2018. szeptember 23., vasárnap

Most már tényleg elsőrendű látnivaló a geresdi Gránitbánya-tó

Ezt a csodálatos bányatavat sokan Erdősmecskéhez kötik, mert onnan lehet megközelíteni. Valójában Geresdlakhoz tartozik, így én a továbbiakban geresdinek fogom mondani.

Az egykori Schwäbische Türkei területén járunk. A Jaschek-kereszt 1882-ből.

Szerencsére már idejemúlt felirat. A KŐKA Kő- és Kavicsbányászati Kft. 2015-ben a zúzott gránit kereslet tartós visszaesése miatt a bányát végleg bezárta. Az idén a sokévnyi tiltás után viszont inkább egy nagyon látványos tanösvényt alakított ki, ami nagyon dicséretes dolog. Az utóbbi időben egy FB bejegyzésen láttam az ismertető táblákat, váratlanul sokan rákerestek 2013-as bejegyzésemre is, ráadásul autópályát használva akciórádiuszomon (t<0,5 h) belül is van, úgyhogy ideje volt ismét ide látogatnom.

Ennyit ismertem a tóból eddig.

Az út mentén kis halomsor mutatja a biztonságos részt. Aki ezen kívül megy, vessen magára!

Most a tanösvény mentén elmenetem a laposabb tópartra is. Minden jel szerint (ez sajnos főleg szeméthegyeket jelent) itt történik az illegális fürdőzés nagy része.

A tanösvény, megkerülve a tavat, a magas falak fölé vezet.

Nagy zivatarok után micsoda páratlan vízesés bukhat itt alá!

A tanösvénynek kettő táblája van összesen, de nem is kell több. Sok szöveg van, de nagyon érdekesnek találtam az ismertetőt. Megérdemlik a szöveg írói, hogy megemlítsem a nevüket: Sebe Krisztina és Kovács Ádám. Sebe Krisztinára nyilván könnyebb rákeresni, ő a PTE Földrajzi Intézetében dolgozik. Geológusoknak szinte kötelező helyszín!

A tó északi fele felülről.

Micsoda türkizkék színek lehetnek itt napos időben!

Egy panorámával próbálkoztam.

Kilátás Erdősmecske irányába.

Nyilván a képek nem adják vissza, de nagy csend van itt. Nagy ritkán hallani csak a pécsváradi út felől egy elhaladó autó hangját. Ebben a csendben szinte kísérteties volt a tó körül köröző holló károgása.

Egyre magasabban fekvő bányaudvarokat járhat be az ember, kicsit elhagyva a hivatalos ösvényt.

Kb. 270m-ig juthat az ember. Innen már szép a kilátás a Zengő...

...vagy Erdősmecske felé.

A bánya melletti erdő egy elég tisztességes kis patakos szurdokvölgyet rejt.

Kellemes meglepetésre még egy kis vízesés-szerű csorgót is találtam, ami ebben az aszályos időben sem száradt ki teljesen. Nyilván nem egy Niagara, de helyén kell értékleni, szerintem ez is már kész csoda egy 310 m magas, tíz négyzetkilométeres kis gránitrögtől.

A tónak, pontosabban az egykori mecskei vasútállomásnak. van egy listás kislevelű hársa is. Ennek egyik ága letört, de a másik még szépen hajt.

Mintha egy kicsit már beázna a magára hagyott vasútállomás.

Ha az ember a sarjak mögé bújik, akkor feltárul az irdatlan nagy törzs. Én most 434 cm-nek mértem.

Búcsúzóul a Ries-kereszt Véménd határából, 1865-ből.