Baranyai, somogyi fázás

Az év utolsó túrája egy nagyszerűen sikerült fázás Pósfai Gyurival és Lukács Robival. Mögöttünk a 600-as ladi tölgy.Itt érhető el Pósfai György, itt pedig Lukács Róbert beszámolója.

Reggel a zengővárkonyi gesztenyés Kocsid-dülői részén indítottunk, ahol az idén tavasszal találtam két új gesztenyét.

A Kocsid-dülő

Egy elég rossz állapotú hatszázas szeszélyesen tekergő ágakkal.

Van hangulata a rendben tartott gesztenyéseknek.

Egy majdnem hatszázas.

Aztán Tóth István Zsolt által talált galagonyát mértük meg.

A fa egy szántóföldek közé benyúló erdőfoltban nő, Pécsvárad határában. 

Reggeli vendég a szőlőhegyi pincék közt.

Aztán Robival kiegészülve irány Somogy, először a még baranyai Somogyhatvanban állunk meg.

Robi kalauzol minket  egy listás cserhez.

Alulról.

Nekem az egyik sarkamon nőnek ilyen bütykök.

Aztán irány Lad, elmaradt kőris  "a tilosban."

A Lad környéki erdők fantasztikusak.

Mindenfelé listás tölgyek.

Kerítések innenső vagy túlsó oldalán is.

Fokozódik  a hangulat.

Utunk csúcspontja.

 

A ladi kastélypark sem marad el az erdők mögött. Listás nagylevelű hárs.

Vérbükkök.

Robosztus.

A park aljában két listás tölgy.

Hedrehely felé egy kis erdőfoltban Robi újabb listás tölgyet mutat.

Aztán a hedrehelyi faluszélről belvizes rétek közt elindulunk egy távoli tölgy felé.

Nem mindig könnyű a terep...

...de nincs igazi akadály.

Visszatekintés a falura. Kevés az új tető.

Belvizes folt.

A marhák követnek minket.

A semmi közepén, mindentől távol az egykori Böcörpuszta kápolnája, szépen helyreállítva.

A kápolnától nem messze a listás tölgy a domboldalban. A távolban, a szemközti domboldalban  furcsa kilátószerű építmény.

Impozáns tölgy.

A furcsa kis lak.

A kápolna a furcsa kis lak teraszáról.

Az utolsó nagy momentum, rekorder galagonya.

Sebek galagonyamérés után.

Lassan vége ennek a nagyszerű napnak.

Év végi visszatekintés

Először is havi bontásban felidézem az év legemlékezetesebb eseményeit:

Január a nagy hidegről és dunai jégzajlásról maradt emlékezetes.

A február még mindig a jégről szólt. Először láttam királykát. A kevés idei újdonság egyike.

Március legemlékezetesebb eseménye a karapancsai fázás volt Tormáékkal, Pósfaiékkal.

Ebben a hónapban némi fás aktivitást is mutattam, egy nagy füzest találtam a Brinyóban.

Áprilisban az év egyik legszebb hétvégéjét töltöttük el feleségemmel Aggtelek környékén.

A zengővárkonyi gesztenyés is szolgáltatott valami újdonságot ebben az áprilisában.

Májusban két esemény lett emlékezetes: Egy túra a Budai-hegységben

Eljutottam Athénba is, ahonnét Szunionba is átutaztunk.

Júniusban egy régi hírekből ismert nyárfát azonosítottam.

Majd újabb közös fázás jött, Lukács Robival és Pósfai Gyurival a Nyugati-Mecsekben

Július a családi utak és túrák ideje volt. A szünet első napján a Dunakanyarba mentünk.

Majd a Mátra következett, egy díjátadó apropóján.

A Gemenc Zrt. munkatársainak jóvoltából a Kádár-szigetre is eljutottunk. Az idén ilyen egynapos közös fázások helyettesítették a nagy dendromán találkozókat, amik azért nekem nagyon hiányoznak.

Aztán Erdélyben 2000m fölé is mentünk. Persze autóval :-(

Augusztusban volt egy két napos kiruccanás Karintiába.

Életem első tátrai túrájára is sor került a tantestületünkkel.

Szeptemberben kisebb helyi túrák voltak csak.

Októberben egy hétvégét töltöttünk a Dunakanyarban.

Október végén ismét a Gemencben tettem emlékezetesebb túrát.

Novemberben a mecseki barlangokat kerestem fel a Szuadó-völgyben.

Baja környékén is kisebb utat tettem.

December eddig az Ősök útjáról emlékezetes, de holnap újabb fázó útra megyünk. 

Az alábbi grafikon a blogbejegyzéseim számát mutatja 2010-től 2017-ig. Soha még nem volt olyan kevés bejegyzésem, mint az idén. Ennek ellenére a képes bevezetőm alapján is kijelenthetjük, hogy jó évem volt az idén is. Adja a Gondviselő, hogy 2018 is ilyen jó év legyen!

a

Az idei év legnagyobb elismerése a Podmaniczky-díj volt. Tulajdonképpen még mindig nem tudom, hogy miért kaptam. A díjátadón Ráday Mihály a Tolna megyei műemlékek bemutatásával indokolta, mint az építészfórum. A wikipédia szerint viszont Tolna megye természeti örökségének népszerűsítése miatt.A kérdés azért érdekes, mert felveti azt, hogy melyik blogomat értékelték. A két blog ugyanis lassan összeér. A műemlékes blogomat az idén dinamikus fejlődés után már 55756-an nézték meg 62 bejegyzés mellett, és alig marad el ezen blog mögött.Mindenesetre itt is beigazolódott a régi mondás: Senki sem próféta saját hazájában. Itt Tolnában néhány személyes gratuláción kívül nem sok vizet zavart eddigi tevékenységem.

Ez a grafikon ennek a blognak a nézettségét mutatja a kezdetektől, havi botnásban. 2016 végétől nagy ugrás volt az idén májusig. Ekkor amerikai és oroz hackerek pörgették fel a látogatottságot. Ha ezek számát kivonom, akkor 56721-et kapok, ami mintegy kétezres növekedés tavaly óta. A legnézettebb idei bejegyzések a következők voltak:  1.A Kádár-sziget. (Ezt Csontos Péter úr a Gemenc Zrt. honlapján is megosztotta.) 2. Az erdélyi Sóvidék 3. Ősz a Dunakanyarban.Az összesített listát a top 10-es válogatásaim vezetik toronymagasan: 1. Szekszárdi-dombság 2. Gemenci helyek Szekszárd közelében 3. Még tíz jó hely Szekszárd közelében.