2018. július 10., kedd

Két erdei séta

Minden évben lefotózom ezeket a pirosodó bogyókat, minden évben megnézem a nevét, de évről-évre elfelejtem. Úgyhogy most meg se nézem.


Kezdődik a Sötét-völgyben a farkasölő sisakvirág szezonja.


Mutatós gaz.


Egy-két tarvágás biztosít kilátópontot. Nem egy Tar-kő.


Az idén katasztrofális az  orchidea-szezonom. Most se találtam semmi értékesebbet, csak ezt az elnyíltat. Talán széleslevelű nőszőfű, de lehet, hogy Lukács Robi is idetéved, és akkor majd pontosít.


Gomba.


Tiszta Amerika. (A seprence és a selyemkóró is onnan származik.)


Végre valami védett.


Fények játéka 1.


Fények játéka 2.


Alkonyul.


Totál besötétedett, mire kiértünk az erdőből. Előjöttek már a borzok is. Életem első borzfotója. Nem egy remeklés a sötétben, de ha drága gépem lenne, szebb lenne ez is.

2018. július 3., kedd

Hétvége a Bükkben: 5. A Nagy-fennsíkon

Régi vágyam volt a Nagy-fennsíkon tenni egy körtúrát.

Első világháborús olasz hadifoglyok vájták át itt a sziklát még a kisvasútnak, innen a név: Olasz-kapu.

Az Olasz-kaputól 3 métert sem kellett megtennem, máris az első kosbor, egy bibircsvirág. Ez alapján a kosborok kavalkádjára számítottam, és orchideák tucatjainak víziója támadt fel bennem. Ehhez képest nagyot csalódtam, mert ugyan valójában tucatjával láttam kosborokat, de az mind a bibircsvirág különböző koszlottsági stádiumában lévő példánya lett. A két évvel ezelőtti Bükk-túrámon négy kosborfajt is láttam, ehhez képest tehát nagy volt a csalódásom (ebben is.)

Az Olasz-kapunál már ott voltak az első gyöngyház lepkék is, amik végigkísérték utamat.

Nagy gyeprészlet. Lenyűgözött az itteni gyepek látványa.

A Feketesári-erdészház ugyan kitérő volt, de az erdészházak mellett nagyobb a valószínűsége nagy fa találásának. Nem is kellett csalódni, mert az erdészház mellett egy szépségdíjas hegyi juhar áll 353cm-es kerülettel. Ez lett utunk  egyetlen listás fája. Két évvel ezelőtt kettőt találtam. Nem nevezhető hatékonynak a fafelderítési mutatóm:  0,5 fa/nap. Torma Zoltán, Pósfai György, Szél Győző átlaga olyan 20-30 fa/nap lehet.

Ezek a nem is olyan nagy sziklák hazánk legmagasabban fekvő barlangját rejtik.

Ez a Körös-lyuk.

Ez tulajdonképpen rombarlang, mert van egy nagy beszakadás rajta.

Befelé a barlangba. Kb. 40m járható.

Bent.

Ez talán sakktábla lepke.

A Káposztáskerti-beszakadás nevű aknabarlang.

A Virágos-Sár-hegy (955m) és a Kis-Virágos( 868m) közt elterülő őserdő fokozottan védett, bekerített terület. Az országos kéktúrát is inkább eltérítették az őserdő miatt. Arról, hogy dendromán szempontból érdektelen terület, már volt szó. Most ezt megtapasztalhattam én is.

Amennyit láttam belőle, abból legfeljebb egy átlagos öreg bükkerdőnek tűnt, amiből a Mecsekben is akad még.

Itt azért lábon halnak meg a fák.

Ennyi.

Turbánliliom.

Kilátás a Tar-kőről a Három-kő felé.

A Tar-kő sziklái.


Pihenünk.

Akinek még nem szerepel a bakancskistáján, annak ajánlom azt, hogy vegye fel a következőt: "Fel egy bükki kőre, és onnan szétnézni."

Másik variációban.

Gazok.

Gyöngyház lepkék.

Azt hamar elhatároztam, hogy bibircsvirágot csak valami "szenzációval" fotózok már, annyi volt belőle. Így született meg a "pók bekebelezi áldozatát a bibircsvirágon" téma.

Érkezés a Keskeny-rétre.

Kevéske absztrakt.

A Mohos-töbör.

A Zsidó-rét.

Gazok a Zsidó-réten.

Tarkalepkék.

Valami szegfűféle

A Zsidó-rét 1.

A Zsidó-rét 2.

Keresztül a réten.

Gazok orgiája.

Gyűszűvirág.

A fokozottan védet területre gépjárművel behajtani tilos.

Ennek a kis egérnek története  van.

Egy elsuhanó Ferrari impressziója.
Az egér  közhelyszerű története a következő: A fogatok után egy autókonvoj érkezett a Zsidó-rét felé tartó, fokozottan védett területre vezető úton. Az élén egy Mercedes terepjáró, P-s rendszámú, hatalmas batár. Az út közepén pedig a kis egérke, de valami okból nem riadtan szaladós, hanem lecövekelt állapotban. Feleségem rögvest felismerte az egérre leselkedő veszélyt, és beállt a Mercedes elé, testével fedezve az apró állatot. A Mercedes szerencsére lassít, vállalva közvetlen érintkezését a gazzal is, oldalra kitér. Az ablak a jobb oldalon letekeredik, feleségem  a kihajló férfifejnek elmagyarázza, hogy itt van egy kis egér. Megértik, továbbhajtanak. Az utána jövő három hatalmas "motor-szerű izé " is kerül.  A konvojt egy nyitott tetejű Ferrari zárja. A volánnál idősebb úr, jobb oldalon -totálissá téve a helyzet banalitását- szőke hölgy. Hajtanak tovább a fokozottan védett területen,  szőke fürtök libbenek a szélben (ez csak költői kép, nem emlékszem hajlobogásra). 1 km-rel a behajtani tilos tábla (de nyitott sorompó) után.  Az egérke meg beszalad a gazba, mi meg megyünk az Olasz-kapuhoz tovább, miközben én teljesen fölöslegesen fortyogok az élet dolgain.
Persze ez semmi ahhoz képest, amit Pósfai György tapasztalt.