2021. április 12., hétfő

Tömény irodalom, dendromániával

 

Sárszentlőrinctől 7 km-t haladva három irodalmi nagyság előtt tiszteleghet az ember, láthat egy gyönyörű listás fát, két irodalmi múzeumot, és felmehet egy dombra, ahonnét szétnézve talán szép és szomorú gondolatai támadnak. 

Kezdjük Petőfivel, aki ebben a házban volt kosztos-kvártélyos diák...

...míg ebben az algimnáziumban tanult Sárszentlőrincen.  Délnek tartva 9km után a Négyökrös szekér falujába, a híres méheshez is ellátogathatunk (ha éppen nyitva lenne), de mi északnak tartunk egy sűrű 7 km-re. 

Az új helyszín Alsórácegres. A DIA keresőjébe Lázár Ervinnél hiába ütöttem be az "eperfa" szót egytelen egy találatot nem adott. Elképedtem. Kellett pár perc amíg rájöttem, hogy "szederfát"  kell beütni. Ez a bozótos rejti az egykori pusztát. 

Mitikus fa. 

Ha nem lenne Lázár Ervin fája, akkor is az lenne. 

Szóval ez szederfa, csak mi dendrománok tartjuk nyilván eperfaként. 

Alsórácegresből nem sok maradt, csak a villanypóznák betonlábai. A közelmúltban szemétlerakónak használták a környékbeliek. 

A leglátványosabb még ez a föld alatti betonciszterna(?)/ ülepítő(?) volt. Alsórácegresnek 1990-es népszámláláskor  még két nyugdíjas  nő lakosa volt. Feleségemnek egyből eszébe is jutott A kút című novella. 

Pár évtized különbséggel ebbe a tanyasi iskolába járt Illyés (akkor még Illés) Gyula és Lázár Ervin. 

A temetődombról nézzünk szét. A kopjafánál állt Illésék háza. Még két kilométerre sincs innen Lázárék egykori házának a helye. 

Az iskola a felsőrácegresi temetődombról. Messze távolban 3 kis fehér pont, ez a kistápéi Zichy-kastély. De a Felsőrácegres az Apponyiak pusztája volt Illésék idején. 

Figyeltük, ahogy egy öreg elindul a taligával.
Rácegres ma Pálfához tartozik. 

2021. április 11., vasárnap

Tavaszi zápor a Sauli-tetőn

A Sauli-tetőre azért mentem fel, hogy megnézzem,. hogy tavaszi flórájában van-e valami érdekes. Nem volt. Napfényes időben indultam a Nagy Mihály-völgyén felfelé, de mire felértem, már körbe mindenfelé zivatarfelhők fogadtak. 

Sióagárd felett.

A Mecsek felé

Paks felé

A Cserhát-tető felé.

A Mecsek felé már esik.

A Sauli-tető hatalmas löszös suvadásai.


Egyre komorabb felhők Leányvár felett.

Egy fehér ló békésen legel az erős hideg szélben. 

 

2021. április 5., hétfő

Máriakéménd: Törökvári túra

A Baranyai-dombság sem felkapott hely, pedig nagyon szép részek vannak errefelé is. Egyik legszebb fekvésű faluja Máriakéménd. Tavaly január legvégén jártunk az itteni Öreg-hegyen, akkor is nagyon tetszett már a vidék. Most visszatértünk ide.

Egy szerencsétlen kártyahiba miatt elvesztek első képeim. Így nincsenek meg a viharfelhős indulás, a tó felett keringő gémek, és az utunkat keresztező népes rudli képei, de egy ötszázas szép fűz is elveszett. Sőt a várhegy alatti hintás, "összkomfortos" erdei pihenőhely képei  sincsenek meg, pedig ezek mutatnák be leghívebben, hogy a Mecsek Egyesület Biki Endre Gábor vezetésével milyen remek munkát végzett a környéken. A történetbe ott kapcsolódunk be, amikor megkezdtük mászásunkat a Törökvár felé. 

Kis nyiladékon rálátni a tájra.

Ennyi maradt a kéméndi várból. Alaprajzra, hangulatra, elhelyezkedésre engem a mecseknádasdi Réka-várra emlékeztet, de ez annyival izgalmasabb, hogy van egy Remete-lyukja, ami a képen látható falcsonk alatt nyílik.  

Több ágú járatrendszer.

Ma már csak kuporogva lehet benne haladni, de a legendák szerint régebben nagyobb volt. Remete, rablóbanda, katonaszökevény, őket jegyezte fel az emlékezet. 

Bentről kifelé. 

Kilátás a Törökvárról.

Idelátszik a híres búcsújáró templom is, a szépen felújított, zarándokszállássá átalakított plébániaépülettel. 

A Várhegy keltikés pompája.

Pont jókor jöttünk. 

A Vályús-kútnak megyünk visszafelé.

A Vályús-kút közelében fekvő valami romja. Arrébb vadászház is állt itt. 

Kellemetlenül hideg szélben hajtjuk végre a "csúcstámadást", felsétálunk a környék legmagasabb pontjára a Kéméndi-tetőre (252m) 

A csekély magassága ellenére a betonkocka pazar kilátást nyújt. Ez a Nyugat-Mecsek.

Ez a Keleti-Mecsek. 

A pincesor végén, az Öreg-hegyen álló Schleicher-kereszt távolról. 

A Villányi-hegység.

A Zengő.

A Szársomlyó.

A Katolebergi-képoszlop. Máriakéménd környékének vonzerejét számomra nagyban növeli, hogy itt a szakrális tájat nagyrészt restaurálták Biki Endre Gábor munkájának köszönhetően. A környék különlegességei közé tartoznak ezek a régi képoszlopok. 

Kilátás a szomszédos "csúcsra", az Öreg-hegyre. 

Szinek, formák, földek. 

A Schleicher-kereszt. Érdemes itt is észrevenni, hogy a keresztek, képoszlopok mellett itt is kitették egy kis táblára azok történetét. Ilyent csak Fekeden látni. 

Az Öreg-hegyről nyílik a legszebb kilátás a Kelet-Mecsekre. 

A Nyugat-Mecsek.

Az itteni régi gyümölcsösök, szőlők emlékét ez a cseresznye idézi meg. 

Az egykori sípálya, mögötte a falu Szt. Márton-temploma. 

A falu.

Húsvéti nyuszi. Aki szeretné ezt a szép vidéket még jobban megismerni, azt vegye meg Biki Endre Gábor könyveit. 

Az út fontosabb adatai.