2020. január 15., szerda

Szekszárdi szőlők: A Sauli- és a Nagy Mihály-völgye

Vasárnap, még szép napfényes időben kisebb sétára indultunk. Utunk jellegzetes látnivalója volt Sauli-völgy lösz szurdika.
Ezúttal is egy olyan részét jártuk végig a szekszárdi domboknak, ahol még korábban nem jártunk.

A szekszárdi szurdikos szőlőhegyek egy külön világot képeznek. Igen vegyes és változatos világ ez, ahol például ilyen...

...meg ilyen közlekedési eszközök rostokolnak.

A lebetonozott Nagy Mihály-völgyén indulunk neki a hegynek.
A mostani szurdik mellett ott a másik, a korábban használt, aminek ma már csak egyetlen funkciója van: ide dobálják a környékbeli tanyákról a szemetet. Sajnos a párhuzamos szurdikok megléte ugyanolyan tipikus, mint a szemétkezelés módja.

A Nagy Mihály-völgy végén egy általam ismeretlen nevű domb tetejére érünk.

Remek innen a kilátás Sióagárd felé.

Rázoomolok a leányvári pincesorra.

Hajléktalan tanya, vagy a pásztor szükségháza?

A Bati-kereszt-kilátó is idelátszik.

A dombtető löszpusztagyep, amit talán egy nyáj tart karban, de most tél idején valahol máshol lehet a nyáj.

Kilátás a Botthány-hegy felé.

A városba a Sauli-völgyön ereszkedünk vissza.

A Sauli-völgynek is megvan a maga párhuzamos, régi völgye.
A Sauli-völgy már-már a Szőcsényi-szurdikkal vetekszik.