Élet a végeken

Újabb árhullám vonul le a Dunán, a 2. (sárga) riasztási szintet is elérve, különösen lassú apadással kísérve. A kép a Siózsilipnél készült.

Szekszárd hódja(i) jól érzi magát (magukat), egy isten háta mögötti helyen,  rendületlenül dönti(k) a kisebb facsemetéket lakhelye (lakhelyük) körül, és még hál' isten, nem főzték meg (őket) pörköltnek. Ne is tegyék, mert egyelőre még védett! 

Délutáni séta a közeli dombokon: vörös szemeslepke. Közönséges.

Sok pusztuló fát látok mostanában, és nem csak fenyveseket. Persze lehet hogy ez csak egy aránytalanul eltúlzott szubjektív benyomás. 

Nappali pávaszem. Védett, de gyakori.

Tücsök. Közönséges. 

C betűs lepke. Védett, de gyakori. 

Sok helyütt virágzik az kis dombságunkban az általam is sokszor fényképezett védett bársonyos kakukkszegfű.  

Kiugrottam Keselyűsbe is. Itt nem csak a magas víz ad okot aggódalomra, hanem ennél sokkal aggasztóbb az hogy a moszatpáfrány már mindent elborít, és még csak nyár eleje van. Régebben ezt kevésbé szakszerűen csak úgy fogalmaztam, hogy beállt a spenót. 

Így néz ki közelről. 

A keselyűsi nagy tölgy alatt a választási eredményekre várva elmerenghetne az ember azon, (különösen, ha a fa is ilyen merengő helyen állna) hogy hosszú évtizedek óta először fordul elő, hogy egytelen egy polgármesterjelölt sem foglalkozott a Gemenccel. Szekszárd népe tehát csendes apátiával fogadja Keselyűs és Bárányfok lassú agonizálását is, és már senki nem reméli, hogy a fellendülő gemenci idegenforgalom hozz újabb pezsgést a lassan sorvadó kisvárosába. A nyertes jelölt programjában kis dombságunk mélyén lévő gyermektábor rendbehozása, és  valamiféle sötét-völgyi szabadidőközpont  létesítése szerepelt, amit csak helyeselhet az ember.  Kis morzsácskák a kerékpárosoknak is hullhatnak, míg az autósokra persze őrült pénzek  jutnának a zöld fordulat jegyében. (Parkolók a kihasználatlan parkolóházak mellett, az elkerülő utat elkerülő út és egyéb abszurditások.) 
 

Mi meg élünk tovább, mint hal a vízben. 

Állítólag ez a hajó évente néhányszor tesz egy kisebb kört a Sió-zsilip feletti részen.

Néhány árvízi kép jön: A kiskócsag az erdő közepén  is jól érzi most magát.

Helyenként a víz kijön a töltésig. Ez a Gemencben azért kb. 3km-es távolságot jelenthet az eredeti medertől. (Itt persze a Sió egyik fokán keresztül, kerülő úton történik ez. )

Ahová csak lépek, a ritka orchidea, a zöldes sarkvirág terem. 

Másfél hete még száraz volt, most bőven van víz az Ásás-Dunában. 

 

Havas hétvége

Az utóbbi években megritkult, de azért az idén nem annyira szokatlan "látványhót" csodálhattunk meg a hétvégén. 

A "látványhó" elnevezést erre a rövid ideig megfigyelhető, vékony hólepelre kezdik el használni egyesek. 

Mindenesetre szép látvány. 

Keselyűsben "látványjég" is társul hozzá. 

A mellékágakban még áll a víz, de a Holt-Sió már visszaapadt eredeti medrébe. 

Tipikus. 

A Sáros foka be se fagyott. 

Tipikus. 

A Sáros vízszintje is visszaállt. 

Itt van egy vékony jég is. 

A toronyba is fel lehet újra menni. 

Az idei év letarolta a nádast. 

Az Ásás-Dunában még mindig magasan áll a víz. 

Jég is van. 

Alkonyi fények. 

Hópamacsok az erdőaljon. 

Ennyi a látványhóról, tegnap mind elolvadt. 

 

Borozgatánk a Lisztes-völgyben

  

Nem asszonyöl de pincemély

Sötétje vonz lopó a kéj

Szerszáma bedugom alul

S megcsókolom fölül vadul

Nem lágy ölek de szurdikok

Ahol még föl-le csúszhatok

Rozsdás a kulcs de nyitja még

A présházat s ez épp elég

Hej fény-lopóval fölszivott

Pity -óborok

Miket kifröcsentett az Úr

(Talán nem fogta jól alul)

Hej Nap kövér hordója fenn

Mely ott görög a pince-menny

Grádicsain alá az éjbe

Tudom gurulhat még elémbe

Ha a majd gálickék egek

Szőlőhegyén a Hold kerek

Kőasztalára könyökölve a

Nagyot sercin

pipámat olykor félrerakva

Napot verek naponta csapra

S iszom kancsójából az égnek

Reggel vöröst délben fehéret

Baka István Háry János bordala volt képeimhez a kommentár. .

Aranyló ősz a ház körül

Napsütötte sáv.
Szép volt az október, szinte minden nap napfény, 20 fok körüli hőmérséklet. Kár, hogy szinte alig jutok el valahová. Csak itt a ház körül, a pár percre lévő szőlők közt fordulunk meg néha. 

Aranyló szőlők. 

A  sokat járt Szarvas-szurdik. 

Alkonyi fények a kilátóból. 

Színesedő erdők. 

A Tolnai-Hegyhát.

Nagy fakopáncs. 

Nagy füst. 

Egy lyukasóában a jó idő elcsábít a Csörge-tóhoz. 

Szinte meghat az október végi nyüzsgő élet a tó partján. Nappali pávaszemek tucatjai. 

A kristálytiszta vizet kémlelem. 

A nádasból békák brekegése, madarak csivitelés hallik. 

Több fajta szitakötő cikáz vadul, le és fel. Egyet sikerül megörökítenem. Talán ez óriás szitakötő. 
Egy frászt! Ez kései karcsúacsa, köszönöm Horváth Balázs pontosítását!

Nem sokszor láttam csíkbogarat, pedig elég gyakorinak mondják. 

Vízi madarakban is reménykedtem, régebben mindig volt itt hattyú, többször szárcsa is. 

Több halat is láttam, ez például törpeharcsa. 

A katángkóró is rovarokat csábít. 

Csak annyi időm van, hogy körbesétáljam a tavat. 

Nyugis hely, csak alig hallatszik a város és az M6-os hangja.

A fövenyes rész.

Egyre jobban kedveljük a szőlődombokat. Még jó, mert más úgyse jut. 

Némi szépség ilyentájt elvitathatatlan,...

...kivált alkonyi fényben. 

Egy egykori tanyából már csak nagy diófái maradtak meg. 

Hazafelé a szürkületben előjönnek az őzek.