2020. december 27., vasárnap

Karácsony a Dél-Dunántúl tetején

Az idei évben a nagy családi karácsonyi ebédet, vacsorát túrával helyettesítettük. A szabadban mégiscsak biztonságosabb.

"Látványhavazás", így nevezik meteorológusok azt, amikor egy kis hó esik.

A Zengő kilátójába mentünk fel a szép kilátás legkisebb reményével sem. 

Egy ködös erdőnek is megvannak a maga szépségei. 1. 

Ebben az időben is szinte normafai forgalom volt a Zengőn. Úgy látszik mások is úgy gondolják, hogy karácsonykor "zengőzni" a legjobb.

Ezt látni a toronyból most. 

Itt hideg is volt, de azért jó volt. 

 

2020. december 25., péntek

Év végi visszatekintés

A szokásoknak megfelelően végigtekintem az év számomra legfontosabb túraeseményeit. 
Az idei január jól indult. A rövid helyi túrák után a Mátra híres Tarjánka-szurdokába is eljutottam.
Az idén számomra mindenképpen felértékelődött a Baranyai-dombság. Ez a folyamat is már januárban elkezdődött, amikor 16 fokban Máriakéménden, az Öreg-hegyen tettünk egy szép  sétát.
Az idei év kis dombságunk "mély megismerésével" telt. Ez a pandémia tavaszi időszakában teljesedett ki, de igazából már ez is  januárban  kezdetét vette. 
Januárhoz egy különleges rekord is fűződik. A régóta ismert szálkai akácos precíz felmérésével egy délelőtt alatt 32 listás fát mértem. Jóval többet, mint azt követően egész évben.
Februárban a Dél-Dunántúl távolabbi környékén egy zselici túra...
... és egy mecseki lett emlékezetes számomra a Leánykő és az Aranybánya felderítésével. A mecseki ezüstbánya megtalálásával még mindig adós vagyok. 


Márciusban kezdődött a járvány miatti otthoni karatén, a maga 10-12 óra monitor előtti ücsörgésével, és az ettől való meneküléssel. Március még arról is nevezetes volt, hogy csak ekkor volt ezen a télen hó, 2-3 napig.
Visszagondolva, ez egy szép időszak volt. Féltünk, de alig volt beteg. Tavasz volt, egyre szebb napokkal.  Most még több a félelem, sokkal több a beteg,  rövidek a napok,  és általában szürke ólmos, fojtogató az idő is.


Április tehát a  környéken tett nagy "pandémia-túrákkal" telt . Együtt volt a család is néha.

Májusban ugyanez folytatódott, és ismét rácsodálkozhattunk, hogy még mindig rejteget  ismeretlen szépségeket,  és egy-két nagy fát is kis dombságunk.

Júniusban kezdett az élet normalizálódni.  A hónap koronája két nap Pósfaiékkal az alföldi pusztákon és orchideás mezőkön.  

Júliusban kezdődtek a családi nyaralások, de "csak" itthon. Az első a Balatonon.

A hónapot családi kiruccanások is színesítették, például a Vértesbe.

Aztán jöttek a vendégfogadások,  kirándulásokkal, fürdőzésekkel. Először unokabátyámék...

...majd Pósfaiék.
A hónap érdekes eseménye volt az esti órákban egy borzzal való találkozás is. 

Augusztus is rövid családi nyaralásokkal telt. Előbb a Bükkben...

...aztán a  Tisza-tavon, ahonnét a Hortobágyra kirándultunk. Itt a halastavak gazdag madárvilágát néztük meg. Tetszett. 

Szeptemberben folytatódtak a helyi kisebb túrák. Mecseknádasd környékén egy újabb szurdokvölgy felderítése már kifejezetten távoli hely volt, bár jártunk a Zengő új kilátójában is.

Októberben  is több dél-dunántúli kirándulást tettem, a legemlékezetesebb egy dunakömlődi löszvölgyben  tett utam volt. 

Novemberben is volt egy baranyai kiruccanásom, még listás fát is találtam, de a hónap második fele már a nyomasztó szürkeségben, teljesen a pandémiáról szólt. Ez a szomorú időszak most decemberben is folytatódott. 
Most decemberből pedig vitán felül a legutóbbi napfényes gemenci túrám áll az első helyen, a maga hatalmas fáival. 

 
Ez a grafikon is jó mutatja a blogom lassú "kifáradását." Az idén ugyan áprilisban átléptem a félmilliós látogatottságot, de  most novemberben és  decemberben nagyjából már a 2011-es szintre esett vissza a blog nézettsége. Az idén is majdnem elértem a száz bejegyzést, amit azt jelenti, hogy átlagban  négynaponta készült egy, ami azért nem olyan rossz. 

A kifáradás másik biztos jele, hogy az idei legnézettebb tíz bejegyzés közül mindössze egyetlen egy van, ami az idei évből származik, az is csak éppen hogy befért a  tizedik helyre. Ezt még januárban írtam a Sárvíz melletti kis erdőről. Látogatottságát ez  annak köszönhette, hogy  a nagy nézettségű Dunai Szigetek blog külön megosztotta. 

Az idén is a legnézettebb bejegyzések  a környék legjobb helyeit  bemutató gyűjtemények lettek.  Az abszolút nézettségi rekorder is egy ilyen típusú bejegyzés, ami a Szekszárdi-dombság legszebb látnivalóit ajánlja, és első verzióját még 2014 decemberében írtam.  Érdekes, hogy a Gemenc legjobb látnivalóit  még egy Szekszárd környéki ajánlat is megelőzi ebben a rangsorban.  


Terveim persze még vannak. Még a nyár végén készítettem egy térképet azokról a természeti látnivalókról, amiket szeretnék még látni Magyarországon. Ezt  naptáram alá tettem, és mihelyt egy helyet felkeresek, kihúzom a térképről. Nem kevés hely jött össze, és csak három közelit sikerült eddig kihúznom. Talán majd jövőre húzogathatom a többit.   A karácsony és az Újév amúgy is "törékeny játékunkról",  a reményről szól. 

2020. december 23., szerda

Tavaszi rajzás karácsony előtt

Az utóbbi időkben szokatlan tünemény tűnt ma fel Szekszárd környékén: a Nap. 

Ez minket is rajzásra késztetett: Irány a Batikereszt-kilátó. 

Most ránézünk azokra a dombokra, ahonnét a minap még a szürke Kerék-hegyet láttuk. 

Ez már a kilátóból készült, egy vadászhely a Bati-hegy előtt. 

A Bodzás-dűlő szőlői, háttérben a Sötét-völgy.

A tavaszias időben az atalantalepkék is kirajzottak. 

 
Délután irány a Gemenc. A minap látott kőriseket mértem, meg más fákat is. 

Bolyongásaim során új fákra is akadtam. Ennek a kettős tölgynek hiányzik 20 cm, hogy igazi dendromán szenzáció legyen. 

Nem a kerületéből, mert az megvan 600cm, hanem a törzsek szétválásából, mert kicsit alacsonyan ágazik.

Egész elszoktam már a kék ég látványától. 

A Gemenc legnagyobb szilje ismét bámulatba ejtett. Már túl az 580 cm-en is!

Egy sor 400-as tölgyet mértem. Valahogy ha elérik a 400 valahány centit az itteniek, elkezdenek pusztulni. A Kutyás-tölgy is 460 körül volt csak, amikor kidőlt. 

Persze vannak kivételek. Ezt régóta figyelem. 2010-ben fedeztem fel, akkor 475 cm volt. Öt éve mérte meg a nemzetközi dendromán találkozó mezőnye, akkor  490 cm  volt. 2017-ben 497-nek mértem,  most 506-ot kaptam.  Egyenletesen, szépen növekedik, pedig ágai már potyognak. 

Ismét a Keselyűsi-Duna "medrében".

420 cm a minap talált kőrisem, teljesen szabályosan. 140-150 cm-nél válik szét. 

Gombák. 

A Budzsák nevezetű részre is benéztem. 

Itt  nyolc éve tűnt fel nekem egy tölgy, ami akkor 485 cm volt. 

Most 496 cm. Nincs túl jó állapotban. Nem biztos, hogy meglesz az a 4cm. 

Többször megfogadtam már, hogy bolyhos mackónadrágban nem megyek gemencezni.  Ezeket a ragadós terméseket nem egyszerű dolog eltávolítani. 

Végezetül egy szép luc. Ez az igen formás fenyő lett az idén a város karácsonyfája. Ezzel kívánok boldog karácsonyt mindenkinek!