Pusztulás és gyarapodás Tolnában

Poros út a kukoricásban, vas jelekkel.
Ez az út vezet a nemrégiben felújított somolyi templomromhoz. Száraz időben poros, de járható. Felhőszakadás után kevésbé, mint ahogy azt a rom megáldása után sok hívő a pécsi püspökkel egyetemben megtapasztalhatta.

Egy fővárosi építőipari cég vállalta magára a ROM Vándor kezdeményezés keretében ennek a templomromnak a felújítását. 

Igényes, szép munka lett,  apró ötletekkel. Vékony dróton lóg valami galambszerű. 

Jó szögből nézve összeáll a kép. 

Korábban ennyi látszott a 65-ös út környékéről. Innen átvágva lehetett eddig legkönnyebben megközelíteni. Így sem nézett ki rosszul. 

Történetéről minden ismert tényt megtudhatunk K. Németh András tanulmányából. 
50 év múlva ezek az eperfák akár össze is nőhetnek és akkor már egy gigantikus eperfáról is elhíresül a templomrom. 

1999-2000 táján már annyira elszaporodtak itt a kincskeresők vandálkodásai, hogy a Wosinszky Múzeum munkatársai inkább szakszerű feltárásos leletmentést végeztek K.Németh András  vezetésével. Ekkor tisztázták alaprajzát is, amit most sövényfalakkal kívánnak jelezni. A lajtkocsi a frissen ültetett sövény öntözővizét tárolja.  

Következő megállónk a Csicsói-kápolna. 

Dúzs is idelátszik. 20-30 éve, amikor először jártam itt, még birkák legeltek a kopasz domboldalon. szebb is volt a kilátás. 

A Szentkút. 

A környéket gondozzák, templom is szépen felújítva, fellendülőben a hitélet is a búcsúsjáró helyen. A templom zárva, azért mégsem Tirolban vagyunk, hogy visszautaljak lavanti élményemre. 

Ezt a nádasdi stílusú régi keresztet is idehozták. Jó érzés megállni, nézelődni, merengni itt. 

Megállunk Hőgyészen is platánnézőbe. 

Az egykori  Mercy-Apponyi kastély hatalmas parkjának az egykori granáriumon túl is volt folytatása. Itt is van egy tó, ami mellett óriási platánok állnak, meglehetősen elvadult környezetben már. Most mintha fűrésztelep lenne itt, de a kerítés magas, a kapuk zárva. most sem jutok ide be. 

Odvas platán áll itt is. 

A falu központjában lévő sváb-székely emlékparkban is áll néhány szép példány. Régebben mértem őket, akkor még távol voltak a listahatártól, szerintem most sem érik el azt. Centi megint nem volt nálam.

Pósfai György 2004-ben mérte ezt az odvas fát, ami közvetlenül a főút mellett áll, akkor volt 662 cm. A 2005-ös Dendrománia című könyvében lévő fényképen ugyanebből az odúból egy nagyobbacska gyerek kandikál kifelé. Mintha nem is telt volna el közben több mint húsz év. A fa ma is zöldell. 

A kastély és a park viszont szomorú állapotban van. A 2000-es évek környékén még tartott a kastélyszállók divatja, Hőgyésznek is jól ment sora.  A 2008-as válság és a megváltozó turisztikai szokások viszont csődbe vitték a hotelt. Bezárt, de őrizték. 2015-16 táján a Pharaon-ügy kapcsán ismét bekerült a hírekbe. Akörül is jártam ott, akkor rendbetették a parkot és az épületet. Még a fák metszését is elvégezték, újra volt remény. Aztán újra csönd. Legutóbbi időkben csak a helyi újság rendőrségi híreiben lehetett róla olvasni, mit loptak épen le az épületről. (csatornák, rézborítás, lámpák, kilincsek, vezetékek stb.)  De a kerítés ép volt, a kapukat, ajtókat zárva tartották. A helyi hírek szerint az utóbbi időkben a pusztulási folyamat felgyorsult.  A falu polgármestere is megszólalt, de csak elhúzódó tulajdonosok közti perekről, rendezetlen jogi helyzetről tudott beszámolni, azokról is csak általánosságban. A kastély pusztulását viszont megerősítette.  Képek is megjelentek itt-ott a pusztuló műemlékről. Mi is azt tapasztaltuk, hogy a park nagy- és kiskapuja is tárva. 

Gondoltam megnézem milyen állapotban van a nagy platán. Őzek ugráltak a gondozatlan parkban. 

Minél közelebb ér az ember a kastélyhoz, annál szomorúbb lesz. 

A nagy platán körül hatalmas dzsuva, meg sem lehet közelíteni, de szemmel láthatóan a platánok szívóságát itt sem kezdte még ki az elvadultság, bár törzsére felfutott a borostyán. 

A falu kiskastélya is hasonló állapotban, de szerencséjére a kapu még zárható. Közel a helyi rendőrőrs, ez is ad némi esélyt.  Legutóbb még  a Dunaferr vendégháza volt, ebből is sejthetjük sorsának reménytelenséget. Néhány éve még ingatlanhirdetések közt találkoztam vele. 

Hazafelé beugrunk Murgára, ahol ma alig 40-en élnek. Zsákfalu. Régi temető gondozottsága reményteli.  

Ritkán látogatható csodás evangélikus temploma szépen felújítva, de hívő nélkül. Csend, nyugalom, béke.

Van némi remény arra, egyfajta üdülőfaluként megújulhat. Egy fiatal pár is a faluba költözött, egy öreg ház felújításával jól haladnak, szépen gondozott kertjük bőven termi a zöldséget, gyümölcsösöket. Murgáról régebbi írásom itt olvasható. 

Egy archív képpel zárom tolnai utunkat. Közvetlenül a 65-ös út mellett, távvezetékek,   utak és járdák fölé belógóan, az evangélikus templom fölé tornyosulóan állt ez a szép tölgy. Még nem érte el a listás határt, de dinamikusan tört afelé.   Most azzal kellett szembesülnöm, hogy ezt a fát oly mértékben visszavágták, hogy környezetére a lehulló száraz ágvégek már semmiféle veszélyt ne jelentsenek, azaz egy torzó lett belőle. Hasonló folyamat zajlik- kevésbé radikálisan-  a tőle néhány száz méterre álló országos rekorder feketedióval is, ami pechére egy iskolaudvar kellős közepén áll, ráadásul szintén közel épülethez, járdához, és a szüneteben gyerekek rohangálnak alatta. Zomba listás platánját az Ady Endre utcában már 2024. júliusában kivágták.
Frissítés: Nemrégiben Pósfai György is felkereste a tölgy csonkját, és megmérte, ez 505cm-nek bizonyult így a listásra is felkerült. Mivel a csonk alsó részén még talált zöldellő ágakat, ezért a listára is felkerült.
El is gondolkodtam azon, hogy milyen menőnek tartjuk a városligeti Zene Házát, amit átdöfnek a fák. Büszkén hirdetjük, hogy nem kellett kivágni ezeket a fákat.   De egyik már szárad. Mi lesz a sorsa ezeknek a fáknak? Nyilván potyognak majd ágai, ki kell majd vágni, csak néhány évet nyertek.. Én azt mondom, hagyjuk békén a fákat, melléjük ne tervezzünk épületeket, az épületek mellé meg ne ültessünk olyan fákat, amikkel később csak gond lehet. 

 

10 perc a lengyeli kastélyparkban

Talán még 10 perc sem volt. Kaposvárról tartottam hazafelé egy kolléganőmmel, nem akartam türelmével visszaélni. Se centi, se fényképezőgép. 

Három listás fa van a parkban, 2019 augusztusában jártam itt utoljára.  Azóta a nagyobb mamutfenyő teljesen kiszáradt. Romjaiban is impozáns. 

A listás vérbükk középső, fő törzse is csak egy száraz csonk.  

 A másik mamutfenyő is olyan mint egy karácsonyfa húsvétkor. 

Az új "nemzedék". Talán a  kép bal oldalán álló hárs belenőhetett a listába. 

Ez már Tolna. Az egykori huszáraktanya udvarán szép nagy ostorfa. 

 

A Tolnai-hegyhát java: Kisszékely

Sok jót hallottam Kisszékelyről, ideje volt egyet túrázni is itt. 

A Tolnai-hegyhát Döbrököz és Simontornya közt a Kapos jobb oldali partján húzódik.  Alacsony dombvidék, a legmagasabb pontja a 270m-t sem éri el. Ráadásul erdősültsége sem túl magas. A földrajzban nem régi fogalom, csak az 1950-60-as időktől kezdték el használni. Még írásmódjában sincs konszenzus, írják Tolnai Hegyhátnak is. Határai sem egyértelműek, nagy kérdés, hogy hova soroljuk például Lengyel-Annafürdő környékét, ami a turisztikailag legismertebb Tolna megyei területek közé tartozik. (Lengyelt én is inkább néprajzi mint földrajzi szempontnak engedve, a Völgységhez veszem.) A Tolna-hegyhát területéből eddig csak Hőgyész környékén jártam, Kisszékely már kívül esik a félórás akciórádiuszomon, de most egy órányi autózást is bevállaltam. 

Első megállóhelyem Keszőhidegkút, az evangélikus templom. Ezt a jellegzetes német emléket talán majd a másik blogomban fogom bemutatni. 

Keszőhidegkút is a hegyháti dombok alatt fekszik. 

Új látnivalója ez a nemrégiben  szépen felújított régi fachwerk-ház. 

Kisszékelyen a falu határában négy tanösvényt alakított ki az itt működő kulturális egyesület. Ezeket összefüggően Négyszögletű Kerekerdő Tanösvénynek nevezik.   A strandtól (igen, itt nyaranta strand is működik!) indultam el, és a falutól délre eső két tanösvényt jártam végig. Térképek a tanősvényekről itt.  A képen a Vadkerti-tó.

Ezek a tanösvények minden elismerést megérdemelnek. Még jó állapotban vannak, gondozottak, és rendkívül informatívak.

A Vadkerti-tó egy kis horgásztó a Gyulaji Zrt vadászháza mellett. Komoly vadászélet zajlik itt Kiszékelyen. Ottjártamkor  a falu egyik vendégházának udvarán az elejtett őzekből rakták ki  a terítéket, és a vadászatot német és magyar nyelven értékelték. 

Hagymás fogasír az itteni erdők tipikus növénye mostanában,

A réteken hegyi len.

Erdei gyöngykölesen kardoslepke az erdőszélen.

Az itteni löszgyepek tipikus növénye a pacsirtafű ilyentájt.

A Dukai-hegy alig 200m magas tetejét egy kilátó koronázza. Kilátás a Nagyszékelyi-erdő irányába.

A legszebb látványt a falu felé nyújtja.

A falu környéke.

Északnak.

Ereszkedés a falu felé. A templom valamikor a 19. század elején épült, addig a középkorit használták, amit nemrég feltártak.

A falu középkori története elég jól ismert K. Németh András kutatásaiból. Tudjuk, hogy ez a löszmélyút volt a Nagyszékely felé vezető középkori út is.

Utam egyetlen dendromán "rezdülése" a temetőnél ért, de ez is csak egy bálványfa volt. 

Meglepően nagy a falu ótemetője, amit kezd visszahódítani a természet. 

A temető legfőbb néprajzi érdekességei számomra a kőkereszteket utánzó fakeresztek 

A temető után felkapaszkodva egy újabb löszgyepre érünk a Kálvária-dombon. Itt orchideát is ígértek, a tarka kosbort. Annak még nincs itt az ideje, de agárkosbort találtam. 

Kilátás a Kálvária-dombról a Dukai-hegy felé, rajta a kilátóval. 

Visszaérés a faluba. Van egy-két elhagyott ház is, de a falu mégsem tűnik elhagyatottnak. Gondolom az egyesületnek és turisztikai fejlesztéseknek is köszönhető,  hogy a falu kezd felkapott lenni. 

Jót tesz egy falu hangulatának, ha a a főút egyik oldalán egy kellemes horgásztó van, ez a Csádés-tó. 

Közvetlenül  a falu előtt pedig egy harmadik tó, a középkori eredetű Barátok-tava. Az 1. katonai felmérésen is már rajta van. 

A falu előtti Csókás-pusztán bivalyok, szürkemarhák. 

 

Hazafelé még egy kisebb tó késztetett megállásra Keszőhidegkút után. Itt viszont a magánterület tábla hamar visszafordulásra késztetett. Ez sem vette el azonban az egész úton szerzett jó hangulatomat.