Régi emlékek: A Borzsa-havas

2002. májusának legelején - még jóval a digitális korszakom előtt- a Pécsi Egyetem szervezésében a Kárpátalján töltöttünk öt napot. Az ekkor készült régi, rossz minőségű fényképeimet találtam meg a minap, és újra  beszkenneltem őket, most már jobb minőségben, mint annak idején, és ezen a blogon is elhelyeztem őket.

A Borzsa-havas legmagasabb csúcsa a Sztoj (1601m) Ez  felvétel egy érdekes pontról készült. A kilátópont a Testvériség gázvezeték egy szivattyúállomása felé vezető úton van. A csúcsra felvezető utat még az NDK-sok építették, mert a kárpátaljai szakasz kiépítése az ő feladatuk volt a KGST-n belül. Az útról csodálatos kilátás nyílik a Borzsa-havas csúcsai felé.

Kárpátalja a térképen. (A térképen rossz magasságadat szerepel a Kuk csúcsnál.) (A térkép forrása: oterkep.blogspot.com) A Borzsa-havas a Máramarosi-havasok előterében elterülő különálló hegycsoport. A piros csillaggal jelöltem Fülöpfalvát, (Pilipec) ahol kisebb túrát tettünk.

2002-ben a vidéknek még nem volt számottevő idegenforgalma. Fölüpfalváról 6 km-es gyalogút vezetett a vízeséshez, menet közben a völgyben hosszan elnyúló falu szétszórtan álló házait is érintve. 2016-ra ez a falurész egyszerűen eltűnt. Helyén jobbára jelegtelen szállodák, apartmanházak, nyaralók tucatja épült. Még egy kiárusított osztrák síliftet is beszereztek, és egy kisebb síközpont is nyílt itt, A 2016-os fényképeim itt láthatók.

A környék nagy attrakciója a Sipot-vízesés. A 16m magas látványosság májusban sokkal bővizűbb, mint augusztusban.

Közelről.

A hegyek közt lévő falvak határát akkoriban még gondosan művelték. A rétekből és legelőkből mindig egy kis részt hasítanak ki, gondolom vetésforgó rendszerben, a többit kaszálják. Először arra gondoltam, hogy itt biztos nagyon elzártan élnek az emberek. De aztán érdekes dolgok derültek ki. Az egyik velünk szóba elegyedő (lám, mire jó a régi kis orosz tanulás) férfitól megtudtuk, hogy nyaranta Pécsre járnak építkezésekhez dolgozni, de csak annyit, hogy a nagy munkákra itthon legyenek.

2016-ban már kevesebb domboldalt műveltek.

Gondolom, most már májusra a hó is kevesebb, mint annak idején.

Gőték és ebihalak egy pocsolyában.

Kárpátalján: 3. A Szinevéri-tó

Útban a tóhoz. Ezek a felvételek még 2009 nyárvégén készültek

Útban a tóhoz

Útban a tóhoz

Ruszin kereszt

A Szinevéri-tó szeszélyes nagyságú. 2009 nyárvégén csaknem kiszáradt

Száraz tónak nedves partja

Kis víz. Élőszőr 2002 májusában jártam itt. Már akkor feltűnt, hogy milyen felkapott hely ez a helyi körülményekhez viszonyítva.

Kárpátalján: 2. Fülöpháza (Pilipec)

A Sipot-vízesés felé

Egy meglehetősen hamiskás felvétel a vízesésről. Az egyik trükk az, hogy nagyon hosszú expozíciós idővel készítettem a felvételt, hogy a víz "ellágyuljon", a másik trükk pedig az, hogy olyan nézetet választottam némi köveken ugrálás és kivárás után, hogy egyetlen turista se legyen a képen.

Korábban 2002-ben jártam itt. Ma belépő díj lefizetését követően 10 perces sétával érjük el a vízesést, akkor 5km-es túra után. Ma bazársorok, üdülőházak és szállodák mellett haladunk el, akkoriban két múltban élő ruszin falun mentünk keresztül.

A vízesés felülről

Kicsit körbenéztem volna egy izgalmas szurdokvölgyben, de nem volt idő hosszabban téblábolni, menni kellett a csoporttal

A fülöpházi sípályák

A húzólift 800m-ről 1200m-re viszi fel a síelőket, a túrázókat és a mountain bike-osokat. Szemmel láthatóan egy kiszuperált osztrák síliftet sikerült megszerezni.

A Himba-csúcs 1492m magas. Ide már nem volt időnk felmászni. A síelők is csak úgy tudnak a felső állomásról továbbmenni, ha külön kifizetik a ratrakos szállítást.

180 fokos körpanoráma a felső állomásról

Havasi rét

Lefelé jövet

Kilátás a síliftről

A felhők és a napfény játéka 1.

A felhők és a napfény játéka 2.

Kárpátalján: 1. A Vereckei-hágó

A Nagyberegi Református Líceum vendégszeretetét élvezve néhány napot Kárpátalján töltöttem tanárkollégáimmal. Nyilván a Kárpátaljára érkező magyar csoportok útba ejtik a hágót.  Én magam is most harmadszor jártam itt, annak ellenére, hogy közvetlen felmenőim Kárpát-medencébe érkezésében az Ulmer Schachtel összehasonlíthatatlanul fontosabb szerepet játszott, mint ez a hágó.

Panoráma

A legismertebb nézet

A ma itt látható magyar emlékmű Matl Péter munkácsi szobrász műve. 
Sajnos ez is már többször lett az ukrán(?)/ ruszin(?) szélsőségesek  vandalizmusának áldozata.Erre "érzelmi alapot"- a honfoglalás nyilvánvaló ténye mellett- az adhat, hogy a hágónál adták át 1939-ben a magyar csapatok (ráadásul március 15. után néhány nappal)  a lengyel határőröknek a Szics-gárda lengyel állampolgárságú, galíciai tagjait. A lengyel határőrök ezt követően itt kivégezték a számukra  dezertőröknek tekintett gárdistákat. Az ukrán/ruszin közvélemény egy részében még az él, hogy a kivégzéseket a magyar honvédség hajtotta végre.   (A magyar wikipédia itt fegyveres harcról beszél, de én nem így hallottam ezt az itteni kollégáktól, az angol nyelvű wikipedia is ukrán forrásra hivatkozva lengyel határőrös változatot hozza. Tehát ma már  az ukrán történetírás is elismeri, hogy a Verecke-hágói kivégzéseket nem a magyar honvédség hajtotta végre, bár más vonatkozású magyar kegyetlenkedést megemlítenek.)

A hágónak ma már nincs közlekedési jelentősége, egy félreeső, még kárpátaljai mércével mérve is rossz minőségű út vezet csak erre.  A kép jobb szélén az 1408m magas Pokolbérc-csúcs.

Maga a hágó 841m magas, az emlékmű egy kicsit magasabban van.

Kicsit mintha kevesebb lenne már errefelé a kaszáló, mint 2009-ben.

A rákócziszállási görög katolikus templom. Gondolom 1889-ben a falu lakosságát alkotó 650 ruszinnak és 150 zsidónak nem túl sokat mondhatott a hivatalossá tett új falu-elnevezés, és ők továbbra is a Zavadka nevet használták. A névadás alapja az, hogy 1703-ban Rákóczi átkelvén a hágón, itt megszállva intézte egyik kiáltványát a nemzethez.

2009-ben még ennyi kaszáló volt errefelé

A táj Felsőgereben határában