2020. július 31., péntek

A Hatvani Vadászati Múzeumban


Egy kastély bemutatása a másik blogom feladata lenne, de ezzel most- a témája révén- kivételélt teszek. A vadászatról alkotott, fenntartásos nézetem ismert kisszámú rendszeres olvasóm előtt, de mégis többször említődik blogomban, egyszerűen azért mert az is a természetben történik.

2014-ben a korábban már életveszélyessé lett kastélyt mintaszerűen felújították,  és benne a Széchenyi Zsigmondról elnevezett vadászati kiállítást nyitották meg. 

A kastélyhoz ma már csak jelentéktelen park kapcsolódik, mert azt a szokásos mostoha korszakban (Gestapo-központ, kifosztott épület, iskola, kórház) a város felélte. Elve nem volt régi, csak a Hatvany-Deutschok idején kezdték telepíteni.

A Kárpát-medence állatvilágát látványos  diorámák és néhány kisebb akvárium mutatja be.

Természetesen irgalmatlan mennyiségű trófea van mindenfelé, ahol az ilyenek iránt érdeklődő emberek órákat bogarászhatnak. 

Az egykori lépcsőház.

A barokkosnak tűnő részek is a Hatvany-Deutschok idejéből származnak.

A díszterem. A kastélyt a Grassalkovichék építették, de itt nem sokat időztek, inkább a gödöllői kastélyukban laktak.

A Hatvany-Deutschok jól gazdálkodtak, több cukorgyáruk is volt, majd Ferenc Józseftől nemességet is kaptak, és egy kastély vásárlásával és annak neobarokk átalakításával csatlakozni igyekeztek ahhoz  a mágnási réteghez, ahová földbirtokaik nagysága és vagyonuk alapján tartoztak. A fiatalabb generáció azonban már ráunt a szorgos gazdálkodás nyűgeire, és olyan úri passziókkal foglalkoztak, mint művészet, irodalom. Hatvany Lajos és Hatvany Bertalan nevével mindenki találkozhatott, amikor a József Attila tételt dolgozta ki magyar érettségire.

Bár a soha nem volt vadászkastély, mégis a Hatvany-Deutschok Diána, a vadászat istennőjének stukkóját tetették a díszterem falára.

Korábban a városligeti múzeumban láttam, de most ide került a híres karapancsai trófea.

2020. július 23., csütörtök

Nyaralás,fázás

Két és fél napot együtt kirándultunk, nyaraltunk, fáztunk Pósfai Gyuriékkal.
Listára kerül a szálkai eperfa.
Egy románkori templomrom is sok élettel lehet teli.
Elbitangolt méhek új kolóniát építenek falába.

Idomtéglákból rakott frízsora felett pedig használaton kívüli fészek.
Nálunk Tolnában akad olyan hely, ahol az út mentén sétálgatnak ilyen szarvasok.

A szarvasdagonyához sem kell kilométereken át caplatni a vadonban.

Gemenci hangulatok is fotózhatók az útpadkáról.
Zsibriken elmaradtak a beígért rétisasok. Felérve a kopasz domboldalon meg is fogalmazódott bennünk, hogy talán inkább fürdeni kell ilyenkor a tavakban, nem fölülről fényképezni.
Bátaapáti mellett még mindig rajzanak a havasi cincérek.

Itt éppen orra bukik egy bogár. (Nem túl szimpatikus nevet kapott szegényke: déli bűzbogár. Köszönöm Szél Győző kiegészítését.) 

Gyurgyalag a zsibriki hőségben.

Boglárkalepkék.
A Gemencbe is kiugrottunk két kőrisért. Visszafelé rámértünk a legnagyobb nyárfára is.  A Gemencben a történeteket most a szúnyogok írják.
Úgy látszik, nyúlik a vasabroncs a paksi eperfán, mert kora ellenére jelentősen gyarapodik.

Új találat a faddi parkban, egy szép lepényfa.


A faddi  gólyák kedvenc helye a templomtető gerince. 

Az egyik mintha felöklendezett volna valamit a társának.

A Bartal-tölgy is gyarapszik.

Tündérrózsa a holtágon.

Piros színváltozat.
A Faddi-Duna
 
Egy kicsit fázunk a hőségben és a hatalmas dzsuvában. Új nyárfa kerül a listára.

Ezt 11 éve alaposan túlmértem, de még így is ott a helye a lista közepén.
Bartal György hatásos emlékművet állíttatott gyermekének. A betonobeliszk belsejében állítólag még a motor is ott van, amivel  balesetet elszenvedett fia 1936-ban.

2020. július 19., vasárnap

Három vértesi barlang

Egy szép napot töltöttünk a Vértesben és a Velencei-tónál
Elsőként a Báraczháza-barlangot kerestük fel. Ez a Vértes leghíresebb barlangja.Csákvári-arlang néven is ismeretes.
Egy oldaljárat.

A barlang mélyén barlangászok gyakorlatoztak.

Ezek nem a barlangászok, hanem mi vagyunk.

Kifelé.

A barlang szája belülről.

Egy szomszédos hasadék.
Kilátás a barlang tetejéről.

Római felirat a barlang szájánál. A felirat szerint Dianának volt itt szentélye.
Ez a citromsármány már a Gánti-barlang felé volt.

Akárcsak a kardoslepke.

És az igen nagy számban előforduló sakktábla lepke.

Ez a barlang egy oldalága.
A Gánti-barlang szája belülről ölelkező testvérpárral. 
A barlang kívülről.

Egy rövid oldaljárat.

Egy szűk átjárón lehetne beljebb menni a Vértes leghosszabb barlangjába.

Dendromán szívdobbanás, de mindhárom tölgy halott már, még a legnagyobb is.
A "Kárpátok őre" valamit őriz a Vértesben is, a csókakői parkolóban.

Ezeken a gyökereken kell felkapaszkodni a csókakői Kőlyuk-barlanghoz.

A barlang szája.

Kitekintés a barlangból.
Egy oldaljárat kivezetését érintve felkapaszkodunk a barlang felett sziklára.
Ilyen szép virágok teremnek a sziklafalakon(ágas homokliliom).
Kilátás a szikláról.
Kicsit rázoomolok a Csókakői-várra.

A környék telis-tele sziklákkal sziklaüregekkel.

Vértesi erdők.

Legendás hátasom életem első Velence-tavi fürdőzésemnél.
Hazafelé megállunk a Sarvajc-keresztnél és kilátónál
Alkony a Dinnyési-fertő felett.

Távolban élénk madármozgás.

A közelben halat fogott  a nagykócsag.