Az idei évben (ezzel együtt) 99 blogbejegyzést tettem, ami 96 túrához, sétához, kiránduláshoz kapcsolódott. A kirándulásaim nagy része a Gemencbe vezetett. A Gemenc az az erdő, ami közel van és grandiózusságával lenyűgöz. A Gemencbe tettünk az idén három nagy gyalogtúrát és egy kenutúrát Pósfai Györggyel. A Gemenc révén kerültem kapcsolatba Nebojszki László bajai helytörténésszel és ShG blogerrel is, akivel azóta is állandónak tekinthető szakmai kapcsolatban vagyok. Az év vége felé vettem fel a kapcsolatot a Magyar Madártani Egyesület szekszárdi szervezetével és a helyi természetfotósokkal is.
Bejegyzéseim nagy része rövidebb túrához kapcsolódott. Kialakítottam a hétvégi "röpkirándulások" stílusát: Hajnalban kelek, pirkadatra az erdőhöz érek, fél tízre már ismét otthon vagyok. Sajnos ezzel a módszerrel a felfedezhető új terepek távolsága behatárolt, lassan ki is merítem az ebben rejlő lehetőségeket.
Az idei évben a Pósfai-féle falistán 25 fa felkerülésénél működtem közre. Kétségtelenül a Mórocz Attila természetvédelmi őrtől kapott információ alapján megmért Marica-foki nyárfa volt a csúcspont. További 25 olyan fám van (néhány még tavalyról) ami még hitesítésre vár.
A blogszolgáltatóm július 1-től részles statisztika elérését teszi lehetővé. Azóta eddig 6839-en látogatták meg a blogomat. A tendencia növekvő, most decemberben már több, mint 1400-an nézték meg.
Minden kedves blogolvasómnak kívánok boldog új évet!
2010. december 30., csütörtök
2010. december 29., szerda
Keresztek Mecseknádasd körül
 |
| Az idei karácsonyi túránk a tavalyi mintájára szerveződött. Schraub István, egykori nádasdi tanár, nyugdíjas éveit arra szánta, hogy faluja hátárában megörökítse az összes dűlő névét, kereszt helyét. Unokabátyámmal elhatároztuk, hogy Nádasd határában megkeressük ezeket a kereszteket. Utunkra elkísért minket 75 éves nagybácsim, aki Schraub tanár úrhoz hasonlóan, a környék nagy ismerője. Indulásnak a Trieb pincesorának végén álló 1869-es Gradwohl-keresztet kerestük fel először. |
 |
| A Trieb után a Poste-ba mentünk. A Postenak ( Puszta) nevezték azt a völgyet, ahol a legtöbb nádasdinak a szőlője, kertje, gyümölcsöse, gesztenyése volt. Szüleim és nagybácsim generációja nosztalgikus élmények sokaságával kötődik ehhez a vidékhez, amely emlékeikben szinte paradicsomi szépségű. Egy keresztet kerestünk itt is, én pedig különösen gesztenyéseire voltam kíváncsi. Mindenben csalódnunk kellett. Egy gesztenyést találtunk ugyan, de igazán nagy fák nem voltak benne. |
 |
| A Poste gondozott szőlőiből, kertjeiből, présházaiból, keresztjéből semmi nem látható ma már. Az 1950-es évek téesz tagosításai óta csak senyved ez a vidék. Járatlan bozótosban, hatalmas elkerített erdőtelepítések kerítései mentén araszolgattunk lassan előre. |
 |
| A Poste panorámaképe |
 |
| A Pauschehannes-kereszt a Posteheh-en.(Puszatetőn) Csak a talapzata eredeti, a kereszt újabb kori modern kiegészítés. |
 |
| A középkori Szent István kápolna a Posteheh-ről. |
 |
| A Mecsek panorámaképe a Pusztatetőről |
 |
| A Pusztatetőről löszmélyutakon ereszkedhetünk le a faluba. Amit Szekszárdon szurdiknak neveznek, annak itteni német neve hol. |
 |
| A Mecsek utcában áll az egyik legrégibb fennmaradt kereszt, amit nemrégiben szépen felújítottak. |
 |
| A nádasdi kőfaragók a 18.század óta meghatározó szerepet töltöttek be a Dél-Dunántúlon. Baranya, Somogy és Tolna falvaiba készítettek kereszteket, sírköveket. Művészetükre egy igen korai, szép példa a felső temetőben álló Hauk-kereszt, Szt. János és Mária szobrával, 1827-ből |
 |
| Nehéz úton, a Templom-hegy oldalán átvágva közelítettük meg az egykor Nádasdhoz tartozó Jagercsárádát. A ma üdülőfalu benyomását nyújtó kis település központjában áll a Gradwohl-kereszt. A talapzata még eredeti, 1882-ből származó. |
 |
| A Szt. István kápolna a Hauckerot hegyről. Ezen a vidéken is több kereszt állt régen, de egyet sem találtunk már meg. |
 |
| A Kirchberg (Templom-hegy,471m) panorámaképe |
 |
| A sűrű bozótosban csak az eperfák alapján sikerült beazonosítani az egykori zsidó temető helyét. A kisméretű temető határait ezek az eperfák tűzték ki. A temetőből más nem maradt fenn, a síkövek már réges-rég eltűntek. |
 |
| A Szent György plébániatemplom a Schlossberg nyergéből. 16,5 km után visszatértünk a faluba. Összességében megállapíthattuk, hogy a falu távolabbi határában álló keresztekből egy sincs már meg. De nem csak a keresztek tűntek el. Nincs már nyoma a falut távolabbról szegélyező gondozott szőlőtábláknak, kerteknek, földeknek sem. Egy régi világ végleg letűnt Nádasd határában is. |
2010. december 27., hétfő
Bárány-fok és a Borrév-dülő
 |
| Ma reggel kiugrottam Bárányfokra. Eldugottabb területeken gyalogoltam végig. Szemerkélő hó, erős fagy, szokatlanul nagy téli vízállás. |
 |
| A Bárány-fok. Tulajdonképpen elég zavaros a névadás eredete, mert ezt a fokot a 19.sz.-i térképek még Szilágyi-foknak nevezik, de ma mindenki Bárány-foknak nevezi. Az is tény, hogy Szekszárd határában már a 18.századi iratok is két Bárány-fokot is említenek, de hogy mi a két fok viszonya, azt nem tudom. /Megjegyzés: ezt később sikerült tisztáznom./ |
 |
| Lassan újra beáll a jég a fok sötét vizén |
 |
| Furcsa mintázatokat rajzolt a fagy és a hó |
 |
| Ahol a Bárány-fok vize az egykori Dunába csatlakozott |
 |
| A Borrév-fok. Az egykori Duna mederrel egy darabon párhuzamosan futó fok volt. |
 |
| A Borrév-dűlő túlnyomó részt telepített erdei közt gyönyörű természetes jellegű füzeseket is találhatunk. Egy ilyent mutat ez a panorámakép is. |
2010. december 23., csütörtök
2010. december 22., szerda
A Sáros alja erdőben
 |
| Szekszárdot elhagyva. A fényképen természetesen semmi színbeli manipuláció nincs. |
 |
| A híres keselyűsí fekete nyár fasor első tagja. |
 |
| Mire kiértem Keselyűsbe a fantasztikus fények szinte semmivé lettek. A Holt-Sión még vastag a jégpáncél. |
 |
| A múltkor felkeresett Sárost elhagyva a szomszédos erdőségbe mentem az Alföldi Kéktúra vonalán haladva, ki-ki térve a biztatónak tűnő tópartok felé. Annak elképzeléséhez nem kell túl sok fantázia, hogy az idei évben egy 7m-es Sió szintet és erősen olvadó havat figyelembe véve, milyen vízrajzi viszonyok fogadtak.El is neveztem a Gemencet az "Erdők Velencéjének." |
 |
| Szinte nem volt olyan gemenci utam az idén, hogy ne láttam volna szép szarvasokat, disznókat. |
 |
| A Sáros alja erdő általam bejárt része főként keményfás jellegű volt. |
 |
| Hazafelé a Sáros partjára is lenéztem. |
 |
| Hazafelé még maradt annyi időm, hogy a keselyűsí nyárfa fasor legnagyobb fáját újra megmérjem. Így télen feltárulkozik a fa teljes szépségében. |
 |
| A fa nehezen mérhető, különösen az idén, amikor a mellette lévő árokban magasan áll a víz. Három mérés közül a 905 cm volt a legkisebb. A Pósfai- listát átnézve tulajdonképpen ez bizonyul a legnagyobb igazán egytörzsű nyárfának. |
2010. december 19., vasárnap
Emlék az Alpokból
 |
| 2007 nyarán a CERN vendégei voltunk. Genfből hazafelé tartva csoportunk útba ejtette Chamonix-t. Itt felvonóval felmentünk az Aiguille de Midi csúcsára(3842m). 2317m-en áll meg először a felvonó. Már innen is fantasztikus a a látvány. |
 |
| A Bosson gleccser szinte rászakad a kisvárosra |
 |
| A gleccser közelebbről |
 |
| A gleccser a csúcsról |
 |
| A Grandes Jorasses (4208m) csoport. Van aki heroikusabb módon jut fel a a csúcsra. |
 |
| A Piton Sud nevű szikla a Geant gleccserrel |
 |
| A nagy szenzáció: A Mont Blanc (4810m) |
 |
| Európa egyik legnagyobb gleccsere a Mer de Glace |
 |
| A gleccser fala. Ez a gleccser is fogyatkozik az utóbbi évszázadokban. |
 |
| A gleccser barlangjában |
2010. december 18., szombat
Szakadó hóban a "ház körül"
 |
| Nem sok racionális érv szólt ma szokásos reggeli túrám mellett. Szakadó hóban, a távoli "kalandoktól " elrettenve gyalogosan indultam el a Tót-völgyön keresztül a Szekszárdi-dombság szerény erdeje felé |
 |
| A Gurovica-hegy vadföldjén |
 |
| Egy hárs alatt megpihenve |
 |
| A Szekszárdi-dombság erdőgazdálkodás alá eső erdeiben a Gemenccel ellentétben semmi grandiózusság sincs. |
 |
| Tömeges a szúrós csodabogyó |
2010. december 12., vasárnap
Ismét az Alsó-Gemenci erdőben
 |
| Időzítési probléma. A Gemencbe is beköszöntött a tél, de nem volt kemény fagy, így kijutott a sárdagasztásból is. |
 |
| Az Alsó-Gemenci erdőt két nagy nyiladék szeli át. A Forgó-nyiladék és a Hosszúvölgyi-nyiladék. Októberben ez utóbbin indultam el. Ma a Forgó- nyiladékot választottam, de egy rét ismét a Hosszúvölgyi- nyiladék felé csábított. |
 |
| Az idén minden alacsonyabban fekvő részen hatalmas belvizes tavak alakultak ki. Az útvonalamat a belvizek közti szárazulatok határozták meg. |
 |
| A két nyiladék közti egy szép keményfás erdőre akadtam, ahol még 4m körüli tölgyek is álltak |
 |
| Egy másik tekintélyes példány |
 |
| Megdölve |
 |
| Végül megint zsákutcába kerültem. Kiértem ahhoz a "tóhoz", ami már októberben megakasztott, csak most másik irányból közelítettem meg. A "tó" partján egy kis "szigeten"egy kerítés mögött egy biztosan listás méretű hagyásfát, egy hatalmas füzet pillantottam meg. Megközelíteni nem tudtam, ahonnan a kép készült, már csaknem csizmaszárig ért a víz. |
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)