Gemencben és a környéken az elmúlt hónapban

Bejegyzésem csúcsa a gemenci Bárkarakodó-réten tett látogatásom.

Előtte azonban jöjjön egy-két kép szerény dombságunkból. 

A Sötét-völgy alkony felé. 

Már egy hónapja készült képek a szálkai Oberwald felé eső vadrózsa és szedersövénynél, ami mindig megörvendeztet ilyentájt  sok-sok lepkével és rovarral. Itt fehérpettyes álcsüngőlepke és nagy ökörszemlepke van. 

Bogáncslepke.

Földön szenvedő törött szárnyú atalantalepke.

Sok ökörszemlepke. 

Mezei poszméh gyújtoványfüvön gyűjti a nektárt. 

Valamilyen gyönyházlepke...

...elmenőben. 

Kis kék légivadász, talán. 

Szürkegém a oberwaldi tározónál. 

Fiatal dámbika. 

Nappaali pávaszem. 

A vadászház előtt álló tisztes luc törzse, háttérban vadgesztenyével. 

Kis dombságunk egyik legszebb része. 

Itt van dombságunk tölgykirálya is. 

Megkapó részletei. 

A természet visszahódít. 

Földek és erdők telálkozása. 

Kis kultúrkitérő: Idén tíz éves a Zsolnay-fényfesztívál, amit július első hétvégéjén rendeznek 

A székesegyház újra értelmezve fényekkel. 1.

Pillanatkép egy másik kavargó-villódzó alkotásból. Ha a fővárosba lenne ez a fesztivál,  tele lenne vele a sajtó

DrT inspirált arra, hogy ismét felkeressem a Gemenc tölgykirályát. Útban oda egy listás kőrist látok 414 cm-rel, de nem egy olyan példány, ami lázba hozna. 

Egy kisebb kőris-tarvágást érintek, előtérben egy meghagyott 380 cm-es példánnyal. Az idén Gálhidy László gemenci útja irányította rá ezekre a tarvágásokra a figyelmet. Az ezzel kapcsolatos, szándékában tárgyszerű, a pro és kontra állításokat felsorakoztató bejegyzésem nagyot ment a világhálón. Aztán a kormányváltás után máris leállították a védett erdőkben a tarvágást. Engem az egész dolog már nem nagyon érdekel, csak olyan apróságok, hogy pl. mi lesz a Sultans Trail 312-es és 313-as szakaszának sorsa, ami lassan két éve változatlanul ott halad át a Gemenc szívén? 

Utam jó részében azonban régi fokok mentén ilyen vadregényes, igazi "nemzeti parkos"  terepen haladtam, egyre nehezebben.  

Itt szinte természetes, hogy egy 620-as romosodó füzet is talál az ember. 

Az egész ezért állt elő, mert 16 év gemencezés, 466 bejegyzés, több gemenci könyv, több tucatnyi  gemenci fatalálat után, a Sultans Trail 312 bevezető szakaszán erdész és traktorosok reggeli eligazítását látva ösztönösen "akkor inkább megyek egy másik útvonalon" konfliktuskerülő megoldást választottam meghunyászkodva.  

A régi, hét éve gyalogosan végig járt útvonalamon azonban egyszer csak elfogyott az út, és ez vett körül.

A fiatalosban, kerítések mentén " nemzeti parkos" hangulatokhoz méltatlan terepen,  a kerékpárt vonszolva végre elértem a Decsi-Nagy-Holt-Duna partját. Sok arborétumos séta után legalább visszazökkentem a "valódi túrázásba". 

Van még benne víz. 

Még a víztükör is megcsillan nagy területen. Láttam ezt már jóval szárazabbnak is. Persze varsák már nincsenek benne. 

Szarvas legel a holtágban, kócsagok kísérik. 

Kis nosztalgiázás a Szomfovai-deltánál. 

A Gemenc egyik kegdurvább foka a Reitman-fok. Ennek alján még állott víz. 

Végre kiértem a rétre. 

664 cm a kerülete. Tisztes gyarapodás. Vagy rosszul mértem? Évi 1,8 cm gyarapodás  ilyen állapotban? 

A fő nézete felől kicsit jobban mutat. 

Nagy korona a közelben a sűrűben. Furcsa összenövések, tölgy- zöld juhar kombó.  

Állott víz a Rezéti-Dunában. 

Még egy kép az  erdészek által sokszor elátkozott  zöld juhar agresszivitásáról. 

Búcsúzásul. Aztán elindulok lazán tekerve a SultanTrail 312-es szakaszán hazafelé. 

Más fél óra dzsuva helyett 20 perc alatt kiérek a töltésig, úgy hogy többször megállok. 

Rég láthatott vizet  a Pap-fok. 

A Kis-Decsi-Holt-Dunában ennél már sokkal kevesebb vizet is láttam. 

Persze rég volt az is, amikor a szomfovai erdész ladikja itt állt a parton. 

Újra békésebb erdőben, esti séta kis domságunkban. 

 

Szarvas és Szabadkígyós.

A valaha mért egyik legfóróbb hétvégén sikerült az ország egyik legmelegebb vidékére látogatnunk.

A szarvasi arborétumi séta indító képe egy eddig ismeretlen, listás barkócaberkenye. (46.87686, 20.53437).   

A vízpart közelében számos mocsárciprus, kettő listán is van. 

A Holt-Kőrös 29km-en keresztül kanyarog, ebből 1,5 km-t a helyiek által Pepi-kertnek nevezet arborétum mellett.

Pepi-bácsi Bolza József beceneve volt, de az igényesebb telepítéseket itt is unokaöccse, Bolza Pál  kezdte el az 1890-es évek elején. 

 Leglátogatottabb arborétumunk, kb. 100 ezres évi látógatószámmal.

Ma kb. 40 hektár az értékesebb, korai rész területe. 

Duglászfenyők itt is a terület legmagasabb fái. 

 Ha egyetlen fajt kell megneveznem a legjellegzetesebb fának, akkor annak a vörös tölgyet mondanám. 

Itt is egy.  A listán kettő van ebből a fajból (ez nincs fenn), de szerintem már számos példány eléri a 400-as határt. (Ezt 46.877060, 20.533836-nál találjuk.)

Amerikai ámbrafa vörös tölggyel.  Nagy ámbrafa nem sok van hazánkban, a lista is csak egy fát említ Zsennyén. 

Közelükben van a már említett barkócaberkenye. 

Szép formájú fa.

Tipikus.
A  Pepi-kert történetét itt találjuk.

A csaknem 40 okos melegben egy rövidített útvonalon haladtunk.

A listás mezei szil jó formában van. 

A közelében álló listás barkóca berkenye egy hatalmas ága nemrég tört le, a maradék sem zöldell már nagyon. 

Kaukázusi szárnyasdió egy szép példánya.

Angolparkos hangulat vörös tölgyekkel, és lassan kiégő fűvel. 

A mamutfenyő felé tartunk. 

Odaérünk. 

          Valószínűleg már visszarak ez is. A mellette lévő ismertető szerint 1873-ban ültették, legidősebb mamutfenyőnk lehet a 153 évével, 

Koronája ritkás, egy-két száraz ágvég is akad. Hazájában nincs 40 fok. 

Vérbükk. Nem nagy, de legalább él.  

Ginkó. A sűrűben nem is látni törzsét se. 

Japánakác, listaközeli.

Emu. 

Fehér páva kínai mamutfenyő mellett. 

Nyírt rétek. 

Színes páva tölgyek közt. 

Nagy gyöngyházlepke.  

Pávatollak. 

Szép kocsányos tölgyek fasora. A képen jobb oldali listás, de egyik fele már kiszáradt. 

Ha nincs kitáblázva rá nem jöttem volna, hogy ez kínai cédrófa. 

Legendás hátasom utáni csobbanás. Délután az Anna-liget felkeresése helyett - nyilvánvaló meteorológiai okokból-  inkább a fürdést választottuk a Holt-Kőrösben.  

Esti séta a Hot-Kőrös partján Békésszentandráson. 

Az egykori Népkert (1898-tól Erzsébet-liget) szélén állnak a híres mocsárciprusok a Holt-kőrös medrében. Komoly probléma ezek mérése. 

Bolza Pál jóvoltából Szarvas lett az alföldi mocsárciprusok fővárosa annak ellenére, hogy a listán egyelőre csak két fával szerepel a városa.

Így fest az előző fasor a víz felől.

A Bolza-kastély lehetne Szarvas legszebb látnivalója, de évek óta még a park sem látogatható. 

Ez a két tölgy már Ókígyóson fogad, mindkettő listás. Ideológiai okokból 1950-ben Ókígyós nevét Szabadkígyósra változtatták, de nem hiszem, hogy a szabadság nagyobb volt akkoriban, mint a Wenckheim grófok alatt. 

Három listás tölgye közül kettő a képen, háttérben.

Listás platán.

Odvasodó hatalmas törzse lassan 7m-es. 

A kastélyt Wenckheim Frigyes Ybl Miklóssal terveztette meg, 1875-79 közt épült fel. Annak ellenére, hogy ez a  kastélyprogram az egyik legsikeresebb eleme lett (mintegy 50-60 ezres évi látogatóval), ezt sem kerülték el a botrányok. Ezek a felújítás minőségére  illetve a tulajdonosváltásra vonatkoztak.  Szerencsére mi ezekből semmit nem éreztünk, legfeljebb csak annyit, hogy a felújítás valóban csak a főépületre és a park egy kisebb részére terjedt ki. 

A harmadik listás tölgy. 

Vérbükk. Nem nagy, de legalább él. Ezt már a Pepi-kertnél is leírtam.

Ginko. Ez sem nagy, de szép, egészséges.

A két kastélyszárnyat összekötő árkádsor és a park keleti fele.

A park és a kastély vízellátását a Zsigmondy Vilmos artézi kútja biztosította.

Gólya.

A széparányú árkádsor.

Listás mocsárciprus a kastély mellett.

A kastélykápolna. Külön bejárata volt, hogy a személyzet is eljöhessen a misékre. 

A kastély tavait is a Zsigmondy-féle kút táplálta.

Partján látványos mocsáriciprus fasorok. 

Wenckheim Frigyes rokoni és baráti kapcsolatban is állt Bolza Pállal, aki  a mocsáriciprusokat ide is beszerezte. 

Itt annyira jól sikerült a telepítés, hogy legalább hat listás mocsári ciprus van a Pepi-kert kettőjével szemben. 

Nekem ez a park jobban tetszett még a Pepi-kertnél is. 

Piros övesbagoly lepke várja az éjszakát egy mocsáricipruson. 

A park jó részét nem gondozzák, viszont ingyen látogatható.

Hidacskák, szigetek.

Kilátás a pleasure groundra és a távolabbi részekre.

Nagy élmény a torony. Itt legalább jár a szél a  40 fokban.

A park déli irányba.

Az északi oldalon a felújításból kimaradt a kis kastély, a cselédség szálláshelye.

Az egykori télikertből elegáns kávézó lett, békebeli árakkal.

A könyvtárhoz a szakiskolai korszakban sem nyúltak, bár a könyvek nagy részét a tüzelői raktárból kellett visszaszerezni, meg a megyei múzeumtól és egyéb helyekről. Így  csak töredéke lett meg a régi állománynak.

A "végtelenített tükrökön"  jól szemléltethető a hibák összegződésének a problémája.

A grófnő kis zuga. 

A neoreneszánsz forma mögött korszerű műszaki tartalom is volt (víz, szennyvíz, központifűtés, jeges hűtőtrendszer), sőt Ybl még a sötét folyosók "lichthofos" bevilágítását is gondosan megtervezte. 

A szakiskolai korszakban a földszinten csak igazgatósági és egyéb irodák voltak, ennek ellenére itt nagyon sok a rekonstrukció. Egy 45 perces vezetés után még órákig élvezkedhettünk a kastélyban.  Jó kiállítás, érdekes dolgok vannak itt. Pl. a kastélyban számos filmet forgattak a némafilmes korszaktól a híres Jókai adaptációkig. Ezek részletei, vagy maguk a teljes filmek is megtekinthetőek.  

A lépcsőház. A kastély emeleti részén nívós néprajzi anyag van. Korábban itt szakiskolai tantermek voltak, de már grófék sem használták a túlméretezett kastély emeleti részét. Vendégszobák voltak itt, amiket a Horthy-korszakban már szállodaként próbáltak hasznosítani.

Öt gólya eszeget a lassan kiszáradó gyepen.

Kőrisekből is lett egy fasor, aminek egyik tagja listás. Ebből 2021-ben kitört egy darab, de azért még ritkuló koronával, áll. 

Az ókígyósi uradalom magtára. Ezt használják.

A tehenészetből (amit itt is svájcerájnak hívnak) kocsimúzeum és a pusztai élővilágot bemutató kiállítás lett. A borsos árú parkolójegy bónuszajándékaként ingyenes jegyet kap ide az ember, mégis nagy itt a pangás.

Az istálló két lipicai fehérrel. 

Az uradalomhoz tartozik még a templom is. 

Nívós belső. 

Alatta a grófi család kriptája. 

A diadalkapun áthajtva indulunk haza a hosszúra nyúlt, de érdekes kígyósi programunkról. 
A majorság épületei közül múzeum lett a posta-  és az intézőházból is, de ezeket az összeomló kulturális turizmus következében előálló  csekély érdeklődés miatt már nem tartják nyitva. Mi azért akartuk megnézni a kastélyt és parkját, mert most még látogatható. Ám az egész kastély- és várprogram - a beleölt hatalmas EU-s és egyéb pénzek dacára - anyagilag fenntarthatatlan a régi modell szerint, azaz a belépők árából nem térülnek meg még a fenntartás és üzemeltetés költségei sem. Szerintem a kultúra bizonyos részeinek támogatása állami feladat is, de a kastélyprogramról az előző kormány nem így gondolkodott, igy megpróbált "megszabadulni" a kastélyok nagy részétől, sikertelenül. Hogy mi lesz a kastélyprogram jövője, azt nem tudom, de nem vagyok optimista. Használjuk ki azt a lehetőséget, amíg nyitva vannak!  

 .