Néhány nap Dél-Tirolban: 1. Prológus

A Szt. Bálint kápolna Meran (Merano) mellett. 

 Megkértem a CathGPT-t,  írja össze Dél-Tirol legismertebb szlogenjeit. Íme az ő 10-es listája: 1.A napfény földje. 2.Az Alpok és a mediterrán világ kapuja. 3. Szőlők és hegyek birodalma.  4. Az örök hó és a virágzó kertek vidéke. 5.Kultúrák találkozóhelye. 6. Az Alpok ékszerdoboza. 7. Mesebeli tájak vidéke.  8.A természet temploma. 9.A hegyek szimfóniája. 10. A Dolomitok koronája.
A ChatGPT listáján nem szerepelt hogy "az osztrákok Erdélye." 

A száraz tények: Két Tolna megyényi területen 530 ezer lakos, kb. 250 ezer szálláshely. (Dél-Tirol kormányzata be is fagyasztotta a szálláshelyek bővítését, annak ellenére, hogy GDP 10%-a közvetlenül az idegenforgalomból származik.)  Mivel mi pont a Nagyboldogasszony ünnepének hosszú hétvégéjén, a nyári szabadságok csúcsán voltunk itt, ezért ez kb.750 ezer ember egyidejű jelenlétét jelentheti. Közülük valószínűleg kevesekben támadt fel akkora nosztalgia az egykori Ausztria-Magyarország iránt (aminek természetesen Dél-Tirol is része volt), mint bennem.  

Jó sorsom illusztrálására gyakran teszek fel "egy sör a balkonon" témájú képet. Most is így járok el. Ami feltűnő, hogy  a sör kicsi.  Itt nem a bajorok vagy a csehek hatalmas korsói járják.  Az itteni "nemzeti sör", a Forst van a kis pohárban. 
 Ennél is érdekesebb, hogy két lényegében tökéletes épségben megmaradt középkori várra látni. A szállást az utolsó pillanatban, egy szűk maradék listáról választottuk ki, tehát "ezt dobta ki a gép", nem tudatos válogatás volt mögötte.
 Hamar kijelenthettük, hogy most megtaláltuk azt a vidéket, amit az Aosta-völgy mellé lehet tenni a látnivalók sűrűségét tekintve.    
 

De haladjunk szépen sorjában. A zacskós ebédünk elfogyasztásának helye a letenyei kastélypark padja, a királyi platán mellett. Mély együttérzéssel figyeljük a kollégát is, aki egy nyári foglalkoztató keretében igyekszik számos gyerek figyelmét lekötni. 

Érdekes részletek. 

A Pósfai-listán nincs az élmezőnyben, de lenyűgöző fa. 

Jószándékú könyvtárosok beinvitálnak a könyvtárba is, a MAKONA-körhöz tartozó Nagy Ervin 25 éves  épületét is megcsodálhatjuk. 

Az egykori kastélypark tölgyekben is erős. 

Az általában léleknyomorító autópályapihenők közt üde színfolt az, amikor egy túlárazott kávét szürcsölgetve valami szépre, jelen esetben a Wörthi-tóra látni. 

650 km után a kelet-tiroli Lavant falu mellett mozgatjuk meg igazán elgémberedett tagjainkat. Itt egy katonai lőtér van, de most csak mérsékelten lövöldöznek, így felmehetünk a Fraeunbach- vízeséshez, jól kiépített utakon. 

A vízesés alulról...

...felülről...

...és középről. 

A Fraeunbach a nagy zuhanás után még folythatja 1,5 km-nyi önálló életét, majd az itt még lendületes Drávába ömlik. 

Ki gondolná, hogy ez a kis középkori várkastély a melltartók történetének egyik kulcsa? A ma fogyatékos fiatalok munkába állását segítő állami intézetként működő Lengberg -kastélyban 2008-ban felújítási munkák során a régészek egy elfalazott zugban számos középkori bőr- és textilmaradvány közt 4 db melltartótöredéket is találtak. Nemcsak történeti adatok, hanem C-14-es vizsgálatok is megerősítették, hogy  15. századiak a leletek. Az itt talált darabok meglepően hasonlítanak az 1950-es években divatosokra. Korábban történészek azt gondolták, hogy csak a 18-19. században jelentek meg ezek.  Részletek és képek innen.  

A Lienzi-dolomitok 1. 

2. 

A lavanti kálváriadomb (Kirchbichl, 810 m) elég sűrű történelmet tudhat magáénak. Az 5-9. század közt, a "legsötétebb középkorban" itt egy korakeresztény püspökség működött, ami a közeli Aguntum római városból költözött ide, miután azt a gótok elpusztították. 

Hármaskereszt a dolomitok csúcsai előtt. 

Szent Ulrich katolikus plébániatemplom és a kis kálvária kápolna a Dráva völgye felett. 

Érett barokk alkotás. 

Ez a római sírkőtöredék a Szt. Péter és Pál kápolna falában van, 50m-re a barokk templomtól. 

A kis gótikus kápolnában 3 szárnyasoltár 500 éve áll békésen. 

400 éve pedig a 14 segítőszent képe lóg a templom falán. Egy átlagos tiroli faluban járunk. Itt mást jelent a történelem, mint nálunk. 

Messze a lakott területtől mindkét templom nyitva. Ez itt természetes. Este  hatkor jön a templomszolga kismotoron, és bezárja. 

Lassan alkonyodik a kálváriadomb felett. 

Lienzben, egy kisváros legalább 300 éves fogadójában szálunk meg, a Drávaparton. (Bal oldali épület.)         

A szobák a mai igényeknek már kicsik, számunkra összességében mégis nagyon hangulatosak. Elalvásig csak a Dráva vad zúgását hallom. 

Sokat foglalkoztatja az osztrákokat, hogy a klímaváltozás miatt főleg az Alpokban nő a villámárvizek veszélye. Tavaly is csaknem katasztrófa volt itt Lienzben. Most a Frey nevű cég újra kövezi az egész medret. A Dráva jellegzetesen gleccsertejes színű. Ez nem a helyi tejipari vállalat szennyvízétől van, hanem szakszerűen fogalmazva: "Az eljegesedett hegységekben található jégárak által szállított óriási mennyiségű glaciális hordalék (moréna) olvadás hatására kimosódik és az olvadékvizet zavaros tejeskávé színűre színezi. Ez a kőzetliszt adja...az alpesi folyók jellegzetes világos színét." (Szávoszt-Vass Dániel). A gleccsertejes vízbőség tehát a fokozott felmelegedés jele. 
  A képen a városka középkori falainak egy bástyája is látszik, borostyánnal befutva.  

Műemlékekben nem bővelkedő, de hangulatos kisváros, tele sétálóutcákkal és tömött vendéglőkkel, még hétfőn este is. Persze lehet, hogy a vendégek közt sok a turista is. Fogadónk étterme hétfőként nincs nyitva. Ilyenkor a helyi asszonyok egy csoportja gyűlik itt össze. Énekelgetnek, szervezkednek, nevetgélnek, jól érzik magukat.