Nyárzárás mohácsi hajókázással

Feleségem egy nyereménye révén mohácsi  hajókázással zárhattuk a nyarat. 

Az első méterek után már feltűnt az egykori selyemgyár impozáns épülete és nagyszerű elhelyezkedése. Erről az épületről még lesz szó.  A mohácsi révtől indultunk 12 személyes kirándulóhajóval. 

Aztán a hosszú Cigány-zátony mellett hajóztunk el, amit a Dunai Szigetek blog is bemutat természetesen. 

Visszapillantás a városra. Háttérben a "Dél-Dunántúl Csomolungmája", a "Schwäbische Türkei Olimposza" , a Zengő. 

Utunk 146 cm-es mohácsi vízállásnál, és 24.8 fokos vízhőfoknál történt. A 146 cm-es vízállás alacsonynak számít, bár két héttel korábban az abszolút alacsony rekordot (LKV=50cm) is nagyon megközelítette az itt mért vízállás. 

A Cigány-zátony végét jelentő mellékág. 

A bédai Nagypartoson már jártunk egyszer régebben.

Visszapillantás Mohácsra, a szerb templom még látszik. 

Halászó nagy kócsag és termetes fűz egy sarkantyúnál.

Mintegy  7-8 km-es út után megérkezünk utunk végcéljához, egy bédai homokzátonyhoz. 

A helyszín közelebbről. 

A homokzátony magasabb részein lévő növények.

Ezt a sarkantyú mögötti öblöt fürdésre alkalmasnak nyilvánítottam, és így is lett. 

Mindig lenyűgöznek  a dunai homokfövenyek.

Persze lehet ezeket más stílusban is fotózni. 

Hajónk némileg távolabbról. Mi egy háromórás "aranymosó"  körúton vettünk részt a Dunasafari  jóvoltából. Azt persze tudtam, hogy -a kiránduláson részt vevő gyermekekkel ellentétben - én mérsékelt lelkesedést fogok tanúsítani az aranymosás iránt, és az idő nagy részét fürdőzéssel és  fotózással fogom tölteni. 

Feleségem azonban érintőlegesen részt vett az akcióban, és nem is teljesen eredménytelenül. Itt újbegyén egy kis aranycsillám. A következőket tudtam meg a mohácsi aranymosásról: 1. Nem csak a Szigetközben mostak régen aranyat, hanem szinte végig, az egész Duna mentén. 2. A 20. század elején még Mohács környékén is kb. tíz család ebből élt, meggazdagodni persze nem tudtak. 3. A Duna ma is egy adott keresztmetszetén keresztül 57kg aranyat visz át évente. 4. Néhány éve egy jó erőben lévő nyugdíjas bányamérnök egy egész éven át mosta az aranyat vad megszállottsággal, és mintegy másfélmillió Ft-nak megfelelő aranyhoz jutott, ami nyugdíjkiegészítésnek, hobbinak nem rossz, de a megélhetéshez azért nem sok. 

A víz csodás volt. 

A vízenjárás még nem ment nagyon, de a vízi hasoncsúszásban már tudok eredményeket felmutatni. 

Asszonyom gyönyörködik a Dunában és a vihar előtti fények szépségében. 

Itt már fenyegető felhők is jönnek. 

A vadkacsák keresztbe-kasul. 

A Dél-Dunántúl Csomolugmáján már szakad. 

A jóval hosszabb, árral szembeni visszaúton kisebb dunai érdekességek bemutatása zajlik. Háttérben  egyesek már fröccsözgetnek finom villányi borokkal. 

Aztán már ránk is szakad. 

A hajó szerencsére megvédett minket a vihartól, és mire Mohácsra visszatértünk, már ismét kezdett felszakadozni. 

Egy feledhető (pontosítok, egy feledhetetlenül rossz) halászlé  elfogyasztása után szétnéztünk az esti városban. A Hősök tere nagyon meglepett, mert egy olyan I. világháborús emlékművet ismerhettünk meg, ami radikálisan szakított a hagyományos neobarokkos sablonokkal. A rendkívül impozáns térszervezés a fiatalon elhunyt Visy Zoltán (1903-1938) terve volt, aki munkásságának rövid ideje alatt is figyelemreméltó épületeket tervezett Pécsen és Mohácson. Az emlékmű a mellette álló fogadalmi templommal együtt a modern magyar építészet egyik vidéki központjává emeli Mohácsot. 

A másik épület ami lenyűgözött, az a Selyemgyár, különösen az esti díszkivilágítással. 

Az épületet eredetileg Kalin Ferenc tervezte, és 1905-ben adták át a kor igényes ipari létesítményeinek stílusában. Kalin később Kenderesen neobarokk épületek tervezésével, a kormányzó és  nejének esztétikai igényeit kielégítve lépett vissza  másfél évszázadot esztétikai téren.   Tavaly adták át a felújított épületegyüttest, amit Dombai Gyula álmodott újjá. Az eredmény lenyűgözött. A Selyemgyár ma rendezvényhelyszín. 

 

Egy dendromán nap Bédán, országos másodikkal

Ma négyen, Pósfai György, Lukács Róbert, Torma Zoltán és jómagam Gyuri meghívására Bédára látogattunk Szél Győző fáinak mérésére. A szunyog-szigeti fűz előtt vagyunk a képen, ami most 1125 cm-es kerületével  a Pósfai-lista  országos második legnagyobb kerületű fája lett. A fát én már korábban láttam, Zilai János több mint négy éve megmutatta, amikor Bédán jártunk feleségemmel. A bejegyzésemben akkor annak adtam hangot, hogy a fa nincs igazán egyben.

Indításnak a Nagy-Réten néztünk körbe. Itt már jártunk Szél Győzővel, de újabb fák adatait is megkaptuk. Elsőként egy tölgyet mértünk meg.

A sűrűben újabbak is akadtak.

Az első hatalmas fűz, még sok lesz belőle. Béda a nagy füzek hazája.

Már januárban is megcsodáltuk a Nagy-Rét hatalmas füzeit, most újabbak kerültek sorra.

Egy eldugottabb részen, amit Győző valahogy kihagyott, egy új 700-as fűzet is találunk.

Szerintem ez lesz a mai gyűjtemény legszebb fényképe. A Nagy-Réten valami invazív gaz megsárgult tövein szóródik a reggeli napfény. A kép előterében még deres a fű. Technikai okokból ma a régi kis kompakt gépemet hoztam el. Meg vagyok elégedve most ennek a gépnek  a képeivel, szép napfényben jól teljesít, bár nagyon hiányzott a bridge gépemnek a nagy zoomja néhány esetben.

A makró is teljesen rendben van.

A legtipikusabb kép a mai napról.

Pofás kis vadászház (?) listás szürke nyárral. Ismét szembesültünk azzal, hogy a Nagy-Rét milyen hatalmas kiterjedésű.

Tavasszal réti iszalagok nyílnak errefelé.

Hibátlan nyárfa, egy-két év múlva ez is listás lesz.

Januárban a magas Duna nem engedett be minket a Szúnyog-szigetre. most ettől nem kellett tartanunk. Egy szép kőris a sűrűben.

Ezt a Pál-gödre melletti nagy nyárfát Győző kb. 90 fokkal elfordítva látta.

A Pál-gödre.

Győző egy fantasztikus nyárfát is kiszúrt a sűrűbe. Ez az alja...

... és ez a teteje.

Aztán elérkezünk a Nagy-Csukás- tótól nem messze álló mélyülethez, ahol tíz listás füzet mérünk, köztük az 1125-öset is.

Nem ismerünk még egy ilyen területet az országban.

Egy romos 800-as.

Vadászérdekekből számos nyiladékot kaszálnak.

A nagy fűz.

 

A nagy fűz mellett egy vadles van.

A Nagy-Csukás-tó.

Ebben sincs most sok víz.

Volt olyan pillanat, amikor tíz rétisas körözött felettünk. Most jól jött volna a 30-szoros zoom.

Soktörzsű kőris. Amikor Zilai János erre vitt minket az UAZ-zal megörökítésre érdemesnek találtam, de megmérésre nem.

Ahol nincs kőszórás, sorra dőlnek a folyóba a part menti fák.

Kőszórás a Külső-Béda torkolatánál. A kép jobb szélén már látszik az iszapban heverő uszályroncs, ami a Duna alacsony vízállása miatt mostanában valóságos "sztárrá" válhatott. Sokan látogatják is.

A roncs közelebbről.

A Külső-Béda ezen a kis csatornán keresztül kap vizet, szerencsére most nagyon alacsony volt a víz

A Külső-Béda.

Próbáltuk megfejetni, hogy ez a roncs miétrt van így kikötve. A legértelmesebb ötletnek az tűnt, hogy pecások halbölcsőnek szánják. 

Furcsa gnóm.

Hatalmas nyár a Farostlemezgyár horgászatanyája mellett.

Robi éles szemmel kiszúrt egy jégmadarat, Gyuri ügyesen becserkészte. Én csak vaktában lövöldöztem a kis kompakt gépemmel. Itthon vettem észre a nagyításban, hogy mit kellett volna látnom.

Visszafelé a Duna partján mentünk, főként több törzsű szürke és fehér nyárfákat mértünk.

Íme.

Itt az előtérben egy listás fekete nyárfa is van.

Reményteli szil.

A Pál-gödre visszafelé.  Lassan már besötétedett. Nagy nap volt. 13 km-t gyalogoltunk, autóval is mozogtunk egy kicsit.