Februári történések, nagy fákkal

Február eleje: keresztül szerény dombságunkon. 

2.

Még van jég a Sötétvölgyi-tavon.

2.

Judásfüle gomba.

Keselyűs: Mohás fák.

Fa tollakkal.

Holtágak.

Az utolsó jégfoltok a Holt-Sión. 

Február 20-21-én a Kőszegi-hegységben 50 cm hó esett, . Nálunk a városban csak latyak volt. Remeténél volt egy kis lepel. 

2.

A Remete-szurdok. 

A felső végén már télies a táj.

Szőlődombok közt.

Aztán néhány óra alatt elolvadt. 

23-án reggel már tavaszias időben csámborgunk Bónifok környékén. Nem ide készültünk, de errefelé sejtettünk egy kis napfényt. Bónifok környékén az erdőben szép,  legfeljebb 400-as tölgyek sora.  

Ez a tölgy az első megmért fáim közé tartozik. 2010-ben 462-nek mértem a kerületét, de akkor még hajlamos voltam a túlmérésre, úgyhogy valószínűleg még mindig nem lehet listás.

Hóvirágok.

A Dunapart közelében emléktáblát állítottak azoknak, akik az 1960-as évek legelején - akkoriban még teljesen illegálisan -  elkezdték itt a halászházakat kialakítani, az akkor még sűrű erdőben.  Mögötte listára érdemes szürkenyár. A jobb oldali erőteljes ága már csonka, de ezt képkivágással ügyesen lepleztem. 

A Dunapart nyaralósora a szép magas szürkenyárral. 

A Duna a Szent László-híddal.

Egy régi halászház. Nem minden házikó volt ilyen esztétikus. Szánalmas kis vityillókból, kiszuperált buszok kasztnijából konstruált sufnikból állt az épületek java. Ma már más a kép, olyan nyaraló is van, ami akár Beverly Hillsben is állhatna. 

Ezt a csomoros nyárfát 2010-ben 650-nek mértem. 

Névtelen kis szigetek sora szegélyezi itt a Duna partját. 

Egy másik hatalmas szürkenyár, innen nagyon egyben van. 

A másik oldalról látszik, hogy két fa összenövése. Akkoriban nem mértem meg, de ma már talán megfelel a Pósfai kritériumoknak is.  

Biztató vidék dendromán szempontból. 2010-ben itt egy 700-as nyárfát is mértem, de most addig nem mentünk el. 

A stég felé vezető úton mentén alacsonyan elágazó nagy fűz. 

Ez a híd talán az egykori Bóni-fok felett vezethetett át. 

A két nagy fa. 

A mentett oldalon lévő apró, szántóföldek közti erdőfoltokban is mértem nagy nyárfákat.   

 

A 14. Dendromán Találkozó a Tiszánál

 

A 2024. novembere után újra Dendromán Találkozóra került sor Pósfai György szervezésében. A 14-ei napon a Lakiteleki-Holt-Tisza környékén megtartott  fő túrán 15-en vettünk részt, ami rekordlétszám.  A csongrádi szálláshelyen 12-en aludtunk. Egyfajta generációs frissülés is érzéklehető az új résztvevők megjelenésével, akiknek neve mellé az (ú.r.) rövidítést teszem. Nevükre kattintva weben fellelhető dendromán aktivitásuk nyílik meg.  
A résztvevők balról jobbra: Csiba Dénes (ú.r.); Baranyai László; Lukács Róbert; Pósfai György; nejem; Pósfainé Szarvas Éva; Kovalik Máté (ú.r.); Szanyi Jánosék; Teket Attiláék; Búzás Csobán (ú.r.); Baráth Miklós (ú.r.); Balczó Tamás.(ú.r.)

Túránkat Búzás Csobán és Balczó Tamás vezette, az általuk fellelt fák egy töredékét néztük végig. A túra útvonalát a fenti térképre is berajzolták. Ez, és számos más fatalálatot  tartalmazó térképük ezen linken elérhető. 

Az első méterek a tiszaugi hídnál. 

A híd. 

Erős kezdés egy 851 cm-es fekete nyárfával. 

Csomoros, egytörzsű, impozáns példány. 

Luxus vadászles.

Gyuri az elmúlt időszakban több mint 300 listás fát, főként nyárfákat fedezett fel a csongrádi Tiszaszakaszokon. Valami ilyesféle terepre számítottam beszámolói alapján, de most csak elhaladtunk efféle dzsuvák mellett, kényelmes utakon.   
 

A Tisza melletti legelőkön már nem a legelésző állatoké a főszerep, hanem a kaszálógépeké.

Egy 640-es, szép formájú nyár. 

A fokgazdálkodás nyomai a Lakitelki-Holt-Tisza mellett. 

Egy hattyú a holtágon. 

A holtág.

Sok hattyú a holtágon. A hattyúk egy része még a jégen sétál.

Útban egy újabb fához. 

Igen nagy probléma itt is a gyalogakác. 

A távolról olyan jól mutató nyárfa "csak " 626 cm.

Kárókatonák. 

Ismét a holtág partján. 

A kis tavasziaraszoló . Napfényes időben már február közepén megfigyelhetjük. Tápnövénye a fehér nyár . Védett lepkefaj, természetvédelmi értéke 5.000 Ft.

Feltűnő a tisztaság végig a holtág mellett.

Lakitelek határában töltéssel osztják kétfelé a holtágat. 

A Tőserdői-parkerdőben is akad egy listás, félig csonkolt szürkenyár. 

Jó időt fogtunk ki. 

Átkelés egy fokon. 

A holtág északi oldalán tölgyekben gazdag erdő húzódik. 

Íme. 

Egy majdnem listás. 

Még egy.

Bíztató szil. 

Végre egy listás tölgy. 

Földre dőlt ágak.   

Újabb közös fotó készül.

Kicsi, de mutatós tölgy a bivalylegelőn. A bivalyok most nincsenek kint. 

A Dög-Tiszában váratlanul víz van. 

Csak Laci jött gumicsizmában, muszáj hidat építeni.

Működik. 

Amiért érdemes átkelni. 

916-os feketenyár, minden szempontból lenyűgöző példány.   

Utunk legnagyobb tölgye 563 cm kerületű.  

Egy alacsonyan elágazó, de listás vadkörte. 

Utolsó fánk eddig még vezetőink elött is ismeretlen volt. 

Megérte érte átvágni a bivalylegelőt, csaknem 700-as lett a nyárfa.

Délutántól gyülekeztek a felhők, amik másnapra meghozták a hideg, szeles, esős időt, ami véget is vetett a találkozónak. 

Hatalmas kubikgödör. Ideális bivalydagonya. 

Összesen 11fa került listára, köztük egy kilencszázas, és két nyolcszázas nyárfa. 

Távolról valami különleges gombának gondoltam a sárga foltokat. Valójában szóróra kitett csemege a vaddisznóknak. 

Jó állapotú erdők. 

Átkelés egy fokon a vasúti töltés felé tartva.

Talán borzé, az AI a mosómedvét is megengedné.

A 146-os MÁV vonal Lakitelek és Kunszentmárton közt 2023-ig volt használatban. Modernista bakterháza bedeszkázva.

Maga a kormányzó is jelen volt a tiszaugi híd 1929-es átadásánál, ami eredetileg vasúti hídnak épült, de a hozzá tartozó vasúti szakasz 1952-ben épült csak meg Kunszentmárton felé.  Addig közútként használták, majd 1952-től  2001-ig vegyes közúti-vasúti híd volt, és váltott irányba itt vezették át a 44-es út egyre növekvő forgalmát is. 2001-ben mellette létesült az új közúti híd.

Új programelemként Gyuri kitalálta, hogy este vetítéses előadások legyenek Éva remek vaddisznópörköltje után. Lukács Robi a kosborokról vetített, Szanyi Jani a Nyírség kiszáradása alapján mutatta be a kedvezőtlen alföldi folyamatokat. Kovalik Máté pedig a Matuzsálemek fotóalbum elektronikus változatát tárta elénk,  Magyarország faóriásairól. Tartalmas, jó beszélgetések alakultak ki közben. Pósfai György beszámolója még több fával itt található.