2017. július 21., péntek

Mátrai túrák: 3. A Kékes és vidéke

A Kékesről indulunk lefelé délnyugati irányba. A fiatal bükkös itt hatalmas őreg példányokat is rejt.

Itt egy listás méretű bükkre is akadunk.

Egy irtás. Az újulat már nem bükk lesz itt, hanem vörös fenyő.

Egy éjszakai nappal.

Célunk a Remete-barlang volt. Pillantás a barlang mélyéről.

Természetesen vulkanikus kőzetben nem várhatunk grandiózus barlangot.

A barlang környéki sziklák.

Ezeket a gyümölcsöket kínálja egy irtás.

Bársonyos kakukkszegfű

Idegen a bükkök közt.

A Kékes északi oldalának lenyűgöző bükköse

Itt is akadnak szép pédányok, de inkább magasak, mint szélesek.

Lábon halnak meg.

Tipikus.

Ez is.

Az ország tetején a balesetben elhunyt motorosok emlékhelye, többek közt.
Kilátás a sás-tói kilátóból észak felé.

A Kékes felé. Előtérben a kalandpark egy volt kőbányában.

A Sás-tó hazánk legmagasabban fekvő tava, több mint 500m magasan. Az 1950-es években turisztikai okokból mesterségesen megnövelték méretét.

A sás-tói kilátó alighanem az orzág legnagyobb kilátója, több mint 50m magas.

A Sás-tó is az eutrofizáció jeleit mutatja.

körpanoráma észak felé.

A kilátó egy olajfúrótoronyra hasonlít, ami nem is meglepő, mert annak készült. A román elvtársak készítették Algyőre, de a magyar szabványoknak nem felelt meg, aztán valaki ügyesen lecsapott rá, és elhozta ide kilátónak.

Néhány madár a nagy turistaforgalmat is jól tolerálja. 

2017. július 19., szerda

A Kádár-szigeten

A Kádár-sziget a Gemenci-erdő egy olyan része, ahol az 1960-as évek óta nincs erdészeti tevékenység. Egy igazi erdészeti rezervátum. A sziget nem régi, alig száz éve kezdett egy kis zátony egyre terebélyesedni a Baja alatti éles Duna kanyarban. Ma ide látogattunk ki mi néhányan dendrománok.Pósfai György beszámolóját itt találjuk.
Erre a fokozottan védett területre persze nem lehet csak úgy bemenni. Ezt az utat szervezte meg nekünk Csontos Péter a Gemenc Zrt. Turisztikai és Marketing osztályának vezetője. Kalauzunk Badari Tibor erdőművelési műszaki vezető volt. Köszönet nekik az egyedülálló élményért.
A Kádár-szigetre a Pandúr-szigeten keresztül vezet az út. A Pandúr-szigetre tartván át kell kelnünk a  Sugovicán. Erre szolgál a szeremlei komp.
A komp üzemeltetése zseniálisan egyszerű.
A Sugovica partja.
Tündérfátyol.
Sulyom és hal.
A holtág nagy részét sulyom borítja.
Hamar előkerült a centi. A pandúri erdészház közelében három listás tölgy állt.
Az egyik túl a 6 méteres kerületen.
Nem sok élet van már benne, de így is impozáns. Állítólag évek óta ilyen az állapota. 
A három listás tölgy és az UAZ.
Aztán Tibor egy 9m feletti nyárfát mutatott a Kádári-Duna partján.
A 9m-es a víz felől.
Kis kócsagok csapata.
Igazi kádár-szigeti hangulat.
Szemben a Kádár-sziget.
Pár percen belül a három emblematikus gemenci madár kötelességszerűen megjelent. Barna kánya.
Réti sas
Fekete gólya.
Átkelés a szigetre.
Gyuri és Robi a legvadabb szúnyoghelyzetre is felkészült. Valójában a hetek óta tartó extrém szárazság miatt nem volt egyáltalán szúnyog.
Rakétaszerű karcsú nyárfák tucatja a szigeten.
Ami a műholdképen tónak tűnik, az valójában egy füves görönd, de a fű most ki van égve.
Egy újabb rakéta-nyárfa. Csak függőleges panoráma fogja be.
Egy eperfa biztos jelenlétére utal a  tisztára taposott erdőalj.
Egy nyár-szil szimbiózis.
A sűrűben listás nyártörzsek. Ezek jobbára fiatal, feltörekvő nyarak. Évtizedek múlva sokkal több és nagyobb listás nyár lesz a szigeten.
Érdekes, hogy én inkább füzekre számítottam a sziget fiatal kora miatt, de az nyárfákban volt sokkal erősebb. Igazán erőteljes füzet nem is láttunk.
Őserdei hangulat listás nyárfával.
Van egy ökológiai mutató, ami a földön heverő fák kora és aránya alapján adja meg egy erdő értékét. Ebben a Kádár-sziget kétségtelenül jól áll. Ugyanakkor tanulságos az is, hogy az újulat szinte kizárólag invazív zöld juharból áll.
A Kádári-Duna
Vissza a Pandúr-szigetre. Ha alacsony a Duna, gyalogosan is át lehet kelni.
A Pandúr-szigeten Tibor újabb hatalmas nyárfát mutat, ami túl van a 750 cm-en is.
A sziget után hárman elmentünk egy kis dunai fürdőzésre. Contra Florentiam mellett fürödtünk. Ez az egyetlen hely hazánkban, ahol természetes állapotú római felmenő falakat láthatunk, egy egykori ellenoldali erőd tornyának maradványait. Ezeket nem a  régészek ásták ki az iszapból.
Hazafelé még beugrottam Marica-fokra, ellenőrizni a nagy nyárfa állapotát. A nyárfa déli oldalága még kihajtott az idén is, északi már teljesen száraz. Egyre hatalmasabb odva, most már simán el lehet férni benne.
A Marica-foki listás szil viszont teljesen kiszáradt.