Egy-két kép a Kis-Lengyelország vajdaságból

Kis-Lengyelország ma egy vajdaság neve, ami nagyjából Krakkó környékétől Zakopanéig terjed, kb. akkora területen, mint a Dél-Dunántúl-régió,  de kb. négyszer akkora, 3,2 milliós lakossággal. (Ebből a krakkói városkörnyék kb. 1,3 milliót tesz ki.) A legnagyobb népsűrűségű, legtöbb látnivalóval rendelkező vajdaság. Ami számunkra az egyik legnagyobb meglepetés volt,  az a környék Ausztriát idéző  rendezettsége. Ez  különösen a falvak tekintetében előzi meg a mi régiónkat. 

Kis-Lengyelország a szomszédos Kárpátaljai vajdasággal tucatnyi fatemplomot adott az UNESCO világörökségi listára. Ezek közül  kettő gótikus eredetű. Mindkettőt felkerestük, de csak egynél volt olyan szerencsénk, hogy be is tudtunk menni.

Leghíresebb a debnoi Mihály arkangyal templom, amit a 15. század végén teljesen kifestettek, és ez a festés fenn is maradt. Nincs Európában ennél régebbről fennmaradt ilyen templomi dekoráció. 

Két barokk mellékoltárszekrényben gótikus szobrok.

A diadalívgerendán a feszület régebbi, mint a templom, 1380 táján készült. Máriát és Szt. Jánost a 17. században pótolták. 

A Szent Miklós.oltár is egy korábbi templomból került ide. 

A templom kifestéséhez 77 sablont használtak a festők, gazdagon variálva. 

Két értékes festmény az  északi oldalon. A jobb oldali annyira értékes volt, hogy itt csak a másolatot hagyták, az eredetit a Krakkói Érseki Múzeumba vitték. Az 1280 körül készült képtöredék Szt.Katalint és Ágnest ábrázolja

Imádkozó alak a keresztelőmedence csúcsán. 

A Jagello-kor szép emléke a szárnyasoltár. 

Összkép.

A templom vörös- és jegenyefenyő deszkákból épült csapolásokkal, fémszegek nélkül. 

Debno mellett a Bialska nevű folyócska közelében rengeteg parkoló autót láttunk az Oblazowa nevű szikla közelében. Ez elég ok volt, hogy körbenézzünk.. A szikla valóban látványos volt, egyik barlangjában sziklamászók is gyakorlatoztak. 

De  nem ők tették ki a tömeg nagy részét, hanem a fürdőzők. 

A még idelátszó Lengyel-Tátrából érkező Bialska folyóban 15 km-rel feljebb  még raftingolnak. 

Mire ideáig leér a folyó, kicsit megszelídül és főként felmelegszik, az itt is rekordközelinek számító kánikulában. Az egyébként csak olyan 1 m mély  folyócska az Oblazowa és Kramnica nevű sziklák közé beszorulva 2-3 méteres mélységet is elér, igaz csak egy rövid szakaszon. Így jóval olcsóbb, és főként sokkal szebb és természetesebb alternatíváját kínálja az ittenieknek, mint a Bialska Tatrzanka vagy Zakopane melletti hatalmas aquaparkok.        

A két szikla közti szorost elhagyva a folyó kristálytiszta és kellemesen langyos vize ismét szétterül,  számos szigetecskét építve.  

Aztán néhány kilométer múlva Dunajec tározójába ömlik. 

Kis-Lengyelországban számos kastély és vár van. Mi Wiśniczet néztük meg. Érdemes a feljáró bal oldalán álló hársfa csonkjára is figyelme fordítani. Egykor  egy hatalmas példány állhatott itt. 

A várkapu belülről.

                  A Lubomirski család a 16. század végén emelkedett fel. Német birodalmi hercegi rangot is kaptak Szaniszló (Stanislaw) révén  III. Ferdinándtól az 1647. évi pozsonyi országgyűlésen, mivel részt vett a török ellenes harcokban. Ennek azért is volt különös jelentősége, mert a 18. század végéig a lengyel nemesi alkotmány semmiféle rangbeli különbséget nem ismert el a nemességen belül. A Lubomirskiak további magyar vonatkozásaik, hogy az elzálogosított szepességi részek révén magyarországi birtokokkal is rendelkeztek.

A külső várfalgyűrű belső oldalán is van egy csonka, de még élő hatalmas szil. 

Lubomirski címeres főkapú.
Stanislaw Lubomirski leszerződtette az olasz Matteo Trapolát udvari építészének, aki ezt a várkastély átépítést is  irányította 1615-1621 közt. 

A várkastély konyháját nem véletlenül mutatom be, mert itt keletkezett a "Compendium ferculorum, albo Zebranie potraw", magyarul az Étkek gyűjteménye című első lengyel nyelven kiadott szakácskönyv 1682-ben. (Ez 13 évvel előbb jelent meg mint az első magyar nyelvű, a Misztótfalusi-féle  szakácskönyv.) A szakácskönyv szerzője Stanisław Czerniecki, aki a hercegi udvar konyhafőnöke volt. A könyv nagy hatást gyakorolt a lengyel konyhaművészetre, még úgyis, hogy a maga korában roppant drága egzotikus fűszereket is bátran használt. Czerniecki idején még ezek közé tartozott a cukor is. Sőt, itt olvashatunk először krumplireceptet is, ami akkoriban még a szarvasgombánál is nagyobb ritkaság volt. A ma nemzeti ételnek számító krumpli lengyel nevét is Czerniecki alkotta meg az olasz szarvasgomba (tartufo) alapján,  mondván, hogy mindkettő a föld alatt terem. A "tertofelle" elnevezés azonban nem terjedt el. Recept egyébként roppant egyszerű:  A krumplit héjastól csomagoljuk papírba, és tegyük forró hamuba. Ha kehült a hamu vegyük ki, szedjük le a héját, locsoljuk meg olíva olajjal és citromlével. Ennyi.  

 

Néhány teremben a manierista díszítés is fennmaradt. 

Az eredeti műkincs azonban kevés, mert a náci megszállás idején a kastélyt kifosztották, és börtönné alakították át.   

Az egyik legdíszesebb termet Stanislaw Lubomirski Herkules jeleneteivel festettette ki. 

A várkastély udvara.

A kápolna főúri karzattal.

A kápolna a várkastély egyik leghatásosabb épülete. 

A kápolna alatti kriptában nyugszanak a család legfőbb tagjai. A fő hely Stanislaw Lubomirskié.

Matteo Trapola a városkában is számos épületet tervezet. Az új plébániatemplom is az ő alkotása, amit vár teraszáról látunk. 

A vár terszos homlokzata.

Egy érdekes hangulatú, későbbi terem, ahol az elpusztult képeket furcsa módon pótolták. 

Trapola olaszos loggiája a várudvaron.  

Lengyelország másik középkori eredetű fatemploma előtt  Lipnica Murowana faluban hatalmas kocsányos tölgy áll. 

A ránézésre 600-as, nagyon impresszív tölgy erősen odvasodik. 

Ide most nem jutunk be. Ez a falu temetőjében álló fatemplom annak ellenére épen maradt, hogy a települést kétszer is feldúlták, mindkét esetben tevékeny magyar közreműködéssel. Először a 30 éves háború alatt a svéd-erdélyi csapatok révén, amivel véget ért a település virágzó  korszaka.   Másodszor az 1. világháború hírhedt Galiciai-csatájában. 

Szerencsére mindkét csapást kiheverte a falu, annak ellenére hogy ma jóval kevesebb lakosa van, mint a svéd-erdélyi dúlás előtt. A faluvá visszasüllyedt kb. 800 lakosú település piacterét ma autók lepik el, körülötte hagyományos házak.  A tér közepén pedig a környék egyik szentjének Lipnicai Szt. Simeonnak az oszlopa áll még abból a korból, amikor ez a vidék is a Monarchiához tartozott. 

A Lengyel-Tátrában tett sétánkat az augusztusban horrorisztikusan zsúfoltnak mondott Zakopane helyett Bialska Tatrzanka üdülőhelyen képzeltük el.  

Itt sem volt sokkal jobb azonban a helyzet. Hiába, nagy zsúfoltság lesz abból, amikor 40 millió lengyel rászabadul egy 175 négyzetkilométerese területre. 

Pieninek hegyláncai. 

Még a részleges napfogyatkozás is összejött. 

 

Egy nap Szlovákiában

Átrobogunk Szlovákián.

Dobsinán megállunk, mert még nem láttuk a híres jégbarlangot, és ki tudja mikor kezdik el korlátozni a látogathatóságát a nyári kánikulában. Egy ilyen lépés persze erősen visszavetné a könyék idegenforgalmát is. 

A barlang jege ilyentájt jelentősen olvad. A régi turista kiadványok fényképekről ismert  jégalakzataiból sok már szinte teljesen elolvadt.. 

És akkor még nem is említettem a Monarchia korát, amikor még nyaranta korcsolyáztak is a barlang jegén.   Ebből a korból a továbbiakban  "Fülöp Szász-Koburg-Gothai herczeg Ő királyi Fensége" leírást közlöm a Schmidt Attila magyarításában. (A hercegi család még szerepel majd bejegyzésemben).  A leírás  az "Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben" c. monumentális könyvsorozatban jelent meg, amelynek köteteit júniusban a gimnáziumunk egy félreeső raktárában a megkímélt, de leselejtezett holmik közt találtam meg. Az idézett szöveg és a képek közt ne keressünk kapcsolatot! 

"A barlang keskeny bejáratától 18 lépcső vezet le a 120 méter hosszú, 50 méter széles és 10 méter magas jégterembe. Valóságos tündérpalota ez; csodás szépségű jégalakzatai bámúlatba ejtők. Boltozatán víztiszta, átlátszó, jégkristályok csillognak a világító láng fényében, melynek minden lobbanása más meg más képet varázsol elénk; míg tükörsima padlózatán, melynek jegét nyár derekán nem egyszer hasítják víg korcsolyázók, ropog-recseg a boltozatról aláhúlló számtalan jégkristály."

"A csarnokot sziklaoszlopok két részre, a Nagy- és Kis-Teremre osztják. Itt vannak a négyszögletes Sírkövek, a Vízzuhatag, az Elefántfej; tovább a három feltűnően átlátszó Jégoszlop, melyek egyikének hengeralakú üregéből víz foly lefelé; ez a Kút s ehhez támaszkodik egy ferdén dűlő háromszögalakú jégtábla, a Beduin-Sátor. A sima jégtükrön állandó folyású vízeret látni. Az egymás mellé sorakozó, majd összefonódó jégszalagok, a levelek, lombok, legyezőalakú jéglapok csodás változatban csillognak az átlátszó jégoszlopokon; párjukat a fölszínen hiába keressük.."

  

 "Innen az út a 80 méter hosszú Ruffínyi-folyosóba vezet, melynek egyik oldala sziklafal, a másik a jégterem padlózata. A fínom jégszálakból szőtt gyönyörű Lugas megtekintése után jégalagúton a barlangnak legbámúlatosabb, de egyúttal leghidegebb részébe jutunk. Itt látjuk a csúcsíves boltozatú Kápolnát, majd az úgy nevezett Pokol üreget, melyet hótömegek, leomlott sziklatömbök, tátongó mélységek tesznek zorddá; ennek egyik zugában Lucifernek nevezett, 7–8 méter vaskos jégtömeg van." 

"Innen lefelé indúlva, különösen fölkelti bámúlatunkat a 10 méter magas és 8 méter széles, megmerevűlt jégfátyolból szőtt s gazdagon díszített Függöny. "

"Jobboldali részében sorakoznak az Orgona hengeralakú jégsípjai. A folyosó végén 150 lépcsőfokon följutunk a Kis terembe. Egy órai sétánk közben megtekintettük e mészkőzetnek kisebb-nagyobb üregeit, aknaszerű meneteit, folyosóit, óriási jégtömegét."

A herceg által leírt, és idegenforgalmi prospektusokban ma is megjelenő alakzatokból én szinte semmit nem ismertem fel. Talán ez az egy azonosítható be egyértelműen a Sírköveknek leírt alakzatokkal.  

Nyilván a szlovák nyelvű barlangvezetés megértése javított volna a helyzeten. 

"A Dobsina határában levő jégbarlang mind nagyság, mind szépség tekintetében a legelső helyet foglalja el az eddig ismert jégbarlangok között. Ezt a természeti csodát Ruffínyi Jenő bányamérnök 1870-ben fedezte föl. A barlang egy éjszaknak néző hegyoldal gyomrában van s főleg kelet felé terjed. Legmagasabb pontja a bejárat, attól kezdve lejtőzetesen lefelé tart."

Virágok a barlang környékéről. Erdei deréce.

Csalánlevelű harangvirág.

Itt is kánikulai nyár van, de ez 900m magasan a hegyek közt ez 28-29 fokot  jelentett. A hazai kiégett rétek után üdítőleg hatottak az itteni tájak, még úgy is, hogy a helyiek is aszályról panaszkodnak. 

Régi határkő a jégbarlang közelében. 

Egy másik bányász határkő zöld bujasággal. Dobsina környékén a 19. század végéig sok mindent bányásztak. Kezdetben nemesérceket, a 19. századtól főként vasércet. 

Egy hangulatos tanösvény deszkái a barlang környékén. 

 Gölnic (szlovákul Hnilec, németül Göllnitz) folyó.

Kisebb szurdoka van a folyónak a jégbarlang környékén, amin kellemes sétaút - az egykori főút- vezet keresztül.  

A főút 1971 óta egy alagúttal kerüli meg ezt a problémás részt. 

Réti szegfű.  Mifelénk is sok van.

A szurdokot Sztracenai-szurdoknak nevezik,  a szomszédos település után. Sztracénán működött az utolsó környékbeli vashámor, 1927-ben zárták be. 

Sztracenai-szurdok csak mintegy 1,2 km hosszú.

Mivel az út aszfaltja még megvan, ezért esti babakocsis sétáknak is kedvelt helyszíne. 

A Magyar Orvosok és Termeszétvizsgálók egyesülete az 1867. évi találkozóját Rozsnyón tartotta, a hercegi család vendégeként. A Coburgok  a 18. század óta birtokolták az itteni vashámorokat.  Az egyesület hálából emléktáblát tett a szurdok bejáratára.

Rét Imrikfalva (Dedinky) felett. 

A környék hegyei olyan Bükk-Mátra formák. Az itteni sípályákon sem fognak rendezni világkupafutamot. 

A bükk és különösen a luc felhozatal viszont erősebb, mint a hazai. Bal oldalon egy 400-as luc. 

A Imrikfalvi-víztározó a partján kialakult spontán vadkempingtáborral ékesen bizonyítja, hogy a szlovák turizmus "nomád" rétegéi még mindig léteznek. 

Itt is akadnak pusztuló fenyők.

Kuszma. 

Az Imrikfalvi-tározó a magasból.

Imrikfalva. 

A késmárki templom. 

Késmárk felett van egy dombtető, ami a helyiek szerint a legjobb Tátralátó pont. Nagylátószöggel be lehet fogni az egész hegységet...

...meg a várost. 

Ráközelitek a központi részre, a Lomnici-csúcs környékére. A korai időkben a Késmárk fölé magasodó csúcsot gondolták a Tátra legmagasabb pontjának.

A Nagyszalóki-csúcs csoportja, kissé balra a Lomnici-csoporttól.  (2452 m)

A Bélai-havasok némileg elkülönülő csoportja, jobbra a Lomnici-csoporttól.

Aratnak az egykori szász falu, Tátraalja  (Vorberg, Strané pod Tatrami) határában.

A Középorom (2441m ) csoportja 

A Lomnici- és a Késmárki- csúcs.