Önkéntelenül is a Balatonhoz mértük ezt a tavat. Területre kb. ötöde a mi tavunknak. Van 6-7 strandja és kempingje, ami szinte semmi a Balatonhoz képest. Mint a képeken is látszik, nincsenek az erdőhatárig felfutó nyaralónegyedei mint a Balatonnak, és a horvát tengerpart hatalmas apartmanházai is hiányoznak. Nem volt csípőszúnyog, helyette viszont annál több árvaszúnyog. És ami számomra fontos, egyáltalán nem volt tömegnyomor. Ez a sekély tó (legnagyobb mélységi is csak 6m) nem lett közkedvelt turistacélpont. Még az 1950-es években is maláriás vidék volt, a szeszélyesen változó vízszintjét pedig csak az elmúlt évtizedben sikerült úgy-ahogy stabilizálni.(Még 2008-ban is csaknem teljesen kiszáradt.) 1995-ben pedig természetvédelmi terület lett.Vize - a Balatonhoz hasonlóan - szinte ivóvíz minőségű, korábban azért is száradt ki majdnem, mert a környékbeli városkák egyszerűen megitták nyaranta a vízét. Azóta több hegyi tározó is készült a környéken. |
Egy búbos vöcsök. Háttérben a tó egyik szigete |
A tó egy hegyi város, Panicale teraszáról, egyik szigetével, alkonyatkor |
A tó Nagy-szigetén ( Isola Maggiore) egy kisebb falucska, egy vár és egy kápolna van. |
Panicale városa a tó felett |
A tó legnagyobb szigete a Polvese. Ezen is van egy vár meg egy kolostorrom, aminek tornya a képen látható. A sziget felett egy seregélyraj húz el. |
A tó Montepulcianoból. Előtérben Castiglione del Lago városa, háttérben feltárulkoznak az umbriai hegyek. |
Néhány állat a tó körül. Üregi nyúl. |
A szárcsa a leggyakoribb vízimadár itt is |
Sirályok kis számban. Nekem úgy tűnik, a tengeri fajok járnak erre. |
Gyíkok mindenfelé. Ez például a sátrunkon. |
Egy másik faj is meglátogat minket |
Tipikus umbriai táj Assisi környékén |
Toszkánia déli részén található az Orcia-völgy, ami ami Tokaj-Hegyaljánkhoz hasonlóan, mint kultúrtáj került a világörökségek listájára. Kilátás Montepulciano városából |
A másik irányba |
A nyárra szinte elsivatagosodik a táj. Kilátás Pienzából |
Tipikus hegyi város hatalmas középkori toronnyal |
Toszkána, ahogy tipikusnak képzeljük |