű, gyönyörű díszkapu nyitott meg. Köréje szép fákat ültettek, amelyek mára mutatós erdővé cseperedtek. 

2011-ben szintén a korábbi tervező, Vadász György megtervezte a koronát is. Szerintem ezzel  rontott a korábbi szerény, de méltóságteljes emlékkert hangulatán, ami azért innen nem néz ki olyan jól, mint az előző képen.  A félig ufó, félig korona épületében ma egy kiállítás van, amely remélem jövőre  megújul, hogy igazán méltó lehessen egy nemzeti emlékhelyhez. 

A sírkertben neves művészek által faragott kopjafák sokasága áll, de nagy részük most restaurálás alatt van. Előtérben egy sírhant, nemrégiben kerültek itt kiemelésre a csontok. Ezek vizsgálata során eldőlt, hogy itt nem a csata áldozatait temették el, hanem a csata harmadnapján az itteni  magyar táborban kivégzett keresztény foglyokat. A tervek szerint itt egy emlékkápolnában kapnak majd végső nyughelyet. Az emlékkápolna építésének még nem láttam nyomát. 

A "magyar Maginot-vonal" egy bunkere. 
A sátorhelyi emlékhely két tömegsírját akkor találták meg, amikor az 1950-es években a "Tito, a láncos kutya" elleni hisztéria részeként a déli határ mentén megépült a "magyar Maginot-vonal."  Két újabb tömegsír pedig az emlékhely létesítésekor került elő. 

A nyárádiak által csak Tito-bunkerként emlegetett építmény  erdei dzsuvában, a hozzá kapcsolódó lövészárkokkal szerintem ma a csatahely legautentikusabb  látnivalója, csak nem abból a korból, ami a helyet híressé tette. 

Ugrás Szálkára. 

Mély lábnyom a kővé szilárdult iszapban. 

Régen szeptemberben sokszor körbeúsztam azt a bal oldali nádcsomót. Soha nem láttam még így szárazon a szálkai tározó alsó végét. 

Normál években ezekre a víz alatti tuskókra ráálltam egyensúlyozni. A tuskókon állva is térdig ért a víz. 

Régi szép emlék amikor a szeptemberi szarvasbőgés hangjaira úszkáltunk a tóban. Most már augusztus végén bezárt a strand a vízhiány miatt. 

A Sárköz a Gurovica-tetőről.

Most még arról panaszkodnak a gazdák, hogy egye nehezebb eladni a vörös borokat, de azért már érezhető a félelem is az aranyszínű sárgaságtól, aminek csak a neve szép. 

 

A Gesztenyés-szurdik

A Sárköz.