2022. február 26., szombat

Pár perc szokvány Keselyűsben

Kárókatonák, sokan. 

Kevés szürke gém.

Két-két szárcsa és hattyú. A szárcsa nem rendszeres itt.

Beljebb rengeteg kárókatona.

A Holt-Sió.

Elhúz egy kendermagos pár. 

A csillagvirágok már teljes pompájukban. 

Szokatlanul sokan voltak ma kint Keselyűsben, pedig nem volt annyira jó idő. 

Kis tervek, kis sikerek, de legalább béke van

Valakik húznak haza(?) délről északnak, de vajon kik ők? Hát kormoránok, mint megtudtam,Öllös Csabától a madárhatározós FB csoportból. Hát ezt jól benéztem, pedig már több százszor láttam kormoránokat. 

Legutóbb szeptemberben tettem egy utat Cikó körül. Most jövetelemnek egyetlen egy célja volt. A kálvária becserkészése. 

Barnásszürke dombhátak.

A falu felőli feljáró útról fogalmam sem volt. Gondoltam az erdő felől is megközelíthető. Nehéz terep volt. 

Végül csak elértem. Kellemes meglepetés, hogy a kálvária meg van tisztítva. 

A három kereszt közül a bal oldali lator nemrég ledőlt. Én még legalább a földön heverő arcot láthatom. Néhány év múlva ez is az enyészetté lesz. 

Krisztus még áll. 

Messzi távol a szemközti domboldalon három szarvas húz el. 

A meredek lefelé vezető úton végigmenve egy magánház kertjénél érek ki. Régen a sváboknál az természetes volt, hogy másnak a telkén átjárnak az emberek. Nálunk a nádasdi háznál az udvarunkon keresztül mentek fel a temetőbe. Mivel Cikó nagy részét kitelepítették, ezért valószínűsítem, hogy ez a szokás már nem nagyon élhet, úgyhogy nem verem fel egy idegen udvar békéjét.  Megfordulok, a sűrű akácosokon keresztül térek vissza. 

Egy réti sas húz el egy széles dombhát felett. 

Még egy pillantást vetek a közeli Mőcsény templomára, aminek kálváriáját nemrég szintén sikeresen becserkésztem. 

 

2022. február 20., vasárnap

Tölgyellenőrzés a Lankóci-Dunánál és néhány tavaszjel a környékről


A Lankóci-Duna mellett áll ez a szép tölgy, ami 2010-ben került fel a dendrománia listájára 527 cm-rel. Hat éve jártam itt utoljára, pedig légvonalban ez sokkal közelebb van hozzánk, mint a keselyűsi tölgy. (A listás tölgyek közül légvonalban a  legközelebbi egyébként a szálkai van.) 

Hat éve is februárban voltam itt, akkor foltokban volt még víz a Lankóci-Dunában. Úgy tűnik, már évek óta csontszáraz ez is. A középkorban itt folyt a fő Duna. 

Hatalmas roskatag füzek állnak helyenként  a partján. Általában olyan 600-asok, de van egy 820 cm-es is. Ezeket az öreg  füzeket azonban nem lehet komolyan venni, csupa odú, hasadék, roncs mindegyik.  

2016 ban mértem legutóbb ezt a tölgyet. Akkor 542 cm volt. Hat év alatt 2,5 cm/éves gyarapodást produkált, ami nem rossz. Az utóbbi hat évben azonban kicsit visszavett. Most 555 cm, ami azt jelenti, hogy 2,2 cm/évre csökkent a gyarapodása. A magas koronán az  ágvégek még épek, de itt lent már levágták  egy száraz ágat. Kérge is hull egy oldalt. 

Itt egy vaddisznó ölő helyet képeztek ki a helyi vadászok. Még dagonyának is ástak egy mély gödröt, de az is csontszáraz. 

Komolytalan füzek mindenfelé.

Íme.

Egy 820-as fűz, de alacsonyan ketté nyílik. Ezt sem lehet komolyan venni. 

Van azért jobb nézete is. 

Magyar szavanna. Háttérben Őcsény házai. 

Háttérben a Gemenc. Olyan nagy a szárazság, hogy az őzek lába alatt porzik a vetés. Az időkép adatai szerint itt a legutóbbi 30 napban csak 4 mm csapadék esett.

Szedresben nyílik a tarka sáfrány.

2016-ban jártam itt utoljára, azóta a fácánkerti és a paksi tarka sáfrányost részsítettem előnyben. 

A fácánkerti undorító akácosban nyílik, a paksi egy szimpla kis réten. Tájképileg ez sokkal szebb, de a virágok itt satnyábbak, mint Fácánkertben. 

Régen itt a Sárvíz kanyargott Szedres elött.

Búcsúzóul.

Keselyűs semmi izgalmasat nem nyújtott most. 

A Sárosi-toronyban a legérdekesebb látnivaló egy nagy csapat varjú volt. 

Egy a sok közül. 

Természetesen itt is kinyíltak a hóvirágok. 

 

2022. február 13., vasárnap

RDDT 4: Barcs környékén

Péterhida után Barcs felé tartva a drávaszentesi legelő hatalmas tölgyét is útba ejtettük egy 1,5 km-es sétával. Ez volt a mai nap harmadik 700-as tölgye, 

714 cm-es kerületét az utóbbi időben 2,73 Cm/éves átlagos növekedéssel érte el, ami nem rossz. 

Kettős törzse azonban hasadni kezdett, a résen odvába látni. 

Barcs érintésével az Ó-Dráva holtág felé tartottunk. Útközben Győző néhány fáját is érintettük, megmértük. Itt egy erdősávban 420-as ezüstjuhar van.  

Az Ó-Dráva itt is határ. 

Az Ó-Dráva mentén 6,5 km-es gyalogtúrát tettünk. 

Fő célunk a barcsi 10m-es felkeresése volt. Sokáig ez vezette az országos listát. Innen a látvány megtévesztő, mert meredek partoldalban áll. 

Irdatlan nagy tömegű fa, sokkal impozánsabb megjelenésű, mint a Pörbölyi Titán. 

Sajnos ez sem fotózható igazán, ez a kép is már a vízben állva készült. Most 1057 cm, évi 3,3 cm-t nő az utóbbi években. Ezzel dobogós vagy annak közelében van. A bizonytalanság oka az, hogy elég nehéz igazságot tenni a nyárfáknál a sok összenövés, elágazás sarjadzás miatt. 

Átvágtunk a földeken  Győző egyik hatalmas nyárfája miatt. 

Hihetetlen méretű ez a fekete nyárfa is. 

Szinte befoghatatlan méretű ez is. Ha hozzámérjük azt az ágat, amin Robi áll, akkor most 1170 c,m-es kerülettel a második legnagyobb nyárfánk. 

Hattyútetem a parton. 

A másik oldalról is lenyűgöző.  
Hattyúk a levegőben...

... és a vízben.