Kisvárosi fák

Híre ment, hogy Kalocsán végre elkészült a főtér. 

A hír nem bizonyult teljesen igaznak, így még mindig nem tudja az ember teljes szépségben megcsodálni az ország egyik legszebb barokk terét.  

Kalocsa annak ellenére, hogy itt van a híres  Érsekkert, még mindig nem került fel a dendromania.hu katalógusába.  

A Vajas az Érsekkert szélén. 

Sulyom a Vajason.

A Vajas szélesebb része. 

Az Érseki-kastély udvara.
Innen rálátni arra a kertrészre is, ami a nagyközönség elől elzárt. Az érseki palotának csak a könyvtári része látogatható, a többi része (pl. a Maulbertsch freskóival ékes termek és kápolna) nem. Így meglehetősen hátul kullog ez a palota az egyházi intézmények  látogathatósági versenyében. 

Az érseki palota előtt minden apostol mögött egy-egy tiszafa. 

A János mögöttinek van meg leginkább az esélye arra, hogy végre Kalocsa neve is felkerüljön a dendromania.hu-ra. 

A másik kisváros Mohács. II. Lajos emlékműve mögött tekintélyes ostorfa.

Az ostorfa oldalról.

A temetőben a Csatatérinek is nevezett kápolna mellett jeles korai juharfa.

Meg vannak számlálva évei. 

Ha nem is egy Fiumei úti temető, de azért mutatós gesztenyefasor itt is van.

Egy agyú az 1687-es csatából.
A kápolna a 18. században újjászülető Mohács-eszme terméke. (Egy helyi plébános magánalapítványából épült.) Akkoriban azonban még beemeltek a köztudatba egy második mohácsi csatát is, ami 1687-ben zajlott innen mintegy 15 km-re, a Szársomlyó-hegy lábainál.Augusztus 12-én,  csaknem pontosan 161 év után,  az itteni csatában a Lotharingai  Károly herceg, Badeni Lajos őrgróf, Miksa Emánuel bajor választófejedelem és Savoyai Jenő herceg vezette csapatok megsemmisítő vereséget mértek a török főerőkre. A harcolók számát tekintve még az első mohácsi csatát is jóval felülmúlta ez, de a marginális magyar részvétel miatt a reformkorban átalakuló nemzeti emlékezet kitörölte ennek a csatának a jelentőségét. (A csata sikerét amúgy nem sikerült kiaknázni, aminek két oka van. Egyrészt a különböző vezérek és nemzetek rivalizálása, másrészt- és ez a döntőbb- a franciák felrúgták a pápa által megvalósult Habsburg-francia tűzszünetet, és kiújultak nyugati fronton a harcok. Így az oszmánok visszaerősödhettek, és így tíz évvel később Zentánál megegyszer tönkre kellett verni őket.)   A barokk nagy mestere, id. Stephan Dorffmeister (aki szerződéseit élete vége felé már Dorffmeister Istvánként írta alá) mindkét mohácsi csatát megfestette a második 100.  évfordulóján a mohácsi püspöki kastélyba, ahonnan a 19.század végén (amikor a püspökök lemondtak a kastélyról, és azt profanizálták) átkerültek ide ezek a képek. A kápolna alig van nyitva, csak  2012-ben készültek róla nyilvános fotók.  Úgyhogy a magyar barokk kiemelkedő képpára szinte alig ismerten egy kisváros szélén sínylődik. 

A kápolna egyúttal a Kálvária.kápolna szerepét is betöltötte, de a 19. század végén statika okokból átépítették, és a hármaskereszt a lábánál került elhelyezésre. Mögöttük egy hatalmas hárs. 

Temetői részlet.

Végül két kép a szőlőhegyekről: Kenderike. Elterjedt fajként írják le, de nekem mégis csak most sikerült először fotóznom. 

Idilli fekvésű présház, szekszárdiasan" tanya."