2018. július 16., hétfő

A Veránka-szigeten. A 2. nap.

A mácsonya mögött mai napunk "sztárja", a 880-as fűz.

Gyanakvó tekintetek a sűrűben. Nyáron a disznók sokkal nyugisabbak. Talán vannak annyira okosak, hogy felfogják, most nincs vadászszezon.

Indításnak a révénél megmérünk egy nagy szürke nyarat, amit már korábbról ismertem.

Ezt a nyárfát is mértem 2010-ben, azóta évi 5cm-t nőtt a kerülete.

Bíztató tölgyek.

A Nagy-legelő szélén álló nyárfát is ismertem korábbról.
És ezzel a fűzzel véget is ért a régebbről ismert fák sora.

A Nagy-legelő szélén álló nyár ellenfényben. A Duna átvágása, tehát 1896 előtt, itt volt a csanádiak nagy legelője, a név rajtamaradt.

A két narancssárga jel a fákon a vadászok számára jelzi a cserkelő utat. Ezen a sűrű erdőn keresztül, a kitisztított cserkelőúton lehet hangtalanul megközelíteni a Nagy-legelő szélén lévő vadleseket szarvasbőgés idején.

Mi most hangtalanul a nagy nyárfák felé osontunk.

Íme, itt is egy.

Újabb fűz.

Roncs testén valóságos alagút vezet át.

Egyetlen levélke a törzsön.

A Vajas-dülő, szélén a egy disznó-jakuzzi.

Óriásnyárfák.

Szűzforrás. ( Ez csak egy olyan sznobos címadás, amit Bergman híres filmjétől kölcsönöztem. Valójában egyszerűen forrásként nedvedzenek az öreg nyárfák, és így tényleg szinte előzmények nélkül tör fel a vöröses árnyalatú víz. )

A sziget a "biztató tölgyek" hazája.

Lassan az őszi gazok is megjelennek a Nagy-legelőn.

A Vajas egykori medrében haladunk. A Vajas egy régi Duna-ág volt. A középkorban Kalocsától Bajáig hajózták.
Tovább a mederben. Kisebb árvizek alatt is innen tölti fel a Duna a vidéket.

Az egykori Vajas mellett van a Vajas-dülő.
Nyárfák oszlopcsarnoka z egykori mederben.

Még egy kép a Vajas-dülőről.

A sziget déli végén továbbra is "biztató tölgyek"garmadája.

Ismét elérjük a szigetet délről körbefolyó Rezét-Holt-Dunát.

Kanyar.
A nagyobb vízek kikezdik a partoldalt.

Aztán megint belevetjük magunkat a dzsungelbe nagy füzek és nyárfák után kutatva.

A második nap legnagyobb fogása egy 880-as fűz.

És megint csak több nyárfa.

A sziget délkeleti sarkában az 1970-es évekből itt maradt horgászházak állnak.

Kifelé a szigetről.

A sziget fekete gólyával búcsúzik.

Ismét megcsodáljuk a csanádi millenniumi tölgyet, amit belefoglaltak az egyik gátőrházba.

Monarchiás szivattyútelep.

2013 óta ez a nyárfa belenőtt a listába.


A rejtelmes sziget: Két nap Veránkán. 1.nap

A Veránka-szigeti 960-as nyárfa előtt.Balról jobbra: Szutorcsik Dávid erdész-vadász,  kalauzunk a szigeten;  Torma Zoltán, a szigeti fakeresésünk szervezője; Halász Sándor fogatos; Pósfai György  és szerénységem.
Torma Zoltán ügybuzgalmának köszönhetően fantasztikus két napot tölthettünk Veránka-szigetén. Zoltán a Gemenc Zrt. vezérigazgatójánál, Csonka Tibornál kért egy szigeti fakeresésre engedélyt. Ez  annyira jól sikerült, hogy  nem csak Szutorcsik Dávid szakszerű és lelkes szakvezetését élvezhettük, hanem a két napra még lovasfogatot is biztosított nekünk a Gemenc Zrt. Köszönet nekik!

Első nap a sárga útvonalat tettük meg (kb. 25km) , a második napon a pirosat(11km). A szigetről érdemes tudni, hogy hazánk legelzártabb erdeijei vannak errefelé. A sziget kétharmada a nemzeti park fokozottan védett területe, a déli részén 220 hektáron pedig  rezervátum van, ahol évtizedek óta nem folyik erdészeti tevékenység. A szigetre bejutni csak vízi úton lehet, az elzárt területekre pedig nem nagyon adnak látogatási engedélyt. Torma Zoli is csak korlátozott létszámra kapott,  így alakult az, hogy csak mi hárman vághattunk neki ennek a két napnak.

A (számunkra) névtelen hősök, akik Halász Sándor irányítása alatt -különösen az első napon- heroikus munkát végeztek. Nem csak úttalan utakon- ahol már a terepjárók is feladnák- húzták el szekerünket, hanem a hőséggel és a böglyök lankadatlan rohamával is megküzdöttek. A fehér vászon is a böglyök ellen került rájuk. (Arra gondolhatnánk, hogy a vászon mechanikailag akadályozza a rovarokat. Ez csak részint igaz,  valójában, mint azt magyar biofizikusok kimutatták, a lovak szőréről verődő polarizált fényt takarják ki részben, amit a böglyök a navigációhoz használnak. Egyéb navigációt használva azonban így is sok bögöly rájuk akadt.)
Motorcsónakkal keltünk át a szigetre. Balról a sziget  szállodája. Egykor a Bács-Kiskun megyei tanács, majd önkormányzat üdülője volt, majd Erzsébet-szálló. Most zárva van. Kevés vendég jött a szigetre. A világtól való elzártságot, az abszolút csendet és nyugalmat csak kevesen értékelték. A szigeten  mobil-térerő is csak egy-két helyen akad.

Nem kellett sokat hajtani a Rezéti-Holt-Duna felé, máris utunkba esett az első listás nyár. Összesen 39 fa került fel a listára a két nap alatt. A fajok szerinti megoszlás: 16 fekete nyár, (köztük az országos lista 7. helyezettje) 13 fehér fűz (köztük a 6. és 8. helyezett), 5 zöld juhar (köztük a 2.helyezett), 2 szürke nyár, 2 vénic szil, és 1 kocsányos tölgy.

Valaki figyel a túlsó partról.

A sziget legszebb tölgye. A sziget korábban fehér folt volt dendromán szempontból. Mindössze annyi történt eddig, hogy én 2011-ben a Gemenc Zrt. által szervezett rövid hajókirándulás alatt mértem négy fát. Aztán Szombathelyi Gergely járt még a szigeten, pontosította elmérésem. Az akkor még működő szálloda teraszáról  - többek közt - halat zsákmányoló réti sast fényképezett. Vajon van-e még olyan szálloda az országban,ahol ilyen kalandok várnak a vendégre? A szálloda mégis bezárt.

Bár volt egy tölgytalálat is, azért ez sokkal jellemzőbb kép: A  partoldalban álló fekete nyárfa mérése.

A Rezéti-Holt-Duna északi része.

A Senki-szigete. A képen jobb oldali ágában az alacsony dunai vízállás miatt most nincs víz. Nevét onnan kapta, hogy létrejöttekor még se Decshez, se Érsekcsanádhoz nem tartozott, mivel eredetileg a Duna fömedrében még nem volt itt sziget. A Rezéti-Holt-Duna elsekélyesedésének idején jött létre. Ma Decshez tartozik, a Veránkai-sziget többi része pedig Érsekcsanádhoz.

Formás tölgy vadetetővel.

Vénic szilekben is erősnek bizonyult a sziget.

Valahol a sziget északnyugati csücskében.

Nyártörzs.

A sziget északnyugati sarkában van a topográfiai alaptérkép alapján Sulymos-tónak nevezett többé-kevésbé állandó jellegű állóvíz.

Az alacsony dunai vízállás miatt most ebben sem volt sok víz.

Menekülő szarvas.

Füzek a tó partján.

A tó felett magasan rétisas köröz.

A védett tündérfátyol borítja az ingoványt.

Szitakötő. A faj pontosítás majd Farkas Sándorral való konzultációm után.

Sáska a sáson.

Újabb szitakötő.

Természetesen több listás fűz is akadt.

Egy tarvágás hagyásfái közt szokatlanul magas fekete nyár szúrt szemet. A magasságmérő alapján 42m-esnek adódott a "mindössze" 3,5m kerületű fa.Ez nyárfákban rekord magasságúnak számít.

A fogatunk a szigeten csak "Nagy szilnek" emelgetett fontos tájékozódási pont mellett.

A lábnyomok alapján aranysakál is szép számban él a szigeten.
Fehér nyárfák.

A Rezéti-Holt-Duna nyugati oldalán is sok listás fa volt a partoldalban.

Mederben álló fák.

Nagy itt csend.

Egy hatalmas, de alacsonyan elágazó tölgy.

Fürdésre csábító víz.
Amíg a többiek  a partoldalban álló egyik nyárfa mérésével foglalatoskodtak, addig engem elcsábítottak a színes szitakötők, amiket néhány perc alatt fotóztam a vízparton. Úgyhogy néhány kép most ezekről jön.  Farkas Sándor szakértéséig  fajnév nélkül. 
 
2.

3.

4.

6.

7.
A Rezéti-Holt-Duna. Nyolc éve, még lelkes kezdő dendromán koromban, végigeveztük egy felejthetetlen kenutúrán.

Most kisebb a víz, de azóta az északi mederből rengeteg iszapot kiszivattyúztak, kicsit lassítva a holtág feltartózhatatlan halálát.

Négy rétisas kering felettünk.

Időnként barna kánya is bejön  a képbe.

Irdatlan sok gyöngyházlepke.

Rengeteg biztató tölgyet is mértünk, de csak egy volt listás.

Tipikus partoldali nyárfák.

Kicsit beljebb is sok fa akad.

Uszadékfák a holtág medrében.

Iszapos part.

Sózó.

A sűrű erdőket helyenként rétek tagolják. Elsőrangú bőgőhelyek.

Gévagomba.

Egy szépségdíjas zöld juhar.

A legnagyobb zöld juhar egy listás nyárfával. Időnként a lovaskocsit hátrahagyva gyalogos expedíciókra indultunk a sűrűbe. Ezek jelentős részét nyakig érő csalánban vagy szederindák közt tettük meg.

Üdítő volt az ilyen tiszta erdőalj.

Útban a Jani-tó felé, írhattam volna, ha lettek volna errefelé utak. Itt már a sziget legeldugottabb déli vidéke felé járunk.

Tisztes tölgyek.

Nyárfák a nyakig érő csalánosban. Tavasszal nyilván jobb a terep, de akkor a védett madarak költési időszaka miatt nem járható  az erdő.

Az erdőrezervátumban olyan nyárfasűrűséggel találkoztunk, ami a Pörbölyi-erdő legjavát idézte fel emlékeim közül.

Ha ilyen tisztást találtunk, akkor nagy eséllyel eperfa volt a közelben. A disznók a gyümölcs után kutatva kipucolják a talajt. A kis malacokra azonban veszélyes is lehet az eper fogyasztása, ezért az erdészek nem sok eperfát hagynak meg.

Tipikus.

A vidék erős az invazívnak számító zöld juharban. Az erdőrezervátum egyik nagy tanulsága itt ugyanaz, mint a Kádár-szigeten: A magára hagyott ártéri erdők nem a természetes, füzes-nyaras erdőtársulások felé tolódnak el, hanem az újulat nagy része a tájidegen, invazív zöld juharok közül kerül ki.

Egy-két mérendő szil is akad.

Az öreg füzek közt alig találunk épet.

Tipikus.

A sziget legeldugottabb zugai felé tartunk.
Megérkeztünk a Jani-tóhoz-

A tó környéké hatalmas füzek.

Ilyet se láttam még, egy fűzről lógnak  le a kéregdarabkái.

A Jani-tó környéke bizonyult füzekből, de még nyarakból is a leggazdagabb lelőhelynek.

A Kis-Jani-tó.

Kis kócsagok  a Jani-tó félig kiszáradt medrében.

A Jani-tó vízszintje is alapvetően a Duna járásának a függvénye.

Elhúz két fekete gólya.

A tó környéke.

Egy szépségdíjas fűz felé tartva.

Íme a fűz lényege.

Az indító képünk nyárfájának mérése közben. 960 cm-es kerületével ez a legnagyobb találatunk. Habitusra a "Pörbölyi Titán" kistestvére.

A Jani-tó melletti erdőfoltok hatalmas nyárfák és füzek jelőhelyei.

Megszenvedünk egy-egy fáért.

900-as fűz.
Újabb nyárfák.
A zöld juharok már mindenütt ott vannak.

Tipikus élőhelyfotó.

Elhúz egy barna kánya. A néhány százra tehető hazai állomány java ebből a ritka madárból a Duna-Dráva NP területén költ.

A Jani-tó környékének bejárásával a délutánba nyúlóan végeztünk. Ezzel zárult első napunk a szigeten.