A középbányai tónál

A Salgóbányai Dendromán Találkozó egyik érdekes látnivalója volt ez a tó annak idején. A legszebb bányatavaink egyike.

Ez a kis lény, az édesvízi  medúza,  a tó legjellegzetesebb lakója. 2012-ben már élt benne. A tó partján összeakadtam a hely egyik jó ismerőjével, ő azt mondta, az utóbbi években nem látta őket. 

 

Meglehetősen érdekes kis erdei telep van Eresztvényben. Nehezen megközelíthető hétvégi házak közt egy-két mívesebb darab, gondolom még a bányászati idők emléke. 

Az eresztvényi nagy bánya.

A 20.század elején akkora kereslet volt az itt bányászott bazalt iránt, hogy tíz kőbánya is működött a környéken. Nem csak Bécs, de még Párizs utcáira is jutott az itt termelt macskakőből. 

Ellenfényben.

Így pillantjuk meg a tavat. 

Tiszta vize a hőségben csobbanásra csábít. 

Mondjuk nem pont a szélek felé. 

Tipikus. 

Kb. 8-10 meduzát tudtam összeszámolni a "beszállóhely" közelében

Ilyen halak is élnek a tóban. 

Meg persze molnárkák.

Számomra mégiscsak a medúzák a legkülönlegesebbek.

A tó közelében a listás kecskefűz jó formában gyarapszik. 

Zárásként el kell mondani, hogy itt Salgótarján környékén milyen nagyszabású turisztikai fejlesztések voltak  mindenfelé a Novohrad-Nógrád Geopark keretében, vagy attól függetlenül.  Madárpark, jól kitáblázott tanösvények,  túraútvonalak, Geocsodák háza, turistaközpont stb. Néztem ezt olyan szemmel is, hogy két megye van nagyon leszakadva idegforgalmilag az országban: utolsó előtti helyen  Tolna, tök utolsó: Nógrád.  Csakhogy Szekszárd környékén  a megálmodott turisztikai fejlesztésekből alig valami valósult meg, legalábbis ami természeti értékek bemutatására vonatkozna. Nógrádnak csodálatos természeti látnivalói vannak, de ez úgy látszik kevés, sajnos.  Abból a szempontból is érdekes a történet, hogy az itteni fejlesztések motorja, Drexler Szilárd (aki annak idején kalauzolt is minket a Medvesen)    öt év után távozott a Geopark éléről. 

A Szilvás-kőn

A Salgóbányai Dendromán Találkozó egyik csúcspontja volt nekem annak idején, amikor Jandala Attila felvitt minket a Szilvás-kőre. és megmutatta annak hasadékait. 

 

Akkor csodás őszi bükkösön mentünk keresztül, most ugyanez nyári bükkösben. 

Elvitatkoztunk azon, hol szebbek a bükkösök itt, vagy a Salgón? 

Bazalt különböző megkövülési módjai egy felhagyott kőbányában.

A Szilvás-kő bazaltzuhataga. Ezt nem láttuk akkor. 

Kilátás a Heves-Borsodi-dombságra.

Kisebb, de teljesen eredménytelen nyomozást végeztem, hogy miként került a csúcsra két cseh katona sírja 1919 januárjában. 

Kis hazánk egyik legszebb fekvésű sípályája volt itt. 2012-ben már nem nyitott ki, akkor még "csak" szétlopkodták. Ma már hó sincs.  A sípálya tetejéről rálátni a szlovák hegyekre. 

Nagyon megörültem, hogy még élve viszontláthatom egyik legszebb bükkünket. Annak idején ennél fotózkodtunk. 

Közel a vég. 

Nem csak széles, magas is. 

Egyik legszebb bükkünk. 

Aztán jött a kóválygás a hasadékok közt.

Amikor Attilával erre jártunk két hasadékba ereszkedtünk le. 

Most kiderült számomra, hogy a két nagyobb mellett számtalan kisebb szakadék is tarkítja a csúcsot. 

Visszatekintve, azt hiszem Salgóbányán váltam én igazán "szurdománná", azóta keresem nehezen magyarázható szenvedéllyel kis hazánk szurdokait. 

Itt is egy.

A mágneses falnál leereszkedünk a legnagyobba. 

Jól esik a kánikulában egy kis hűvösség. Elképesztő mikroklímájú helyek ezek. 

Haladunk. 

Azt írják, az egyébként nagyszerű ismertető táblák, hogy ezek az alattuk lévő bányák beszakadásai által indukált folyamatok révén jöttek létre. 

Hosszan  lóg le a vadkomló a mélybe. 

A hűvösség rengeteg legyet, bogarat is idevonz. Ezt a szép nőstény szarvasbogarat is. 

Firnhavat ugyan nem láttam, hőmérő sem volt nálam, de elképesztő hideg volt ebben a hasadékban. 

Láttam viszont az interneten egy képet, amikor a kánikulai napon, nyár közepén itt valaki 2,7 C fokot mért. 

Ez a létrás átkelés csaknem tragédiával végződött. Itt még minden létrafok ép.  

Itt már feleségem újra tud nevetni. A legfelső létrafok jobb széle már letörve. Ez alattam tört le, aminek következtében oldalra dőlve eltűntem a szeme elől. Ő persze arra gondolt, hogy a szikla mögötti feneketlen mélységbe zuhantam, és csak akkor könnyebbült meg, amikor szentségeléseimet hallotta. Sikerült fényképezőgépem is megóvnom, de jól megütöttem magam, és csak Péterhida óta behegedt foltjaim kaptak egy mélyebb, és több kisebb véres horzsolást.  

Mindenesetre hasadékfelfedező túránk itt véget ért. 

Rónabányán az uradalmi borokat és kisüsti pálinkákat már régóta nem mérik ki korlátlanul... 

...sőt, a mellette lévő Orgona Espresso is régen bezárt. 

Salgóvár környéke

A Salgóbányai Dendromán Találkozón óta vágyom vissza erre a vidékre, bemutatva feleségemnek is. Két éve Somoskőn voltunk már, most felmentünk Salgóra is. 

A kilátás a várból annyira tetszett, hogy az első napi alkonyi órák után a harmadik napon reggel is felmásztunk a várhoz. Nagy különbség nem volt, mindkét alkalommal kánikula, párába burkolózó táj fogadott. 

Íme.

A Kis-Salgó csúcsa a Boszorkánykő.

A Kis-Salgó oldalában. 

Somoskő. 

Salgó vára kicsit messzebbről.

Salgóbánya környékén váratlanul bezárt tárnákba botlik az ember.

Nem csábít mélységeinek bejárására. 

Salgó vár északi oldalán nagyon szép bükkös van

A listán is szerepel innen három bükk.

Én egy-két fát megmértem, de ezek kerülete is közelebb voltak a 3m-hez, mint a 4m-hez.

Szép erdei részlet a még zárva tartó Dornyai turistaház mellett.

Tipikus. 

Reggeli fények. 

A várhegy lakója.

Somoskő és a szlovák oldal.

A Medves-fennsík. 

A Medves-fennsíkot ebben a kánikulában inkább kihagytuk.

A Mátra.

Rónafalu a Medves peremén, mellette a Szilvás-kő kettős kúpja.

A Kis-Salgó csúcsa a Boszorkánykő. 

Feleségem a sziklákon.

Itt annyira szépek az erdők, hogy az esküvői fotókat is itt ejtik meg. (Mobillal készült kép.)