Ismét a Brinyóban

Két hét után ismét a dunaszentgyörgyi láperdőbe vezetett kb. 1,5 órás utam. Ezúttal a falu felől közelítettem meg a terepet. Innét 2011-ben egyszer már elindultam, de ezen a réten olyan allergiás roham tört rám, hogy vissza kellett fordulnom. Mivel utóbbi években ez a májusi allergiám már nem jelentkezik, ezért újra belevágtam az útba. 

2011-ben a fenti képen látható rét tele volt virágzó mocsári nőszirommal. Most csak a terület szélén vezető csatornában láttam őket. Talán ez is a terület kiszáradásának jele. 

Tulajdonképpen a csak a terület határán sétáltam végig, komolyabb túrafelszerelés nélkül, rövidnadrágban, de legalább centi volt nálam.  Egy vadásznyiladékon tértem csak be a terület belsejébe, egy rekettyefüzes nádasba. 

Így egy erősen mozaikos területen mentem, vadászok és mezőgazdászok által jól karbantartott útvonalon. 

Az első dendromán mérést egy szántóföld mellett álló jelfánál ejtettem meg. 

A fekete nyárnak neve is van. A lábánál lévő sűrű, szúrós bozótos egyből el is vette kedvem a méricskélésektől, különösen úgy hogy a fa csak 560 cm-esnek bizonyult. 

Tovább haladva főként a füzek tűntek jelentősebbnek. Egy szintén táblával megjelölt fűzre ( 9/A állt a táblán)  még rámertem az előzőhöz hasonló szenvedéssel, de ez is csak 590-es lett. 

Egy újabb, karcsú fűz. 

A területen sűrűn állnak a vadászlesek. Gondolom, itt is tetemes vadkárt okoznak a területen élő és a földekre kirajzó vaddisznók.   

Ez az alaktalan, amorf növényi halmaz valójában egy fűz, sőt listás törzzsel is rendelkezik, 620 cm-es kerülettel. 

Kicsit távolabbról némi fa jelleg is felfedezhető. Ennek mérése is sok szenvedéssel járt, úgyhogy azonnali hatállyal az "amorf növényi halmazokat", amiket régebben fűzfának neveztem, cserjének minősítettem át, hogy mérésüket elutasíthassam. 

Vadászok által vágott nyiladékon haladok, erre-arra nagyobb füzek. 

Felismerni véltem a helyszínt. Egy olyan helyek vagyok, amit 2013-ben Kalotás Zsolt megmutatott. Akkor novemberben csizmaszárig süllyedtünk ebben a nyiladékban. Most félcipőmnek sáros se lett az alja, kicsit volt csak puha a talaj. Ezt is kiszáradási jelnek vélem. 

Később Pósfai György is járt erre, és hitelesítette ezt a listás füzet, ami ellentétben az amorf növényi halmazokkal, tetszetős fűz. 

Amerre a vadászok járnak. 

Az  Öreg-nyilas rétjén keresztül érek vissza a faluba. 

Környékbeli láperdőkben

A Brinyóban

A Duna-Dráva Nemzeti Park munkatársai egy e-tanösvényt avattak a Brinyóban. A térkép alapján tudtam mire számíthatunk. Az adott utat már többször végigjártam én is, igaz, legutóbb 7 éve. Mivel Tolnán volt dolgom, gondoltam  megnézem mi változott az elmúlt 7 év alatt. Semmi. 

Mindjárt nyitánynak egy írisz, ami izgalmas dolog lenne, ha nagy valószínűséggel nem kertből elvadult példány lenne. Csámpa csak párszáz méterre van innen. 

 A természetvédelmi terület nyitánya. Az  e-tanösvény ismertetője letölthető innen. A vezetőfüzet 2,5 órát ír a 3 km megtételéhez. Én 4,4 km-t mentem 1 óra alatt. A vezető füzet nem számítja hozzá a Csámpáról mért felvezető utat. A vezető füzet végig a töltésen tart minket. Én rövidnadrágban nem vállaltam be az utolsó dzsuvás szakaszt, hanem lekanyarodtam  a jól járható úton az erdő felé. Így nem az eredeti kiindulási helyre értem vissza, hanem Csámpa alsó végéhez. 

Első ránézésre nem túl sokat ígér az út. Egy nyílegyenes csatorna, két oldalán út, egyiken megyünk,  másikon jövünk. Ennél azért izgalmasabb helyszínek is vannak itt, pl. amikor dr. Kalotás Zsolttal jártuk végig a nádast.  Azóta persze sokat száradt ez a láperdő. A vezetőfüzetből megtudtam azt is, hogy neheztel is a nemzeti park arra, hogy a Csámpa-patak vízét nem tarthatják vissza a láperdőnek,  mert a víznek a Dombori-holtágba kell mennie, hogy az ottani fürdőéletet megmentse. Még a helyi gazdák sem nézik jószemmel a nemzeti park víz visszatartási kísérletét. 

Mindjárt egy ritkán látható nagyágyú, farkasalma lepke. 50 ezres természetvédelmi értéke van. 

A 30 fokos melegben hirtelen beértek a nyárfa szöszei. 

Sávos szitakötők. 

A patakra járnak inni a vadak. Számos helyen láthatjuk nyomaikat a partoldalon.

Békaszőlő.

Távoli zsilip és őz.

Részlet a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvényből: 38. § (1) Védett természeti területen a természetvédelmi hatóság engedélye szükséges különösen:...j) járművel történő közlekedéshez... Van aki nem törődik ezzel. 

Laposhátú acsa. Talán.  Ez a védett hím mocsári szitakötő. Köszönöm Horváth Balázs segítségét. 

Nyári tőzikék garmadája.

Patakmeder. Láttam mocsári teknőst is, de gyorsan elbújt a sűrűbe. 

Rét.

A patak egy kis  fahídról.

Mocsári nőszirom. 

A második rét. 

Bogáncslepke. 

Itt most egy szitakötő felfal egy kisebb lepkét.  

A harmadik rét. Ha több időm van, biztos kóborogtam volna itt is. 

Fűzroncs. 

Erdei hanglat. 

Közönséges nappali bagollyal búcsúzom a tanösvénytől.  Könnyed kis tanösvény ez, ami nagy kalandot nem ígér, de minden percét élveztem. Ha valaki a hatos főúton tart vagy környékbeli, és szeretne a természetben 1-1,5 órát sétálni, annak  bátran ajánlható. 

Keselyűsben

Délután kinéztünk Keselyűsbe is. Ez a gyeprészlet a pókbangóval már onnan van. 

Minden kb. két héttel előrébb tart az idén. 

Újdonság az is, hogy az idén mindenfelé látom itt a környéken a pókbangót. 

Olyan helyeken is belebotlok, ahol eddig soha nem láttam őket. 

A Holt-Sió elég magas. 

Mindenütt pókbangó, ha figyelmesen végig nézzük a gyepet. Az itteni pókbangók eléggé alacsonyak, nem növik túl a gyepet. Vigyázzunk, ne tapossuk el őket! 

A vitézkosborok sokkal feltűnőbbek, és sok helyen vannak az idén. Ha odamegyünk hozzájuk nézzünk a lábunk alá, nehogy pókbangót tapossunk el!

A kosboroknál csak a turista volt több Keselyűsben. A sok autó és kerékpár a parkolóban. A turistabarát áraival hódító Fűzfa bisztróvá avanzsált vasúti fogadóépület forgalma is élénk. 

Nagy csodát nem reméltem, de kinéztem a sárosi torony felé is. 

Annyi történt csak, hogy a torony leszakadt lépcsőjét elvitték.  A beton alapozásról nézhettem, hogy van aki nem vár a keselyűsi turizmus jobbrafordulásáig, és maga teremti meg a saját élményeit. 

A torony állapotáról sem a Gemenc Zrt. sem a DDNP honlapjáról nem tájékoztat. Sorsának alakulását talán  a Google Maps-ről és erről a blogról követhetjük nyomon. 

A Gemenc Zrt. által létrehozott rövid de látványos Fekete gólya tanösvény mentén már régóta készülök megmérni ezt a mezei juhart,  de soha nem hozok centit. 

A Holt-Sió kiöntött a vele párhuzamosan futó oldalágakba is.