2018. április 30., hétfő

Ágneslaki dendromán találkozó: 2. Hazánk legmagasabb fái közt

Szombaton délelőtt csapatunk kiegészült dr. Vidóczi Henriett és Császár György erdőmérnökkel (a kép bal szélén) akik az iharosberényi erdők duglászfenyői közt mutattak újabb óriási példányokat.

Előtte Gyuri mutatott még nekünk Ágneslaktól nem messze egy hatalmas
duglászfenyőkből álló fasort. Csak a függőleges panorámával lehet
ezeket befogni.Hazánk legmagasabb fái a duglászfenyők közül kerülnek ki.


Ifjú pár kőrissel.

Újabb  duglászok mérése. Az Inkey-birtokokon a 19.század végétől próbálkoztak ezzel a fajjal. vezetőink szerint ma is érdemes lenne telepíteni.

Iharosberény határában egy völgy alján is áll egy csoport duglászfenyő. Jelenlegi ismereteink szerint ezek az ország legmagasabb fái.

Útban a duglászok felé.

A völgy alján nem mutatnak túl jól. Köztük a legmagasabbat Gyuri lézeres magasságmérőjével 51,5 m-nek mérte.

A duklászok csoportja belülről. Az 51m-es magasságukkal ezek a külországi fenyők letaszították a "csak" 47m-es vétyemi bükköket a trónról.

Robi a legnagyobb előtt. Vastagságra ennél két nagyobb is van hazánkban.

Tipikus somogyi táj egy-két óriási hagyásfával.

Platón utazni élvezet.

Egy újabb erdőtag sűrűjében újabb hatalmas duglászfenyők.

Itt is függőleges panorámával próbálkozok.

Alulról.

Fürgegyík.

Kis fehér sávos lepke.

Hosszú csápú valami.
Pontosítás Szél Győzőtől: A "hosszúcsápú valami" smaragdfényű tőrösmoly (Adela reaumurella) (régebben A. viridella, innen a magyar név). Gyakori, tápnövénye a mogyoró, a bükk és a tölgy. Magyarországon 30 hosszúcsápú tőrösmolyfaj él, a hím csápja jóval hosszabb, mint a nőstényé. A lepke néhány hétig él, jellemző a rajzási időszakban a cserjék, fák körüli tömeges röpködés.

Gyászcincér.

Az ágneslaki dendromán találkozó: 1.Ágneslak

A hétvégén Pósfai György kezdeményezésére és szervezésében, nagylelkűségét is élvezve,  Ágneslakán dendromán találkozón vettünk részt, ahol ünneplésre is volt okunk. Ez a csoportkép Becsehely határában készült.
Pósfai György remek képeit itt nézhetjük meg, Lukács Robiét pedig innen.
Gyuri egy bükköt mér  csurgónagymartoni erdőben, Attila figyeli.
Pósfai György most márciusban kapta meg szintetikus biológusi munkásságának elismeréseként a legrangosabb hazai tudományos elismerést, a Széchenyi-díjat.  Mi  sok minden mellett a "dendrománia atyjaként" is tiszteljük őt.
A találkozónk központja az idilli Ágneslak. Távolról is jól látszik  a vadászház körül az arborétum fenyvese.

Az egyik tó a sok közül. Azt olvasom, hogy az arborétum örökzöldjei többek közt azért érzik itt ilyen jól magukat, mert a helyet tavak veszik körül, amelyek jótékonyan hatnak a mikroklímára.

Reggeli párák.

Ezekre a vízben állót karókra vártam a jégmadarakat, mindhiába.

Lassan felkel a nap.
Búbos vöcsök


Irány a vadászház körüli arborétum!  Éppen virágoznak a liliomfák a park ötcsillagos csendjében.

Az arborétum létrejöttét a környék birtokosai, az Inkeyek finanszírozták.  A parkot erdőmérnökük, Metzl Kamill valósította meg 1920-25 közt.  Ma a SEFAG Zrt. gondozza mintaszerűen.

A 8 hektáros arborétum elsősorban fenyőiről, tujáiról ismert. Ez egy selyemfenő.

Fenyvesek, előtérben egy hatalmas gyantás cédrussal.

A parkban most nyílnak a rododendronok is.

A duglászfenyők csoportja.

Egy gigantikus óriás tuja.

Egy másik,  országos listavezető.

Tópart lucokkal.

Liliomfa virága.

Egy másik rododendron fajta.

Selyemfenyő.

Egy kisebb mamutfenyő, háttéreben japándió.

A park legnagyobb duglászfenyője.

Harmatos fű.

Ő is a tópart lakója.

Vízfelszín impresszionista stílusban.

Dalol a pinty.

Csicsörke.

Őszapó.

2018. április 24., kedd

Mostanában mifelénk: Kezdődik a kosborszezon

A pókbangókkal kezdődik az idei - valószínűleg az utóbbi időben már hagyományosan kevés újdonságot hozó - kosborszezonom.

Minden tő kész egyéniség.

Most már évek óta sok tő nő errefelé, megerősödött az állomány.

Törékeny kis virág ez, közel hajolva válik érdekessé.

Valami bogárral.

Gyeprészlettel.

Két tő, viszonylag közel egymáshoz.

Nyári tőzike bőven van mindig.

Kezdődik a békaszezon is.

Az agárkosboros helyen most sincs sok, mindössze hét tövet számoltam meg.

A kisebbek még nem nyíltak el.

Ahol kosbor van, (majdnem) mindig van pacsirtafű is.

Rovarok garmadája.

A vitézkosborok már készülődnek.

A trófeabemutatóra is készülődnek Keselyűsben.

A belvizes tavak alföldi szikeseket megidéző madarai: gólyatöcs és böjti réce.

Az elmaradhatatlan szürke gémek ezúttal nem a Sárosról, hanem a Széptölgyesi-tavakról vannak.

Ez is.

Meg ezek is.

Vízityúkkal búcsúzom.