2018. augusztus 19., vasárnap

A Tisza-tavon

A Tisza-tó nagyon ígéretesnek tűnt Tiszafüred határában. De hiába fürödhet az ember több szárcsacsalád intim közelségében, a védett sulyom és rucaöröm társaságában, hamar be kellett látnom,  hogy gyalogosan nem tárul fel ez a vízi világ. Így szakemberre (meg a pénztárcára) bíztam magam, és befizettünk egy helyi vállalkozónál (akit kezdetben még nemzeti parkos munkatársnak néztem) egy csónaktúrára. A túra minden várakozásomat felülmúlta, és az egész családnak nagy élmény volt.


Az Albatrosz kikötőből indulva kicsivel több, mint 3 óra alatt 19 km-t tettünk meg a tavon. Ez a megtett út déli részét mutatja.


Ez az északi, és az érdekesebb rész. A Tisza-tóról (leánykori nevén a Kiskörei-víztárolóról) nekem nem sok fogalmam volt korábban. Nem is sejtettem, hogy ez nádasok, erdők, holtágak kusza szövevénye, viszonylag kicsiny szabad vízfelszínekkel. 
Az első méterek.

A kutyás strand. A fürdőzők és a kutyások konfliktusát úgy oldották meg, hogy a szabadstrandról kitiltották a kutyákat, akiknek egy külön holtágszakaszt jelöltek ki.


A szabadstrandon élénk fürdőélet. Sok a zöld, természetközeli a környezet.
A kerékpáros centrum mellett haladunk el.  Erről majd még később írok, a fák közt látni a kilátót, amiből viszont nem sokat látni.

Elhaladunk a Kalandsziget mellett. Nevét onnan kapta, hogy a szigeten van egy nagy kalandpark.


Az U alakú holtág várostól távolabbi részén már nincs nyüzsgés.

Dankasirályok.


Szúrósan ránk néz egy jégmadár. Robogó motorcsónakból nem volt könnyű fényképezni, de szerencsére vezetőnk nagyon figyelmesen lassított, amikor fotótémához értünk.


Fehér tündérrózsa.


Tiszafürednek már két négycsillagos szállodája van, ez az egyik.


Egy zsilip után átmegyünk a 33-as út és a vasút alatt.


Egy szélesebb ágon indulunk el, ez a X.számú öblítőcsatorna.


 Sok a hód rágta fa.


Ligeti és parti szőlők futják be a fákat.Régen ezek vesszőivel jártak házalni az itteniek a Hegyaljára.


Kiérünk a nagy Tiszára.


A nagy Tiszán a tiszavirágzásról hallhatunk meg egy áttekintést.


Mivel régen elmúlt már, ezért hozott anyagból demonstrál vezetőnk.


Sávos szitakötő sulymon.


Az Aponyháti-öblitö zsilipje
Az Aponyháti-öblitőn.
Egyre szűkebb lesz.


Vízitök és társai,


Békatutaj virága.


Aztán egyre jobban beszűkül a csatorna.


Harmatkása, régen ették a szegények, ma a vízimadarak kedvence.


Az öblítőcsatorna egy régi erdőn halad keresztül.


Egyre vadregényesebb lesz.


Fokozódik.


Hódvár.


Ezt hirdetik úgy, hogy ilyent csak Amazonas mellett látni. Ez persze nem igaz, a Gemencben is van egy-két ilyen fok, csak ott nem jár se hajó, se motoros, se senki. 


Kiérünk a Nagy-Morotvára.


Egy-két szürke gémben nincs már különösebb félelem se.


Fattyúszerkő és dankasirály.


A morotva szélén rucaöröm és sulyom alkot sűrű szőnyeget.


Vörös gém.


A Szartosban folytatjuk utunk. A kép előterében a tó számomra legjellegzetesebb gémféléje, az üstökös gém.


Róla van szó, olyan könnyű, hogy a sulyommezőn is tud sétálni.


Sirályok.


Itt gyakori az ezüstsirály is.


Tollászkodik.


A Nagy-Morotva nagy totálja.


A nád közti szűk átjárón hajtunk át. Nádirigó fészke.


Kiérünk a Szartos egy másik öblébe. Háttérben már feltűnik a Bükk is a távolban.


Szárcsa teper a megfelelő felszállósebességért.


Háttérben a Kékestető.


A Szartos gazdag madárvilága. A Hortobágyi Nemzeti Park hozzáállását kicsit másnak érzem, mint a Duna-Dráva Nemzeti Parkét. Erre a területre például június 15. után a 4kW-nál kisebb motorral rendelkező csónak behajthat. Igen csekély az egész évben tilalmas terület.  A DDNP nem ismer ilyen "finomított tiltást",  sokkal egyszerűbb mindenkit mindenhonnan mindenkor kitiltani. Cserébe nincs idegenforgalom, nincs semmi élet, csak pangás, legalábbis a gemenci részen.

A sulyom Magyarországon védett növény, de nem a Tisza-tavon. Itt annyi van belőle, hogy már gondot okoz, ezért irtják. Így itt megengedett, hogy a turistákat is megkínálják a régen a "szegény ember gesztenyéjének" nevezett vízinövénnyel. Sőt a tó körül van már cukrász, aki díjnyertes desszerteket készíthet ebből az értékes növényből.


A Tiszavalki-medencéből már rálátni a poroszlói ökocentrum és a templom tornyára is.


A kárókatonák birodalma ez.


Aztán újabb szűk átjáró következik.


Az Apotában járunk.


Itt is sok a madár.


A tőkés réce is simán sétálhat a vízinövényeken, amelyek közt feltűnik a tündérfátyol is.


Újabb átjáró következik.


Bejutunk a Háromágúnak nevezett részhez, ahol nemrég hatalmas fattyúszerkő fészektelep  volt még. Mára már kirepületk a madarak, egyetlen megkésett fiókát láttunk még.


Egy fiatal példány.


Itt a legsűrűbb a tündérrózsa-állomány is.


Aztán vissaztérünk a Tiszára, de a kikötőbe más útvonalon megyünk vissza.


A Füredi-Holt-Tisza-középső-bejáró nevű csatornán megyünk vissza.


Függőcinke telep.


Bakcsó egy fán.


Szinte már az intim zónájába is beenged.


Az utolsó méterek.
Az út nekem nagy élmény volt. A Torma Zoli-féle fogatolás után egy másik nagyon hatékony közlekedési módszert is kipróbálhattam, amivel tényleg feltárult a Tisza-tó számomra legszebb arca.