2026. március 8., vasárnap

Tavaszodik

Erdei kiszámolós szerény dombságunkból: Egy...

Kettő...

Három... meg egy kicsi. 

Alkonyi séta szerény dombságunkban. 

Egerészölyv. 

Előjönnek a nyüvek is. (Az AI szerint nagy sárgafűbagoly hernyója.) 

Alkonyatkor a kristálytiszta időben a Magas-Tátra távoli hófödte csúcsai is feltűnnek szerény dombságunk magaslatairól.  (Csak vicceltem, ezek felhők. Az AI-tól  tényleg megkérdeztem, hogy melyik hegység lehet a szekszárdi dombokról, ő mondta hogy a Magas-Tátra) 

Tavaszhírnökök. No.1. egyedszám tekintetében. 

 
Íme.

Sötétvölgyi-erdő. 

Nagylátószög. 

Erdei csillagvirág. 

Nagy fakopáncs. 

Sötétvölgy mélye. 

Lassan kezdődik a medvehagyma szezonja is. 

Alulról szagolva a hunyort. 

Agrobaktérium munkája. 

Újabb egerészölyv. 

A  C-betűs lepke, meg néhány másik is már rajzik. 

Nünükéknél a hím sokkal kisebb.

 
A sötétvölgyi koratavaszi triász utolsó tagja fény és árnyék határán. 

2026. február 23., hétfő

Februári történések, nagy fákkal

Február eleje: keresztül szerény dombságunkon. 

2.

Még van jég a Sötétvölgyi-tavon.

2.

Judásfüle gomba.

Keselyűs: Mohás fák.

Fa tollakkal.

Holtágak.

Az utolsó jégfoltok a Holt-Sión. 

Február 20-21-én a Kőszegi-hegységben 50 cm hó esett, . Nálunk a városban csak latyak volt. Remeténél volt egy kis lepel. 

2.

A Remete-szurdok. 

A felső végén már télies a táj.

Szőlődombok közt.

Aztán néhány óra alatt elolvadt. 

23-án reggel már tavaszias időben csámborgunk Bónifok környékén. Nem ide készültünk, de errefelé sejtettünk egy kis napfényt. Bónifok környékén az erdőben szép,  legfeljebb 400-as tölgyek sora.  

Ez a tölgy az első megmért fáim közé tartozik. 2010-ben 462-nek mértem a kerületét, de akkor még hajlamos voltam a túlmérésre, úgyhogy valószínűleg még mindig nem lehet listás.

Hóvirágok.

A Dunapart közelében emléktáblát állítottak azoknak, akik az 1960-as évek legelején - akkoriban még teljesen illegálisan -  elkezdték itt a halászházakat kialakítani, az akkor még sűrű erdőben.  Mögötte listára érdemes szürkenyár. A jobb oldali erőteljes ága már csonka, de ezt képkivágással ügyesen lepleztem. 

A Dunapart nyaralósora a szép magas szürkenyárral. 

A Duna a Szent László-híddal.

Egy régi halászház. Nem minden házikó volt ilyen esztétikus. Szánalmas kis vityillókból, kiszuperált buszok kasztnijából konstruált sufnikból állt az épületek java. Ma már más a kép, olyan nyaraló is van, ami akár Beverly Hillsben is állhatna. 

Ezt a csomoros nyárfát 2010-ben 650-nek mértem. 

Névtelen kis szigetek sora szegélyezi itt a Duna partját. 

Egy másik hatalmas szürkenyár, innen nagyon egyben van. 

A másik oldalról látszik, hogy két fa összenövése. Akkoriban nem mértem meg, de ma már talán megfelel a Pósfai kritériumoknak is.  

Biztató vidék dendromán szempontból. 2010-ben itt egy 700-as nyárfát is mértem, de most addig nem mentünk el. 

A stég felé vezető úton mentén alacsonyan elágazó nagy fűz. 

Ez a híd talán az egykori Bóni-fok felett vezethetett át. 

A két nagy fa. 

A mentett oldalon lévő apró, szántóföldek közti erdőfoltokban is mértem nagy nyárfákat.