Megint szegényedünk

A cím a Bati-kereszti kilátó bezárása miatti "turisztikai kínálat" szegényedésére utal.  Nyáron Dél-Lengyelországban  600 éves fatemplomokat is láttunk. Ez a  fakilátó 11 évig bírta. Egy  jól karbantartott, megfelelő minőségű fából készült  kilátótól nálunk is elvárható lenne a 20-40 év. 

A bátaszéki molyhosnak mondott tölgy a Szt. Orbán kápolna mellett időtlennek tűnik. 

Kisebb társai is akadnak. 

Lehet, hogy hibrid, bár a makkja molyhos-szerű. 

Részletek. 

A Sárosi-torony bezárását már kezdem megemészteni. Hozzá lehet szokni a szegényedéshez is. 

Nem is látok sok madarat. 

Egykor ez a Keselyűsi-Ásás-Duna medre volt. 

Őszi kikerics a töltésen. 

Bagatell. 

Ősziesednek a fák. 

Nem is emlékszem arra, hogy hány hónapja nem láttam pocsolyát. 

Erdei utak mostanában. 

A Sáros körüli erdők. 

Azt is nehezen tudom már követni, hogy Baján a Duna hol tart a negatív rekordok sorában. 

Azt tudom, hogy az idei évig 27 cm volt a negatív rekord. Szeptemberben -42 cm-rel dőlt meg az idén már sokadszor a rekord. Ha jól emlékszem most már -50 körül járunk. 

A kikötőben egy szállodahajó vesztegel július óta. 

A Magyar Királyi Folyam-és Tengerhajózási Részvénytársaság LVI. csavargőzőséből július elején még csak a gőzkazán csonkja látszott ki a vízből. Személyszállító hajót 1921-ben gyártották, 1944. októberében felrobbantották, nehogy a szovjetek kezére kerüljön.. Az idei évig úgy tudták, hogy 1951-ben teljes roncsot kiemelték. Júliusban - amikor mi is először láttuk- azt írták, hogy a nehéz gőzkazán a mederben maradhatott. Most már biztos, hogy a hajó egy jelentős része is. [Múlt-kor]

Gyász.

Egy másik óriási szállodahajó is itt vesztegel, de ez a kikötőig sem jutott el, a hajózási út közepén áll július óta. 

Sétálgatok a Sugovica partján is. Jobb oldalon a Pósfai-listán szereplő ezüstjuhar. 

A Sugovica partján hosszú,  ostorfákból álló fasor. Egyet mérek listásnak, de több is van belőle az biztos. 

A Sugovica felső része siralmas képet mutat. 

Az alsó még hagyján. 

A Duna felől lényegében nincs utánpótlás. A pangó víz nem csak rosszul néz ki, de szaga is van. 

A rekonstruált hajómalom a Türr István kilátóból.  

A Reverie utasai sem úgy képzelték, hogy Baján a Duna közepén ér véget útjuk. Ráadásul egy román uszály(?) már hosszú évek óta itt vesztegelt, amit mintha kissé kijjebb toltak volna. Nagy lehetett itt a galiba. 

A hajómalom. 

Listás ostorfa. 

A Sugovica felső vége, ahonnan a Duna vízének kéne jönnie. 

Október 19-től ilyen kilátópontokkal kell beérnie a szekszárdiaknak. 

Október 18-án élénk forgalom volt a toronyban, ahonnét elkészítettem utolsó felvételeimet. 

A Gemenc felé.

A Sió mente.

Holló a Hegyhát elött. 

A Mecsek gerincei közt a TV torony is kikandikál. 

A Mecsek. 

A Hegyhát. 

Nagyon magasan rétisasok is köröztek. 

Az utolsó kép. 

"Nincs tenyérnyi zöld hely nagy határ mezőben."

Újabb blogtörténeti mélypontként szeptemberben csak egyetlen egy bejegyzés született. Most október bíztatóbban indul. 

Teljesen kiszáradt a Rák-patak,  ami korábban elég bő vízű volt. Öt halastavat kellene táplálnia. Így persze nem csak a halak tűnnek el (és megy fel az egekig a hal ára)  hanem a vízimadarak is. Már szinte fel sem tűnik a bátaapáti Apponyi-kilátóból, hogy egykoron a völgy mélyén egy halastó volt.  

A Geresdi-dombság Rozsdabarna színekbe öltözött. 

Jó, hogy itt még tartja magát a kilátó. 

Így most már csak két kilátó maradt akciórádiuszomban, amit érdemes felkeresni. Ez és a Bati-kereszti kilátó. 

A Dél-Dunántúl Olimposza. 

Közelítések az egykori tóhoz. 

A másik zsibriki tó innen távolról még bíztató képet mutat. 

Száraz tónak száraz medre. 

Kilátás a mederből. 

A nádasból még van valami. 

A másik zsibriki tó a vízimadarak utolsó menedéke. 

Az egész tó felületén növényi szárak lógnak ki. A vize rendkívül sekély. 

A tó felső vége.

Elhúz egy barna rétihéja.

Légköroptikai jelenség. 

Csak kétszersült van vacsorára, ebédre is. 

Szomjoltó tó. 

Szálka. Rég volt, amikor a szemben tévő nádcsomót körbe lehetett úszni.

Szerény dombságunk koraőszi színei.

Ugrás Keselyűsbe.

Kellemetlen látvány, hogy a holtág mentén álló hatalmas nyárfák közül feltűnően sok óriási földlabdákkal kidőlt. 

Talán logikus feltételezés, hogy ennek köze lehet ahhoz, hogy kora tavasz óta magasan tartják a holták vizét a zsilippel. 

A kidőlt fák ellenére élettel teli vidék, zöld oázis. 

Sajnos a moszatpáfrány az idén is nagy területet vesz el a vízfelszíntől. 

A Sároson  nincs moszatpáfrány, sok is a madár. Szárcsák. 

Seregély.

Még több seregély. 

Egészen sok seregély röppen fel időnként a nádasból. 

Kárókatona seregélyt előz. A Sárosi-torony bezárása óta a marhaitatónál szoktam ücsörögni néhány percet, nagyritkán. Nem olyan jó hely, mint a torony volt. 

A széptölgyesi halastavakat is a Rák-patak táplálta. 

A felső tóval az idén tavasszal már nem is próbálkoztak, a kihajtott növényzetet most egy traktorral kaszálják. Annak idején 13 perc alatt mennyi mindent lehetett itt látni. 

Az alsóban még reménykedtek, de itt se sokkal jobb a helyzet. 

Őszapó. 

Kis dombságunkban véget ért a vadászati tiltás, most már délután is ki-ki sétálunk a közeli helyekhez. 

Egy szórónál birsalmákat tettek ki, amiket a dámak nagy lelkesedéssel esznek is. 

Elsőéves.