Cikó körül

Rég jártam Cikón, és egyáltalán nem néztem még körbe a falu körüli dombokon. 

A falu központjában a hídon Nepomuki Szent János szobra. Régi képeimen még nyers, újrafestés előtti állapotban volt, és sokkal több zöldben állt.

 

A Perczelek kegyurasága alatt épült templommal csak kulcslyukon keresztül ismerkedem. 

Apró elemek utalnak csak a barokk színvonalra. 

A dombok felé haladva Szt. Flórián szobra mellett megyek el. 

A falu szélét itt is egy kereszt jelzi, vagy inkább jelezte. 

Itt is szurdik vezet ki a faluból a dombok felé. 

A tetőn itt is egy kereszt állt. Most Mária-oszloppá alakították át. Ebből a néhány képből is látszik, hogy Cikó milyen gazdag (volt) szakrális kisemlékekben, hiszen a Völgység egyik legnagyobb német települése volt. A Volksbund központja is lett, és a falu lakosságának igen nagy hányada be is lépett ebbe a szervezetbe, aminek következtében szinte teljes német lakosságát kitelepítették. Talán egyszer majd a másik blogomban is beszámolok a falu még meglévő értékeiről. 

Szarkalábak színpompája. 

A lapos dombhátak nem igen kínálnak jó kilátópontokat. Itt Mőcsényre látni. 

A széptölgyesi tavak és Kakasd. 

Grábóc és a Szekszárdi-dombság. 

Aggófüvekből van még sok  réteken. 

Mérsékelt lepkerajzás, a leggyakoribb a citromlepke.  Pontosítás Horváth Balázstól: "... biztosan valamelyik Colias nemzetségbeli kéneslepke, de hogy a hat fajunk közül melyik?..."

Cikó inkább talán már a Geresdi-dombsághoz tartozik. 

Végre feltűnik a Mecsek is. 

Nem túl sikeres madárfotók következnek a legjellegzetesebb fajokról: vörös vércse.... 

...egerészölyv. 

A tehenek mellől a falura is jól rálátni. Itthon jövök már csak rá, hogy mi hiányzott nekem a falu látványából: a kálvária. Úgy látszik az utóbbi időben teljesen beerdősült, pedig 2011-ben még a StreetView-n is jól látszott, nem is beszélve a régebbi időkről. 

A távolban Aparhant és Mucsfa. 

A Geresdi-dombság. 

Aztán ráakadok egy hibátlan szépségű, ma már teljesen elhagyott helyen álló keresztre.  

Ennek a faluból kivezető, ma már nem használt szurdiknak a végében áll. 

Én átverekedem magam a dzsuván, és rég nem használt lukpincék mentén érek vissza a faluba.