2025. február 27., csütörtök

Dendromán összejövetel a déli végeken.: 1. Dombok, hegyek közt

 

Két és fél napos dendromán mini összejövetelt  tartottunk Pósafi György jóvoltából az Ormánságban, harkányi szálláshellyel. A harmadik résztvevővel, Lukács Róberttel állunk utunk egyik fénypontja, a bogdásai tölgy mellett. Arra a kérdésre kerestünk választ, hogy vajon elérte-e már legnagyobb tölgyünk a 8m-es kerületet. A válasz igen, 802 cm lett, így egyelőre egyetlen tagként a 8m-es tölgyek klubjának tagja lett. Részletek majd a 2.részben.

Az Ormánság felé tartva először Szálkán álltunk meg a régről ismert akácos mérésére. 

Télies díszletek. 

Régi térképek ezt a részt legelőként tüntetik fel, aztán valahogy beakácosodott a domboldal egy része. 

Én annak idején 32 akácot mértem, ebből 26 került fel most a listára. A többi nem volt méretes, vagy kidőlt.  

Kilátás a tóra.

Jég a tavon.

A terület akácai meglehetősen egységes méretűek. A  legnagyobb is csak 370-es, de ez is már csonkolt, töredezett. Úgy tűnik, hogy a hazai viszonyok közt a 400 cm-et már csak a kivételes példányok érik el. 

Rövid kitérőt tettünk a pécsbányai gesztenyésbe, ami szintén csak árnyéka már régi önmagának, Jobbára a kéregrákban elpusztult fák tuskóiból kinővő sarjak élnek csak.  

Egy-két öreg torzó.

Ritka a mutatós fa.  

Azért akadt egy listás is, de ennek is csak egy-két oldalága tűnt élőnek. 

 A Mecsek déli lejtőjén innen egészen Nádasdig ért a gesztenyések csaknem összefüggő sora. A kéregrák ellen csak egy kis zengővárkonyi részen kezeltek, az maradt meg többé-kevésbé épen. 

Az egyre ellaposodó Baranyai-dombságon keresztül tartottunk Harkány felé.  Kitérünk Kisdérbe. A kisdéri temető dísze ez a szép fenyősor, de nem ezért jöttünk.

Nem is ezért a sváb keresztért. 

Hanem ezért a halottasház fölé hajló listás tölgyért. Jogos a kérdés, hogy a halottasházat építették passzentosan a tölgyhöz, vagy a tölgy követi a háztető meredekségét? 

 A leszarvazott szarvasok nem használnak zebrát. 

 Az  utóbbi időben megfogyatkoztak a "piros fazekas" leletek. Ez egy vödör az egykori itató mellett a görcsönyi határban. 

Robi évekkel ezelőtt járt itt. Abban lehetett bízni, hogy ezen a viszonylag nagy kiterjedésű tölgyfás legelőn esetleg egy-két tölgy belenőtt a listába. 

Néha az volt az érzésem, hogy Tarr Béla producereként a mester egy új filmjéhez keresünk helyszíneket. 

És akkor még nem beszéltünk a szagokról. 

A legelő első fele eléggé rendben van, de aztán éles határral jön a dzsuva. 

Szép fák tömkelege a dzsuvában. Sajnos, igazán nagy ne akadt.

A távoli Gadány határában hasonló fás legelő maradványai.  

Talán valami agrobaktériumok okozzák ezen  a fán a furcsa dudorokat. 

A legelő első részén a sok új fa arra utal, hogy tán valami rehabilitáció  is zajlott. 

Szép fák, de relatíve kicsik.

Hazafelé kitérőt teszünk a pazar Hidasi-völgybe a Mecsekben.

Robi javasolta, hogy nézzük meg a Csurgót, mert az elmúlt hetek hideg hajnalainak hatására  megfagyhatott. 

Robi kóstolgatja a csöpögő vizet. 

A kanyargó patak.

Váralján is bemegyünk a hegység belsejébe.

Jég 1. Az itteni tavak még befagyva.

Jég 2.

Jég 3. 

A váraljai bükk már csaknem elérte az 5m-t.

Erről a kéregről nem gondolná az ember, hogy ez bükk. 

Utolsó fánk. Ritka az ekkora fekete nyár egy hegyipatak partján. 

4 cm híján listás. 

2025. február 16., vasárnap

"Szép ez a táj, és ma még alig látszik a halál"

Itt a kérdés az hogy mikor,
Hogy meddig érdemes
Elmerülni a többivel
Ezen a magyar tengeren

Kelhetne úgy
Egyszer a nap
Hogy nem születtek meg
A rossz szavak


Ha olyan szép kék az ég
Na meg a szemem is
Úgy mennék kifelé
De nekem oly kevés
Az édesanyám azt mondja
Hogy nem csinálok egyebet
Hogy nem csinálok egyebet
Csak álmaimat kergetem
Az udvaron kint egész nap
Ő zoknit, gatyát tereget

A városok zaja mind gomolyfelhő, agyatok fészkes fekete erdő

Kimennék, de nincs idő, az éjjel non-stop diszkó.
Unalmában a kávéjába tintát tölt az író,
De nincs veszély és nincs sziréna, nyugodt a lidércálom,
A párna csendes, a takaró hűs, én mégis másra vágyom


Értsd meg, kicsi nekem ez a város
Kevés a placc és sok a gyáros
Bekaphat
Az élet,
És kiköphetne, de kiégek.
Sajnos kiégnek
Ó a nappalok,
És szar lesz, ha egyszer meghalok.

Egyikünk sem mozdul
Ülünk és nézzük a folyót
Dinnyehéj úszik el - élni kell

Felmásztam egy hatalmas nagy fára
Reméltem, hogy leeshetek róla
De a fa elfelejtett engem
Én meg csak néztem a repülőket.


Nincs baj, tetszik a káosz
Otthonosabb lett bárminél
A világvégét az ágyba kérem
Nem kelek fel a semmiér’

Mi lesz a halál után
Lesznek-e reggelek
Fognak-e várni rám
Vagy egyedül ébredek
A kidobott perceim
Jönnek-e majd velem
Mi lesz a halál után
Mi van, ha semmi sem

Ha nincsen túlvilág
Ha tényleg örökre eltűnök
Mi lesz a lelkemből
Ha végül nem támadok föl
Nem leszek áruló
A lelkem a múltamból való
Az anyám, az apám, az emberek
Egyedül semmire nem megyek

Hidd el nekem, hogy én is
Voltam valaha tiszta, mint a hó

Jönnek-e nehéz idők
Fújnak-e rossz szelek
Írnak-e verseket
Nyugtalan emberek
A beszorult mondatok
Jönnek-e majd velem
Mi lesz a halál után
Mi van, ha semmi sem

Ezek a fényképek február 9. és 15. közt készültek a szokott helyeken. A szokványos felvételekhez az ESTI KORNÉL nevű hazai alternatív rockzenekar dalszövegeiből válogattam képaláírásokat, jobbára esetlenül. Mélyebb értelmet, szimbolikus tartalmakat nem érdemes keresni. Versként időnkét bicegők, de Picander szövegei sem irodalmi remeklések, mégis jól szólnak Bach alatt. Igaz, itt a zene sem bachi, de azért nagyon jó.  Azért becsülöm a mezőtúri bandát és gyakran hallgatom őket mostanában. Szép lassan igazodási ponttá nővik ki magukat, egy nyugger számára is. 
A dalszövegek forrása:https://m.zeneszoveg.hu/m_egyuttes/2692/esti-kornel-dalszovegei.html