2016. december 28., szerda

Mostanában mifelénk: Az év utolsó útjai

Jég a Szálkai-tározón. Az elmúlt napok tavaszias melege a jég jó részét levitte a környező tavakról, de a hűvösebb öblökben még maradt azért.

A szálkai akácos mellett is elmentünk, ahol 2009 óta jó pár fa várja, hogy felkerüljön a Pósfai-listára. Időnként megjelennek itt láncfűrészes emberek, de sok fa áll még.

A jég szélén.

Ez már ma hajnali kép útban Keselyűs felé. Több tucat nagy kócsag keresgél a vetésben. Most biztos nem hal a  menü.

Különös hajnali felhő. Ma az Ősők-túrája lett volna hagyományosan, de ez a hagyomány az idén megtört. A Gemenccel próbáltam vigasztalódni.

A Sáros felett erősen fújt a szél.

578 cm lett ez a kettős fűz a tó mellett.

A toronyból.

Varjak a jégen.

A Sárosalja-erdőben tettem egy nagy kört. A Sáros északi végén régi hódrágás nyomok. Frissek már nem voltak.

A Telefonos-tavak felé vettem az irányt. A furcsa név eredetéről már régebben szóltam, megtekinthető itt.

Itt állt egy hatalmas, eddig még méretlen fűz.Gondoltam én is egy 800-as fűzzel búcsúzom az idei évtől.Ez sem jött össze. 

Felkelt a Nap.

A Sárosalja-erdő biztosan pályázhat a Gemenc legunalmasabb erdőrészének címére.

A Felső-Telefonos és hitvány füzesének a képével búcsúzom a 2016-os évtől, ami a 2017-es év felől nézve majd az aranykor utolsó évévé fog magasztosulni mostani jóslatom szerint. Boldog új évet kívánok minden olvasómnak!

2016. december 22., csütörtök

Mostanában mifelénk: Hol tanyáznak a szürke gémek?

A Holt-Sión nem, mert az befagyott

A Sároson sem, mert az is befagyott
Ha már lementem a Sáros partjára, akkor egy dendromán pillantást vetettem erre a fűz-tobzódásra, és megállapítottam, hogy van olyan 130cm környékén összenőtt része, ahol érdemes lenne egyszer egy centit körbevezetni.
Ha szürke gémek nincsenek is, de újra vannak hódok a Sároson, sőt elég ambiciózusak is, elnézve az általuk megrágott fűz méretét.
A Sötétvölgyi-tónál sincsenek. Egyrészt itt ritkán szoktak lenni, másrészt ez is befagyott, harmadrészt a korcsolyázók és jégkorongozók zavarnák őket.
Az előző képen látszott már, ezen még jobban, hogy mostanában mielénk kb. 180-200m-en húzódik zúzmarásodási határ.
Íme
Végre megvannak a Széptölgyesi-tavaknál, amiket éppen leengedtek. A szürke alkonyi órák dacára elég jó képet tudtam volna készíteni róluk a piros autómból, ha hozzákészülődés közben nem könyöklök rá a dudára.
A szürke gémek kevésbé majrésak mint a nagy kócsagok. Az igazi jellembajnok el sem mozdultak. Gondolom a  tavak leengedése után a pangó vizekben elég nagy maradhat a halsűrűség. Ez egy legendásan jó időszak  környék profi természetfotósai számára, akik ilyenkor hosszú órákat töltenek leseikben. Én kb. 3 percere ugrottam be ide.
A kissé félősebb nagy kócsagok és  szürke gémek hátrább húzódtak.
A már szinte jellemtelenül majrézók meg sem álltak a szomszédos domboldalig. Ez a többség.

2016. december 20., kedd

Év végi összesítés

Valahogy az utóbbi időben az év végi összesítéseim mind szomorkás hangulatúak lesznek. Ez sem lesz más.
Az idén kb. 110 bejegyzésig jutottam/jutok, ami a tavalyihoz képest kb. 10%-os visszaesés, de nem olyan mértékű, mint azt korábban gondoltam volna. Mindenesetre a visszaeső tendencia folytatódik.
Tavalyihoz képest több lett a dendromán aktivitásom, kb. 15 fát találtam az idén. Ez persze nevetséges pl. Tormáék vagy Szél Győző teljesítményéhez képest, sőt még régebbi önmagamhoz képest is. Régen, pl. 2010-ben, volt olyan gemenci utam, amikor egy délelőtt találtam annyi fát, mint most egy év alatt. A kb.15 fám is nagyjából jelentéktelen, egyetlen igazán emlékezetes  sincs közte, jobbára csak a listák végén kaphatnának helyett.
A Gemenccel kapcsolatos viszonyomat mára jobbára  csak a keserűség határozza meg. Azt hiszem a lélektani fordulópont Balázs Kovács Sándor "Gemenc kincsei" című könyvének megjelenése volt 2014 év végén. Ebbe a könyvbe eddigi "életművem" javát, 110 képet beletettem, (ez mellett Krizák István hat képe szerepel még benne),  valamint a blogomban megjelent tanulmányaim nagy része is visszaköszön itt. Ezen kívül lektorként is rengeteg időt beleöltem a könyvbe, próbáltam javítani rajta ezt-azt.  Mégsem lett ez a könyv egy kicsit sem az enyém, (igaz Balázs Kovács Sándor sem kapta meg szerzőként a megfelelő tisztelet)  és ezt a "gemenciek" akarták így, arról nem is beszélve, hogy összesen 2-3 db tiszteletpéldánnyal és egy céges határidőnaplóval megoldották a "kifizetésemet" is. Ezt már két éve is elpanaszoltam, de úgy látszik nem tudok kijönni a történetből azóta sem. A könyv innen letölthető.  A tördelése különösen szörnyű lett.
Gemenci keserűségeim újabb adaléka volt a "Gyöngy a sárban" című feledhető "filmeposz" idei bemutatása is, amelynek alkotóját két napon át kalauzoltam a Gemenc legszebb vidékein, de már a film bemutatásának tényét sem az alkotótól tudtam meg. Hosszasan meséltem neki a fákról, a vidékről, a történetéről, tűrtem,hogy átöltöztessen, beszéltessen. A filmben ebből semmi nem köszönt vissza, csak helyenként vágtak be egy-két gemenci képet.  Ezek után már az sem ért meglepetésként, hogy a stáblista köszönetnyilvánítási részéből is kimaradtam. Enyhítő körülmény, hogy a filmet látva ezen nem kell bánkódnom.
A Gemencnek már nem vagyok "kutatója". Elmúltak már azok az idők, amikor  megkaptam a hajtásnaptárat utaim tervezéséhez, és zsebemben  kutatási engedéllyel térhettem be az erdőbe még agancshullatás idején is. Elvesztettem kapcsolataimat, nem keresem már a régi "embereim", ők sem keresnek már engem. Jobbára már csak olyan helyekre járok, mint a nagypapák a kis unokákkal. Például a sárosi toronyba.
Nincsenek már hajnali túrák sem, és hogy még összejött 110 út, az jórészt az idei szerencsés órarendemnek köszönhető.
Szeptember elején megkeresett az egyik evangélikus lap újságírója, aki a két blogom alapján "színes és érdekes egyéniségnek" vélt, és szeretett volna velem riportot készíteni. Mondanom sem kell, hogy jól esik ilyen az ember hiúságának. Hosszan beszélgettünk a györkönyi pincesoron, diktafonra véve egy több órás anyagot. Aztán azzal az ígérettel váltunk el, hogy majd átküldi  jóváhagyásra a megjelenés előtti írást.Ebből sem lett semmi.
De emlékezzünk az arra méltó dolgokra is. A kosborok után végre jó volt a nőszőfű-szezonom is a Szekszárdi-dombságban, nagy élmény volt a két dendromán találkozó, a Bükk, a Balaton két évszakban is. Jártam Ausztriában, Olaszországban, a Kárpátalján a Szársomlyón, néhányszor a Mecsekben is.
Az idén a lapomat kb. 54 ezren látogatták. Ez kettőezerrel több, mint a tavalyi. A nézettségi adatokba természetesen nem számoltam bele 27 ezres amerikai, és tízezres orosz megtekintést. Októbertől azt tapasztalom, hogy az említett két nemzett hekkerei szabályos periodikussággal "támadják"  a lapom. Így az egyes oldalak látogatottságát sem érdemes már vizsgálni.
A kisméretű gyarapodás mögött talán az figyelhető meg, hogy az év elején a Facebookon is népszerűsítettem az oldalt. Hamar leszoktam erről mert azt kellett látnom, hogy a nevezett lapon Gizike ferde puncstortája, vagy Szandika "pucsítása" összehasonlíthatatlanul nagyobb tetszést arat  mint akár a régmúlt-blogom, akár a most olvasott blog bármely bejegyzése. De mi a fenének népszerűsíteni ezt az oldat egyáltalán? Soha többet nem megyek fel a Facebookra, legfeljebb ha növényhatározásra lesz szükségem.
Következne  akkor az "Ősök emléktúrája", de lehet, hogy az idén még ez is elmarad, vagy kikopik örökre, oly sok minden mással együtt.
Boldog karácsonyt és új évet kívánok minden olvasómnak, és még mindig nem találtam szebbet, mint Babits Karácsonyi énekének utolsó versszakát, amit egy sárosi téli képre helyezek. Íme:



2016. december 17., szombat

Taplós ködben

Taplós mindig tartogat valami váratlan élményt, gondoltam, de most  nem lett igazam. A  fűz-szil-tölgy kombó viszont továbbra is jó formában van.

A nagy nádas füzesébe igyekeztem, de a nyáj őrzőinek fogvicsorgató morgásai  hatással voltak rám, így 180 fokos fordulattal a Suvatás felé folytattam utam.

A Suvatás partján annyira nem volt semmi,  hogy kínomban már a pókhálóra rakódott zúzmarát fotóztam. Aztán újra megfordultam és Taplósi-Holt-Duna alsó vége felé eredtem kerékpárommal, a szerencsére végig fagyos földön.

Életem első aranysakálját itt láttam Taplóson. Így logikusnak tűnt, hogy a sakál erről az ingoványos, nádas-füzes területről már rég kiszorította a rókát.De ez szemlátomást nincs így.

Tipikus. Háttérben a nagy fekvő fűz, amihez később még odamegyek.

A Taplósi-rét szélén lévő kis tó körüli füzes-nyaras

Ez a Taplósi-Holt-Duna egyik kis öble. Régebben egyszer már jártam erre.

Egy nagy kócsag árválkodik a jégen

Ezt a képet akár fekete fehérben is készíthettem volna.

Ez a fekvő fűz.

Hatalmas galagonyás-vadszőlős dzsuvák vannak errefelé.

Szokatlanul igényes, mondhatni minőségi cipő volt egykoron.

A Gógára menő út mellett áll ez az 570-es nagy odvas, öreg fűz. Régóta figyelem, néhány nagy ága már letört azóta.

2016. december 15., csütörtök

Mifelénk: Az Almási-völgyben

Ezek a felvételek még vasárnap készültek, tavaszias melegben. Azóta újra cudar hidegek vannak.

A kéregrák alaposan betett a gesztenye árának világszerte. A hazai állapotokat ismerjük. Már az olasz ültetvények fele is tönkrement. Nem csoda, hogy a kedvenc boltomban 2500 Ft felett van már kilója. Gondoltam, eljött az én időm. A Szekszárdi-dombság általam ismert egyetlen fáját még nem érte el a betegség. Ugyanakkor eléggé eldugott helyen van, a környék gondozatlan, gondoltam senki nem szedi össze a termését. Ha meg mégis van gazdája, az eddigre be kellett, hogy gyűjtse. Gondolatmenetem csaknem hibátlan volt. A dzsuvában valóban rengeteg szúrós termésburkot találtunk, mindegyikben termés is volt. Az egyetlen bökkenő csak az volt, hogy a burok és a termés is miniatűr méretű, egy gesztenyeszem mindössze akkora, mint a kisujjam körme, és körülbelül olyan lapos is. A fenti felvételen a kép bal oldalán látszik a fa.
Maradt a napfény és a tavaszias idő. Fel a szurdikon a Strázsa-hegyre.

A tavaszi idő becsapta a lepkéket. Ez C-betűs, de láttunk citromlepkét is.

A Strázsa-hegyen egy nagyobb tarrvágás remek kilátópontot nyitott Szekszárd-Szőlőhegy felé.

2016. december 11., vasárnap

Dendromán próbálkozások a Gemenc peremén

Ilyen is régen volt, hajnali indulás.

Az egyik listás nyár a keselyűsi úton

Az ébredő Sárköz.

Ennyi kárókatona láttán nem nagyon reménykedhetnek a pecások a Sió itteni szakaszán.

A szürke gémek azért bizakodnak.

A Gemencet most lezárták a hajtóvadászatok miatt.Gondoltam így a Gemenc Siótól északra eső vékonyka kis galériaerdejét nézem végig, itt biztos nem vadásznak. Műholdról nem túl biztató, főként fűz telepítések rajzolódnak ki. De itt talált Szombathelyi Gergely jó régen egy listás szilt, úgyhogy bizakodtam. Az út nagy részét tényleg fiatalos fűzültetvényben tettem meg, amelyekben idősebb zárványok fordultak elő.

Rég láttam friss hódrágást. A keselyűsi és hátfői részekről úgy tűnik, eltűntek a hódok, de itt még élnek, ebben a távoli északi szögletben.

A kép bal szélén álló fűzhöz fűztem (hogy ilyen hülye szójátékkal éljek) a legnagyobb reményt, de ez is csak 570 cm-es.

Egy kis fok.

A nap a töltés fölé ér.

Visszafelé felkeresem a vidék listás szilfáját is.

Előző nap Taplóson próbálkoztam. Kerékpárral indultam a Sió töltésen. Mire kiértem Taplósra, a szekszárdi dombok is megszabadultak a köd fogságától.

A zúzmara teszi izgalmassá a fákat ezen a reggelen.

A Taplós jégben, zúzmarában.

Zúzmarás bagatell 1.

Zúzmarás bagatell 2.

A minap találkoztam Tóth Gáborral. Ő említette, hogy az egykori nemzeti parkos bemutatóház mögött van egy nagy szil. Tényleg.

Közelebbről már csalódást keltő a kettős törzse. Belefoglalták a törzset az egykori bemutatóház kerítésébe. Egyszer régen valakik számára jó ötletnek tűnt, hogy a nemzeti park egyik bemutatóközpontját a Taplós eldugott déli végénél, a töltés belső oldalán építsék ki.  (Annyit sem tanulmányozták a gemenci árvizeket, mint én.) Ez lett volna Taplós-Gógai Bemutató Övezet. Néhány elavult honlap még mindig említi. A szürke marha gulya is errefelé legelt. Aztán jött 2006-ban egy áradás. Akkoriban én is éppen arrafelé jártam, amikor közelgő nagy víz elől a gulyát kamionokra terelték,és átvitték Bédára.

A másik oldalról kicsit jobban mutat. Egy kerítésoszlopot levonva is 460 cm körül van.

Fák és vadmacskák a Gemencben

A hétvége főszereplői közül az egyik. A hétvégén hajtóvadászatok voltak a Gemencben, amiről a Gemenc Zrt honlapja - nagyon helyesen é...