2016. december 15., csütörtök

Mifelénk: Az Almási-völgyben

Ezek a felvételek még vasárnap készültek, tavaszias melegben. Azóta újra cudar hidegek vannak.

A kéregrák alaposan betett a gesztenye árának világszerte. A hazai állapotokat ismerjük. Már az olasz ültetvények fele is tönkrement. Nem csoda, hogy a kedvenc boltomban 2500 Ft felett van már kilója. Gondoltam, eljött az én időm. A Szekszárdi-dombság általam ismert egyetlen fáját még nem érte el a betegség. Ugyanakkor eléggé eldugott helyen van, a környék gondozatlan, gondoltam senki nem szedi össze a termését. Ha meg mégis van gazdája, az eddigre be kellett, hogy gyűjtse. Gondolatmenetem csaknem hibátlan volt. A dzsuvában valóban rengeteg szúrós termésburkot találtunk, mindegyikben termés is volt. Az egyetlen bökkenő csak az volt, hogy a burok és a termés is miniatűr méretű, egy gesztenyeszem mindössze akkora, mint a kisujjam körme, és körülbelül olyan lapos is. A fenti felvételen a kép bal oldalán látszik a fa.
Maradt a napfény és a tavaszias idő. Fel a szurdikon a Strázsa-hegyre.

A tavaszi idő becsapta a lepkéket. Ez C-betűs, de láttunk citromlepkét is.

A Strázsa-hegyen egy nagyobb tarrvágás remek kilátópontot nyitott Szekszárd-Szőlőhegy felé.