2021. január 16., szombat

A téli Templom-hegy

Mint Chamonix-nak a Mont Blanc, mint Schladmingnak a Dachstein, az Mecseknádasdanak a Templom-hegy. Csak a lépték más egy kicsit.
A komor hegy havas....

 
...de lent a faluban alig van már hó. 

A Templom-hegy számos mély szurdokát már végig jártam, de a hegy csúcsán még nem voltam. Ma ezt a hiányt is pótoltam.  

Csak az út elején van turistaút. 

Hirtelen ötlet volt a csúcshóditás. Nem is volt nálam fényképezőgép, csak mobil. 

A kocsiban volt centi és GPS, úgyhogy a lelki szemeim előtt megjelenő hatalmas ősbükkös katalogizálása sem jelentett volna problémát. Innen a fényképezőgépemmel már beláttam volna Óbányára.

Mérésre azonban nem került sor, mert a hegy teljes egészében gondos erdőművelés alá esik. 

Innen Bonyhádot lehetett volna fotózni a fényképezőgépemmel. 

Nemhogy ősbükkös nem volt, de komoly esély volt arra, hogy a hegy oldalában lévő valamelyik tarvágás egészen csúcsig ér. 

Szerencsére ez a legrosszabb forgatókönyv nem valósult meg. A Templom-hegy hatalmas tömbjének  lapos csúcsán vegyes erdő. Egyes térképek szerint 471m, mások szerint 465m, Az én GPS-em 467 m-t mért. 

A mobilokat eleve szelfizésre találták ki, úgyhogy egy ilyent én is lőttem a csúcsot jelző beton szintezési ponttal. A blog amúgy sem magas esztétikai nívóját ez a kép nem emeli, de legalább jól dokumentálja a pandémia bezártságában elhanyagolt külsőm. 

A csúcson koszlott hunyorok sokasága bizonyítja, hogy a hidegfrontbetörés előtt volt azért tavaszias idő is. 

A csúcs legérdekesebb lelete ez a kőkocka. Alighanem ez  a szerb megszállási övezet határát jelzi. 1918-1921 közt a határ valóban itt Nádasd felett húzódott.   Egy tárgyiasult bizonyíték arra,  hogy akkoriban még Trianonnál rosszabb megoldások is a pakliban voltak. Az itteni határ egy másik bizonyítéka a Legénysír is.

Sok a szúrós csodabogyó, és a széldöntötte fa. Most is kellemetlen, hideg szél fújt a hegyen. 

Kilátás a Zengőre. 

Az utam GPS térképe. A Réka-völgyi hétvégi teleptől indultam. 79 percig tartott az út.

Az út többi adata.

Télies séták a környéken

Keselyűsi holtágon kezd beállni a jég.

A hét közepén a felső vége még jégmenetes...

...az alsón már beállt a jég.

A Sároson is az egyik öböl már jeges.

A Sáros.

A Gurovica.

Izzik a galagonya..,

Az Óriás-hegy felé.

Vajon ezt miért? Csalinak, a hollóknak?

Tiszta idóben messzire látni.

Ellenfényben.

Listás galagonya.

 

2021. január 10., vasárnap

Temetőtől temetőig, közte nagy fák: Tengelic határában

Még a múlt héten ugrottunk be a Felsőtengelici kastélyparkba. A tó vize most nagyon alacsony.

 
Bíztató volt a terület dendromán szempontból. Ugyan innen több fa listára került, amikor Pósfai Gyurival 2015-ben itt jártunk, de még éreztem benne potenciált. (Ez a tölgy 410-es.)

Úgyhogy szombati napfényes sétánkat itt kezdtük, pontosabban a felsőtengelici temetőben. Ez egy tipikus elhagyott pusztai temető, ahová már 50-60 éve nem temetkezik senki. 

Reformátusok, katolikusok vegyesen. 

A pusztai emberek java szegény volt, csak fa keresztekre, fejfákra tellett. 

Erdei építmény. 

A Hotel Orchidea az egykori Benyovszky-kastély  nagy kiterjedésű parkjába épült még MSZMP Oktatási Központként. 1989-ben "szekularizálódott" (például ebben az évben itt volt esküvőnk is), majd nagyon jó kis szálloda lett belőle, jó uszodával, a hotel környékén gondozott parkkal. Parkjában már 2015 óta listán van ez a szép fekete nyár. 

Vékony jégréteg a tavon.

A tó partján három darab nagy jegenyenyár. A legnagyobb 590-es. 

A parkban eddig két ostorfa volt listás, Tengelic határában még további kettő. A park nagyon erős ostorfában, itt egy újabb, 320-as. 

A Benyovszy-kastély előtti elkerített részen is van egy nagy fa. Gondoltam visszafele megnézem. (Visszafele mégsem erre jöttünk. )

Még két ostorfa a tó közelében, 320 és 340cm-es kerületekkel.

Távolról bíztató mocsárciprus, közelről karcsú, 

Tipikus.

Erre sem érdemes már rámérni. 

A  völgyben homoki láperdő égerekkel. 

Itt egy listás égerre akadok, a jobbszéli oldalról. Kettős törzsű, de magasan nyílik, hevenyészve 353 cm -nek mérem. 

Igazi őserdő jellege van. 

Nagy veszteség. 2015-ben errefelé járva Gyuri kiszúrt egy nagy zöld juhart a sűrűben. Most kidőlve találom az ország legnagyobb, egykor 457 cm-es fáját. 

A bal oldalon  2015 óta listás ostorfa. 

A sűrűben egy újabbat látok, de kicsit mély a dekoltázsa. 

Nagy tragédiák mementója a fekete fenyők közt álló Benyovszky-kápolna, amit néhány éve a terület gazdája,  a Gyulaji Erdészet  nagyon dicséretesen, szépen felújított. Szép tanösvényt is létrehoztak itt. 

Régi idők tanúja a Gindly-obeliszk.  

Nagyon dicséretes, hogy a tengeliciek falujuk határában Zöld-út néven a kastélyparkokat összekötő, jól jelzett turistaútat jelöltek ki. Ennek egyik pontjáról készült ez a felvétel az úzdi tévétorony irányába. 

A Zöld-út telepített erdőkben, pókbangós rétek mellett, árnyas fasorokon halad. Az út mélypontja viszont az, amikor az osztrák gazda középtengelici birtokához érünk, ahol zárt kapu miatt a szántás és a kerítés közti félméterre kénytelenek a Zöld-utat terelni. Remélem nyárra nem nővi be  a dzsuva! Rossz előjel, hogy most télvíz idején is virít itt a csalán. 

Az egyik szép kis réten vadkörte 335 cm-es, (a szúrós bokrok miatt csak szenvedve megmérhető) kerülettel. 

Nagyot dobbant a dendromán szívem, amikor a fasorban ezt a nagy mezei szilt távolról kiszúrtam, de ez is csak elvesztett dendromán érzékemnek lett bizonyítéka. A fa "csak" 405 cm lett, pedig sokkal nagyobbnak gondoltam. 

Azért ez a szil távolról  jól mutat. 

A középtengelici Csapó-kastély csak távolról látható. Még mindig nincs felújítva. 

Pókbangós rétek. 

A fasor jobb szélén még egy listás ostorfa, 345 cm-rel. 

Megérkezünk a középtengelici temetőhöz, aminek fő helyén a Csapó Dániel kriptája van. 

A  temető, jobb szélén a kevésbé híres Csapók kriptaobeliszkjével. 

Elhatároztam, hogy az idei évtől a jelentősebb útjaim GPS-térképét is kiteszem, hogy informatívabb legyen bejegyzésem,