2020. április 2., csütörtök

Még mindig van újdonság kis dombságunkban


Tavaszi erdő.

Az Almási-völgy

Tavaszi bagatell.

Epergyöngyike

A mostani sztárok, bogláros szellőrózsa.

Kilátás az Óriás-hegyről. Érdemes összehasonlítani a március 22-én készült képpel. Nem sokat zöldült a táj azóta, ami érthető, hiszen közben volt egy kis tél. A távolban egy fa kivirágzott.  Ennyi változás. Ami viszont érdekes azonosság, hogy ugyanott egy távolról ugyanolyan szürke autó áll.

Letérünk egy eddig általunk soha nem járt kis úton. Sűrű galagonyásban vezet az út.

Ez biztos van 1m, azaz listásnak tűnik.

Út a galagonyásban, a vadak tapossák keményre.

Váratlanul vad erdő.

Hatalmas löszszurdok, kár hogy nem érzékelhetők a méretek.

Ez a Bükkös-völgy felső vége.

Keltikés virágpompa.

Tavaszi csokor.

Egy Elblinger-lány elindul a zöld réten (valójában lucernásban.)

Vitathatatlan kedvencük lett ez a kolostor. Nyitva a kert, lemegyünk a kútházba, élvezzük ezt a szakrális atmoszférát. Sehol senki.

Szép szál jegenye.

Kő és fa küzdelme a szerb temetőben.
Egy bagatell a végére.

2020. március 29., vasárnap

A Sió mentén

A közelgő kijárási tilalom hírére és a tavasziasra fordult idő hatására, szinte tömegek lepték el Keselyűst. Ügyesen kellett navigálni, hogy ne találkozzunk emberekkel. Érdekes, hogy a Sárosi-torony még mindig ismeretlen az emberek előtt. Itt egy szem legény volt, akit tisztes távolból megvártunk amíg kinézelődi magát.

Hamar végzett a legény, mert látnivaló nem volt szinte semmi. Tényleg szenvedő zoommal lehetett csak egy távoli szürke gém vadászatát figyelni.

A tömeg elől az általában néptelen, csak egy-két pecás által ismert hátfői Sió partra mentünk.

A Sió.

Zöld küllő.

Shg furcsa listás szilje olyan, mintha egyszer visszametszették volna.
Folytassuk a keselyűsi gólyapár történetét. Ott hagytuk abba, hogy 23-án áll a pár a hóesésbe. A hóesés dacára 25-én egy tojás volt a fészekben.
Gyanúsan sokat álldogáltak mellette, de aztán 26-án csak el kezdték  kikölteni.
De továbbra is nagyon sokszor csak álldogáltak mellette, attól tartottam, ezt is kihajítják.
Másnap is csak jobbára ácsorgás a tojás mellett.
Aztán 27-én összeszedték magukat, és el kezdődött az igazi kotlás.
28-án reggel már két tojás van  a fészekben. Azóta rendesen keltik is.

2020. március 24., kedd

Dachstein-érzés Szálka felett

A "home-office"-ból menekülve késő délután kocsiba pattanva a dombságunk legkönnyebben elérhető legmagasabb pontja felé, a Maus-kápolnához tartottunk.

Egyik legszebb élményem  a közelmúltban a Dachstein-gleccser volt: A nyárias időből a felvonó pár perc alatt felvitt a télbe. Most ugyanez az érzés néhány nap alatt játszódott le: a minap még itt  napozgatva sétáltunk a 20 fokos melegben, most meg itt a tél.

A Szálka feletti dombtetőn folytattuk. Tolna megyétől gondolom senki nem vár hórekordokat. Pedig a mostani havazásban a Mecsek lábánál fekvő Váralja 17cm-rel rekorder lett. Minálunk néhány centivel kevesebb esett, ebből sok el is olvadt, de a nap végére még mindig maradt, sőt ma este utánpótlást is ígérnek.

A Szálkai-tározó.

A Mecsek.
A Dobogó. Pécsen nyithatna sípálya.  (40cm-es hó lett 24.-ére!) Az idei szezonban először. De most nem nyitnak a sípályák, csak Kínában.

Ilyen virágzó kis fát látott a télben Janus Pannonius annak idején, csak az mandula volt, ez meg talán vadcseresznye.
Egy kis absztrakt.

"Home tour" gyakorlatok

Az ember készül a legrosszabbra is. Próbálgatja, mit tud karantén esetén csinálni, (ami ezért még messze nem a legrosszabb helyzet.) Például a teraszról fotózgat saját udvara felé. Ez a látvány azért március 23-án  szokatlan. Az idei szezon első komoly hava, az is tavasszal.

Vagy webkamerákat figyel. A gemenci fekete gólya kameráról a Gemenc Zrt. honlapján ennél színvonalasabb összeállítás van, ott azért a feltételek is jobbak.Én néha egy kis szünetben odapillantottam.  Én március 5-én láttam meg az idei gólyát (Március 3-án kora reggel szállt oda először a Gemenc Ztr. szerint.) Onnan kezdve keveset láttam, arról is lemaradtam, hogy 15-én már párral is megjelent.Már elkönyveltem, hogy üres marad az idén a fészek.

Én 21-én észleltem nagy változást, amikor megláttam, hogy a fészek ki van bélelve, és újra megjelent a madár.

Másnap már a párt is láttam.

Délután szex is volt.

23-án reggel lemaradtam arról, hogy reggel egy tojás volt a fészekben, amit egy óra múlva kidobtak. Délutánra ide is megékezett a hó. Csak fázósan ácsorogtak a fészekben. Szexelni most nem volt kedvük. Érthető.

2020. március 22., vasárnap

A Szekszárdi-dombság java, de korántsem minden

Az elmúlt két napban - szabadulva a korábbi napi 14-16 órás home office-ozásból - nagyobb sétákat tettünk szerény dombságunkban.

A keltikéknek köszönhetően virágpompába borultak az igazán jó állapotú erdők.

Tipikus Szekszárd környéki táj

Bekukkantunk az óriás-hegyi löszkanyonba.

Egy üregben macskabagoly szundikál (vagy kotlik).

Kilátás az Óriás-hegy nyergéről.

Aztán sok-sok kilométer után leereszkedünk a dombság egyik legszebb részéhez, a  Fazekas-forrás szurdokvölgyéhez.

A dombság legnagyobb vízesése...

...nyomokban nedvességet is tartalmaz.

A dombság legnagyobb homokkő sziklafala.

A kissé ironikus hangot félretéve, azért van ennek a helynek valami szépsége és romantikája.

Újabb virágtenger.

Na még egy kis keltike.

Kakasd feletti domboldalak.

A kakasdi völgyekben ma már nincsenek szőlők.

Távolban a Mecsek.

Nappali pávaszem.

Elég borzasztó itt az erdőgazdálkodási gyakorlat.

A Fekete-forrás.

Ami itt zöld, az mind medvehagyma.

Megint a Mecsek.

Sváb kereszt Grábóc mellett.

Tolna megye legjelentősebb török kori emléke, a grábóci kútház.

A jóságos Krisztina nővér végső nyughelye.

A volt szerb temetőben még számos 18.századi sírkő van.

A kolostor és a templom. A belsőről itt vannak képek.

Nagy fakopáncs.

Az erdei Madonna.

A grábóci templom és kálvária képével búcsúzom.