Unalmas január

Ennél izgalmasabb kép nem lesz. Ködös alkony a mecseknádasdi Schlossberg felett. 

A Schlossberg lábánál szép nagy fűz. 

Az idén sokkal kevesebb madár jön az etetőre. Őszapók nagy ritkán. 

Kékcinkék még ritkábban. 

A  hónap nagy része szürke hidegen telt el. Néha azért sütött a nap.  

Zomba.

Kis dombságunk legmagasabb része. 

Az Őcsény melletti Somos-göröndön az egykori Orbosztai-legelő szélén egy listás tölgy, amit most megértem ismét.

2017-ben 527 c-rel került fel a Pósfai-listára. Azóta egyenletesen 2,1-2,2 cm-t nőt évente átlagosan. Most januárban még nyilvánvalóan a 2024-as növekménye van meg, de év végére ez a görbeszakasz is kiegyenesedhet. 

Magyar szavanna.

A Somos-görönd az egykori Báta nevű Duna-ágat követi. A Báta egykori medrében hatalmas fűzroncsok. 

Régebben mértem itt 800-ast is, meg egy csomó hatszázast, de mára már szinte mind szétesett. 

Az egykori Orbosztai-legelő és az Ózsáki-tó helyén ma már szántóföldek vannak. Sokat száradt ez a vidék 140 év alatt és még nincs vége.

Távolban a Gemenc. 

Egy-két nyárfa még vegetál a földek közt. 

Befagyott a Holt-Sió Keselyűsben. 

Jég.

Vajon mit csinálnak a dolmányos varjak a befagyott Sároson? 

A Sötétvölgyi-tóról jön néhány kép.

A Zengőn csodás téli világ van 20 cm -es hóval, zúzmarával de oda nem jutok el.  

Be kell érni ennyivel, ha sikerül.

 

"Mindenütt szép, de legszebb a Balatonnál"- Eötvös Károllyal

"Sohasem felejtem el azt a pillanatot, amikor én ezt a tündérországot először megláttam...Megálltam, mintha lábam gyökeret vert volna. Valami önkénytelen kiáltás jött ajakamra. Azután néztem, néztem, mereven néztem. Lelkemet bámulás, gyönyör, ihlet, kimondhatatlan érzés ragadta el. Sohase álmodtam ilyen szépséget. Sohase láttam, sohase hallottam, sohase olvastam ehhez hasonló tüneményt.

Kúpok fénylő orommal, szőlőhegyek zölden ragyogva, erdők fekete foltjai, zöld mezők, arany vetések, száz falu, ezer hegyi hajlék, csárdák, malmok, útszéli sorfák, patakok, csatornák, magas bércek, fehér házak, korhadt és mégis fényes várromok, Szentgyörgynek és Badacsonynak komoly fensége, s az a Balaton mintha rám nevetne, s az a nádas mintha nekem súgna-búgna, s a látásnak messze határán égnek, földnek."

A fenti cím és idézet Eötvös Károly Utazás a Balaton körül című híres művéből való. Eötvös a maga korának - ez az Osztrák-magyar Monarchia második fele- valóságos  "celebje" volt. Ügyvéd, író, politikus, akinek világhírnevét - ami azóta azonban jócskán megkopott - , mégiscsak a tiszaeszlári vérvád alapozta meg, ahol ő védte a zsidókat.  Balatonról szóló művébe most beleolvasgattam. Érdekes útikönyv, amiben az időnként  bugyuta életbölcsességek, anekdoták és történetek legalább olyan fontos szerepet játszanak, mint maga a Balaton. A könyvéből vett idézeteket dőlt betűkkel fogom venni. 

A reggeli indulásunk a zúzmarás időben. 

Ritka természeti tünemény mifelénk a zúzmara. 

Gácsér.

Régi, kedves helyünk a Sajkodi-öböl a Tihanyi-félsziget vállánál. Itt kilométereken keresztül úgy sétálhat az ember a parton, hogy nem az az érzése, hogy egy betonteknő partján jár.  Sokan járnak erre télen is, a  kutyáját sétáltató akadémikustól a kisunokáját tologató nagymamán keresztül a teljesítménytúrázókig. 

Ismét felmegyünk a Csúcs-hegyre, a félsziget legmagasabb pontjára. Itt még sok nád is van.

"Tihany! De sokat írtak már erről a félszigetről írók is, írogatók is, s mégis olyan keveset írtak erről mind az írók, mind az írogatók. Ha az olvasó lelkében évek múlva visszacsillámlik az emlékezet: nem lát belőle egyebet, csak a kecskekörmöt, a visszhangot, a remetelakást s a barátok templomát. Német volna, cseh volna, olasz volna: száz könyv, száz ábrázolat volna róla százezer példányban. De hát csupán magyar szépség: minek róla sokat tudni. "

Tavaly befejeződtek az apátság felújítási munkálatai

Diós és Gödrös falurész az 1960-as években még nem létezett. Szőlők voltak a helyén néhány présházzal. Most már sűrűn beépült üdülőtelepek. A Füredi-öböl még ködben.

Árpád-kori torony romja a Csúcs-hegyen.

Örvényes a Csúcs-hegyről. 

A Balaton legnagyobb nádasa a Bázsai-öbölben.

Az Apáti-hegy alatt elterülő  Ráta-dülő  új szőlőtelepítései ugyanolyan rondák, mint a  Szekszárdi-dombságban a társai. Hol vannak már a régi szőlőkarók? 

A Lapi-dűlő szőlősei egy fokkal szebbek. 

"Nálunk csak a zsidó fürdik meg a kácsa…Jó Nagy Miklós úgy megijedt ettől a bölcs mondástól, elő nem hozta volna hamarjában a világért se, hogy ő fürödni akar. Szentirmay azonban mégis megszánta, s embert adott melléje, aki lekísérje a vízhez, fürödni. De azért mégse ment a fejébe, hogyan fürödhetik magyar ember. Igaz is az. Hiszen fürdik, fürdik most már a magyar ember. De ez már nincs az ő ősi természetében…Ha víz mellett lakik: azért nem fürdik, mert hiszen ott a víz, ha akar: mindennap fürödhetik. Ha pedig a víztől messze lakik: azért nem fürdik, mert hiszen nincs ott a víz, ha meg akarna is fürdeni. Szükségtelen utat pedig meg nem tesz a magyar ember azért, hogy vizet lásson. Inkább otthon pipál."

"Hagyjuk el azonban Tihanyt, s utazzunk tovább. Hagyjuk el nyugati ormát, a gyönyörű Csúcshegyet, s keleti fennsíkját, Óvár sziklapadjait. Kopár helyek ma, gyönyörű pihenők és messzelátók villatelepe majd a közeljövőben. Tündértanya lesz még Tihany nemsokára."

A kövesdi templomrom és az Almás-forrás. A jelentős balatoni templomromok közül ezt még nem láttam eddig.

"Ott áll Szent György hegye. Néma méltósággal, fenséges nyugalommal. Ez is kúp. Ez is tűzhányó volt millió év előtt. Hatalmas vállain duzzadnak az izmok. Minden izomduzzadás óriási sziklagombolyag. Az egész hegy mégis kerek, valami csodálatos szerszámmal simára, gömbölyűre faragta az alkotás. Nem is hegy ez, hanem dombormű. Két élő testvére van. Az egyik itt előttem, a Badacsony, a másik fönt Veszprém megye nyugati síkján a Somlyó. A három testvér közül melyik a legszebb, ki tudná azt megmondani?"

Jól megnéztük azt a Hévizet; vizét is, iszapját is, tavának alakját is, terjedelmét is. Kevés lehet ilyen a föld kerekségén….A fürdőtelep közvetlen közelében üde, zöld rétek és legelők vannak. Gazda szemével jól láttam, hogy a rétek, legelők füve tetemes részben savanyú fű, a talaj hát fenéktalaj, vizes, mocsaras természetű, lehet benne egyéb sók közt úgynevezett sziksó vagy széksó is. Napszámos emberek ásóval és talicskával dolgoznak a réten. Mit csinálnak? Fölássák a talaj felső rétegét vagy negyven centiméter mélyen, a füves részt levágják róla, a vizes, csepegős, fekete, büdös alsóbb réteget talicskába rakják, s viszik be a fürdőintézet épületébe. Mi lesz ebből ott? Fürdő. Iszapfürdő. Kádba rakják, meleg vízzel föleresztik, s a beteget a kádba beletanácsolják. A szegény beteg gyógyulást remél, képzelődik, s belefekszik a kádba, amely földdel, iszappal, ganéjjal és ganéjlével s irtózatos bűzű ezerféle állati és növényi rothadó anyaggal van tele. Ez az iszapfürdő.

 A Hévízi-tó környékén néhány figyelemre méltó fasor is húzódik, amit szintén a Festetics családtelepített. A tótól az egykori Thiergartenig (ez ma temető) húzódik az egyik, amelyik itt találkozott  a Fenékpuszta felől érkező fenyves fasorral. Ezt a fasort a tó közelében mocsári ciprusokkal ültették be. Ezek közt igen jelentős példányokat is megfigyelhetünk, és innen néhány példány fenn van a Pósfai-listán is. Például indulásként még a parkoló közelében mindjárt egy 370 cm-es kerülettel rendelkező példány is. 

 

Szép fasor van a Keszthely felé vezető mentén is,

A tó körül és az ún. Keleti-véderdőben kínai mamutfenyőket ültettek  legalábbis ezeket a fákat így azonosította Torma Zoli. Tizenkettő  200 cm felettit rögtön fel is vett a listájára. Mivel a fajt csak 1941-ben találták meg,  és az első magokat 1949-ben hozták be Magyarországra, az itteni fasorok nem lehetnek hetvenegynéhány évnél idősebbek. 

Nem is tudtam, hogy errefelé is van a tónak egy kifolyója. 

Néhány figyelemreméltó magas kőris is van errefelé. 

Tipikus kép a  Keleti-véderdőből.

A Szent Mihály -domb mellett volt egy igazán természetközeli kemping. Minden szálláshely közül a legtermészetbarátibb. Két-három éve tulajdonosváltás volt, azóta bezárt. Mellette lévő fákon sok kárókatona. Olyan nagy a számuk, hogy külön cikkeznek róla mostanában. 

"Közel Meszes-Györökhöz, a part fölött emelkedő magas hegy lábánál, egészen a víz közelében van egy kis hegy. Talán húsz-harminc öl a hossza, tíz-húsz öl a szélessége, néhány öl a magassága, körös-körül lapály. Kisfaludy Sándor, a költő, félgombolyagnak nevezi. Tetején kis kápolna. De igazán kicsiny ám. Alig fér bele száz ember. A kápolna csak néhány ünnepnapon és csak búcsújáráskor van nyitva. Akkor szólal meg kis tornyának kis harangja is. Szent Mihálynak van fölszentelve. Búcsúján annyi nép van, hogy el nem fér se a kápolnában, se a hegyen, se a hegy oldalán. Nagyobb része leszorul a lapályra."

Kárókatonák nagy csapata a tó közepén.

Feszület a Szent Mihály-dombon. 

Szépkilátó amiről Eötvös az indító képünknél oly elragadtatással írt. 

"Szigliget mögött a gulácsi és tóti hegycsúcsokon rezeg még az esti napsugár. Puszták, kopárak, legelőnek is soványak, se szőlő, se erdő, se hajlék oldalukon. De alkatuk csodálatos; egészen olyan, mint az egyiptomi piramisé. Kotlóstyúk mellett csirkéi: úgy állnak az öreg Badacsony mellett az ifjú sziklakúpok."

Az alkonyi Badacsony.

"A Badacsony tűzokádó volt valamikor. Fennsíkjának kellős közepén ott van a torkolata. Kerek alakú mélyedés, akkora, mint egy jó nagy szérű, tele kihűlt lávakővel. De mikor volt tűzokádó Badacsony hegye? Én nem mondom meg, hadd vitatkozzanak rajta a tudósok. Bizonyos, hogy lávája teljesen olyan színű és alakú, mint az, amely Herkulánumot és Pompejt eltemette. Éppolyan lyukacsos, éppolyan sárgás s éppolyan könnyű. Engem nagyon meglepett a teljes hasonlat. Pusztán a láva után azt gondolhatnók, hogy Jézusnak élt még egy-két apostola, amikor Badacsony utoljára tüzet és forró követ szórt ki belsejéből."

A fónyódi Vár-hegy.

A Hold és a Vénusz.

A füredi Tagore-sétányon.

"Hej, Balatonfüred – de sok szép dal zengett, de sok sarkantyú pengett, de sok legényszív felpezsdült, de sok leányszív megrendült, de sok szép asszony lett még egyszer és még egyszer és még egyszer szerelmes asszony tebenned!"

A hattyúk az öbölben.

Sirályok az éjben.