Adriai tengernek syrenaia 4. : A távolabbi partvidék

 San Lorenzo del Pasenatico (Sveti Lovreč Pazenatički) főtere.
 A közvetlen partot elhagyva drámai változásokat érzékelhetünk. San Lorenzonak 1931-ben még 2200 lakosa volt, az olaszok elűzése és demográfiai egyéb változások után  ma  tizedannyian élnek itt.  Az idegenforgalom pezsgése  néhány km-re a parttól már semmivé lesz. Hiába van tele a városka nívós műemlékekkel, romantikus szegletekkel, lakatlan, gyakran romos házak segélyezik San Lorenzo főterét is. 

Van egy-két dolog, ami még a parttól 10 km-re is tömegeket mozgat meg. Ilyen a Baredine-barlang ami első ránézésre nem tűnik annak, ami. A neve  is ezzel kapcsolatos, kopár mezőt jelent. A Krk-szigeten azonban már tapasztalhattuk, hogy  egészen komolytalan helyen, nevetséges paraméterekkel rendelkező barlang is lehet érdekes látvány. 

Ez a barlang azonban sokkal komolyabb aknabarlang, mint krk-i társa.  -132m -es mélységével még az Aggteleki-karszt zsombolyai közt is előkelő helyen lenne. A -132 m-ből pedig -60m-ig bejárható, mintegy 300 m hosszan, egy lejtős aknán, öt nagy termen keresztülhaladva. 

Már az ősember is ismerte, és nagy aszályok idején lejártak mélyére az emberek vízért.  

Egy magas kürtő felfelé.
1996-ban nyitották meg, és azóta 100 ezer felettivé nőtt az éves látogatóinak a száma, amivel már befogta a mi Baradla-barlangunkat is. (Ami persze már messze van az 1978-as  270 ezres csúcsától.)

Persze a Tapolcai-tavasbarlang az évi 150-170 ezerrel még jelentősen előtte jár.

Engem kicsit az idén évekre bezáró, hozzá paraméterekben hasonlító esztramarosi Rákóczi-barlangra emlékeztet, aminek  Covid előtti csúcskorszakában volt évi 3300 látogatója, annyi mint ennek egy nyári hétvégén.

Itt láthatunk le a 132 m mély akna még lefelé tartó 70 méteres mélyégébe.

A bejárható legalsó ponton van a tó. 

Jól elhelyezett világítás. 

A tó. 

A  tóban a Balkán érdekes endemikus faja, az   emberhal.  A Postojnai-barlangban is mutogatnak egy-kettőt, de itt sokkal kényelmesebben megtekinthetőek. 

Kifelé az aknabarlangból. 

"Ahol egy van, van ott több is" elv alapján kisebb zsombolyokkal, barlangocskákkal találkozhatunk a közelben is.  

Az egyi kisebb barlangból  kiállítást csináltak, ahol áruházi próbabábukból csináltak ősembert. 

Nem csak a fenti gagyiság van itt, hanem érdekes anyagot is összehoztak. Pl. itt vannak a legfontosabb őskori Vénusz-szobrok élethű másolatai, több tárlóban.

Duacastelli (Dvigrad) városát az egymást követő pestisjárványok és a tartós malária miatt 1630-ban elhagyták lakosai. Azóta pusztul, látványos romváros. Ez a Szent Zsófia templom romja. 

A környező táj. 

Az isztriai autópálya viaduktjáról is rálátni a város romjaira. 

A város egykori utcái. 

Volt egy vára is. 

Egyetlen épen maradt épülete a várostól kissé távolabb álló temetőkápolna, amelyben köépkori freskótöredékek is vannak. 

San Michele di Leme (Klostar)  a kora középkorban már  létezett bencés kolostorként. 1000 körül Szt. Romuald ezt is megreformálta és a kamalduli renddé lett, akik hol elhagyták, hol visszatértek ide. 1652-ben aztán végleg lemondtak róla, és egy gazdag olasz család birtokközpontja lett, míg aztán a 19. század végén erdészeti hivatalként közelített a létezésének mélypontja felé, ami a 20. század második felében el is érte.  

Néhány évtízeddel ezelőtt az ősi templomot felújították, és tervbe vették az egész komplexum rendberakását. Ez megrekedt, az együttes azóta lezárt rom. 

Az ősi kolostor közvetlenül a Leme-csatorna, ismertebb horvát neve alapján a Lim-csatorna mentén fekszik.  

Panorámakép a csatornáról.

Néha fjordnak is nevezik a 11,5 km hosszú csatornát,  ami valójában még csatornának sem csatorna. Valójában ez egy folyótorkolat, ami geológiai okokból lesüllyedt és hosszan felhatolt bele tengervíz. A folyó sincs már meg évezredek óta. 

A kolostor egy olyan ponton áll, ahonnét egy 150m-es szintkülönbségű, helyenként meredek ereszkedéssel elérhetjük a partot.  

Ezt az ösvény azóta is szerzetesek útjának nevezik. 

A csatorna vége.

Seregély repülőiskola.

Rálátás a "fjordra." 

A Horoszkóp nevű sziklák a sziklamászók által is kedveltek. 

A nyitó képnél már emlegetett San Lorenzo del Pasenatico (Sveti Lovreč Pazenatički) román kori templomának tornyát belefoglalták a városka falaiba... 

...amik még hosszan állnak. 

A templom szentélye még karoling korú. 

A városka főterének részlete a pellengér oszloppal. 

A reneszánsz loggiát a templomoz illesztették. A templom falába római és korakeresztény faragványokat építettek be.  

Kilátás a főtérre. 

A templom előtti téren április közepén nehezen akar zöldelni az öreg eperfa.   

Faragványok a városkapun. A velencei oroszlán csukott könyvvel, ami rosszat jelent: a kapu háborús időkben épült. Mellettük a Contarini és Zulian családok címerei, valamint egy kicsit mókásra sikerült alak.

A városkapun kilépve elhagyjuk a várost, és a félsziget belseje felé folytatjuk utunkat. 

Adriai tengernek syrenaia 3. Tengerparti városok

Orsera (Vrsar)
Az Isztria nyugati partjának városait nézzük végig. Ezeken főként a 13.-18. század során a terület gazdájának számító Velence hatása érződik, ezért is elsőként az olasz nevet fogom megadni, zárójelben tüntetem fel a mai horvátot, még akkor is, ha ez ma ismertebb. Maga Dante is polai látogatása során "Itália végének" nevezte az Isztriát és a Kvarner-öblöt.  Ezekben a városokban a lakosság - az olvasztótégely jellegű Pulát leszámítva- az első világháborúig 90%-nál is nagyobb mértékben olasz volt. Az itteni városokban ma már újra gyakori a kényelvű tábla, még 10% körül van az olaszok aránya, azaz maradt néhány olasz, akit Tito partizánjai nem űztek el.  Kevés természeti, inkább művészeti, történeti  emlékekben gazdag bejegyzés következik.   

Cittanova  (Novigrád) csak az ókorban volt új város.  Főként jó állapotban megmaradt 13. századi falairól híres.  Soha nem volt a vidék jelentős városa, még leginkább a korai középkorban számított annak.

Cittanova évszázadokon keresztül a Rigo család uralma alatt állt, barokk palotájuk a velencei korszak végén épült.  

A város főtere a városházával. 

Parenzo (Poreč) legrégibb fennmaradt háza a 13. századból. 

Parenzo a 2. világháború során néhány súlyos bombatalálatot kapott. Ez szabadította ki a fenti a románkori házat is a környező épületek fogságából, máshol meg kis buja zöld park megnyitását tette lehetővé.  

Szerencsére a világörökségi helyszínként is elhíresült Euphrasius-bazilikát nem érte jelentős találat, így ma 16. századi harangtornyával együtt látogatható.  Parenzo a római korban is jelentős település volt, ez a jelentősége a bizánci korszakban (6-9. sz.)  tovább növekedett. Középkorban püspöksége révén bírt jelentőséggel, közepes méretű városka volt. Magyar vonatkozása, hogy a Zsigmond király egy velencei konfliktus során sikertelenül ostromolta. 

Az 1447-ben épül ötszögű torony a velencei címerrel.

Velence címere, amelyen a könyv felirata:  "PAX TIBI MARCE EVANGELISTA MEVS"(Békesség neked, Márk, én evangélistám.)

A ferencesek templomának egykori tornya. A ferencesek templomát már a 19. század legelején deszakralizálták és az isztriai tartományi gyűlések helyszíne lett. 

 Euphrasius-bazilika, bizánci művészet egyedülálló emléke, világörökségi helyszín. 

A város a 18. századi Angyalok Boldogasszonya templommal.

 Euphrasius-bazilika. Jelentőségének megfelelően majd külön bejegyzés lesz róla a másik blogomban. 

Euphrasius-bazilika együttese a tengerparton. 

Városfalak.

Hangulatos terecske az óvárosban. 

Meredek út Orseraban.

Hangulatos terecske hatalmas keleti ostorfával. 

A városi loggia fontos kelléke az itteni városoknak. 

Az előző kettő egyben. 

A városban ma  Casanova kultusz érződik. A híres kalandor ifjú korában kétszer járt a városban, először mint papnövendék, majd mint katonatiszt. Második alkalommal már egy cselédlány élményével lett gazdagabb emlékiratai szerint, amelyben a 4000 oldalból még egy teljes oldalt sem tesz ki az orserai kaland említése.         

A 13. századi várfalak. A mellette lévő hatalmas épület a porenzoi püspök nyári palotája. Orsera jelentőségét a középkor során ez a nyári rezidencia jelleg adta, mindig kisebb település volt. 

Szép keleti ostorfa a templom mögött.

Orsera számos pontjáról szép kilátás nyílik. 

2.

Ezt a kilátópontot Casanováról nevezték el.

A tengerparti sétányon egy régi villa (aminek szinte utolsó példányát látjuk), mellette  egy szép atlaszcédrus. 

Igazi dendromán élmény. 

Cédrusok a tengerparti sétányon.

Orsera a kikötő felől. 

Nálunk ritka, itt a leggyakoribb fajok közé tartozik a sövénysármány. 

Rovigno (Rovinj) a tenger felől. A középkor során, egészen a 19. század közepéig, a nyugati isztriai partvidék legnagyobb városa volt, de nem volt olyan egyházi központ, mint Parenzo vagy Pola. 

A kikötő felől, a domb tetején magasodó Szent Eufémia templommal.

Kilátás a templom tornyából. 1.

2.

A Szent Katalin-sziget a magasból.

A kikötő és a város.

A Balbi-diadalív egy polgármesterről kapta a nevét, aki 1679-ben Isten és maga dicsőségére átépített egy középkori városkaput. Az ív zárókővén egy turbános fej utal arra, hogy a vidék állandóan az Oszmán birodalom fenyegetettségének árnyékában élt, de Velence hatalma megvédte ezt a vidéket  Dalmáciához hasonlóan. 

Pola (Pula) legjelentősebb emlékei a római korból maradtak fenn. A kb. 23 ezres amfiteátrum a birodalom 5. legnagyobb ilyen épülete úgy, hogy a városnak csak kb. 30 ezres lakossága volt, aminél még pl. Solina (Split mellett) és Aquincum is kétszer nagyobb volt, de így is az Isztria messze legnagyobb városa volt az ókorban. A város teljes neve kifejező: "Colonia Pietas Iulia Pola Pollentia Herculanea", ami körülbelül annyit jelent, mint  "A Julia-családnak (ez Julius Caesar családja volt)  szentelt, kegyes, virágzó és Herkules által oltalmazott Pola kolónia". (A római hivatalos településnevei általában ilyen hosszú, kifejező nevek voltak.)   A  város történelmének külön érdekessége, hogy az ókori lakkosságszámot csak több mint 1800 év múlva érte el ismét. 

Alagsorában amforák tömkelege és más érdekességek. 

Szerencsére a középkori város csak árnyéka volt az ókorinak, így nem kellett az egészet elhordani kőbányának. Mikor 1859 után viharos fejlődésnek indult a város, már volt annyi jóérzés az építtetőkben, hogy nem innen bányászták a követ. 

Az Ikerkapu (Porta Gemina) a római városfal legszebb kapuja. 

Két színháza is volt a római időkben, az egyik ma is látható. 

A 17. században a város legmagasabb pontján a velenceiek erődöt építettek. Amikor Habsburgok 1859-ban elhatározták, hogy Pola városa lesz a birodalom hadikikötője, akkor ezt az erődöt is korszerűsítették, és Pola határában még 19 másikat is építettek. Öt évtized alatt a város lakossága 16-szorosára nőtt, és elérte a 60 ezret, amit csak 1991-ben ért el ismét egy rövid időre. A város olasz jellege is megszűnt, a Monarchia minden részéből érkeztek a hivatalnokok és a katonák. Mint közismert, itt élt hosszabb ideig Horthy Miklós és családja is.  

A város és az amfiteátrum az erődből. 

A római falakat a bizánci időkben és a középkorban is használták, aztán a 19. század végén nagy részüket a robbanásszerűen fejlődő város eltüntette. 

A Sergiusok diadalíve. A Segrius család egy nagyhatalmú család volt.

Mestermű ez a javából. 

Santa Maria Formosa kápolna egy jóval nagyobb 6. századi bizánci épületkomplexum része volt, amiből csak ennyi maradt fenn. 

Egy második világháborús bombatalálat után tárult fel az a római mozaik, ami ma sincs idilli környezetben. Dirke, a görög mitológia nem túl ismert alakjának bűnhődését ábrázolja. Akit érdekelnek a mitológiai részletek, az kattintson ide. 

Egy tökéletes Red Bull reklám. A nagyméretű mozaikegyüttes ma egy parkoló mellett, jellegtelen házak közt található, vastag és magas rácsokkal védett, szabadon megtekinthető. 

Az egykori Fórum területén csaknem tökéletes épségben áll (de 2.vh. alatt bombatalálat miatt alapjaiból újjáépített)  Augustus temploma.

A városháza a 13. század óta ezen a helyen áll, ma a 16-17. századi átépítés a meghatározó az épületen. 

A ferencesek temploma a város legjelentősebb középkori temploma, Szt. Ferenc fiainak első Itálián kívüli kolostorai közé tartozik, és még a rend előírásainak megfelelő "hodály" stílusban épült, bár a 14. század elején fejezték csak be. A ferencesek korai megtelepedése is utal arra, hogy Pola megőrzött még valamit antik hírnevéből, jóllehet csak huszadannyi lakosa volt mint ókori fénykorában. 

A kolostor belső udvara. A kerengőt a17. században építették. 

A kolostorudvar népszerű látnivalói a görög teknősök. 

A káptalanterem ablakai. 

A kolostorban kisebb kőtár is van, benne nívós románkori palmettás faragványok. 

A belsőben érezni igazán a "hodály" stílust. 

Petrus Coiapo felirat és 1522 és 1528-as évszám ezen a lovagot ábrázoló faragványon. De hogy ki az a Petrus Coiapo, és mi a két évszám, az nem sikerült kiderítenem. 

Ez a dombormű a Mária mennybevétele székesegyház déli falába van beépítve. Felirata alapján Handegis püspök (857–862) idején  nyitottak itt egy kaput. Ez a kő az Isztria frank időszakából származik, amikor kb. a 10.sz.-ig a Frank birodalom romjain létrejövő többé-kevésbé önálló grófságok lassan átvezették a félszigetet a Német-Római Birodalom égisze alá. A felirat két oldalán két pávát látni. A kora keresztény művészetben a páva a halhatatlanság és a feltámadás jelképe volt (úgy hitték, a húsa nem rohad el), ezért gyakran díszítettek velük templomokat. 

A székesegyház a 6. században,  I. Justinianus bizánci császár alatt épült , és egy valóságos történelmi puzzle, a 18.-ig szinte minden század hozzátett valamit. 

Szerencsére a nagy barokk átépítése is elmaradt, csupán a homlokzat kapott új megjelenést. A 18. században gyors pestisjárványok valamint a malária terjedése miatt, amihez belharcok párosultak, a város hihetetlen mélypont ért el. Volt hogy már csak pár százan éltek az ősi alak közt. 

A székesegyház magyar vonatkozása, hogy valószínűleg itt van a méltatlanul elfeledett Salamon királyunk sírja.