Szembesülés egy híd eltűnésével, avagy a Vén-Duna partján

Baján volt dolgom, előbb érkeztem, gondoltam addig egy jót sétálok a Vén-Duna partján.

A jó sétálás nem jött össze. Egyrészt az árvizet még mindig nem heverte ki a terület, ami most sár módján éli hosszúra nyúlt utóéletét. 

Másrészt az októberi langy meleg szúnyogok ezreit élteti még. 

A telepítésekben világos látszik még hogy meddig ért az ár. 

A Duna is tartja magas vízi formáját, a jóval átlag feletti vízállás a Vén-Dunán is érződik. 

Józan emberi megfontolások alapján rég vissza kellett volna fordulnom, de úgy voltam vele, hogy legalább a Cserta-hídig elmegyek.  Csakhogy nincs már Cserta-híd. Hirtelen megvilágosodtam, hogy miért törölték azt a turistaútat, ami ezen  Cserta-hídon keresztül vezetett a Rezéti-Duna felé. Egyszerűbb volt a turistaútat törölni, mint a hidat újjáépíteni.  Hiába,  rég jártam erre.

A Cserta-torok.

Hogy ne csak hiányokról szóljon ez a bejegyzés, áll még a Vén-Duna partján a listás nyárfa.

A Vén-Duna-torok közelében ez a roncs is arra utal, hogy a dunai sétahajózásnak voltak jobb korszakai is a múltban.(A roncs oldalán nehezen vehető ki a "sétahajózás" felirat.) 

A Vén-Duna-torok.

Apadó vízre várva. Az idén elmarad az október végi gerjeni fürdőzés. 

A bajai könyvtárba igyekeztem egy előadásra.

Amikor 1845-ben átadták ezt  a zsinagógát, akkor az ország legnagyobb ilyen épülete volt. 

1974-ben megvette a városi tanács a már alig működő hitközségtől.

Szépen helyreállítva könyvtárként működik, de a zsidó múltnak is méltó emléket állít. 

 

Egy erdő tönkrement

Az idén júniusban nagy vihar csapott le a felsőtengelici kastélyparkra. Az 1860 körül a Gindly-Benyovszky kúria körül létesült parkerdő dendromán szempontból sem volt teljesen érdektelen, 5 Pósfai-listás fája volt. Az MSZMP oktatási központnak épült, majd a Hotel Orchideává átalakult épület mellett áll egy 600-as nyár. A vihar ennek csúcsát letörte, de még áll. 

A park tava kb. tíz éve kezdett el aggasztó jeleket mutatni, majd néhány éve teljesen kiszáradt. A helyén mér embermagasságú növendékerdő. 

A kastély előtt a karámban egy listás méretű, 500-as  hársfa, ami nem került fel a Pósfai-listára. Lényegében kiszáradt, csak töve környékén nőttek meg a sarjak. 

Elindulunk a kápolna felé. A parkerdő eleje a szokott képet mutatja kezdetben. 

Majd egy-két kidőlt fa következik. 

Az elején még gondolhatja az ember ezt tarvágásnak is. 

Majd nyilvánvaló lesz, hogy nem ez a helyzet. 

A laza, könnyű, homokos talaj fák tucatját nem tudta megtartani, és azok a viharban gyökerestűl kifordultak. 

A kápolna felé egyre szomorúbb lesz a kép.  A kifordult fákat kivágták.

Volt ami nem kifordult hanem derékba tört. 

A terület kezelője a Gyulaj Zrt. megkezdte a parkerdő rendezését, de az még vélhetően hosszú ideig fog tartani. 

Tipikus. 

Sokára lesz itt újra erdő.

A kápolna megúszta. A környéke ennek is gondozatlan, a néhány éve térkővel leburkolt részt is felveri a gaz, karvastagságú bálványfák nőnek ki a szépen felújított templom tövénél. Elég szomorúlátvány itt most minden. 

Itt valahol a környéken két listás ostorfa állt, meg egy hatalmas borostyán tekeredett fel egy fára. 

Itt áll egy obeliszk, ez is megúszta. 

Soha nem lesz ez már olyan, mint volt. A pusztítás képei akkoriban bejárták a sajtót. Itt meg három évvel ezelőtti képeket láthatunk róla. 

 

Aranyló ősz Keselyűsben, zöldesbarna ősz a kilátóból és mecseki betonműemlékek,

Aranyló ősz a még mindig magas Keselyűsi-Holt-Sió partján. 

Alacsonyan elágazó nagy csomoros nyár a Sióparton.

Még mindig megvannak a régi, foszladozó táblák, sőt még a hajó is a vízen. A keselyűsi kishajóturizmus emlékei. 

A szegény vízügyiseket ostorozza mostanában az internet népe, hogy miért nem tartanak az árvízi vízből többet vissza? Ők meg néha halkan visszakérdeznek. Jó, de hová tegyük azt a visszatartandó vizet? Nem  tudom, hogy emiatt-e, de a zárva tartott Sió-zsilip miatt magas most a Holt-Sió. Minden  létező és elérhető holtág kapott most vizet, a faddi, a tolnai és a bogyiszlói is. 

A Sió 1. 

A Sió 2, 

Még tekintélyes vizek vannak a Gemenc belsejében is. Az idén háromszor áraztatta már el a Gemenc kisebb-nagyobb részét a víz, miközben nyáron két hónapig nem volt eső. Az idei évben mégis úgy vélem, hogy a Gemencnek jó éve volt,  a Gemenc Zrt.-nek viszont pocsék. 

A Mecsek őszül. 

Tájseb, ahonnét...

...még nagyobb tájseb felé visz az út. (Talán onnét töltik fel a még nagyobbat?) Választások idején mindig felröppennek az elégedetlenkedő hangok arról hogy miért ilyen lassú a Karolina-táró rekultivációs folyamata.

A Szécheny-akna romja. Ipari műemlék, a Horthy-korszak egyik korai vasbeton szerkezetes épülete. 

Ha most a kép előterében lévő Széchenyi-aknáról felfelé visszük a tekintetünket, akkor egy másik, hozzá nagyon hasonló tornyot látunk a távolban, az István aknát. A kettő történetéről itt olvashatunk, ha véleteln valaki a pécsi bányászmúlt iránt érdeklődne. 

A horthy-korszak egyik másik szép vasbeton konstrukciója a fehérhegyi-víztorony. 

Ez már a Batikereszt-kilátóból készült. 

A szőlők még nem vették fel őszi színeiket. 

A Hegyhát felé

Ezúttal nem a Zengőre, hanem a Hármas-hegyre zoomolok rá. Bal oldalt a pécsi TV-torony antennája látszik. 

Hegyáti dombok.

A Szarvas-szurdik vége.

Atalanta lepke.