Nem első utam volt a mecseknádasdi Templom-hegy szurdokaiban, talán nem is az utolsó. Eddig mindig a bal oldali ágon indultam el, most a jobb oldali volt soron |
Szelíden indul |
Aztán kicsit bekeményít. A sok törmelék miatt nehezen haladok benne, kimászom a partjára, úgy döntöttem fent haladok. Rossz döntés volt. |
Tipikus kőzetek |
Fentről nézek befelé. Ez kevésbé sziklás, mint a korábbiak |
Utam során sok elvirágzott, már termőre fordult nőszőfüvet látok. Ide érdemes egy hónappal korábban is kijönni. |
Tipikus |
Első listás fám meglepő módon egy akác. A környéken sehol egy másik, csak a fattyai a szurdok oldalában. |
A felső vég |
Gombaszezon |
Most már tényleg alig valamicske hiányzik ennek a bükknek a listára kerüléshez, jövőre már listás lesz. Már 2012-ben jártunk itt unokabátyámmal és Posfai Györgyékkel, azóta is lendületesen növekedik. |
Ezek a gombák szerencsére a kisebbet károsítják. |
Egy jó formájú gyertyán is van itt |
Öregapám mesélte még, hogy amikor ő gyerek volt, akkor ezen a fennsíkon még marhákat legeltettek. Alighanem egy fás legelő maradványairól van tehát szó, mert több jó formájú bükk is van errefelé. |
Szép nyár végi virágok (kis ezerjófű) |
Kilátás a Geresdi-dombság felé |
Megtalálom a Mischkes Kreuz maradványait is, amit 2010-ben hiába kerestünk. |
Elindulok a Templom-hegy nagy szurdokán lefelé, amit egybe még soha nem jártam végig. |
Rögvest meredek sziklafalakon kell leereszkednem |
Tipikus |
Tovább |
Aztán elérek ahhoz a részhez, ahol általában rá szoktam csatlakozni erre a szurdokra. Bal oldalról. Itt a képen is jól látható csapáson elhagyom a völgyet, mert időzavarba kerülök. |
Egy oldalvölgy |
A szurdok ismert része felülről |
A vége már szinte szekszárdi szurdikká szelidül |