A Dunajec-áttörés

Néhány nappal tiszai csónakázásunk után ismét vízen, egy "tutajon" találtuk magunkat, ezúttal a Szlovákia és Lengyelország közt kanyargó Dunajec folyón, ami a Magyar Királyság határfolyója is volt. Önkéntelenül is adódik az összehasonlítás a tiszai csónakázásunkkal.

Kezdjük azért egy dendromán kitérővel. Nyilván az is kitalálható, hogy kerékpárút  kanyarog a folyóparton, (akárcsak a Tiszánál) aminek eredményeként szemmel láthatóan élénk kerékpárosélet zajlik itt (amit az itteninél visszafogottabbnak láttam Tiszafürednél.)  De mi most koncentráljunk a Dunajec partján álló hatalmas hársfákra. Nem csak szélesek...

...hanem roppant magasak is. (Ez mobillal készült kép, ami az ellenfény hatására érdekes színezési algoritmusokat futtatott kis elektronikájában.)

A környék "turisztikai attrakcióihoz" nagyban hozzájárul a karthauzi majd kamalduli Vöröskolostor. Ilyen sajnos nincs a Tisza-tó környékén. A nagyon sok középkori részletet megőrzött kolostort a  másik blogomban mutatom be. A képen a Trzy Korony  (Három korona) hegy (982m). Itt kezdődik a szoros. Régi történet szerint a különc kamalduli fráter, Cyprian Jaisge 1768-ban erről a hegyről indulva hajtotta végre az emberiség egyik első sikeres siklórepülését, átrepülve a Dunajec folyót, és a kolostor udvarán landolt.

 A tutajozás a szlovák oldalon Vöröskolostor helységből indul, kampányszerűen, azaz a megadott indulási időpont környékén 10-12 "tutaj" érkezik meg teherautón a kiszállási pontról. A "tutajokat" a könnyebb mozgathatóság érdekében négy részre szedik. Az indulási ponton a teherautókról lepakolt tutajnegyedeket gyorsan összeerősítik,  és máris 12 emberenként,  két irányítóval indulnak a tutajok útjukra. A tutajozás 12-14 € körüli összegbe kerül fejenként, azaz jelentősen drágább egy tiszai csónakázásnál, és három óra helyett csak másfél óráig tart. A mi Tisza-tavi 19 kilométerünkkel szemben az itteni út csak 9 km a folyón lefelé, ehhez a visszaút kilométerei és eurói jönnek még. 

A képen látható, hogy a folyó helyenként abszolút nem nyugodt. Kezdő raftingosok is kedvelik. A tutajosok "matyóhimzésben" vezetik a tutajt. Egyikük ékes szlováksággal időnként tájékoztatót is tart. (Nekünk szerencsénk volt, és egy még csehszlovák "gyártmányú" magyar nyelvű útleírást is kaptunk.) A turisták ottjártunkkor rajtunk kívül vagy szlovákok vagy lengyelek voltak, más nemzet fiait és lányait nem fedeztük fel. A lengyelek egész jól el tudtak beszélgetni a szlovákokkal. Érdekes, hogy a szlovák tutajokon sok lengyel utazik, pedig sokkal több lengyel  tutaj megy a folyón. A lengyel tutajok nagyobb utat tesznek meg, és rajtuk sokkal többe kerül az utazás.

Előttünk egy lengyel hajó az Ostra (Éles)- sziklával. A sziklát nevezték az öngyilkosok sziklájának is, sőt állítólag az elítélt jobbágyok kivégzését is erről a szikláról oldották meg.

Régen a Dunajec fontos kereskedelmi út volt, amin keresztül egészen a Balti-tengerig hajóztak. Csak jó száz éve jöttek rá az itteni gorálok (hegyi lengyelek), hogy mekkora üzlet lehet turistákat tutajoztatni.

Egy ponton a folyó olyannyira elkeskenyedik, hogy állítólag Jánosik átugrotta a pandúrok elől menekülve. A 10m-re összeszűkülő folyó itt 8-10m mély. A történet hiteléhez annyit, hogy ma a távolugrás világcsúcsa 895 cm. Érdemes egy pillantást vetni a tutajos kalapjára is, amin egy kagylófüzér fut végig. Régen a Balti-tenger elérését jelezték alkalmanként egy-egy kagylóval, és nagy dicsőségnek számított akinek már több kagyló is van a kalapján. Ma már persze a bazársoron kagylókkal teljesen körbeérő kalapokat árulnak.

Egy raftingcsónak közelít. A folyó medrében egy kőrakásból épített átjárót is megfigyelhetünk.

Az egyik legmeredekebb, folyó fölé tornyosuló szikla a Sokolica. (747m) Jobb szélén a tutaj kormányzásához használt farúd. A folyó olyan sekély, hogy a meder alján lévő kövektől lökdösik el a tutajokat.

A Sokolica mellett a Cukorsüveg nevű szikla mered az ég felé. A komoly szurdokokban szinte már kötelező név ez.

Szinte végig sziklák mentén haladunk.

Az áttörés alsó vége felé járunk.

Az áttörés vége felé egy út kanyarodik be a völgybe. Ezen járnak azok a teherautók, amik visszaviszik - jelentős kerülővel- a tutajokat. Összességében nyilván nehéz ennek az útnak az összevetése a tisza-tavival. Ez "nagyüzemi", amaz intimebb. Ez talán "populárisabb" látnivalókat kínál, amaz inkább bennfentesebbeket. Itt néhány árva sirály képviselte az élővilágot, amott meg ez a fő látnivaló.

Elindulunk gyalogosan Lesnica felé. Vöröskolostorhoz négy féle módon lehet visszajutni: gyalog (kb. 2 óra), bérelt kerékpárral, vagy élelmes vállalkozók mikrobuszaival (3-4 €) vagy Lesnicáról ritkán járó menetrendszerű busszal.

A Dunajec áttörés a lengyel oldalon Nedec várával kezdődik. Hatalmas turistaáradat van itt is.

" Nedec vára ... nem fekszik hegyen, mogorva sziklán, hanem két hatalmas négyszögben terül el közönséges módon, mint egy óriási kaszárnya. Egyebekben valódi vár bástyákkal, felvonó-híddal, toronnyal, tömlöccel, kápolnával, földalatti utakkal, süllyesztőkkel. Még régi muskétás ágyú is volt hozzá vagy nyolc darab." (Mikszáth: Beszterce ostroma) Lehet, hogy Mikszáth nem is járt Nedec várában?

A vár alatt és felett Dunajecen egy  duzzasztómű van. Nedec várával szemben, a Dunajec másik oldalán egy  kisebb várrom. Ez Csorsztin (Czorsztyn) , a történelme során főként Lengyelországhoz tartozott (Balról az 1. és 2. kémény közt látható.)  Nedec is arra az 589 km2-es területre esett, ami Trianon következtében Lengyelországhoz került.

A várban  hatalmas turistaforgalom tekinti meg a középszerű kiállításokat. Aki a látott képek alapján arra gondol, hogy Szlovákiában vagy Lengyelországban dübörög az idegenforgalom, az nézze meg ezt az infografikát.  A két nemzetet Magyarország után keressük!

Történelmet írt a Duna

Megdőlt a valaha mért legkisebb vízszint Baján. Augusztus 24-án 48 cm-es vízállást mértek, ami 3cm-rel kevesebb, mint a 2003. augusztusi eddigi rekord. Kedvenc fürdőzőhelyem öble szinte eltűnt. Szakmai háttéranyagot itt találunk.

Én csak tegnap tudtam kiugrani a partra, akkor már 54cm-es vízszint volt. Azért volt homokföveny (és sajnos szemét is) bőven.

A víz kellemes, 25 fokos volt. Gyors csobbanásom idején nem volt kint senki. Viszont láttam egy vízbe esett virágcsokrot, ami mellett 3 leégett mécses volt. A TEOL és BAOn oldalit átnéztem, de  nem írtak semmi dunai tragédiáról.

Ennyi.

Poroszló, Tiszafüred

A poroszlói ökocentrumra elsősorban azért voltam kíváncsi, mert egy igen sikeres intézmény hírében áll, ami nem csak egyszerűen kiállításokat, akváriumot és álatkertet mutat be, hanem szervezi a környék kulturális életét is. (Ottjártunkkor pl. egy ingyenes koncertet kínált a volt LGT tagjainak közreműködésével, és az ünnepi tűzijátékot is ők finanszírozták. ) Szekszárdon is épül hamarosan egy ökocentrum, legalábbis Horváth István országgyűlési képviselő választási ígéretei szerint. Gondoltam, ilyen szemmel nézem végig ezt az építményt, bár nyilván nyilván a szekszárdi tervekről nem az én véleményemet fogják megkérdezni, de szerencsére ebbe a blogba  nagyon felelőtlenül, arról fantáziálgathatok, amiről akarok, a döntések súlya nem az én lelkemet nyomja. 
Ezt a szép nagy épületet 2012-ben adták át. Az egész komplexum csaknem 2 milliárdos Eu-s támogatással épült, ami első olvasatra meglepett, mert azt hittem, többe került. Szerintem az épületen néhány milliót még spórolhattak is volna, mert véleményem szerint túlméretezett, legalábbis egy olyan hatalmas "tanácskozón" is átmentünk, aminek nem sok értelmét láttam, és úgy egyébként is, elég lazán bántak a terekkel. Szekszárd is a Modern Városok Program alapján 2 milliárdot kapott volna az oköcentrum és élménypark együttesére. Ebből az összegből ma már nyilván nem lehetne megépíteni egy poroszlói szintű komplexumot.

Kilátás a toronyból az ökocentrum keleti felére. Hátul a háziállatok kifutói, a fák közt pedig egy állatkert van, főként a helyi állatokkal. A másik oldalon lényegében ugyanez ismétlődik meg, egy hatalmas és színvonalas játszótérrel együtt. A központ tehát alapvetően a gyerekes szülőket célozza meg, de nem csak nekik élmény.

Van itt két madárház is, ez az egyik.

A főépület tornyából messzire látni. A felnőtt jegyárak 2-3 ezer forint közt mozognak. A drágább jegyekért már 3D-s mozi és egy kis tavi hajókázás is jár. Ez a hazai viszonyok közt nem tűnik kevésnek, de így is bejött a számítás, mert évente több mint 200 ezer látogatója van. Ha a Campona Tropicáriumának 2700 Ft-os jegyét veszem alapul, akkor sem tűnik soknak. Akárhogy is számolom,  évente legalább 400-500 milliós bevétel van a belépőkből, azaz az intézmény nyereségesen üzemeltethető.

A Tropicariummal való összevetés azért is indokolt, mert itt is a nagy szenzáció az akvárium. A 700 köbméteres akváriumnak itt a sztárjai a vizák és egyéb tokfélék, hiszen ezek voltak egykoron a Tisza legnagyobb halai.

A legnépszerűbb a vidracsalád, akik látványos akváriumot kaptak. A szabadba is kimehetnek, de szemlátomást ők szívesebben töltik idejüket ebben  a nagy melegben idebenn.

Nekem nagyon tetszett, hogy az egyébként minden bizonnyal csak árválkodó tájházat is bekapcsolták az oköcentrum vérkeringésébe.
Összességében majdnem két órát töltöttünk az intézményben, pedig már nem vagyunk az a típus, akik lázba jönnek egy őzikétől, vagy egy kis kecskesimogatástól. Nyilván Szekszárdon nehéz lesz ilyen vendégforgalmat produkálni, hiszen a Tisza-tó évi vendégéjszakáinak a száma félmillióra tehető, és egy órán belül van Hajdúszoboszló a 900 ezer feletti vendégéjszakával, és Eger és Debrecen  a 450-400 ezerrel, Heves megye pedig még további 900 ezres vendégéjszakával.  Összehasonlításként, a Tolna megyei vendégéjszakák száma 2017-ben 220 ezer volt, Baranyáé 750 ezer. (Tolnánál azonban mindenképpen ki kell emelni, hogy annak ellenére, hogy ezzel csak Nógrádot előzi meg, de 2016-ról 2017-re 26%-os növekedésével a legelső a megyék sorában. ) Összességében azonban valami nagyon nagy ötlet kellene, hogy ebben az idegenforgalmilag nyomott tolnai környezetben gazdaságos üzemeltethető legyen egy hasonló, vagy egy visszafogottabb ökocentrum. A hazai idegenforgalom egyébként egyre egyszerűsödő képletre épül. Ahol nincs fürdő vagy strand, az egyre inkább pang. Ezt mutatja például az olyan műemléki városok vendégéjszakáinak esése, mint Soproné vagy Pécsé. Ugyanakkor egy fürdővel is lehet  nagyot bukni, lásd pl. Makó esetét, de több mint 300 magyar fürdő nagy része is veszteséges, és csak a néhány jó adottságú  nagy produkál irtózatos vendégforgalmat.

Amikor meghallottam, hogy tiszafüredi  szálláshelyünk közelében a nemzeti park tulajdonában lévő kastély van, egyből feltámadt bennem a remény, hogy egy szép parkot fedezhetek fel. Mégiscsak biztatóbb egy nemzeti parkos kastély, mint egy magántulajdonban lévő.

A kastély parkja ráadásul természetvédelmi terület. A kastély az 1920-as években épült, ősi fák tehát csak akkor lehetnek benne, ha korábbiakat is belefoglaltak.

Talán már mondanom se kell, hogy a kastélykaput vastag lánccal és lakattal lezártan találtam. A Hortobágyi Nemzeti Park honlapja szerint "jelenleg sem turisztikai, sem kutatási célú létesítmény, mely nem látogatható". Pedig nem rossz állapotú. 

A kerékpáros pihenőpark a kilátóból. Itt vált egyértelműé számomra, hogy az alföldieknek egészen más felfogása van a térről, mint nekünk, dunántúliaknak. Tiszafüred környékén komoly kerékpáros infrastruktúra fejlesztések voltak, hatásáról nem sok tapasztalatot szereztem. Csak a kilátóról.

Aminek nem sok értelme van, mert alig látni valamit érdekeset a tetejéről. Ennyit látni a mocsárvilág felé.

Ennyit meg a Holt-Tiszából.

Ennyit meg a töltésről.

Ennyit látni gyalogosan a vidékről.

Ennyi tárul fel a növényvilágból.

Ennyi az állatvilágból. Szóval be kell fizetni egy csónaktúrára, vagy bérelni kell egy kenut. Mi befizettünk egyre, és mint előző bejegyzésem is mutatja, alapvető élménnyé vált a tó.

A Tisza-tavon

A Tisza-tó nagyon ígéretesnek tűnt Tiszafüred határában. De hiába fürödhet az ember több szárcsacsalád intim közelségében, a védett sulyom és rucaöröm társaságában, hamar be kellett látnom,  hogy gyalogosan nem tárul fel ez a vízi világ. Így szakemberre (meg a pénztárcára) bíztam magam, és befizettünk egy helyi vállalkozónál (akit kezdetben még nemzeti parkos munkatársnak néztem) egy csónaktúrára. A túra minden várakozásomat felülmúlta, és az egész családnak nagy élmény volt.

Az Albatrosz kikötőből indulva kicsivel több, mint 3 óra alatt 19 km-t tettünk meg a tavon. Ez a megtett út déli részét mutatja.

Ez az északi, és az érdekesebb rész. A Tisza-tóról (leánykori nevén a Kiskörei-víztárolóról) nekem nem sok fogalmam volt korábban. Nem is sejtettem, hogy ez nádasok, erdők, holtágak kusza szövevénye, viszonylag kicsiny szabad vízfelszínekkel. 

Az első méterek.

A kutyás strand. A fürdőzők és a kutyások konfliktusát úgy oldották meg, hogy a szabadstrandról kitiltották a kutyákat, akiknek egy külön holtágszakaszt jelöltek ki.

A szabadstrandon élénk fürdőélet. Sok a zöld, természetközeli a környezet.

A kerékpáros centrum mellett haladunk el.  Erről majd még később írok, a fák közt látni a kilátót, amiből viszont nem sokat látni.

Elhaladunk a Kalandsziget mellett. Nevét onnan kapta, hogy a szigeten van egy nagy kalandpark.

Az U alakú holtág várostól távolabbi részén már nincs nyüzsgés.

Dankasirályok.

Szúrósan ránk néz egy jégmadár. Robogó motorcsónakból nem volt könnyű fényképezni, de szerencsére vezetőnk nagyon figyelmesen lassított, amikor fotótémához értünk.

Fehér tündérrózsa.

Tiszafürednek már két négycsillagos szállodája van, ez az egyik.

Egy zsilip után átmegyünk a 33-as út és a vasút alatt.

Egy szélesebb ágon indulunk el, ez a X.számú öblítőcsatorna.

 Sok a hód rágta fa.

Ligeti és parti szőlők futják be a fákat.Régen ezek vesszőivel jártak házalni az itteniek a Hegyaljára.

Kiérünk a nagy Tiszára.

A nagy Tiszán a tiszavirágzásról hallhatunk meg egy áttekintést.

Mivel régen elmúlt már, ezért hozott anyagból demonstrál vezetőnk.

Sávos szitakötő sulymon.

Az Aponyháti-öblitö zsilipje

Az Aponyháti-öblitőn.

Egyre szűkebb lesz.

Vízitök és társai,

Békatutaj virága.

Aztán egyre jobban beszűkül a csatorna.

Harmatkása, régen ették a szegények, ma a vízimadarak kedvence.

Az öblítőcsatorna egy régi erdőn halad keresztül.

Egyre vadregényesebb lesz.

Fokozódik.

Hódvár.

Ezt hirdetik úgy, hogy ilyent csak Amazonas mellett látni. Ez persze nem igaz, a Gemencben is van egy-két ilyen fok, csak ott nem jár se hajó, se motoros, se senki. 

Kiérünk a Nagy-Morotvára.

Egy-két szürke gémben nincs már különösebb félelem se.

Fattyúszerkő és dankasirály.

A morotva szélén rucaöröm és sulyom alkot sűrű szőnyeget.

Vörös gém.

A Szartosban folytatjuk utunk. A kép előterében a tó számomra legjellegzetesebb gémféléje, az üstökös gém.

Róla van szó, olyan könnyű, hogy a sulyommezőn is tud sétálni.

Sirályok.

Itt gyakori az ezüstsirály is.

Tollászkodik.

A Nagy-Morotva nagy totálja.

A nád közti szűk átjárón hajtunk át. Nádirigó fészke.

Kiérünk a Szartos egy másik öblébe. Háttérben már feltűnik a Bükk is a távolban.

Szárcsa teper a megfelelő felszállósebességért.

Háttérben a Kékestető.

A Szartos gazdag madárvilága. A Hortobágyi Nemzeti Park hozzáállását kicsit másnak érzem, mint a Duna-Dráva Nemzeti Parkét. Erre a területre például június 15. után a 4kW-nál kisebb motorral rendelkező csónak behajthat. Igen csekély az egész évben tilalmas terület.  A DDNP nem ismer ilyen "finomított tiltást",  sokkal egyszerűbb mindenkit mindenhonnan mindenkor kitiltani. Cserébe nincs idegenforgalom, nincs semmi élet, csak pangás, legalábbis a gemenci részen.

A sulyom Magyarországon védett növény, de nem a Tisza-tavon. Itt annyi van belőle, hogy már gondot okoz, ezért irtják. Így itt megengedett, hogy a turistákat is megkínálják a régen a "szegény ember gesztenyéjének" nevezett vízinövénnyel. Sőt a tó körül van már cukrász, aki díjnyertes desszerteket készíthet ebből az értékes növényből.

A Tiszavalki-medencéből már rálátni a poroszlói ökocentrum és a templom tornyára is.

A kárókatonák birodalma ez.

Aztán újabb szűk átjáró következik.

Az Apotában járunk.

Itt is sok a madár.

A tőkés réce is simán sétálhat a vízinövényeken, amelyek közt feltűnik a tündérfátyol is.

Újabb átjáró következik.

Bejutunk a Háromágúnak nevezett részhez, ahol nemrég hatalmas fattyúszerkő fészektelep  volt még. Mára már kirepületk a madarak, egyetlen megkésett fiókát láttunk még.

Egy fiatal példány.

Itt a legsűrűbb a tündérrózsa-állomány is.

Aztán vissaztérünk a Tiszára, de a kikötőbe más útvonalon megyünk vissza.

A Füredi-Holt-Tisza-középső-bejáró nevű csatornán megyünk vissza.

Függőcinke telep.

Bakcsó egy fán.

Szinte már az intim zónájába is beenged.

Az utolsó méterek.
Az út nekem nagy élmény volt. A Torma Zoli-féle fogatolás után egy másik nagyon hatékony közlekedési módszert is kipróbálhattam, amivel tényleg feltárult a Tisza-tó számomra legszebb arca.