2016. augusztus 27., szombat

A Templom-hegy szurdokvölgyeiben

Nem első utam volt a mecseknádasdi Templom-hegy szurdokaiban, talán nem is az utolsó. Eddig mindig a bal oldali ágon indultam el, most a jobb oldali volt soron

Szelíden indul

Aztán kicsit bekeményít. A sok törmelék miatt nehezen haladok benne, kimászom a partjára, úgy döntöttem fent haladok. Rossz döntés volt.

Tipikus kőzetek

Fentről nézek befelé. Ez kevésbé sziklás, mint a korábbiak

Utam során sok elvirágzott, már termőre fordult nőszőfüvet látok. Ide érdemes egy hónappal korábban is kijönni.

Tipikus

Első listás fám meglepő módon egy akác. A környéken sehol egy másik, csak a fattyai a szurdok oldalában.

A felső vég

Gombaszezon

Most már tényleg alig valamicske hiányzik ennek a bükknek a listára kerüléshez, jövőre már listás lesz.  Már 2012-ben jártunk itt unokabátyámmal és Posfai Gyuriékkal, azóta is lendületesen növekedik.

Ezek a gombák szerencsére a kisebbet károsítják.

Egy jó formájú gyertyán is van itt

Öregapám mesélte még, hogy amikor ő gyerek volt, akkor ezen a fennsíkon még marhákat legeltettek. Alighanem egy fás legelő maradványairól van tehát szó, mert több jó formájú bükk is van errefelé.

Szép nyár végi virágok

Kilátás a Geresdi-dombság felé

Megtalálom a Mischkes Kreuz maradványait is, amit 2010-ben hiába kerestünk.

Elindulok a Templom-hegy nagy szurdokán lefelé, amit egybe még soha nem jártam végig.

Rögvest meredek sziklafalakon kell leereszkednem

Tipikus

Tovább
Aztán elérek ahhoz a részhez, ahol általában rá szoktam csatlakozni erre a szurdokra. Bal oldalról. Itt a képen is jól látható csapáson elhagyom a völgyet, mert időzavarba kerülök.

Egy oldalvölgy

A szurdok ismert része felülről

A vége már szinte szekszárdi szurdikká szelidül

2016. augusztus 19., péntek

A Márvány-vízesés (Cascata delle Marmore)

Umbria leglátogatottabb természeti látnivalójáért a tartomány déli részéig kellett utazni, ahol nagy hegyek magasodnak


Itt van a világ legnagyobb mesterséges vízesése. A vízesés persze nem mai gyerek. Kr.e. 271-ben a fennsíkon lakók a Velino folyónak új medret építettek, hogy ne folyjon vize a közelben lévő tóba, és egész egyszerűen lecsorgatták a folyó vízét a fennsík magas szegélyéről. Nyilván az ókori rómaikat nem a turistalátványosság foglalkoztatta, hanem a maláriaveszély miatt ki akarták szárítani a tavat.
Három lépcsőben összesen 165m-t esik a víz, ez a második lépcső.
Ez a harmadik lépcső
A három nagy lépcső mellett több kisebb zubogó is akad

Szűk szurdokban zubog tovább a  víz

A harmadik lépcső kis víz idején. A víz nagy részét ugyanis egy délelötti egy délutáni , és egy esti párórás időpont kivételével ma már egy vízerőműbe terelik.

Izgalmas és jól kiépített út vezet fel a legnagyobb lépcsőhöz

A legnagyobb lépcső kis víz idején. Ez 83 m magas.
 
Szépsége teljében

2016. augusztus 18., csütörtök

Umbriai és toszkán tájak

A Trasimeno-tó. Olaszországban egy olyan nyugodt, csendes helyet kerestünk, ahol lehet fürdeni. A napernyős, homokos tengerpart, Rimini, Bibione meg hasonlók, nyilván szóba sem jöttek. Dél-Olaszország vagy Szicília meg túl messze van, így esett választásunk erre a tóra.
Önkéntelenül is a Balatonhoz mértük ezt a tavat. Területre kb. ötöde a mi tavunknak. Van 6-7 strandja és kempingje, ami szinte semmi a Balatonhoz képest. Mint a képeken is látszik, nincsenek az erdőhatárig felfutó nyaralónegyedei mint a Balatonnak, és a horvát tengerpart hatalmas apartmanházai is hiányoznak. Nem volt csípőszúnyog, helyette viszont annál több árvaszúnyog. És ami számomra fontos, egyáltalán nem volt tömegnyomor. Ez a sekély tó (legnagyobb mélységi is csak 6m) nem lett közkedvelt turistacélpont. Még az 1950-es években is maláriás vidék volt, a szeszélyesen változó vízszintjét pedig csak az elmúlt évtizedben sikerült úgy-ahogy stabilizálni.(Még 2008-ban is csaknem teljesen kiszáradt.) 1995-ben pedig természetvédelmi terület lett.

Egy búbos vöcsök. Háttérben a tó egyik szigete

A tó egy hegyi város, Panicale teraszáról, egyik szigetével, alkonyatkor


A tó Nagy-szigetén ( Isola Maggiore) egy kisebb falucska, egy vár és egy kápolna van.


Panicale városa a tó felett
A tó partján a legnagyobb település Castiglione del Lago. Ennek várát látjuk a képen. A háttérben Montepulciano hatalmas hegyi városa már toszkán területen fekszik, és a másik blogomban fogom bemutatni, sok más műemlékvárossal egyetemben.

A tó legnagyobb szigete a Polvese. Ezen is van egy vár meg egy kolostorrom, aminek tornya a képen látható. A sziget felett egy seregélyraj húz el.
A tó Montepulcianoból. Előtérben Castiglione del Lago városa, háttérben feltárulkoznak az umbriai hegyek.

Két fürdőző magyar lány. Külföldi nem sok van errefelé. Rajtunk kívül több francia, holland elvétve német. Az osztrák hidegfront ide is elkísért minket, de szerencsére eső nélkül, napfénnyel. De az első itt töltött napunkon még olyan hideg szél fújt, hogy estére elővették az olaszok a kabátokat is. Aztán szerencsére visszatért a nyár.

Néhány állat a tó körül. Üregi nyúl.

A szárcsa a leggyakoribb vízimadár itt is
Sirályok kis számban. Nekem úgy tűnik, a tengeri fajok járnak erre.
Gyíkok mindenfelé. Ez például a sátrunkon.

Egy másik faj is meglátogat minket

Tipikus umbriai táj Assisi környékén

Toszkánia déli részén található az Orcia-völgy, ami ami Tokaj-Hegyaljánkhoz hasonlóan, mint kultúrtáj került a világörökségek listájára. Kilátás Montepulciano városából

A másik irányba

A nyárra szinte elsivatagosodik a táj. Kilátás Pienzából

Tipikus hegyi város hatalmas középkori toronnyal
Toszkána, ahogy tipikusnak képzeljük