Mégegyszer a bogyiszlói orchideás erdőben

Vasárnap délután a közelgő újabb zivatarfronttal versenyezve ismét kilátogattam az eddig nagy csalódást hozó bogyiszlói, egykoron orchideásnak nevezett erdőbe. Előtte gondos műholdfelvétel elemzéssel kiválasztottam azokat a területeket, amelyek a "milliószámra megjelenő kosborfélék" előfordulásai lehetnek. Rá is akadtam a hússzínű ujjaskosbor számos példányára, de legfeljebb néhány lehet a területen az egykor emlegetett milliószám helyett. Nem vagyok egy nagy botanikus (sőt!), de megkockáztatok egy feltételezést: A területen megjelenő erősen invazív fajok az erdei tisztásokat oly mértékben elbozótosították, hogy ebben a megváltozott ökoszisztémában a kosborfélék az alulmaradó fajok közé sorolódnak. Ennek következtében az egyedszámuk lecsökkent, és hamarosan kipusztulnak a területről.
Szerencsére nem lett igazam: 2011-ben a vitéz kosbor ismét tömeges lett, és más rokon fajok is szépen mutatkoztak.
Több év tapasztalatait pedig ez a "tanulmány" gyűjti egybe.

Nyírfasarjas bozótosban virít a kosbor

Hússzínű ujjaskosbor

Az erdő előterében álló öreg nyárfáról nagy ágak törtek le az elmúlt napok zivataraiban. A fát megmértem, 550-es lett csak. Már gyülekeznek azok a felhők, amik aztán alaposan eláztattak

A mezei csormolyából is akadt szép számmal

Családi túra a Mecsekben

Pósfai György és barátai Mecseknádasdra látogattak. Rövid családi túrát tettünk velünk Nádasdon és Váralján.

Mecseknádasd a kilátóból készült panorámafelvételen

Megmértük a nádasdi gesztenyés legnagyobb fáit is. Nem érték el a listás méretet.

Mérés közben a Váraljai parkerdőben.

Harangvirágok

A megáradt patak a halastavak gátjain bővizű vízeséseken keresztül bukik alá

A Ság és a Somló

Veszprém és Vas megyébe vittem az osztályom. Két rövid túrát is beiktattunk az esők szüneteiben, két tanúhegyre.

Úti célunk Somlóvár

Közel a csúcshoz

Lefelé a vártól

A Ság hegyi kráter

Az 1930-as években állított Trianoni emlékkereszt

A Címer-foki nyárfánál

Aki az alábbi beszámoló után arra fog gondolni, hogy nem vagyok egészen normális, az valószínűleg nem tudja mi az igazi dendromán szenvedély.
A Pörböly-Alsó-Címer-foki nyárfa régóta hiányzott már a gyűjteményemből. Arra gondoltam, hogy a hétvégére ígért nagy esők előtt pótlom ezt a kis hiányosságot. Műholdfelvételen a közelben egy másik nagy fa is mutatkozott, gondoltam ezt is becserkészem. Hajnalban keltem, az idő még biztató volt. Mire Pörbölyre értem, beborult. Utam folytatásaként kerékpárra pattantam. Nem számoltam viszont azzal, hogy itt előző nap nagy eső lehetett, mert a töltésen haladó földút kissé sáros volt induláskor, kicsit beljebb haladva már nagyon sáros, és amikor már olyan messze voltam, hogy nem volt érdemes már visszafordulni, addigra reménytelenül sáros.
A műholdról kiszemelt fa nem volt jelentős. A listás nyár nehezen megközelíthető helyen volt. Derékig érő, teljesen vizes csalánoson, a bokáig vízzel telt Címer-fokon kellett átgázolni a fáig. Közben elkezdett cseperegni az eső, sötét felhők úszhattak az égen, a sűrű bokrok és lombok közt szinte éjszakai lett a sötétség. A nagy fát szinte csak az utolsó pillanatban vettem észre, majdnem nekigyalogoltam. Úgy állt ott a sűrű, nedves szürkeségeben, mint aki valami távoli világból csöppent ide. Teljesen masszív egyenes törzs nézett velem szembe, tekintetemet koronájára emelve hideg esőcseppek csaptak az arcomba. Hihetetlen magasságból nőnek ki az ágai, semmi nyoma rajta a fekete nyárfák kócosságának, méltósága szinte már a tölgyeket idézi. Szépen gyarapodhatott az elmúlt években. 2003-ban György még csak 685-nek mérte, én most 706-nak. Egészségesnek tűnik, még sokra viheti.

Társam a szenvedésben

Itt kellett átkelnem, a Címer-fok vízzel volt teli. valaki viszont eléggé el nem ítélhető módon egy autógumit dobott itt ki, ezt használtam az átkeléshez.

A nyárfa koronája

Masszív, egyenes törzs

A lábánál

Újra Bogyiszlón

Ma munka után ismét kilátogattunk a bogyiszlói "orchideás erdőbe", és bejártuk az erdő kb. 2/3 -át. Nyilván a legérdekesebb részek az utolsó harmadban voltak, mert a "talajt több százezrével borító legnagyobb egyedszámú orchideafaj" nyomára nem akadtunk. Egyetlen új kosborfélét találtunk, ennek egyedszámát maximum egy-két százra becsültem, és meglehetősen ritkásan borított a talajt. Ezt a kosborfélét én vitéz kosbornak néztem, de fontos megjegyezni, hogy nem vagyok gyakorlott botanikus. Kellemes meglepetésként viszont a csenevész kis erdő előterében egy igazi fekete nyár matuzsálemre akadtam. A fának már csak egy-két kizöldülő ága van, lábainál pedig hatalmas bozótos-csalános "dzsuva". Kishitűségemre jellemző, hogy centit nem vittem magammal. Majd pünkösdkor ismét kinézek ide, a maradék hátsó harmadra is, hátha addigra előbújik a "több százezer" vitéz kosbor. Akkor majd viszem a centit is.

Az eredő

Egy erdei tavacska

Vitéz kosborok

Az vitéz kosbor közelről

A nyárfa szösze, mint puha vatta borította a talajt

Az öreg nyár

A nyár közelebbről

Szemmel láthatóan ez a nyúl is inkább a szaglására hagyatkozott a veszély érzékelésében.

Hazafelé Karapancsáról

A hercegszántói Mária-kegyhely mindenképpen különleges látnivalója a tájból kiemelkedő, csaknem 11m magas Mária-szobor.

A kegyhely környékén néhány odvas öreg eperfa matuzsálem is él. Ez a legnagyobb.

A Dávod melletti Püspökpuszta a pécsi püspök birtoka volt. 1875-re elkészült az egykor hajózható Ferenc -tápcsatorna, ami nagy lendületet ad az itteni beruházásoknak, amelyek Dulánszki Nándor püspök idejére esnek. A képen az egyik magtár és a 20.sz. elején épült templom, valamint csodálatos platánsor első három tagja.

A Ferenc-tápcsatorna mentén álló platánsor. kb.1880 körül ültethették őket. Mára 4-5 méteresek.

A Ferenc-tápcsatorna mára már rég elvesztette régi hajózási jelentőségét.

Hétévge Karapancsán: Az erdőkben

A szombati -sajnos esősre forduló- napunkat szántuk a karapancsai erdők feltérképezésére. Délelőtt a Duna-töltésen eltekertünk Újmohács irányába. A gemenci töltés analógiájára úgy gondoltam, innen megpillanthatunk néhány nagy fát.Sajnos a növényzet már teljesen besűrűsödött, takarva az erdők átláthatóságát. Néhány ígéretesebb helyen a töltést elhagytuk egy-egy holtág felé, de listás fűzre, nyárra nem akadtunk. Hazafelé alaposan eláztunk. Délután az eső pillanatnyi szünetét kihasználva egy rövid gyalogos sétát tettünk a Karapancsa környéki erdőkben is, eredménytelenül. A György által már megmért tölgy bizonyult csak listásnak.

Panoráma kép a Duna partról. Szemben a bédai erdő.

A túránk legszebb része a Homorúd melletti Mocskos-Duna meglátogatása volt.

Panoráma kép a Mocskos-Dunáról

Mohács

Egy szép szil mögött áll a környék egyetlen listára felkerült tölgye. Mint annyi fát itt a környéken, ezt is befutja a borostyán.

Talán ez is listás volt.

A sok kőris miatt szép sudár benyomásúak a karapancsai erdők

Hétvége Karapancsán: A Kadia mentén

A Kadia a Duna szabályozása, illetve a Ferenc-tápcsatorna építésének idején, 1875-ben keletkezett holtág Karapancsánál. Hossza 9,1 km.

A 19.sz.végén épült szivattyúház. A Monarchia lenyűgöző mérnöki teljesítményei közt mindenképpen ott a helye ezeknek a szivattyúházaknak is. A bátai vagy a lankóci után ez is kitűnt szépségével és harmonikus megjelenésével.

Tömegesen virít a mocsári nőszirom a holtág partján.

A Kadia mentén ez az ismert, Pósfai György által felfedezett, és 662 cm-esnek mért nyár bizonyult listásnak. Több is közelítette a 6m-t.

Hétvége Karapancsán : A kastély és parkja

A Gemenc Zrt. nagylelkűségének köszönhetően egy hétvégét tölthettünk a karapancsai vadászkastélyban. A gemenci fotópályázat különdíjasaként "érdemeltem ki" ezt a rendkívüli víkendet. A kastély és környezete lenyűgöző, a helyiek vendégszeretete és kedvessége csodálatos, egyszerű közalkalmazottként olyan figyelmes vendéglátásban részesültünk, mint maga II.Vilmos császár egykoron. Nem volt, és nagy valószínűséggel nem is lesz már soha ilyen jó, "úri dolgom" az életemben. Összességében az út inkább nyújtott kulináris, mint dendromán élményeket. Egyetlen egy listás fára sem akadtam.

A karapancsai birtok

Habsburg Frigyes főherceg vadászkastélya, az ún. nagykastély (1902), itt volt szállásunk.

Albrecht főherceg vadászkastélya, az ún. "kiskastély" (1891). Ez ma múzeum. Előtte a park egyik legnagyobb tölgye. (475 cm)

A nagykastély földszinti szalonja

A nagykastély ebédlője

A nagykastély emeleti szalonja

A birtok parkjában a hatalmas kőrisek dominálnak, közöttük tölgyek, szilek. Kevés a külországi idegen fa.

Az egész majorság minden épülete szépen felújított, karbantartott. A külországi fák közt három császárfa tűnt ki éppen virága teljében.

A parkban több 4 m feletti tölgy van. A legnagyobb 489cm-es.

Az egykori cselédházat is felújították igényes szálláshelyeknek. Előtte a másik virágzó császárfa.

A park panoráma képe. Csend, nyugalom, madárdal, visszafogott elegancia.