2016. december 7., szerda

Mostanában mifelénk: Megjött a hideg

Megjöttek a fagyok

A kilátóból

Ökörszem

A nagy hidegben befagyott a Sáros

A szürke gémek most nem itt lebzselnek, csendes most a vidék

Az énekesmadarak motoszkálnak csak, tengelic a sűrűben

Kékcinke a nádasban
Dér a dzsuván

A szürke gémek átköltöztek a Sió-zsiliphez, meg a jégmadarak is

Figyel

2016. december 3., szombat

Mostanában mifelénk: A vadmacskakaland és egyéb bagatatellek

Hamar sötétedik mostanában. Mire kiértem Keselyűsbe munka után, már alkonyodott. A biciklit előkapva az autóból egy kicsit hajtottam a töltésen. 

Keselyűstől kb. 2-3 km-re a töltésoldalban valami gyanúsra leszek figyelmes. Sokáig nem cserkelhettem...

...mert annak ellenére, hogy csodásan terepszínű City Hunter típusú kabátomban (Made in China)  voltam, észrevett és eliszkolt. Most ez vagy vadmacska volt, vagy cirmos cica, vagy a kettő tetszőleges arányú keveréke. Könnyű összekeverni őket, és az idézett cikk szerint a hazai erdőkben a hibridek aránya 25-31% körül lehet. Mindenesetre felidéztem korábbi macskakalandjaimat. Az első találkozás csak erős idegzetűeknek ajánlható, a keselyűsi úton volt, mindenesetre itt könnyen lehetett volna génmintát venni. Kép itt. A második találkozásom is a töltésen volt (ez remek pockos hely lehet). Itt a  képen már csak bozontos farka látszik.  Eszembe jutottak Szombathelyi Gergely gemenci macskás fotói, ezeket is beidézem. Itt az első,  itt a második, emitt meg a harmadik, végül a negyedik. Ezeket a csodás fotókat látva szomorkodhat is az ember, hogy mostanában nem  frissül ez a blog.
Jöjjenek akkor igaz bagatellek a Szekszárdi-dombságból.

Hogy legyen valami értelme is rövid sétámnak elhatároztam, hogy december legeleji tavaszhírnököket fotózom. Nem is kellett csalódnom, a hunyorok szokás szerint már dugdossák fejeiket, leveleiket az avar alól.

A kutyatejek szépen virulnak már.

A szerény kis, de legalább színes virágokat az árvacsalán képviseli.

Abszolút bagatell 1.

Ugyanaz kissé másként.

2016. november 26., szombat

A Zsidó pokolban

A Zsidó-pokol az egyik legérdekesebb földrajzi név a Mecsekben. Ez egy szurdokvölgy neve Vékény határában. Ennek bejáratát látjuk a fenti képen. Kisebb, de lényegében eredménytelen nyomozást végeztem a név eredetét illetően. Az 1865-ös kataszteri térképen ezt a vidéket Csöpögőnek nevezik, de a név a Zsidó pokollal párhuzamos völgyre is vonatkozik, amit  a térképek Csepegő-ároknak neveznek ma is. Ennek a völgynek a nevéről  hallgatnak a térképek. Baranya megye földrajzi nevei (BMFN) 1982-es kötete sem ismeri, akárcsak a túlnyomó részt erre épülő Magyar Digitális Helynévtár.   Vékény határában két szurdokra vonatkoztatható nevet  említ csak a BMFN, a Csöpögő-árkot, és a Mocsila-gödröt. A mellékelt -nem túl informatív- térkép alapján azonban úgy tűnik, hogy a Mocsila-gödör a Csöpögő-árok felső vége, nem a vele párhuzamos völgy. A Zsidó pokol elnevezés azonban előfordul néhány természettudományos közleményben, például itt egy rovarásznál. (Valószínűleg innen átveszi át egy Szél Győző nevével is jegyzett másik tanulmány, ahol UTM kódját is közlik (BS92)). Az ilyen jellegű közlemények közül  legkorábbi amit találtam egy 1987-es botanikai közlemény. Az elnevezés megismertetése érdekében a legtöbbet maguk a vékényiek tettek. Szerepeltetik a falu honlapján, mint a lovastúra útvonal 31-es számú állomáshelyét, és főként a kitáblázással népszerűsítették.  Nyilvánvalóan az elnevezésnél számolnunk kell egyfajta antiszemitizmus-érzékenységgel is. Ezért például a Geocaching Egyesület letiltotta a név használatát, ami azért földrajzi neveknél szokatlan.(Bár magam sem értem, miért kellett a rövidített nevet GOJ-nak választani.)A pokol a földrajzi nevek elő- vagy utótagjában sem fordul elő gyakran, ahogy azt Szále László újságíró is megemlíti Pokolhegy című riportírásában.  (A Pokolhegy egy szociális feszültségekkel terhes "külvárosa" Ráckevének.) Az első párhuzam, ami nekem most eszembe jut az Dante pokla a Bükkeben. , ami nyilvánvalóan újkori névadás, amivel a beszakadt szakadéktöbör félelmetesen szép mivoltát akarták kifejezni. Természetesen kézenfekvő, hogy barlangok is ilyen nevet kapnak, mint pl. a Kapolcs közeli Pokol-lik bazaltbarlangja. A Zsidó pokol azonban nem áll egymagában a furcsa vékényi nevek sorában. A Németdöglés nevű völgyről már 1857-ből vannak adatok, ma is minden térkép feltünteti, nemrég én is jártam benne. Nevének eredetéről két elképzelést is olvastam. Egy régi Mecsek útikönyv szerint itt a kurucok tőrbe csaltak egy labanc csapatot. Egy másik forrás így ír: "Elnevezése onnan ered, hogy a német telepesek rossz fu­­va­­rosok voltak és meg­­­­rakott sze­­­kereikkel gyak­­ran fel­bo­rul­­tak itt." Ennek annyi alapja van, hogy Vékény valóban egy magyar sziget volt a környékbeli sváb és vegyes lakosságú falvak tengerében.

Mielőtt még a igazából a völgybe értem volna, két szép bükk tűnt fel.

Az első 414cm-es volt, a másik 397cm-es.

A 397cm-es nem biztos, hogy odaér a listára.

Aztán irány a pokol.

Elhatároztam, hogy a pokol legalján megyek végig.

Mostanában rákaptam ezekre a szurdokvölgyekre.

A pokol partján már kétszer jártam, legutóbb 2014 nyarán népes társaságban, de már akkor elhatároztam, hogy ide még  visszatérek.

A pokolban most nem volt sok víz, ami egyszerűbbé tette a járást, de kisebbé a vízesések és csorgók élményét.

A védett gímpáfrány borítja itt is a sziklákat.

Helyenként szinte hegymászásszerűen lehetett csak haladni.

Több lépcsőben vagy 50m szintkülönbséget kell rövid távon leküzdeni.

Kár, hogy most ilyen vízszegény volt.

A pokol vége is egy kis vízesés.

Itt már szelídül a táj.

Zöld fagombák.

A Zsidó pokol felső végének ez a löszkút a félelmetes látnivalója.

A zubogók felülről.
Az már szinte természetes, hogy novemberben nyílik a hunyor a Mecsekben.

2016. november 24., csütörtök

Mostanában mifelénk: A Sárvíz-holtág partján, listás fával

A Sárköz egykori vad világából mutatóba maradt egy darabka Szekszárd-Palánk határában is, ipartelepek, szántóföldek és utak nagy töltései közé beékelődve, az egykori Sárvíz partján

2010 márciusában, tehát jó régen jártam itt. Akkoriban két nagy fehér nyarat is mértem errefelé, 570 cm körüli kerülettel. A fák ma sem lettek nagyobbak, illetve csak annyit nőttek, mint amennyit az én méréseim szigorodtak. Ne felejtsük el, hogy 2010-ben még nagyon kezdő voltam.

A legnagyobb is csak 578 cm lett. Vigasztalan vidék ez. Hatalmas a dzsuva, és akárcsak 6 évvel ezelőtt, a holtágak rendkívül büdösek, kommunális szennyvíz szaguk van. A víz már alig látszik, halad az eutrofizáció.

Összesen 4 db nagy fehér nyár áll itt, most látszanak is a panoráma képen. Mind nagyobb 560cm-nél, de egyik sem listás.

A listás fa az út töltése alatt áll. Vagy ezerszer elhaladtam már mellette, de az útról a hatalmas dzsuva miatt nem látni. Mellette szétszórva szemét mindenfelé. Ebben a a teljesen vigasztalan környezetben áll ez az tiszteletre méltó, szemlátomást öreg eperfa. Kerülete 477cm, csaknem dobogós a Pósfai-listán.

Elhúz egy vadlibacsapat.

2016. november 21., hétfő

Mostanában mifelénk: A Sáros és Keselyűs

A múltheti izgalmak után a Sáros nyugalma, vagy inkább unalma vár. Rövid, pár perces nézelődés. Öt szürke gém egy fán.

A Sároson hatalmas tőkés réce tömegek.

Kormorán csók.

A tavaszias időben rovarok rajzanak.

Csuszka.

A keselyűsi tölgy szokatlan helyről fényképezve. Az út mentén kivágtak néhány fát, új nézőpontot teremtve.

Zöld juhar termése napfényben