2016. május 30., hétfő

Sarkvirágok a Sötétvölgyben

A múltkoriban már aggódtam egy sort amiatt, hogy mi lesz a veszélyes helyen növő kétlevelű sarkvirág sorsa. Eddig jól alakul, túlélt mindent.

Ráadásul a környéken kicsit szétnézve kiderült, hogy szerencsére több tő is nő, én szám szerint négyet találtam.

Közvetlenül eső után ugrottam ki 

2016. május 28., szombat

Fás legelőzés és orchideázás Grábóc környékén.

Grábóc is rajta van a fás legelők listáján. Régebben már jártam itt, akkor megállapítottam, hogy ez nem  egy tölgyfás legelő.Most újra megnéztem. Itt sok tehén legelész, és a kényesebbje a rétet átvágó ideiglenes vízfolyás partjának füzeseibe menekül a tűző nap elől.

A majorság a legelő közepén. Két kutya őrzi. Az egyik egy rottweiler, ami rács mögött van, de nem  kétséges, ha kiszabadul vagy kiengedik, akkor gyilkol. Ugatására  valahonnan a háttérből ráront a turistára egy másik közepes méretű társa, amit határozott fellépéssel kb. 1,5m-es távolságon lehet tartani. Ez így volt már 2011-ben is, így volt most is, jöttömben is, mentemben is.  Ja, és ez az út a Kék túra útvonala, meg Mária-út is, meg valami más zarándok út is. 

A legelőn kevés a fa, azok is jobbára csak csenevész galagonyák, vagy füzek a vízfolyás partján. Tóth István Zsolt egyszer mondta, hogy errefelé  kosboros területek is akadnak, bár ő errefelé nőszőfüveket említett, ha jól emlékszem.

 Az erdők mélye kis gyepfoltokat rejt.. Gondoltam szétnézek egy kicsit. Nem csalódtam, egy elnyílófélben lévő tarka kosborra akadtam. 

Ez fellelkesített, és újabb keresésekre sarkalt.  Egy fél óra múlva gérbicsre akadtam.

Meg egy árva kis rigóra, ami egy bokor aljára menekült, mert repülni nem tudott. Ilyenkor már a földön bujkáló gyermekét eteti az anya.

Aztán fél órás bolyongás után még egy gérbics.

Nem nagy, de szép. Mellette egy egészen alacsony, még teljesen bimbós példány állt. 

Kis gyöngyházlepke

Szajkó

Sün, de ez már a kertünkben van, alkonyat felé. 

2016. május 26., csütörtök

Bátaapáti séták

Bátaapáti is rajta van a fás legelők listáján. A mai napon az itteni a fás legelőt szemléltem meg. Itt valóban legelnek birkák, egy-két fa is van, még inkább  elvadult bozótos. Nekem az volt az első benyomásom, hogy ez egy  a svábok kitelepítése után, vagy még később felhagyott szőlős lehetett. A fák ennek megfelelően csenevészek és fajtáikat nézve vegyesek. Itthon átnézve régi térképeket, a gyanúm beigazolódott, itt régen szőlők voltak. 
A kilátás szépsége újabb kilátópontok felderítésére sarkalt. Egy rét szélén hatalmas ezüsthárs lombsátor tűnt fel, és az emberben ilyenkor feltör a dendromán ösztön.  A lombsátor azonban nem egy óriástól eredt, hanem ahogy az általában lenni szokott, tucatnyi vékony sarj dobta össze a távolról egységesnek ható koronát.

Csalódásomat enyhítette viszont az, hogy a lombsátor rengeteg fehér madársisak tövet rejtett. 

Nagy részük bebarnult, ronda. Kevés volt közülük, ami az orchideák szépségét idézte meg. 

Én ennyi tövet ilyen kis helyen még nem láttam. Legalább 30-50 tő volt a facsoport árnyékában. Így az idei évben sem maradnak  el a madársisakok. 

A rét egyik fűszálán vízi pásztor,  nőstény egyed.

Kilátópont is összejött, hála egy Zsibrik feletti tarvágásnak. Azt hiszem ez a legszebb kilátópont az "akciórádiuszomban."

Utána irány Üveghuta. Az új telepítés belecsúfít az üveghutai rét meghittségébe. Lásd  a rét régi képét!

A régi temetőben már csak négy sírkő áll

Zöld küllő

Tarvágás. Azon gondolkodtam, tulajdonképpen miért szeretem én ezt a vidéket azon kívül, hogy valami minimális szépség sem vitatható el tőle?  Mert itt tökéletes magányban túrázhat az ember. 

Baracklevelű harangvirág

2016. május 24., kedd

Mostanában mifelénk

Az elmúlt napokban számomra kétségtelenül az ibolyás gérbics megtalálása volt a legnagyobb esemény. De ne szaladjunk annyira előre.

Ürgét is láttam, de eléggé mesterséges környezetben, a napokban megnyílt Pécsi Állatkertben. Ide rövid családi látogatás keretében ugrottunk ki. Én magam nem túlzottan kedvelem az állatkerteket, Pécs is az akciórádiuszomon kívül fekszik sajnos, de néha elvetődik ide az ember, de ilyenkor sem biztos, hogy a Mecsekben tud kosborokat keresni.

A Mecsekben most szinte a gyomokat megszégyenítő mennyiségben nyílik a nagy ezerjófű, lényegileg mindenfelé. A mecseki utak padkáján éppen úgy megtalálható, mint az állatkert kerítése mentén. Bezzeg a Szekszárdi-dombságban tavaly összesen csak kettő tövet láttam. Az idén még egyet sem. 
Valami cincérféle (gyászcincér)  az állatkert járdáján.

Vasárnap a kéktúra egy rövid szakaszát jártuk végig Szálka határában. Sokat bosszankodtunk, először ezen a hatalmas tarvágáson, ahol elvesztek a kéktúra jelzései. A tó tájképi megjelenése is sokat romlott.

Aztán a kéktúra itteni állapotán. Dzsuva, susnyás, majd többször keresztezhetjük az elektromos kerítéseket. Szerencse, hogy ezek alatt könnyű átbújni, de azért jelzésértékű , hogy mennyire veszik komolyan a kéktúrázókat. 

Ez a legkomolyabb virág, ami utunkba került. (Nehézszagú gólyaorr)

A végére következzék egy kis élménydús kosborozás a Szekszárdi-dombságból, hétfőn munka után. Azt persze tudni kell, hogy a szekszárdi dombság nem számít a kosborozás Mekkájának.  A  Magyarország orchideáinak atlasza is csak egy egészen pici pöttyel jelzi az itteni fajok számát, konkrétan az 5-9 faj kategóriába tartozik, miközben a Keleti-Mecsekben 38 faj ismert.  Ezt a kétlevelű sarkvirág tövet már néhány hete figyelem. Még kellene egy kis idő ahhoz, hogy kinyíljon. Az életkilátásai nagyon rosszak. Egy kerékpárosok által is használt nagy forgalmú úton nőtt. Nagy szerencse, hogy eddig nem taposták el. Kíváncsi vagyok meddig bírja. 

Eztán abba az erdőtagba tértem be, ahol a bíboros kosborok is tenyésznek. Sajnos itt fakitermelés zajlik, szerencsére szálaló jellegű, de az útszéleken hagyott farönkök még elszállításra várnak. Rengeteg madárfészek békakontyot láttam a bíboros kosboroktól néhány száz méterre,  nagy részük már aszott formában. Az idén rengeteg van belőlük, szinte bármelyik irányba indulok el a Sötét-völgy környékén találok egy-kettőt, vagy akár többet is. Ez azért meglepő, mert a korábbi években egyáltalán nem találtam ezt az egyébként eléggé közönséges és nem is túl szép fajt errefelé. 

Még beljebb menve az erdőbe újabb példányokra akadtam,  annyi egyedre, hogy pillanatok alatt érdektelenné váltak. A biztató kezdett fellelkesített és még mélyebbre mentem az erdőben

Így találtam rá az ibolyás gérbics egy tövére. Életemben először láttam  kinyílt példányát. Eddig csak  teljesen bimbós példányhoz volt szerencsém, de arra is úgy akadtam,   hogy megkaptam a pontos helyét a Mecsekben. Mennyivel nagyobb öröm, hogyha az ember maga akad rá, ráadásul egy viszonylag szép példányra. Persze akad olyan is, aminek 20 virága van, ennek csak kilenc, de még csak négy nyílt ki.

Talán a legszebb orchideánk, ami feltűnően hasonlít trópusi társaihoz is. 

Végül egy barázdabillegető, a Sötét-völgyben egyre csak gyarapodó szabadidős park egyik hintáján

2016. május 20., péntek

A három kilátótorony

Az első torony a bati-kereszti. A Zengő

A Szekszárdi-dombság

A Tolnai-hegyhát

A második torony a grábóci.Május közepén még fűtenek a grábóciak. Érthető.

A Mecsek és a falu

Dombok

A harmadik mi más lehetne, mint a sárosi. Nyár felé és annak derekán ritka a kárókatona. Egy vízityúk húz el mellette 

Életem első kakukk fotója. Nem is túl jó, erős ellenfényben ült

Szokásos 1.

Valakik úsznak a vízfelszín alatt. (Ilyent jellemzően halak szoktak csinálni.)

Szokásos 2.

Halat fogott a bakcsó.