2010. augusztus 29., vasárnap

A Pandúr-szigeten

Vasárnap első utunk Györggyel a Címer-fok felé vezetett. ShG blogjában egy képen tekintélyes méretű nyárfát véltem felfedezni, de aztán kiderült, hogy a valóságban a fa egy szerény méretű fűz. A közelben talált listás fűzzel vigasztalódtunk.
Baján a jeles helytörténész és polihisztor, dr. Nebojszki László kalauzolt minket a Pandúr-szigeten, tölgyek, füzek, erdők, tavak, nádasok, gémtelepek, gólyafészkek, vidra lyukak és még megannyi érdekesség közt. Mindezt imponáló tudásanyaggal és kedvességgel. Gyaníthatóan nem utolsó közös utunk volt.

Reggeli fények Címer-fokon

A listás fűz

Ezt a vélhetően listáról lecsúszó tölgyet nem tudtuk megközelíteni, olyan magas volt a Címer-fokban a víz

László fogja a centi végét a szeremlei tölgynél

A fantasztikus tölgy

Egy fiatal ültetvény közt nagy tölgy sejlik

Aranyvesszős-gyalogakácos dzsumbujon átvágva éppen listásnak adódik ez a tölgy

Fekete-gólya fészek

34 fekete gólya a gémek közt. A gemenci fekete gólyák számát 40 párra becsülik.

Kócsagok


A sziget közepén álló hatalmas egykor bőven hét méter feletti fűz az elmúlt években nagyon megroppant

Útban egy újabb listás nyárfához

György az ismeretlen történetű hátrahagyott cipőket fényképezi

Gémtelep

Réti füzény

A Kalocsai-tó a töltés mellet

Szemközt a Gyuri-sziget

A panduri erdők legszebb tölgye

A pandúri erdőkben

Gemenci kenutúra

Szombaton, többnyire szemerkélő esőben, enyhén átlag feletti vízállásnál, 22km-es kenutúrát tettünk. Pósfai György, Béres István unokabátyám, Nagy László kollégám és jómagam alkottuk a csapatot. (Fenti felsorolás egyben vízi jártassági sorrendnek is tekinthető.) Az érsekcsanádi kompkikötőből indultunk, majd átkelve a Dunán a Rezéti-Duna és a Vén-Duna érintésével értünk vissza Baja-Duna-fürdőre, ahonnét a kenut béreltük. Utunkat a Veránka-szigeten, a Bárkarakodó-rétnél, a rezéti rétnél (ebéd) és két nagy nyárfánál törtük meg, ahol jelentős szenvedésekkel sikerült csak a partra kiküzdenünk magunkat, amelynek következtében igen sárosak lettünk.
Nagy meglepetés volt számunkra az, hogy a Rezéti-Dunán lényegileg annyi réti sast láttunk, mint pl. vadkacsát. (Ezt úgy kell érteni, hogy alig volt madár, pozitív olvasatban viszont azt jelenti, hogy volt olyan pillanat is, amikor három rétisas körözött felettünk. )
Két listás fával gazdagodott a nyárfák listája, mindkettő túl a 8 méteren.

Szemben a Rezéti-Dunával

György visszatekint a veránkai 4m-es tölgyre

Gyökérgubanc a Rajtman-fok partján

Bölcsészek tartanak a bárkarakodói nagy tölgy felé

A dedrománia mint extrém sport. ( A fa végül nem bizonyult listásnak)

A Rezéti-Dunán

Szürke gém a szürkeségben

A kisebbik 8m-es fa gyökerei

György a csaknem 9m-es nyárfánál

Bölcsészek a kenuban

Sirályok a Dunán
Újra a parton

2010. augusztus 27., péntek

Horvátország

Rövid "céges" út Horvátországban, Dalmácia néhány városa, főként magyar emlékek után kutatva. Hazafelé Plitvice. Néhány természeti látnivaló.

Hatalmas akác a zadari utcán

Spliti pálma

Valami harangvirágféle Klis váránál.

Most jöjjön akkor néhány plitvicei kép, bár nem hiszem, hogy itt még lehet valami meglepőt és újszerűt fotózni. Évente kb.800 ezer turista hömpölyög erre.





2010. augusztus 20., péntek

Családi hajókázás a gemenci Duna szakaszon

A gemenci vadászház. Egykor a kalocsai érsekség tulajdona volt

Szürke gém

A Sió torkolata

Csónakázók

Tutajozók

Négy tizenéves lány alig éri körbe a Gemenc-Dunaparti nagy tölgyet. Innen indult a hajókirándulás


Szomorúan láttam, hogy a keselyűsí tölgy legalsó ága nemrég letört

2010. augusztus 3., kedd

Nagy túra a Gemencben

Összesen 76 km tettem meg. Ebből 52 km-t kerékpárral. Arra gondoltam, odafelé kipróbálom a Decstől induló zöld turistautat, ami Lankócnál ér ki a Duna-töltésre. Ezt nem kellett volna. A zöld jelzés ugyanis csak egy alibi turistaút. Egyszerű földút a traktoroknak, vagy még nekik se. Nagyrészt unalmas kukoricaföldek közt kanyarog, és felverte a gaz. Ahol meg többen járnak -értsd traktorok- ott hatalmas kátyúkban kelnek ki a kis békák, akik ijedten ugrálnak szerteszét, ha átgázolok a biciklivel. Nagy nehezen végigérve ezen a szenvedéssel teli szakaszon lakattal lezárt kapu fogadott az út végén. A Gemenc masszívan körbekerített vadvédelmi kerítéssel. Szerencsére néhány száz méterrel arrébb egy nyitható kapura is akadtam, aztán átvágva egy kaptárváros mellett, kiértem végre a Keselyűs és Pörböly közti töltésre.
Innen a K+ turistajelzésen akartam levágni Malomtelelő felé, de az egykori Lankóci-Duna medréből kialakult fokban magasan áll a víz. Így letekertem Lassiba. Itt is a víz volt az úr. Egy irány volt szabad, a kisvasút töltése. Úgyhogy elhatároztam, hogy akkor végre megkeresem azt a tölgyet a kisvasút mentén, amit Pósfai György a könyvébe is betett, de nem tudta meghatározni a GPS koordinátáit, és csak annyit lehet tudni róla, hogy valahol a Bárkarakodó-rét és a Hamis-tó közt van. Útközben ellenőrizhetem azt, hogy valóban van-e a Péter-híd mellett egy nagy tölgy, ahogy azt az erdészeti lapok egyik régebbi példánya is írta, és végre tisztességesen körbenézhetek a Bárkarakodó-réten.
Végül 24km -t gyalogoltam a talpfákon, eleinte csizmában a kitérők miatt, visszafelé sportcipőben. Iszonyú volt, borzasztóan elfáradtam, de nem akartam feladni. 1,5 liter víz kevés volt, nem tudtam jól beosztani, és mire Lassiba visszaértem már kezdtem elég rosszul érezni magam. Pihenni a hűvösben nem nagyon lehetett, mert akkor egyből rám támadt a szúnyogok hada. Érdekes, hogy amíg mozogtam, elviselhető volt a rohamuk.
Hazafelé tekerve a keselyűsi úton, holtfáradtan, kitikkadva, szembetámadt az érkező hidegfront első rohama, a viharos szél. De a keselyűsí csárda nyitva volt, ihattam, ehettem. Kicsit összeszedve magam még a megérkező eső is elviselhető volt hazafelé.
A keresett tölgyet végül is nem találtam meg. Láttam útközben egy hatalmas tuskót, ami természetesen tört el, üszkös, nagydarab fatörzsek hevertek körülötte, de be volt kerítve erdővédelmi kerítéssel, és nagy volt körülötte a gaz. Talán ez lehetett az egykor, ki tudja?

Lassi környéke víz alatt

A Lankóci-Duna egykori medre felett ível át a Péter-híd. Nagy tölgy nyomát itt sem találtam.
Frissités: A Cartographia térképe hibás, az ez alapján készülők is. Ez nem a Péter-híd.

Széles szoknyájú, hatalmas nyár a Rezéti-Duna partján 46 16' 16"; 18 52' 19"-nél. Nem tudtam megmérni, mert olyan magas a Rezét-Duna, hogy a másik oldala a vízbe ér.

A bárkarakodói tölgy. 635 cm

A címer-foki "kisebbik" pár centivel nagyobb, de szerintem akkor is ez a Gemenc tölgykirálya.

A kisebbik bárkarakodói. 510 cm

A halott bárkarakodói. 638 cm


Egy bizarr bárkarakodói. Többágú tölgy, és még egy zöld juhar is odaszemtelenkedik

Az egyénsúlyzóművész. A bárkarakodói zöld juhar 357 cm

A Grébec-Duna partján

Az egyik legtalányosabb Duna-ág, az Ásás-Duna. Neve, és formája alapján mesterséges. Itt még kicsi.
Keselyűsnél az Ásás-Duna már szélesen elterül. Az Ásás-Duna folyta körül a Gemenci-szigetet hajdanán

Ciszterci parkok és családi mélylélektan

A zirci apátság címere a nagyvenyimi egykori uradalmi központjuk homlokzatán. Nagyvenyim és Előszállás közt terület el  a zirci ciszterci ...