2016. augusztus 18., csütörtök

Karintiai kalandok

Gyermekeink születése előtt feleségemmel végigkempingeztük fél Európát. Most már felnőtté cseperedő lányainkkal indultunk útnak, és  -már csak financiális okokból is- ismét a kempingezést választottuk.

A napfényes Itália felé tartva egy rövid megállót terveztünk Karintiában, az általam kevésbé felkapottnak gondolt Turnersee partján. Az időjárással nem volt szerencsénk, már szemerkélő esőben vertünk sátrat.

Másnap hajnalban még megmerítkeztem a kellemesen meleg és elképesztően tiszta vizű tóban, ahol a szinte már bálna méretű pontyokat is tisztán látni. De aztán viharos széllel és özönvízszerű esőzéssel  ránk tört a hidegfront.

Esőben "pipáló" hegyek látványa volt a nap meghatározója, ha egyáltalán lehetett valamit látni.

Eredetileg egy kétezres csúcs meghódítását terveztük. A hóhatár azonban lejött kétezer méter alá. A tóparton, a völgyekben sem mértünk ezen a napon 11 foknál melegebbet.

Arra gondoltunk, hogy az esőben megnézzük a hatalmas hochosterwitzi várat, de a pocsék időben áram nélkül maradt a vár és nem nyitott ki.

Így a közeli Strassburg várával próbáltunk meg vigasztalódni

Innen szép kilátás lett volna a környékre

A vár a gurki püspökök birtoka volt. Sok emlék a gurki templomból ide került át a korábbi évszázadok alatt. Így itt őrzik Gurki Szent Hemma románkori síremlékének töredékeit is.

Gurki Szent Hemma gótikus szobra

A reneszánsz belső udvar

A közeli Lieding gótikus temploma

A várkápolna barokkizálása volt az utolsó jelentős momentum a vár építésének történetében, aztán a gurki püspökök sorsára hagyták. Néhány tűzvész csaknem megpecsételte a sorsát, és az 1950-es években az életveszélyessé váló falakat le akarták bontani. Aztán inkább helyreállították.

Ma  zömében számunkra közepesen érdekes kiállítások vannak az épületekben, amiket abban a reményben néztünk meg, hogy közben eláll az eső, így beáldoztuk a nem is kevés belépődíjat.  (A képen Dietmar Franz, kortárs karintiai művész grafikája látható, aki több parafrázisát adta Brueghel híres képének.)

Tipikus

A várból rálátni a gurki székesegyházra is.

A székesegyházból több középkori sírkő került át a várba korábbi évszázadok alatt. Ez egy románkori

Itt egy gótikus

A várkápolna alsó szintje

Aztán a gurki székesegyház megtekintése következett. Ez a templom a barokkizált tornyok ellenére Ausztria egyik legjelentősebb román-gót emléke, és nem is okozott csalódást. Sajnos nem lehet bent fotózni.

Estefelé az eső alábbhagyásával egy könnyen végigjárható természeti látnivalót kerestünk fel, az Ebrach-patak áttörést, a Trögerner Klammot.

Hála az esőnek, legalább a kis vízesései bővizűek voltak

Tipikus

Egy kicsit a Békás-szorosra emlékeztetett engem, azzal a lényeges különbséggel, hogy itt nincs semmi turistavadító bazársor meg tömeg, és persze egy kicsit szerényebb annál.

Tipikus

A kis patak is sáros folyócskává duzzadt

A szurdokon egy közút halad keresztül a gyakorlatilag lakatlan Trögern felé, de annyira nincs az útnak forgalma, hogy babakocsizóknak és tolószékeseknek is ajánlják túraútvonalként.

Estére elállt az eső, sőt még némi naptevékenység nyoma is felfedezhető volt. Kezdtünk reménykedni, de aztán másnap reggel már ismét esőben bontottunk sátrat, hogy a napfényes Itália felé vegyük az útirányt.

Útban Itália felé.