Egy elmaradt bejegyzés Szlovéniából: A Bohinji-tó és a Mostnica-szurdok

A szlovén utunk elmaradt képeit pótlom. A közismert, általam is harmadszor felkeresett Bohinji-tó következik, ami Szlovénia 5. leglátogatottabb turisztikai célpontja.  

Bohinj a Bledi-tó vadabb változata. Az egykori gleccser által meredekre koptatott szikla.  

Ez is egyre markánsabban fürdőtóvá válik, pedig vize hidegebb a bledinél. 

Közvetlen a tóparton, a középkori híd mellett áll a Keresztelő Szent János templom.  

A templomot a másik blogomban korábban már részletesen bemutattam. Azóta annyi változás történt, hogy egy kora barokkos oltár került a szentélybe. (Kisebbik lányom felvétele.)

Keresztelő Szent János keresztel. 

A tó a hídról.

Erős zoommal a környező hegyek: A Podrta Gora (2061m) és a Vrh Konte (2014 m). A csúcsok beazonosításában nagy segítség az alábbi program. 

A korábban már megcsodált Vogel és a Savica-vízesés után most a Mostnica-szurdok következett. 

Ezt a szurdokot a hasonló nevű patak marta be a mészkőbe.

A szurdok alsó végét jártuk be. 

Az itteni erdőkben is az erdei  pinty a leggyakoribb madár.

A környező hegyek. 

Sloncek (Napfény) a neve annak a résznek, ahol a kristálytiszta hegyi patak fehér mészkősziklákon bukik alá. 

Íme.

A szurdok megtekintése 3 € -ba kerül(+ parkolás). Ez itt nem számít soknak, és van már hazai tanösvény, ahol ennél jelentősen többet kérnek el kevésbé látványos dolgokért. 

Nyilván az Alpokban még sok helyütt akad azért ilyen szurdok, amiért esetleg még fizetni sem kell, de ez éppen a Bohinj-tó partján van. 

Élvezzük most a szurdok látványát mindenféle okoskodás nélkül. 

Tömeges volt a ciklámen.

 

Szlovén utunk epilógusa: Maribor / Marburg

Mariborban elsősorban azért álltunk meg, hogy megnézzük a világ legrégibb, még ma is termő szőlőtökéjét.

Egy 17.századi metszeten már ábrázolják ezen a Dráva parti házon a lugast. Írások is tudósítanak róla, sőt tudományos vizsgálatok is megerősítették (állítólag), hogy ez a lugas legalább 400 éves. Az itteniek a világ legöregebb szőlőtőkéjének mondják, így került be a Guinness Rekordok Könyvébe is. 

Szemmel láthatóan jó termés ígérkezik az idén. Velem ellentétben itt sikerült megfogni a lugasban a peronoszpórát. 

A szőlő fajtájára nézve egy jellegzetesen helyi, a neve zametovka. Kései érésű, október előtt nem szüretelik. Boráról eltérőek a vélemények. Vörös szőlőfaj, de nem ad mélyvörös bort, inkább csak olyan schillerfélét. Ritkán ér el magas cukorfokot, és borát egyesek kifejezeten savasnak tartják. Mások azt mondják, jó évjáratokban gazdag ízvilágú, jó bort ad. Szlovéniában ma is termesztik, de inkább csak házasításhoz használják. Erről a lugasról évente mintegy 25 liter bort készítenek. A negyed literes, exkluzív palackok nem kerülnek kereskedelmi forgalomba. Pápák, államfők, hírességek kapják ajándékba. A The Telegraph szakírójának egyszer sikerült egy palackot szereznie ebből, és gyakorlatilag ihatatlannak  minősítette.    

Maribor  ugyan Szlovénia második legnagyobb városa, mégis kisvárosias jellege van. A város határában a Pohorje hegyei ugyan az 1400m-es magasságot sem érik el, mégis számos sípályának adnak otthont. A Zsidó-torony mellett elnézve látunk is ilyeneket a hegyoldalban.

A török portyák rendszeresen elérték már a XV. századtól is. (Mátyás királynak a törökökkel kötött békeszerződésében is szerepelt,  hogy a török csapatok szabad átvonulást kapnak Stájerország felé.) Így aztán komoly erődítéseket kellett építeni. A képen a Dráva parton álló Vizibástyát látjuk. 

A monarchiás időkben készült el a Dráva régi hidja.

A Zsidó-torony mellett a várfalba beépülve találjuk a gótikus zsinagógát, amely Európa kevés fennmaradt középkori zsinagógáinak egyike. A város középkori  kereskedelmi és pénzügyi fejlettségét bizonyítja, hogy jelentős zsidó közösség élt itt a németek mellett. A város a Monarchiához tartozva még 1918-ban is 80% feletti német többséggel bírt. Ha most ehhez hozzátesszük, hogy már a Szerb-Horváth-Szlovén Királyságban 1921-re németek arány 20%-ra, majd 1931-re 8%-ra csökkent, akkor itt is átérezhetjük a közép-európai népek nyomorúságait.. Persze a történet itt még nem ért véget. Hitler ugyanis mint "német várost"  a III. Birodalomhoz csatolta, amin Tito úgy állt bosszút, hogy még Klagenfurtot is megszállta 1945-ben.  

Szerencsére ezek a nehéz idők elmúltak már, akárcsak a 18. századi pestisjárvány, amelynek emlékére ezt a szoborcsoportot emelték a főtéren. 

A dóm melletti kis téren hatalmas ginkgora leszünk figyelmesek.

Nálunk ez listás lenne.

Ezzel a szép Madonnával búcsúzunk is a kellemes kisvárostól. 

 

Piran / Pirano

Blogom törzsolvasói megszokhatták, hogy néha "egy sör a balkonom" tematikájú képpel fejezem ki sorsommal való elégedettségemet. Pirani szálláshelyünkön egy lakótoronyszerű belvárosi ingatlan  tetőteraszán sörözgetve tekinthettünk végig a történelmi belvároson.

Innen a sárgalábú sirályok titkos élete is feltárulkozik. Ez például hangosan rikácsol...

...mire társai is megjelennek a szomszéd háztetőn. 

Ezek meg valami furcsa táncba kezdenek. 

Fogy a sör, szép lassan alkonyodik. 

A város fölött emelkedő szikla tetején a Szent György templom, harangtornya és keresztelőkápolnája  esti kivilágításban. 

A 14. század "misztikus realizmusának" stílusában készült feszület  a templom legkiemelkedőbb művészettörténeti értéke. 

A templombelső.

Egy 17. századi kandeláber részlete. A templom többi érdekességéről talán a másik blogomban fogok egyszer beszámolni. 

A földrengésben erősen megsérült középkori templom helyére épült az új Szent György templom. Az 1600-as évek elején felhúzott tornyának előképe a velencei harangtorony. Nem véletlenül, hiszen a 18. század végéig Pirano a Velencei Köztársasághoz tartozott. Aztán a Habsburg-birodalom, majd az Osztrák-Magyar Monarchia következett. Annak szétesése után Olaszországhoz került a teljes Isztria-félszigettel együtt.  Mivel a II. világháborúban Olaszország a vesztes tengelyhatalmak közé került, ezért Jugoszlávia egyre jobb pozíciókat tudat kiharcolni a területen. Így Tito elérte, hogy 1945-től Trieszt és környéke (Piranot is beleértve) semleges, nemzetközi  igazgatású területté vált. A gyakorlatban Trieszt környékén az olaszok, az Isztrián a jugoszlávok voltak az urak. Ezt  1954-ben ratifikálták először,  egy nagy olasz exodust elindítva. 1945-ig Pirano lakosságának 90%-a olasz volt, az Isztrián is ők voltak erős túlsúlyban.   Végleges megállapodást Olaszország és Jugoszlávia a terület felosztásáról csak 1975-ben kötött a területi vitákat rendezve. Piran 1991 óta a független Szlovénia városa, de még néhány éve is komoly területi viták voltak a horvátokkal, főleg a  a Piran körüli tengeri vizek felségterületét és a halászati jogokat illetően. A schengeni és az euróövezeti kritériumok miatt a horvátok ugyan látszatra belenyugodtak a számukra kedvezőtlen hágai bírósági döntésekbe, de a hamu alatt izzó parázs bármikor ismét fellobbanhat. 

Külváros a sziklák alatt. 

Sirályportré.

Következzék most néhány kép a festői városból annak reményében, hogy a másik blogomban talán a város művészettörténeti értékeiről lesz egy összeszedettebb bejegyzés.  A képen egy belvárosi ház kapuja. 

A várost három oldalról a tenger védte. A szárazföld felé erős falakat emeltek. 

Velencei gótika. 

A város főtere a harangtoronyból. Ezt csak a 19. században töltötték fel, addig itt a kikötő volt. 

A város  legősibb része.  

A ferencesek temploma mellett van a kis Havas Boldogasszony-kápolna benne a város legértékesebb középkori freskóival. 

 A Szent György templom sziklaszírtjéről szép kilátás van a tengerre. A kép jobb szélén látható ereszkedő úton mentünk le a tengerre fürdőzni. 

A másik irányba. Az egész város egy nagy strand.

A tenger, hegyek, sziklák. Kilátás  kedvenc strandunkról.

Kedvenc strandunknál hatalmas homokkősziklák hevertek a parton.

Strunjani sziklák.

A tengerpart réteges szerkezetű homokkősziklái. 

Valami érdekes hal a sekély vízben. Kár hogy nincs víz alatti kamerám. 

Egy jó internetes értékelést kapó étteremben tengeri finomságokat kóstoltunk. Ez az adagom nagyjából 3-4 balatoni tejfölös lángos árába került. A képen nincs rajta a külön szervírozott köret (mangoldos krumpli+ olívás pirítós) 

Egyik nap egy gyorsan átvonuló front után nagyon kitisztult a légkör. A kép közepén az innen 23 km távolságba lévő híres Miramare-kastély magasodik a tenger fölé. a háttérben a Karvankák vonulata már 120 km-re van. 

A Triglav is tisztán látszik, még hófoltok is kivehetők. 

Még fantasztikusabb, hogy a 150km-re lévő olasz Dolomitok csúcsai is kirajzolódnak. Hogy milyen építmény lehet az a nagy kereszt alakú valami, azt nem sikerült kiderítenem. 

Búcsú Pirantól.