2018. október 17., szerda

Újra rekordot döntött a Duna, és még nincs vége

Az idén augusztusban 48 cm-es bajai vízszinttel már megdőlt a legkisebb dunai vízállás, a korábbi 51 cm lett a múlté.  Az 51cm sem volt túl régi rekord, 2003-as.
Majdnem nekigyalogoltam.

Ma már 44 cm volt a bajai vízszint, és az előrejelzés szerint még 41 cm-ig fog lemenni. (10.17.)
Egy frászt! Már ma is 36-ra ment le, sokkal nagyobb az apadás az előrejelzésnél! (10.18)

A Szent László-hídhoz ugrottunk ki ma, munka után.

Blogomban rendszeresen visszatérő téma a homok fodrozódása, meg a jég mintázatai, meg unalmasan ácsorgó szürke gémek, meg stb. stb.

Nyári fürdőhelyem. A víz most sem volt hideg (16,1 fok) szerintem ebben a védett kis öbölben még egy kicsit több is. Láttam én már ilyen hideg vízben embert fürödni.

Korábban egy quados járt erre, és sok helyen összebarmolta azokat a szép homokmintázatokat, amiket olyannyira kedvelek.

Szerencsére a vízbe nem hajtott bele.

Sok apró finomság, ritmus, kaotikus harmónia.

A sarkantyúk mögötti örvények olyan meredek falú öblöket mélyítenek, hogy ezek partjairól akár fejeseket is lehet ugrani a vízbe. Mármint, ha van elég víz az öbölben.

A gemenci Szabó-kereszt felé nézve mellbevágó a meder víztelensége.

Azok az absztrakt formák!

Csak dolmányos varjak.

Olvastam, hogy elkezdik a csendes-óceáni szemétszigetek begyűjtését. Ha végeztek, lehet folytatni a Duna árterével.

Egy darabig most nem fog ez a kis hajó kijönni a Dunára.

Nagy pechünk volt, abban a fél órácskában, amíg a parton voltunk, felhők takarták el a Napot.

2018. október 11., csütörtök

Rendkívül izgalmas és újszerű képek a Holt-Sióról

A kárókatona törpeharcsát fogott, de valamilyen okból cipeli még egy kicsit a falevelektől leves-szerű sűrűségű holtágban. (Azért kicsit sűrűbb, mint a mai menzai tojásleves volt.)  A szürke gém irigykedve nézi. De lehet, hogy nem is irigykedik, mert például utálja a törpe harcsát, vagy egyszerűen az állatvilágban a madarak közt nem fejlődött ki az irigység, vagy mit tudom én. Szóval tényszerűen csak annyit rögzíthetünk, hogy a szürke gém áll!

Ezen a képen már gém sincs, nem is beszélve kárókatonáról. Viszont sok kopasz, kiszáradt fa, és megsárgult levelű fa látható a holtág partján, ami azért októberben nem szokatlan. Némi indokolatlan líraisággal őszi hangulatnak is nevezhetnénk.

Ez már a Sáros foka. Ez a felvétel is azzal kíván kitűnni, hogy sárguló fák vannak rajta.

Ezen azt is megfigyelhetjük, hogy a hazai fafajok sűrűsége kisebb mint a víz sűrűsége, hiszen úsznak, ha vízbe dőltek. (A pontos ítélethez közölnöm kéne a víz mélységét is, de ezt most nem teszem meg, így hagyunk egy kiskaput azoknak, aki azt gondolják, hogy rendkívüli sűrűségű gemenci fák is vannak, amik egyszerűen csak hevernek a rendkívül sekély meder alján,és kilógnak a vízből.)

A pecások gondolom, hogy örülnek, mert ebben a nyárias időben csak jobb ücsörögni, mint esőben. Persze lehet, hogy éppen nem is örülnek, mert ilyenkor lehet, hogy rosszabb a kapás, mint esőben. Sőt lehet, hogy éppen azt gondolják, hogy nem napozni jöttek, úgyhogy  le se tojják, hogy milyen az idő, csak kapás legyen.

Ezen a képen is sok minden van, aminek a sűrűsége kisebb, mint a víz sűrűsége.( Itt most már elárulom, hogy a Holt-Sió elég mély, egy szakportál szerint eléri a 2m-t is.)

Ez a kép azzal kíván kitűnni, hogy a szokottnál is több narancssárgás árnyalatot tartalmaz, sőt figyelmes szemlélő (kivéve a vörös-zöld színtévesztőket) egy vörös foltot is láthatnak.

Nagy szerencse, hogy a szürke gémek nevüknek nagyjából megfelelő színárnyalatúak, mert ha például sárgászöldek lennének, aligha fedezhetnénk fel egyet is a képen.

Ezzel a sárosi képpel üzenem a jó hírt: vége.

2018. október 1., hétfő

Tájdarabok

Nem egy nagy dolog. Képek a Bati-kereszt kilátóból, szép őszi fények mellett.

Szinek, formák, fények keresése.

Erős zoommal, absztraktabb részek, legalábbis szerintem.

Az egyébként nem túl látványos tolnai tájon.

Erős zoom, az olcsóbb kisgép  és a nagy szél miatt a képek java nem túl éles.

De nem baj.

Ennyi.

2018. szeptember 23., vasárnap

Most már tényleg elsőrendű látnivaló a geresdi Gránitbánya-tó

Ezt a csodálatos bányatavat sokan Erdősmecskéhez kötik, mert onnan lehet megközelíteni. Valójában Geresdlakhoz tartozik, így én a továbbiakban geresdinek fogom mondani.

Az egykori Schwäbische Türkei területén járunk. A Jaschek-kereszt 1882-ből.

Szerencsére már idejemúlt felirat. A KŐKA Kő- és Kavicsbányászati Kft. 2015-ben a zúzott gránit kereslet tartós visszaesése miatt a bányát végleg bezárta. Az idén a sokévnyi tiltás után viszont inkább egy nagyon látványos tanösvényt alakított ki, ami nagyon dicséretes dolog. Az utóbbi időben egy FB bejegyzésen láttam az ismertető táblákat, váratlanul sokan rákerestek 2013-as bejegyzésemre is, ráadásul autópályát használva akciórádiuszomon (t<0,5 h) belül is van, úgyhogy ideje volt ismét ide látogatnom.

Ennyit ismertem a tóból eddig.

Az út mentén kis halomsor mutatja a biztonságos részt. Aki ezen kívül megy, vessen magára!

Most a tanösvény mentén elmenetem a laposabb tópartra is. Minden jel szerint (ez sajnos főleg szeméthegyeket jelent) itt történik az illegális fürdőzés nagy része.

A tanösvény, megkerülve a tavat, a magas falak fölé vezet.

Nagy zivatarok után micsoda páratlan vízesés bukhat itt alá!

A tanösvénynek kettő táblája van összesen, de nem is kell több. Sok szöveg van, de nagyon érdekesnek találtam az ismertetőt. Megérdemlik a szöveg írói, hogy megemlítsem a nevüket: Sebe Krisztina és Kovács Ádám. Sebe Krisztinára nyilván könnyebb rákeresni, ő a PTE Földrajzi Intézetében dolgozik. Geológusoknak szinte kötelező helyszín!

A tó északi fele felülről.

Micsoda türkizkék színek lehetnek itt napos időben!

Egy panorámával próbálkoztam.

Kilátás Erdősmecske irányába.

Nyilván a képek nem adják vissza, de nagy csend van itt. Nagy ritkán hallani csak a pécsváradi út felől egy elhaladó autó hangját. Ebben a csendben szinte kísérteties volt a tó körül köröző holló károgása.

Egyre magasabban fekvő bányaudvarokat járhat be az ember, kicsit elhagyva a hivatalos ösvényt.

Kb. 270m-ig juthat az ember. Innen már szép a kilátás a Zengő...

...vagy Erdősmecske felé.

A bánya melletti erdő egy elég tisztességes kis patakos szurdokvölgyet rejt.

Kellemes meglepetésre még egy kis vízesés-szerű csorgót is találtam, ami ebben az aszályos időben sem száradt ki teljesen. Nyilván nem egy Niagara, de helyén kell értékleni, szerintem ez is már kész csoda egy 310 m magas, tíz négyzetkilométeres kis gránitrögtől.

A tónak, pontosabban az egykori mecskei vasútállomásnak. van egy listás kislevelű hársa is. Ennek egyik ága letört, de a másik még szépen hajt.

Mintha egy kicsit már beázna a magára hagyott vasútállomás.

Ha az ember a sarjak mögé bújik, akkor feltárul az irdatlan nagy törzs. Én most 434 cm-nek mértem.

Búcsúzóul a Ries-kereszt Véménd határából, 1865-ből.