Prágai zöld: 7. Útban hazafelé

 

Hazafelé az út monotonitását egy világörökségi helyszín meglátogatásával kívántuk oldani. Morvaország határán áll  Žďár nad Sázavou. A település határában  a Zöld-hegy, rajta a cseh nemzeti építésszé vált Johann Blasius Santini-Aichl remekműve, a Nepomuki Szt. János zarándoktemplom. 

A nagy mester egyedülálló módon keverte a gót és barokk elemeket. 

Bonyolult, de következetesen végiggondolt szimbolikájú templomát talán a másik blogomban mutatom be. 

Itt a fákra koncentrálunk, mert mindjárt a templomdombon áll egy cseh nemzeti emlékké minősített nagyszerű bükk. 

Gondosan körbekerítve védik ezt, a becslésem szerint kb. 450 cm kerületű fát.

A Zöld-hegyről egy tóparton álló kolostorra látni. 

Kiderült, hogy a Fons Beatae Mariae Virginis (Szűz Mária forrása) ciszterci kolostort és nagyméretű halastavát látjuk. 

A zarándoktemplom a tó felé haladva. 

A kolostorhoz vezető út mellett hatalmas hársak, köztük a bal oldali kb. 550-cm-es, meglehetősen virulens, hatalmas fa. 

Számunkra meglepően nagy barokk kolostoregyüttesbe botlunk, az udvarokon szép fákkal. Ez itt egy bükk. 

Karcsú kőris egy másik udvaron. A 18. század végén megszüntetett kolostorban élénk forgalmú turistacentrum működik, mindenféle kiállításokkal, rendezvényekkel. 

Kicsiny barokk kertek. 

A nagyszerű kolostortemplomot azért megnézzük. 

A kolostor kert hatalmas gyümölcsöse. 

Nagyszerű barokk híd vezet a kolostorszigetre. 

Mutatós bükk a templom mellett. 

Végül a Zöld-hegy lábánál, a cseh földön  elmaradhatatlan hárssal búcsúzunk. 

Prágai zöld: 6. Kitérő az Érchegységbe

A német határ menti Érchegység számos látnivalóval rendelkezik. Az egyik legközelebbi helyszínt néztük ki magunknak, ez pedig a Tisá falu melletti sziklavilág volt, amit Tyssa-falaknak neveznek. 

Négy részre bontható az itteni sziklavilág ami cseh-német fordításból nagyjából a következőképen adható meg. : 1.  Nagy-gerinc 2. Mászó-falak 3. KIs-falak 4. Nagy-falak.

 Elsőként a Gomba-nevű sziklánál elérjük a Nagy-gerinc nevű sziklafalat. A Gomba fontos tájékozódási pont is, itt ágazik ketté a turistaút a Nagy-gerinc és a Nagy-falak felé.   

Mi a Nagy-gerincen kezdünk. A gerinc helyenként feldarabolódva csaknem 1km hosszan húzódik a falu felett.  

Ez engem eleinte kicsit a bazaltorgonás Badacsonyra emlékeztetett.

A sziklaperemek remek kilátópontok.  Látható, hogy mindenfelé akadnak még sziklák. 

Valami hangaféle színezi a sziklákat. 

A gerincről hosszú lépcsősoron ereszkedünk lefelé.

Különleges sziklavilágba érünk, amit talán Mászó-falaknak lehetne csehből fordítani. 

Rések, üregek. 

Keskeny átjárók. 

Szurdokok alján finom homok, a kőzetek mállásának végterméke. 

Kimaródott barlangok. 

Átpréseljük magunkat egy átjárón. 

A sziklamászók világa ez. 

Sziklafalak. 

A Mászó-falak után egy kör teszünk a Kis-falak nevezetű sziklavilágban. 

Kis-falak egy kilátópontjáról visszatekinthetünk a Mászó-falak és a Nagy-gerinc szikláira. 

Különleges labirintusba érkeztünk. 

Falak. 

A labirintus kis csapatunkat is felszabdalta. 

Hosszú percekig egyedül bolyongva vetődött fel bennem, hogy ez mitől kaphatta a Kis-falak nevet?  

Sokkal izgalmasabb volt mint a Petrin-dombi tükörlabirintus Prágában. 

Megakadt kő. 

Egy lépcsősor alján találkozom a családommal. 

Aztán együtt kódorgunk tovább. 

Például ilyen izgalmas kis lépcsőkön. 

Visszaérkezve a Kis-falak körtúráról egy sziklakapun indulunk a Nagy-falak közt a Gomba-szikla felé, hogy záruljon a kör. 

Több mint száz sziklának van itt neve. Ez pl. az Elefánt. 

Valami lehetett ott fenn.

Tipikus. 

Tényleg nagy falak. 

A 48-as szikla neve Szalon. 

A jelzett turistautakon az egész kör csak 4,8 km.  

Mi szerintem ennek legalább kétszeresét bolyongtunk végig. 

Felfelé pillantva. 

Ennek a sziklának nem tudom a nevét, de némi kis fantáziával mi is megalkothatunk valamit, sőt mindjárt egy kis legendát is kanyaríthatunk hozzá. 

A Nagy-falak világa nem annyira labirintusszerű, mint a Kis-falaké. 

Itt is lehetne azért bolyongani. 

Kizöldül a táj. 

Hiába, ez északi oldal, mohás, nedves.  

A 29-es szikla képződmény neve Afrika partjai. Biztos olyan valaki adta a nevet, aki nem ismerte a Guineai-öblöt. 

Ezt a kis részt Kastélynak nevezik, pedig lehetett volna pl. Boldogság kapuja, és mennyi hülye hiedelmet kreálhattak volna erre. 

A sziklák közt.

Hosszú lépcsősoron tartunk a Gomba felé, két és fél órás bolyongás után visszaértünk. 

Prága felé visszatérve kitérőt teszünk a kis, de meglehetősen épen fennmaradt Kokorin várához. 

Ez is sziklára épült, impozáns a farkasverme. 

A kaputorony. 

Kilátás a vár lakótornyára. 

Kokorin már messze van az Érchegységtől és közel Prágához, de itt is hasonló sziklákat láttunk. 
Ez a vár is szép vidéken áll, az erdő közepén.