A Folly-arborétum

Arborétumlátogató utunk újabb állomása a badacsonyörsi Folly-arborétum volt. 

Az arborétum főként a  a ciprusfélék és cédrusok hazai meghonosításában vívott ki hírnevet magának szakmai alapon. Itt egy himalájai cédrus belsejébe látunk be. 

Itt a pallókon egyenlőre még fiatal tengerparti mammutfenyők közt sétálunk. 

Ezek ciprusi cédrusok.

Az arborétumhoz szervesen kapcsolódik egy borászat is, amihez természetesen szőlők is kellenek. 

Ez a legdrágább arborétum hazánkban (3900 Ft-os belépőjegy), és egyben talán a legkisebb is. Ezekből az adatokból az következne, hogy ez egy lehúzós hely benyomását kelti, de egyáltalán nem volt ilyen érzésem, mert igényességet és gondoskodást lát az ember mindenütt. Ez egy  négy generáción át építgetett családi magánkert, állami és erdőgazdasági háttér nélkül. 

A kertnek van egy természetes, vad része is, ahol akár sziklák közt mehetünk fel kilátó felé.

Az élményhez nagyban hozzájárul az is, hogy minél magasabbra megyünk, annál jobban látszik a Balaton is.

A parknak volt egy nagy mammutfenyője, de villám csapta, és utána már nem tért magához, néhány éve ki kellett vágni. 

Sok ücsörgésre, nézelődésre csábító pad. 

Csüngő atlaszcédrusból épített kis lugas. 

Az arborétum egyetlen fával kerül fel a Pósfai-listára...

...ezzel a soktörzsű gyantás cédrussal, ami 2020-ban 365 cm volt.  A kert 121 éves, elvileg lehetne még más listás fája is, de nincs.  

Egy újabb hangulatos pergola csüngő bükkből. 

Zöld gyík.

Erdei kutyatej valami fürkészléggyel.

A kis kilátóból messzire látni: fonyódi dombok.

A Badacsony.

Az ábrahámegyi Szt. Iván kápolna

A természetes erdei részen virágzik a nagy ezerjófű.

A hazai arborétumok látogatottságáról nem találtam  hozzáférhető adatokat, így a toplistát a GMaps adatai alapján adom meg: 1. Szarvas 2. Füvészkert 3. Vácrátót 4. Folly 5. Alcsút 

Egy családi ereklye, amit sikerült ide menekíteni.

Rázoomolok a Badacsonyra.

Az arborétum után felmegyünk a közelében lévő  Bagoly-sziklához is. 

Hazai viszonylatban komoly sziklák ezek.

Innen is remek kilátás van mindenfelé. 

Hazafelé még megállunk a Szt.Mihály-dombon körbenézni. 2017-ben Mészáros Lőrinc a Balatontourist megvételével megszerezte a domb lábánál lévő kedvenc kempingünket majd, egy másik NER-es cégnek tovább is adta.  2019-ben bezárt. Mi is láttuk már 2018-ban a pangás jeleit. 

  A Balaton-parti kempingeknél általános NER-turisztikai trend volt, hogy a hagyományos, olcsóbb sátras-faházas kempingformátumot felszámolják. Helyette szállodák, prémium mobilházak, sorházak és magánapartmanok építését készítették elő. Itt a hírek szerint a beruházások előkészítése  a terület átminősítése, a helyi építési szabályzatok módosítása és a közműfejlesztések jogi útvesztőjében elakadt. A kemping azóta tetszhalott, de valamilyen szinten gondját viselik, nyírják a füvet, irtják a dzsuvát. 

Miközben a kemping zárva tart, a közvetlen szomszédságában lévő Szent Mihály-domb lábánál az önkormányzat és az egyház egy egész évben nyitva tartó kerékpáros pihenőparkot és látogatóközpontot alakított ki. A domb ezzel sokat veszít a meghittségéből. 

Egy pillantás a Keszthelyi-hegység felé. 

 

Adriai tengernek syrenaia 5. : Az Isztria belseje és hazafalé

 

Masszív kőfalak Piemonteban.
 Az Isztriát is méltán nevezhetjük olyan történelmi vidéknek, ahol egykor egy magas kultúrájú nép élt, de spontán és/vagy erőszakos demográfiai változások hatására a vidék arculata átalakult, és mára romosodó városok és falvak halványuló visszfényként idézik fel az egykori gazdag múltat. Ilyen az általam ismert vidékek közül a Királyföld (az erdélyi szászok egykori vidéke) és egy kicsit ilyen a Schwäbische Türkei is, különösen az egykori evangélikus falvak. De tágabban nézve lassan ilyen az egész Mediterraneum európai része, a turizmus sújtotta vékony partszegélyt leszámítva, és ilyen az egész Balkán, és lassan de biztosan Kelet-Közép-Európa nagy része is, benne a Dél-Dunántúl határozottan. 

Montona (Motovun) a középkorban jelentős város volt, amely Velencei köztársaság határát jelentette az Isztria belsejében fekvő német-osztrák grófságokkal szemben.  Az 1980-as évek óta relatíve felkapott idegenforgalmi városnak számít.  Persze az 1980-as évekre ennek is jelentősen megcsappant a lakossága, de így is maradt még vagy 500-600 fő, ami mára kb. 300-ra csökkent. A megcsappanás fő oka persze itt is az isztriai-dalmát exodus volt.   A tengerpartról szervezett egynapos utak gyakori állomáshelye, ahol a tengerparti árszínvonalat elérő éttermeken szarvasgombás etetésen vesznek részt a vendégek. Mi egy helyi szarvasgombás sajtot kóstoltunk meg, finom volt. 

A hegygerincen hosszan elnyúló város főutcája. 

A város főtere.  Ritkaság, de ez egy  olaszról van elnevezve.  Ebből a városból származik  a reneszánsz kottanyomdász és zeneszerző, Andrea Antico, a tér névadója..  Ma már  jogilag rendezettnek tekinthető a maradék olasz helyzete. 

A városnak három jól elkülönülő része van. A felsővárosból most az külső városra látunk. 

Most az alsóvárosra. 

A feslőváros kapuja a városi loggia alól, az elmaradhatatlan velencei oroszlánnal. 

Az alsóváros felé vezető kaputorony belső oldalán. 

Város főterén a románkori harangtorony mellett a reneszánsz Szt. István templom áll.

Tervezőjeként még  a nagy Palladio neve is felmerült. 

A hosszan elnyúló ívesen meghajló hegygerinc végében a temető. Innen pillantunk a  felsővárosra. 

Grisignana (horvátul Grožnjan) mai helyzete a sorvadó isztriai városok megmentésére tett rendhagyó kísérletként fogható fel.  Az 1960-as évekre gyakorlatilag elnéptelenedett. Ekkor egy rajztanár (és szobrászművész) a szomszédos Buje városából gondolt egyet, és művésztelepet hozot létre az üresen álló házakban. Szervezőmunkájának eredményeként vagy harminc művész -nem egy a közeli Olaszországból- telepedett itt le. Ma a városkának mintegy 160 fő állandó lakosa, és vagy húsz-harminc galériája van. A városkát pezsgő kulturális élet jellemzi májustól októberig. Nyári iskolák, zenei táborok és fesztíválok (a leghíresebb a „Jazz is Back-BP" ) festészeti találkozók, kiállítások sora követi egymást.

Ez a Szt. Kozma és Damján oltárkép a városka előterében lévő kis kápolnában fogad. 

Kilátás a várostól a környező tájra. 

A városi loggia. Miután a városka ismét összeszedte magát, önálló településsé is nyilvánították, és a Balkán sajátos területszervezési egységeként "községi központtá" nyilvánították. A  ma mintegy 650 lakosú "Grožnjan község" az egyetlen olyan, ahol az olaszok többségben vannak a horvátokkal szemben. 

A loggia alatt. 

Kilátás Montona városára erős zoommal. 

Ugyanaz fordítva, így látszik Grisignana (a hegytetőn) Montona felől, párás időben. 

 A piemontei Kisboldogasszony-templom 1792-ben lett kész. Ma nincs túl jó állapotban. 

Piemonte (Završje) 39 lakosával szintén "Grožnjan községhez" tartozik. Nem volt olyan szerencsés mint Grisignana, és a létéért küzd. Még leginkább a gazdagabb észak-olasz tartományok pénzadományai tartják életben, de a horvát állam is elvégez néhány dolgot: az isten háta mögé vezető hegyi utakat is nagyon jó karban tartja,  háromnyelvű idegenforgalmi táblákkal látja el a neves műemlékeket, felújította a közösségi házat, és támogatja az idegenforgalmi kitörési lehetőségeket. 

Tipikus. Érdemes azért azt is észre venni, hogy a romantikusan romosodó házak közt valaki egy kis teraszt is berendezett magának. 

Az egykori városka legmagasabb pontján a környék egykori hatalmas urainak a Contaniriaknak állt masszív palotája. 

Megannyi romantikus szeglet. 

A Rózsafüzér királynője-templom a 16. században épült. Amikor a 18. század végén a Velencei-köztársaság összeomlott, és itt is bizonytalanná vált az élet, a falu úgy döntött, hogy a templom kincsei közül néhányat (ezüst csillár és gyertyatartók, gótikus kehely) elad a Rothschild-gyűjteménynek, a templom felújításának finanszírozására. Ezeket ma a Louvre őrzi, gondolom valamelyik raktárban pihennek.    

Egykor ez volt a városka főutcája. Az Osztrák-Magyar Monarchia alatt konszolidálódott itt az élet. Ehhez nagymértékben hozzájárult az, hogy a vidék egy keskeny nyomtávú vasutat kapott, ami Triesztet kötötte össze Parenzoval (Porec) és ezen a vidéken is végigkanyargott. A fasiszta Olaszország ezt a vasútvonalat 1935-ben bezáratta, a síneket is felszedette. Az egykori 120 km-es vasútvonalon ma kerékpárút húzódik végig, ez a híres Parenzana,  amit sokat a világ egyik legszebb mountain bike túraútvonalának tartanak a maga 11 viaduktjával,  számos alagútjával, gyönyörű tájaival, nem vészes emelkedőivel, és ilyen települések sokaságával is, mint amilyen ez. Ennek a falunak is ez a túraútvonal lehet az egyik kitörési pont.  

A Szt. Rókus kápolnában be lehet kukucskálni. Egykor szent, ma már profán. 

A kápolna kívülről.

Néhány új tető és egy felújított ház utal arra, hogy talán van még remény. A torony nem csak az optikai torzítás miatt ferde, van egy kis ferdesége eleve. 

A nagyszerű Montana is idelátszik. 

Az egykori városfalak és egy kapu. 

A Piemonte településnév ugyan azt jelenti, hogy "hegy lába", de Castagna  inkább van a hegy lábánál, így közelebb a főúthoz. Ennek is tudható be, hogy szinte "óriás" a hegytetőn lévő Piemontehoz képest, 49-en lakják.  Castagna (Kostanjica) nevének megfelelően a gesztenyékről volt híres. Nem láttam gesztenyést a közelében. 

Pinguente / Buzet  : A Szt. Vid temetőkápolna a város kornyéki hegyekkel.

A felsővár bejárata. 
Buzet ma is jelentős, 2,5 ezres település. A hegyen álló olaszos óváros mellett a síkon, modern házakban él a lakosság  túlnyomó része. 

A városka barokk ciszternáján az oroszlán utal arra, hogy ez is 1797-ig a a Velencei-köztársaság fennhatósága alá tartozott. Buzet az Isztria nyugati felén van már, itt már a középkor óta jelentős számban éltek horvátok is. Sőt Buzet azzal büszkélkedhet, hogy az Isztria első horvát polgármesterét is ez a város adta 1880 körül. 

Buzet óvárosa határozottan szecessziós jellegű, ami arra bizonyíték, hogy a Monarchia fellendülési időszakát is sikerült elkapnia.

Buzet környéke nagyszerű túrahelyeket is kínál. .  

Az óváros a hegyen. 

Como (Hum) városkapuja.
Como a " a világ legkisebb városa" branddel remélt sikert elérni, és ez a számítása be is jött, még ha az egész nem is igaz, két okból sem: 1. Csak ebben a bejegyzésben két nálánál is kisebb települést láttunk már, hiszen Comonak 50 körül van a lakosságszáma 2. Nincs is városi rangja, Buzethez csatolt külterület. 

Ez persze nem azt jelenti, hogy ne lenne festői, kis középkori hangulatú település, még akkor is, ha a temploma barokk. 

A főutca. Itt majdnem minden ház rendben van, de akad azért lakatlan bőven.

A városi loggia. 

A loggia kőasztalán két dolgot érdemes észre venni: 1. A bekarcolt malomjáték. Ez szinte minden isztriai loggiában megtalálható 2. Glagolita írás. Ez már nagyobb ritkaság, és arra utal, hogy már a középkor óta megatározó a horvátok jelenléte itt. Ez az írás ma is a horvát nemzeti öntudat, -a se a latin nyugat, se az ortodox kelet-  érzésének megtestesítője. Azon  elgondolkodtam, hogy vajon nem tréfálta-e meg valaki - egy még a glagolita írásnál is ősibb vizuális jellel - a feliratot, vagy a d és b betű egymásmellettisége ilyen formában csupán a véletlen műve? 

A főtér a loggiaval. Kis város, szerény loggia. Érdemes észre venni, hogy minden ablaktábla csukott. Sehol senki. 

Como kicsit távolabbról.

A rozzoi (roči) Szent Bertalan-templom gótikus szentélyének stílusa utal arra, hogy annak ellenére, hogy egykor olaszok lakta faluban járunk, az Isztria nyugati felén már az osztrák területek hatása is érződik, hiszen az Isztria belseje a 14. sz.-tól Habsburg terület volt már.  

Rozzo (Roč) központjában egymás mellett sorakozik a Szt. Bertalan-templom és a Szt. Antal kápolna. Roč ma 160 lakosával szinte már óriás falu a környék települései közt. 

A Szt. Antal kápolna 13. századi felszentelési keresztjén a glagolita írásjelek. Rozzo alapvetően olasz lakossága ellenére már a kora középkorban is jelentős horvát kulturális központ volt. A Rozzoból származik az első glagolita pergamen is a 13. századból, sőt az első ősnyomtatvány is. Nem véletlen tehát, hogy Como és Rozzo a horvátok számára  egyfajta nemzeti kegyhely, szerény turista forgalommal. 

A rozzoi Szt. Kristóf-kápolna falain található 14. sz.-i  apostolfreskók is osztrák hatást tükröznek.   

Pazin (olaszul: Pisino, németül: Mitterburg) a hatalmas víznyelő partján, az Isztria közepén. Sajnos igazán csak májustól indul be itt a turista élet, addig le se lehet menni a víznyelő aljára, a barlangja sem látogatható. A Rapicino-kastély romjai (ezt a Wermacht bombázta szét)   és az épen maradt vár utal arra, hogy ennek is sűrű történelme volt.  

Ez a vár volt a Habsburgok helyi székelye. A város lakosság alapvetően olasz volt, de a 12. században egy önálló grófság lett,  soha nem tartozott Velencéhez. Ezt a kis grófságot kebelezték be a 14. században a Habsburgok, és innen egyenes út vezetett az Osztrák-Magyar Monarchiáig.

A vár felett látjuk a közeli Szt. Miklós -templom különálló harangtornyát. 
A városnak ma nincs különösebb történelmi hangulata, aminek egyik oka az hogy 1943-ban a Wehrmacht úgy vélte, hogy partizánfészekkel van dolguk,  ezért a város szétbombázták, lakosai közül pedig  sok horvátot  kivégeztek.  

A pazini Szt.Miklós templom falában lévő három sírkő a helyi tekintélyes Rapicio családhoz köthető. A családból több püspök és prépost is kikerült. 

A Szt. Miklós templom szentélye megmaradt gótikusnak. Ezt teljes egészében 15. század végi dél-tiroli stílusú freskók borítják. Sajnos a templomba nem jutottunk be, csak az üvegajtón keresztül fókuszáltam a szentélyre. A kép minőségé ennek megfelelő. 

A helyi parkoló őre igen praktikus pihenőhelyet talált magának, egy hatalmas keleti ostorfa odvában.  

Beram ( olaszul: Vermo , németül: Burgerdorf ) egy kis falu Pazin mellett. A freskóiról híres. 

A templom a falutól  2 km-re a dombok közt van, egyszerű kis isztriai templomocska. 

A freskókat 1474-ben Vincentius de Castua  festette. Castua a mai Kastav. Nem rég mi is járunk Kastavban, ami Pazin környékéhez hasonlóan már a középkorban Habsburg terület volt. Figyelemre méltó  a 17. századi festett famennyezet is. 

A déli falon Jézus életéből vett jelenetek vannak. 

Az északi oldalon van a leghíresebb együttes, a Haláltánc. Mi a templomba nem jutottunk be, az eddigi fényképek az ablakokon keresztül készültek. A Haláltánc jeleneteit pedig másolatban láttuk a Brijuni-szigetek egy templomában. A haláltánc jelenetek tematikája egyszerű, itt a csontvázként megjelenített halál egy királynőt, királyt püspököt, bíborost visz dalolva,  muzsikálva a halálba. Ők az előkelők. 

Itt egy kereskedő is csatlakozik a menethez, jönnek az egyszerű emberek. Mindenki megy a levesbe. 

Csalódások sora az Isztria egyik, még ma is működő kolostoránál folytatódik. Sveti Petar u Šumi (olaszul: San Pietro in Selve, magyarul az Erdei Szent Péter ) kolostorba sem jutunk be. 

Pedig ennek magyar vonatkozásai is vannak. A trónjától megosztott Salamon király egy darabig itt élt a bencések oltalmát felhasználva. Másrészt miután a 15. század végén a bencések elhagyták III. Frigyes császár a magyar alapítású pálosoknak adta, és akkoriban a rend központja még Budaszentlörincen volt. Ma is működő pálos kolostor. 

Már hazafelé  tartva nézzük meg a híres Vela Draga szurdoknál, ahol a tanösvény járjuk végig. A szurdok panorámaképe az Ucka-hegységgel. 

Boljun (olaszul: Bogliuno) városa a várral a kép előterében, feljebb Paz tornyai látszanak ide. 

A szurdok 100m-es sziklatornyairól híres. 1. 

2.

3.

Itt április elején javában tart a kosborszezon. Ez agárkosbor. 

Egy évtizedek óta bezárt vasútvonal is keresztezi a szurdokot. Annak idején az NSZK-s Winnetou-filmek egyik helyszíneként itt építették fel a vadnyugati vasútállomást. 

Pókbangó is akad. 

Aztán ezen az autópályán robogunk hazafelé. Ha nincs dugó az autópályán innen egy Szombathely-Nyiregyháza útvonalnyi idő alatt hazaérünk. Áprilisban van erre esély.  

Hogy nehogy már Frangepán-vár nélkül hagyjuk el Horvátországot, útközben megállunk Novigrád váránál.  A Dobra folyó barokk hídja felett látjuk a várat. 

A Dobra-folyó 

A vár arról híresült el, hogy Frangepán Ferenc Kristóf itt tartotta megbeszéléseit főként Zrínyi Péterrel és más horvát és magyar főurakkal a Wesselényi-féle összeesküvés keretében. Ferenc kivégzése után a várat  és minden birtokot elkoboztak a családtól, a Frangepánok lekerültek a történelem színpadáról. 

Szabadon látogatható.

Egy  szép kőkeretes kapu.

A vár kilátóvá alakított tornyából nézünk széjjel. 

A hegyvidék. A kiemelkedő csúcs a távolban  híres Klek (1182m) sziklás csúcsa.

A Medvednica-hegység Zágráb felett. Április elején még hófoltok vannak rajta, annak ellenére, hogy csak 15 m-rel magasabb a Mátránál. Az A6-os autópálya mentén  sok helyütt nagyobb hófoltok mentén haladtunk el oda és vissza is. 

A Dobra folyó egy kis patakkal.

Hazafalé még megállunk Čazma városában is.  A középkorban ennek magyar neve Csezmice vagy Csázma volt. A csázmai domonkos kolostor a 13. század közepén megszilárduló magyarországi domonkos hálózat egyik szlavóniai pillére volt. Ennek a kolostornak a Mária Magdolna- temploma -ugyan a kissé "neositott" formában - de fennmaradt. 

A nagyméretű téglatemplom még számos középkori részletet rejt. Ezeket az ablakkereteket nem csak a tatárok elől menekülő, és a domonkos kolostorban megpihenő IV. Béla, hanem Vitéz János és a valószínűleg itt született Csezmicei János (ismertebb nevén Janus Pannonius) is láthatta.