2018. október 22., hétfő

Ősz a Mecsekben és a Geresdi-dombságban

A Szent Ferenc-kápolna Püspökszentlászló felett.

Lassan, de tényleg lassan őszülnek az erdők.

Jó állapotú erdő, sok különböző korú és állapotú fa.

Cser farontó gombákkal.

Égre szegett tekintet.

Mindenfelé pusztulnak az öreg bükkök.

Tipikus.

A Zengő oldala.

A Hármashegy.

Erdőrészlet.
Egy hónap után ismét a geresdi Gránitbánya-tónál vagyok, ezúttal a családdal.

Most se sikerült napos időt kifogni.

Színesedik a táj Erdősmecske környékén.

A gránitbánya feletti erdő.

Bagatell gránitmorzsalékra.

Kis patakmeder a tó szomszédságából.

A felső vége.

Bogár mér ősz derekán is.

2018. október 20., szombat

A gerjeni zátony, ahogy még soha senki nem láthatta

A napokban megdőlt a valaha mért legalacsonyabb dunai vízszint. Nem is akárhogy. Bajánál ma 33 cm-et mértek, ami azt jelenti, hogy az idei augusztus rekordot 15cm-rel múlta alul most, azaz az idei évben összesen 18 cm-rel mértek alacsonyabbat az eddigi negatív rekordnál.   Ma a híres gerjeni zátonyt jártam végig, ahol szintén még soha nem volt ilyen alacsony a víz. 
Útban a zátony felé.

Az erdőben egy helyi nyugdíjassal szaladtam össze, akitől értékes információkat kaptam.

Érkezés a zátonyhoz.

Sirályok.

A helyi nyugdíjastól tudom, hogy ez a kirándulóhajó már három napja vesztegel Foktőnél, a kalocsai kikötőben. Most vagy Kalocsát akarják alaposan  megismerni, vagy -ami valószínűbb- az alacsony víz miatt nem tudnak továbbmenni.

A víz elképesztően meleg volt az október végi időponthoz képest. Ha kicsit több időm van, még ádámkosztümben is megfürödtem volna. Itthon néztem meg utólag, hogy lejjebb Domborinál  19,1 C-os volt. Bajánál azért már hidegebb. Nyilván a paksi erőmű hűtővizének hatása ez, ami az alacsony vízhozam miatt most sokkal erősebben érezteti hatását. Persze a napközbeni 20 foknál melegebb idő az alap.  No meg műholdképek alapján tudjuk, hogy néha az erőműből érkező víz sokáig a part mentén marad, csak később keveredik el. Itt   az erőmű alatt szerintem 20 foknál melegebb volt a víz.

Olyan régóta nincs víz a zátonyon, hogy nagy része kizöldült.

Három gém.

Nagy totál.
Ősz.

A zátony nagy részét a kiszáradt iszap által összecementált, sóderrel vegyes kagylóhéj borítja.

Ez itt is jól látható.

Felszállás.

Ismét három gém.

Két hattyú.

Egy gém és egy hajó.

A zátonyon van egy kis tó.

A zátony most kb. 2,7km hosszú.

A tó partján némi nedvesség. Kezdődik a színek kavalkádja.

Ez vasas, rozsdás szín.

Ez moszatos zöld.

A tó partján. Nem ennyire extrém kisvíz esetén ez a zátonyt határoló hosszú öböl szokott lenni, nem tó.

A tó maga.

Kiszáradt iszapos mederalj.

Felülről.

Vörös part.

Kagylók ezrei.

Színek.

A déli végen van egy kis homok is.

Színek, formák.

A homokos rész után jön egy rozsdás rész.

Színek.

Rozsdás part 1.(Persze valószínűleg nem a vas-oxidtól ilyen színű, inkább ez is valami moszat lehet,)

Rozsdás part 2.

A tó.

Homok.

A zátony vége.


A zátony nagyjából a Mádi-Kovács-kastélyig nyúlik le. Ha már itt jártam, akkor erős időzavarban beugrottam az elvadult kastélypark nagy fáihoz. Ez a 420-as kerületű vérbükk joggal pályázhat a legnagyobb ártéri bükk címre. Centit persze nem hoztam, így cipőfűzős módszerrel határoztam meg a kerületét. . Régebben jártam itt,de akkor csak  a vadgesztenyét mértem, mert a többi mérése előtt elzavartak, még a közelükbe se kerülhettem.Most nem volt itt senki.
Hülye fejemmel több fára már nem számítottam, így amikor ehhez a fához értem már nem volt lelkierőm meg időm újra cipőfűzőt fűzni, hanem a klasszikus becslést alkalmaztam. Tehát vadgesztenye 430 cm.

Függőleges panorámával.

Császárfa 380 cm.

Hárs 380 cm.