2017. február 18., szombat

A ködös-jeges Balaton

Az idei tél a jégről szól. A tiszai és balatoni jégről lehetett a legszebb felvételeket látni. A szeszélyes és szemetes tiszai jégdugó helyett azonban a balatonit választottam felkeresésre, nem utolsó sorban Pósfai Györgyék Balaton-átkelési kalandjának (21.képtől)  hatására. Abban persze biztos voltam, hogy én nem fogok a jégre menni. Sikerült az év egyik legködösebb napját kifogni. A ködös-jeges Balaton az én felvételemen.
Csaknem ugyanez Csók István festményén a cecei emlékházban.

Tőkés récék a Füredi-öbölben.

A népes part menti lihegő.

Szárcsák, sirályok, tőkés récék.

Szárcsa

Danka sirály

A Sajkodi-öböl
Kidőlt fával

Jég 1.

Jég 2.

Túrolás a parthoz közel

A badacsonyi állomás

Zúzmara egy fűzfán

A badacsonyi móló

Zúzmara egy nyírfán

Jég és nádas

Jég 3.

Jég 4.

Zúzmara fatörzsön

2017. február 15., szerda

Még mindig a jég az úr

Habár a Gemencben még mindig a jég az úr, de szép lassan a tavasz is készülődik.Napközben már fagypont fölött a hőmérséklet.

A holtágakon azonban még vastagon áll a jég.

Nehéz betelni a jég formagazdagságával.

A sokszor fényképezett Sáros foka.

A hódok továbbra is folytatják intenzív rágcsálásaikat.

A Sáros.

A jégen.

A napközben olvadó, éjszakánként újrafagyó jég egyre fantasztikusabb formákat vesz fel.

Íme.

A tó a toronyból.

A jégre főként a dolmányos varjak merészkednek.

A tó távoli szegletében egy réti sas is hosszú percekig ácsorog a jégen, persze őt is varjak kísérik. Talán léghorgászott? Mindenesetre én hamarabb eluntam, mint ő.

A jeget nem ismerem, de fantasztikus formái arra csábítanak, hogy egy kicsit totyogjak rajta.

Elindulok hát.

Bátorságomból csak a partközeli helyekre futja, sűrűn vannak lékek már a tavon, minden kis roppanásra frászt kapok.

A Sáros lihegőjén a szokásos tőkés récék mellett most felfedezek két kanalas récét is. Először látok ilyen madarat, a Madártani Egyesület adatbázisa szerint sem ismert a Gemenc környékén.

Hazafelé.

2017. február 12., vasárnap

Nyíregyházi ezüst juharok

Nyíregyházán egy iskolában volt dolgom. Mivel az iskola mellett fekszik
az Északi Temető, és volt egy fél órám, gondoltam szétnézek, hátha ez is
kínál valami érdekességet. Találtam is öt nagy ezüst juhart, de több is lehet még
itt.

Nyilván se centi, se fényképezőgép nem volt nálam, ezek a képek is
mobillal készültek.

Csak azokat fényképeztem le, amiket legalább listásnak gondoltam.

A dendromán kicsit fanyalog az ezüst juharra, mert ez a fa a juharok
mezőnyében "unfair" versenyző. Eleve nem őshonos, és a haza juharokhoz
képest sokkal gyorsabban nőnek, és egy százéves már matuzsálemnek
számít közöttük.
Azért el kell ismerni, hogy elég szép, mutatós fává tudnak nőni. A temető
korai sírjai a 20. század elejéről származnak, gondolom ekkor nyithatták
meg, a fák sem lehetnek ennél öregebbek.

A Pósfai-listán is találunk tizenkettőt, de egy szegedi fasor csak egyként van kezelve.
Torma Zoltánék listáján pedig még több van, 35 darab.Ebből 17 egy szigetmonostori
telepítésben.Ők megmérték azt a mecseknádasdit is, ami melletti játszótéren életem
első éveit eltöltöttem, és még mint sokkal kisebb fára emlékszem rá. Aztán nyilván
számtalanszor elsétáltam mellette, akárcsak Pósfai György, a Mecseknádasdi
Dendromán Találkozó teljes létszámát nem is említve. Még emlékszem is
azokra az epés megjegyzésekre, amiket a társaság mondott rá, miközben a
Schlossberg Vendéglő felé gyalogoltunk. Hiába, nincs nagy becsülete az
ezüst juharoknak a dendrománok közt, amire jó példa Lukács Róbert ezen bejegyzése is.

2017. február 8., szerda

A szürke ötven árnyalata a Sötétvölgyben

Két nap tavaszias meleg után visszatért a tél 4-5cm hóval, latyakkal, szürkeséggel.

Rég jártam a Sötétvölgyben. Tavaly ilyenkor már fogadalmat tettem, hogy nem fényképezek több hunyort. Mondanom se kell, hogy most egyet se láttam. Tavaly ekkor már nyíltak hóvirágok, és barkásodott a mogyoró.

Nyílegyenes tölgy.

Göcsörtös gyertyán.

Rét a Haramia-forrásnál

Az Erzsébet-rét

2017. február 4., szombat

Két tavaszias nap a jégen

Az idén még nem jártam a Sárosnál. A Sáros fokán a lihegő fenntartásában talán még a hódok is besegítettek, rengeteg a friss rágásnyom.

Arra gondoltam, az út tiszta sár lesz, erre még tiszta jég. (Pénteki állapot, ma már más lehet.)

Nyomok a jégen.

A jég szélén totyogva feltűnt, hogy néhány undorító, megcsonkított egértetem hever egy fűz alatt. Én meg ahelyett, hogy a baglyot kerestem volna a jég fölé hajló fűzfán, ezeket az undormányokat fotóztam.

A Sáros pénteken

A jég szélére még rámerészkedtem.

Szinte sehol nincs sima tükörjég.

Néhány év alatt ez a fűz teljesen megroppant
2013-ben 592 cm volt ez fűz, most már listásnak kell lennie. Innen nem nagyon fogom többet fotózni,
mert ez a jégről készült.
Bagatell

A Sáros foka

Még egy kép a Sáros fokáról friss hódrágásokkal

Ez (vagy ő) az egyetlen szürke gém most a vidéken.
Kinéztem a Dunára is. A csurgalékvizek mosta part.

A folyó -számomra némileg meglepő módon- szinte teljesen jégmentes már. Az öblökben is megroppant a jég.

Rengeteg tőkés réce.

Nem egy jellembajnok faj bátorságukat tekintve.

Az utolsó jégtáblák.
A múlt heti nagy madárnyüzsgés után szombatra már csak egy pár tőkés réce maradt a szálkai lihegőnél.

A túrolás is lelapult, és mindenhol víztócsa.

Kontrasztos fehér nyár.

A másik túrolás is lelapadt és tocsog.

A széleken az olvadékvíz vagy 10cm magasan a jég felett.

A jég felszíne is megöregedett.

Mindenhol repedések.

A tó kissé távolabbról.