A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Cserhát és a Naszály. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Cserhát és a Naszály. Összes bejegyzés megjelenítése

2023. június 4., vasárnap

Elbi 60, 1.rész: A Naszályon

Közelgő kerek évfordulómra megleptem magam egy másfél napos főváros környéki kirándulással. Csütörtök délután az M0-áson araszolgatva jelentős időveszteséggel értem a Naszályhoz, ami barlangjával, kilátópontjaival, jól kiépített turistaútjaival és védett növényeivel nagy élmény vot. 

Kosdról a hegy felé indulva rögvest szépséges növényeitkaság fogad: ibolyás gérbics

Soha életemben nem hallottam a kosdi szénbányászatról. Itt az 1900-as évektől meg-megszakítva folyt a bányászat, majd 1927-től  egy francia tulajdonosi háttérrel rendelkező társaság működtette a kevés nyereséget hozó, sőt gyakran veszteséges bányát.  Aztán 1931. szeptember 28-án a bánya sorsa megpecsételődött: vízbetörés miatt hét bányász meghalt. A tragédia után a bánya végleg bezárt. Az emlékműnél külön értékeltem, hogy a francia nagykövetség is lerótta kegyeletét a tragédia 80. évfordulóján. Akit bővebben érdekel a bánya története, az nézze meg ezt a blogot. 

Kövezett utak vezetnek a Naszály teteje felé,  egy darabig.         

Mivel az M0-áson megcsúsztam időben, ezért túlértékelve edzettségi  állapotpmat, eléggé megnyomtam a tempót az elején, ami később megboszulta magát. 3/4 óra alatt  3,1km-t megtéve, 370m -t emelkedve értem fel a Kopasz-tetőre. 

A  Kopasz-tetőről remek a kilátás a Cserhát felé.

Szelíd, változatos táj. 

A csővári Várhegy, háttérben már a Mátra bércei. 


Keszeg és Alsóhetény. Háttérben homályosan a szlovákiai hegyek. 

Ősagárd.

A Szanda-hegy felhagyott kőbányájával.

Az itteni sziklagyepek is változatosak, de azért nyomába sem érnek egy igazi mecsekinek, pl. Dömörkapunak.

A Nőticsi-tó és a Börzsöny. 

Igen meredek, a csaknem 60 éves térdizületeket nem kímélő ereszkedéssel éri el az ember a Násznép-barlangot. 

A barlang minden várakozásomat felülmúlta. Sajnos nem hoztam lámpát, mobilom meg teljesen alkalmatlan volt arra, hogy tereit bevilágítsa. A csúszos, agyagos, denevérguanós talajon pedig nehezen tudtam előrehaldni. A bükki Kecskelyuk óta nem voltam ilyen klassz barlangban, pedig nemrég a Bakony legnagyobb túristabarlangjában is voltam.  Ide még komolyabb felszereléssel vissza kéne térni.

A barlang után átvágtam a hegy másik oldalára a Nagybánya-kő nevű kilátópontra, ahonnan déli irányába van fantasztikus kilátás a Dunára és környékére. 

Ahonnét indultam, Kosd. 

Vác és a Pilis. 

Rád. 

Vácra kissé rázoomolva. 

Mifelénk nem igen találkozni a sárga gyűszűvirággal. Itt viszont sok van belőle. 

Csaknem 8 km-t tettem meg alig több, mint két óra alatt. Ez így nem sok, de az első 3/4 óra alatt  3,1km-t megtéve, 370m -t emelkedve szinte rohantam, hogy időveszteségeimet behozzam.Utána sok időm elment a fantazstikus barlangban, meg a kilátópontokon. Összeséégében nagy tempójú, fárasztó, szinte már kimerítő, szép kis utam volt, amit az időzavar  miatt rövidítettem is.  Utam térképe itt található. 

 



2021. augusztus 1., vasárnap

A Cserhát lábainál

Pósfai György bejegyzései közt láttam a bujáki kálváriát és a béri bazaltbányát, úgyhogy nógrádi utunk végére ezt tettük. 
A kálvária együttesese mellett  egy Szent Anna kápolna és egy egykori remetelak teszi teljessé az itteni együttest.
Innen már jó a kilátás. 
A kálvária is egy bazaltsziklára épült. 
A remetelak ma már csak egy raktár.
Erődszerű falak.
Megkapó részletek.
Szemben a Mátra bércei. 
Megszentelt táj.
Meglepően igényes erdei pihenő vezeti fel a béri egykori bazaltbányát.
Mohás bazaltgörgeteg.
Ugyanez moha nélkül.
A nevezetes béri ívelt bazaltoszlopokból most sokat takar a növényzet. 
Ugyanez igaz a kilátásra is. A Szandai-várhegy és a mellette lévő Kőbánya-hegy egy lombkorona résen azért idelátszik.  
Kilátás a Cserhát felé
A béri malom. 
A malom mellett egy kisebb, most kevés vizű szurdok van.
A sziráki kastély.

 

2021. július 31., szombat

Ipolytarnóc

Ipolytarnócról korábban csak annyit hallottam, hogy itt valami " őslényizék" vannak, és hirtelen ötlettől vezetve, mindent a meglepetés erejének átadva érkeztünk ide. És valóban, hatalmas meglepetések értek minket.
Az első meglepetés a parkoló nagysága és telítettsége volt. Hamar nyilvánvaló lett számunkra, hogy itt egy turisztikai komplexum vár minket, de képeimmel kevésbé a komplexumot, mint inkább a természeti látnivalókat fogom bemutatni. A vezetésre várakozva ilyen bagatelleket fényképeztem.
Úgy voltunk vele, hogy ha már itt vagyunk, mindent megnézünk. Ezek után a következő meglepetés a belépőjegy ára volt, ami a Szépművészeti Múzeum jegyével azonos árú, igaz nagyon sok látnivaló is járt hozzá: 1. 4D-s mozifilm (ez inkább a "gamer" lelkületű fiataloknak lehet nagy élmény, kb. 15 perc)  2: Vezetés az Ősmaradványok Természetvédelmi Területen (1 óra, három védőépületben, és egy-két szabadtéri bemutató helyen lehet megnézni a maradványokat) 3. A bükkábrányi ősfák csarnoka  4. Lombkorona tanösvény 5. Két tanösvény. Mi csak a "Miocén erdőt" jártuk végig, ahol némileg gondozott, némileg elvadult, mocsárciprusokkal és más egzotikus fákkal "miocénosított" arborétumban hatalmas műanyag  ősállatok  közt sétálhatunk. A Sziklaösvény tanösvény természetes látnivalókat kínál, és hosszan kanyarog a terület körül, több alternatívát kínálva. Szandálban és tikkasztó hőségben nem vállaltuk be. Pedig  még egy Szlovák oldalon lévő barlang is  érinthető vele. Szóval aki úgy gondolja, egy egész napot simán eltölthet itt. 
A vezetéssel járható tanösvény részlete. Egy teljes busznyi Erzsébet-táborozó kisgyerek és vagy 20 felnőtt  volt a csoportunkban, akiket természetesen levágok a képekről. 
A vezetés a Borókás-árok nevű, önmagában közepesen látványos szurdokon keresztül történik 800 m hosszan, amit az őslényleletek tesznek nemzetközi jelentőségűvé.
Az első védőépület alatt egy megkövesedett folyópart őrzött meg lábnyomokat a miocén korból . Itt ősi párosujjú patások és nagymacskás ragadozók  nyomai vannak. 
Itt meg többek között több száz vízimadár lábnyoma. 
A hűvös völgyben sok a páfrány.
Itt egy védőtetős rész alatt lehet valamiket látni, de már elfelejtettem miket. 
A völgy változatos geológiájáról is sok minden elhangzott. 

Itt például egy megkövesedett fa hever a patakmederben.
A területről régóta ismert volt a megövesedett ősfa, ami vagy 50 m hosszú volt, és vagy 10 méter kerületű volt. Mire a tudományos élet is felfedezte a fa nagy részét a falusiak elhordták. A könnyű de masszív "kő" építőanyagnak sem volt rossz.  
Három darabra hullva nem sok maradt belőle.
A területen rengetek őscápafog is előkerült, amit a falusiak már a 18. században osztogattak, mint megövesedett csőröket. 
Az a szép faopál a legnagyobb épületben lévő kiállításon van, akárcsak a cápafogak. 
Megkövesedett levelek. 
Az ősállat lábnyomok digitalizálása éppen szemünk láttára zajlott, itt különleges kamerával az ősorrszarvúk lábnyomait veszik fel.  
Jó nagy területet fedtek be, ami járdákon szépen bejárható. 
Az ősfa legfelső vége már ebbe az épületbe került. 
A bükkábrányi lignitbányában 2007-ben talált 7-8 millió éves mocsárciprusok hatalmas tudományos jelentőségűek. Egy hirtelen iszapfolyás 4-5 m magasságig konzerválta a fák alját, de azok nem  kövesedtek meg, nem szenesedtek el, hanem szinte "élő" maradt az anyaguk. 

Így viszont a szabad levegőre kerülve rögtön porladásnak is indultak. A 16 tagból többet nem is sikerült megmenteni. Az ide került 6 db-ot tömény cukoroldattal és vegyszerekkel tartósították. 
A lomborona tanösvény elég öncélúnak tűnt számomra, de legalább hosszú volt.