Fák, erdők, parkok. Elbi blogja: Egy nap Szlovákiában

2026. augusztus 13., csütörtök

Egy nap Szlovákiában

Átrobogunk Szlovákián.

Dobsinán megállunk, mert még nem láttuk a híres jégbarlangot, és ki tudja mikor kezdik el korlátozni a látogathatóságát a nyári kánikulában. Egy ilyen lépés persze erősen visszavetné a könyék idegenforgalmát is.

A barlang jege ilyentájt jelentősen olvad. A régi fényképek jégablakzataiból sok már erősen elsorvadt.

És akkor még nem is említettem a Monarchia korát, amikor még nyaranta korcsolyáztak is a barlang jegén. Ebből a korból a továbbiakban "Fülöp Szász-Koburg-Gothai herczeg Ő királyi Fensége" leírást közlöm a Schmidt Attila magyarításában. (A hercegi család még szerepel majd bejegyzésemben). A leírás az "Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben" c. monumentális könyvsorozatban jelent meg, amelynek köteteit júniusban a gimnáziumunk egy félreeső raktárában a megkímélt, de leselejtezett holmik közt találtam meg. A szöveg és a képek közt ne keressünk kapcsolatot!

"A barlang keskeny bejáratától 18 lépcső vezet le a 120 méter hosszú, 50 méter széles és 10 méter magas jégterembe. Valóságos tündérpalota ez; csodás szépségű jégalakzatai bámúlatba ejtők. Boltozatán víztiszta, átlátszó, jégkristályok csillognak a világító láng fényében, melynek minden lobbanása más meg más képet varázsol elénk; míg tükörsima padlózatán, melynek jegét nyár derekán nem egyszer hasítják víg korcsolyázók, ropog-recseg a boltozatról aláhúlló számtalan jégkristály."

"A csarnokot sziklaoszlopok két részre, a Nagy- és Kis-Teremre osztják. Itt vannak a négyszögletes Sírkövek, a Vízzuhatag, az Elefántfej; tovább a három feltűnően átlátszó Jégoszlop, melyek egyikének hengeralakú üregéből víz foly lefelé; ez a Kút s ehhez támaszkodik egy ferdén dűlő háromszögalakú jégtábla, a Beduin-Sátor. A sima jégtükrön állandó folyású vízeret látni. Az egymás mellé sorakozó, majd összefonódó jégszalagok, a levelek, lombok, legyezőalakú jéglapok csodás változatban csillognak az átlátszó jégoszlopokon; párjukat a fölszínen hiába keressük.."

"Innen az út a 80 méter hosszú Ruffínyi-folyosóba vezet, melynek egyik oldala sziklafal, a másik a jégterem padlózata. A fínom jégszálakból szőtt gyönyörű Lugas megtekintése után jégalagúton a barlangnak legbámúlatosabb, de egyúttal leghidegebb részébe jutunk. Itt látjuk a csúcsíves boltozatú Kápolnát, majd az úgy nevezett Pokol üreget, melyet hótömegek, leomlott sziklatömbök, tátongó mélységek tesznek zorddá; ennek egyik zugában Lucifernek nevezett, 7–8 méter vaskos jégtömeg van."

"Innen lefelé indúlva, különösen fölkelti bámúlatunkat a 10 méter magas és 8 méter széles, megmerevűlt jégfátyolból szőtt s gazdagon díszített Függöny. "

"Jobboldali részében sorakoznak az Orgona hengeralakú jégsípjai. A folyosó végén 150 lépcsőfokon följutunk a Kis terembe. Egy órai sétánk közben megtekintettük e mészkőzetnek kisebb-nagyobb üregeit, aknaszerű meneteit, folyosóit, óriási jégtömegét."

A herceg által leírt, és idegenforgalmi prospektusokban ma is megjelenő alakzatokból én szinte semmit nem ismertem fel.

Nyilván a szlovák nyelvű barlangvezetés megértése javított volna a helyzeten.

"A Dobsina határában levő jégbarlang mind nagyság, mind szépség tekintetében a legelső helyet foglalja el az eddig ismert jégbarlangok között. Ezt a természeti csodát Ruffínyi Jenő bányamérnök 1870-ben fedezte föl. A barlang egy éjszaknak néző hegyoldal gyomrában van s főleg kelet felé terjed. Legmagasabb pontja a bejárat, attól kezdve lejtőzetesen lefelé tart."

Virágok a barlang környékéről. Erdei deréce.

Csalánlevelű harangvirág.

Itt is kánikulai nyár van, de ez 900m magasan a hegyek közt ez 28-29 fokot jelentett. A hazai kiégett rétek után üdítőleg hatottak az itteni tájak, még úgy is, hogy a helyiek aszályról panaszkodnak.

Régi határkő a jégbarlang közelében.

Egy másik bányász határkő zöld bujasággal. Dobsina környékén a 19. század végéig sok mindent bányásztak. Kezdetben nemesérceket, a 19. századtól főként vasércet.

Egy hangulatos tanösvény deszkái a barlang környékén.

Gölnic (szlovákul Hnilec, németül Göllnitz) folyó.

Kisebb szurdoka van a folyónak a jégbarlang környékén, amin kellemes sétaút - az egykori főút- vezet keresztül.

A főút 1971 óta egy alagúttal kerüli meg ezt a problémás részt.

Réti szegfű. Mifelénk is sok van.

A szurdokot Sztracenai-szurdoknak nevezik leginkább, a szomszédos település után. Sztracénán működött az utolsó környékbeli vashámor, 1927-ben zárták be.

Sztracenai-szurdok csak mintegy 1,2 km hosszú.

Mivel az út aszfaltja még megvan, ezért esti babakocsis sétáknak is kedvelt helyszíne.

A Magyar Orvosok és Termeszétvizsgálók egyesülete az 1867. évi találkozóját Rozsnyón tartotta, a hercegi család vendégeként. A Coburgok a 18. század óta birtokolták az itteni vashámorokat. Az egyesület hálából emléktáblát tett a szurdok bejáratára.