2012. november 28., szerda

Dömörkapu a Geresdi-dombságban

Aki nem hiszi, hogy a Geresdi-dombság milyen komoly "hegység", annak
álljon itt egy adat: A dombság lábai előtt lévő löszös halmok 10km-es
szakaszának  leküzdésére is 4 db, összesen 3km hosszú alagútra és
ugyanennyi völgyhídra volt szükség.:-)

Semmi esélye nincs a Belső-réti-pataknak egy ilyen komoly híddal
szemben. A patak egyébként csontszáraz.

730-as nyár a patakmeder mellett, igen rossz állapotban. Az összes nagy ága
letört, de a törzs masszívan áll. Néhány hajtáson pedig elszáradt levek
utaltak arra, hogy az idén még kihajtott. 
Az Ellető-völgy

Az egykori Dömörkapu temetője. Részletek a másik blogomban

Őzek a horizonton

Turistáknak tűnő öregasszonyok a  horizonton. Részletek a
másik blogomon.

Hársfasor a Véméndről Leperdpuszta felé vezető úton.

Nagyjából ennyi maradt Leperdpusztából.

2012. november 25., vasárnap

Gemenc: A Sárosalja-erdőben

Ökörfarkkóró

Tengelicek

Úgy indult, hogy legunalmasabb gemenci útjaim egyike lesz. Hosszú
kilométereket gyalogoltam kerítések mentén, mire a Sió mellett elértem a
Felső-Telefonos környékét.

Ingovány a Felső-Telefonos-tó körül. A Felső-Telefonos egy hibás névadás
eredménye. A "bűnös" valószínűleg a Cartographia térképe, amit azóta több
más kiadó is átvett. Nyilván ezen a mocsaras részen nem nagyon húztak ki
telefont soha, ellenben a Sió másik oldalán a gátőrházak közt igen. Így nevezték
el a bogyiszlóiak Alsó- illetve Felső-Telefonosnak a Sió töltés menti területeket.
A Cartographia térképén azonban ez a névalak sajnos kicsit beljebb
csúszott a gemenci terültre. Sebaj, legalább így van neve ezeknek a tavaknak,
amik az egykori Duna meder maradványaiként húzódnak a Sió mentén.

Az egykori Duna övzátonyainak mentén szép tölgy mutatkozik.

Összenőtt egy szillel. A két fa együtt 520cm., de a tölgyet nem lehet
önmagában megmérni. Tulajdonképpen két fa, de jóval 130cm felett
ágaznak csak szét, érdekes dendromán dilemma, hamisítatlan nagy fa
élménnyel.

Több tölgy is sorakozik itt egymás mellett, ugyanazon a szintmagasságban.

A sok  műerdő mellett vannak szebb erdőrészletek is errefelé.

Tipikus

Rétisas(?) fészek

Halott nyár

Ilyen furcsa gombák nőnek rajta

Hát itt valami tragédia történt

Az egész vidék névadója, a Sáros.

2012. november 24., szombat

Még mindig Üveghuta környékén

Még mindig Üveghuta, ezúttal családi jelleggel a környéken kalandozva

Egy biztató kettős törzsű cseresznye

Jóval túl a listás méreten, de innen világosan látszik, két alacsonyan
szétágazó törzs

Őszi bagatell

A szubmediterrán kelléktár fontos eleme, a szúrós csodabogyó bőven
terem erre felé is

Sőt, az illatos hunyor már novemberben virít 

Furcsa őszi bogárcsendélet egy pocsolyában

Kilátás egy vadlesből a Hutai-gerincen

Komoly dombság benyomását kelti a geresdi,  és egyre jobban
tetszik nekem ez a kevéssé ismert dombvidék.

Panorámakép a vadlesből

2012. november 19., hétfő

Ismét Üveghután

Nem könnyen nyugszom bele abba, hogy egy falu -egy torony kivételével-
60 év alatt egyszerűen eltűnik a föld színéről. Ezért ma ismét kiugrottam
 Üveghutára. Előtte gondosan áttanulmányoztam régi és új térképeket,
hol kell a temetőnek lennie, legalább ezt megkeresem.

Menet közben nagy juharok és tölgyek  csábítottak el. Dendromán szempontból
több potenciált érzek a Geresdi-dombságban, mint a Szekszárdiban, annak
ellenére, hogy listás fát most sem találtam. 

Ezt látni a régi temető helyéről. A temetőnek tényleg nincs semmi nyoma.
Csak beerdősödött teraszok halvány nyoma utal arra, hogy hol volt régen.

Az őszi erdő a Hutai-magaslat megmászására csábított

A Véméndi-erdők a Hutai-magaslatról. Ezek a dombok is éppen csak elérik
a 300m-es magasságot, de sokkal komolyabbaknak néznek ki, mint a
szekszárdi löszdombok, mert mégiscsak alapkőzet alkotja őket, abból is az
ország legrégibb kőzetei, a gránitok.

Méretes cseresznye a jobboldalon. 

2012. november 18., vasárnap

Püspökszentlászló környékén

Hajnali fények a Zengő felett

Az arborétum lucfenyői  két év alatt teljesen kiszáradtak.Érdemes megnézni
két évvel ezelőtt készült képemet róluk. Pedig a legnagyobb 295cm-jével
már listaesélyes volt.

A tavasz (túl)korai jeleit is tapasztalhattuk: rügyezik a liliomfa, de
illatos hunyort is láttunk már

A Norvég Alap támogatásával új utak készültek az arborétumba, és
megújult az egykori kertészlak is. 

A közönséges gyújtoványfű november közepének legszínpompásabb virága

Jön fel a Nap a Zengő felett

A Zengő

Túrázók tartanak a Diós-kút felé

Őszi bagatell 

Lefelé a Réka-völgybe

A Réka-völgy mélyén

A Réka-patak. 1946-ig túlnyomórészt csak svábok éltek a környéken.
Ők  természetesen nem ezt  romantikus női nevet adták neki,
 egyszerűen csak Altpach-nak (Öreg-patak) vagy Krepspach-nak
 (Rák-patak) nevezték. A Réka-völgy neve is ennek megfelelően Altgrund volt.

A Réka-kunyhó környéke

A Réka-völgy felső vége

A volt püspöki kastély még mindig üresen áll

A Szent-László kápolna

Az arborétum egyik dísze ez a páfrányfenyű

A kipusztult lucok 

Őszi bagatell

Ciszterci parkok és családi mélylélektan

A zirci apátság címere a nagyvenyimi egykori uradalmi központjuk homlokzatán. Nagyvenyim és Előszállás közt terület el  a zirci ciszterci ...