Tikkasztó hőségben

40°C körüli volt a hőmérséklet, mire kis sétánk dél körül véget ért a Sötét-völgyben.

A szinte halotti csöndet csak egy dámborjú panaszos hangja törte meg. 

Talán anyját kereste, mikor meglátott minket, besétált a sűrűbe. 

Alig van virágos növény most a sisakvirágot leszámítva. Az erdő szélén néhány tő kis ezerjófű érdemes egy fotóra. 

A Haramia-forrás felé most is tömeges a farkasölő sisakvirág. 

Védett. Erősen mérgező, innen eredhet a neve. 

Egy idő után rájöttem, mi az, ami furcsa az erdőben? Nem szóltak a kabócák. Nemrégiben a Gemencben újdonságként hatott a kabócák "éneke". Itt, kis dombságunkban ilyentájt tömeges szokott lenni. A fák törzsén viszont most csak hangtalan poloskákat láttam. (Egész pontosan vöröslábú címerespoloskát, köszönöm Horváth Balázs segítségét.)

Következzék még néhány kép a farkasölő sisakvirág hatalmas állományáról. 

Íme. 

Ilyent sem láttam még. A Haramia-forrás csővén  egyetlen egy csepp víz sem jön ki. 
A középkorban itt a forrás környékén terült el Bat település. Az oszmán hódoltság második felében elnéptelenedő településen a 17-18. sz. fordulóján balkáni rácok telepedtek meg, akiknek valószínű életmódjára utal  a forrás elnevezése is.

Tömeges a nagy gyöngyházlepke. Védett.

Bagatell. 

Még néhány kép a sisakvirág rengetegről. 

Íme. 

Volt itt énekes kabóca rajzás, ha nem is tömeges. 

Egerészölyv hűsöl az erdő mélyén.  

A Fekete-forráshoz is kinéztünk. 

Itt a csövön azért csöpög a víz, ha nem is túl meggyőzően. 

Énekes kabóca tetem az út porában. De vajon miért nincs az idén? Egyetlen egynek hallottuk csak a hangját. 

Csuszka az itatón. Nyár eleje óta két itatót szereltem fel a keretben. Eddig csak rigók (énekes, fekete) és galambok látogatták. Az utóbbi időkben megjelentek a csuszkák is.

Az itató szélén. 

Jól esik egy kis fürdés is. 1. 

2. 

3. 

Ezt a fiatal zöld küllőt már egy pesti parkban fotóztam. 

Gyönyörű, és felénk meglehetősen ritka madár ez.