2019. szeptember 13., péntek

Keresztül a Geresdi-rögön, avagy a nagy akácok útja

A kisgeresdi akác.
Ma különösen szerettem volna egy nyugodt. élménydús kis kirándulást, ezért a Geresdi-dombság legszebb részébe, a Gránitbánya-tó környékére menetem azzal, hogy a tó melletti kis szurdokvölgyön keresztül megyek át Kisgeresdre. Ennek az útnak az elejét már végigjártam régebben. Az út azonban nagyon rosszul indult. Indulatos szóváltásba keveredtem a tónál egy illetővel, aki képtelen volt kulturált formában (csak olyan kiképzőőrmester stílusban) közölni velem, hogy ma valamiféle munkálatok és a tulajdonos érkezése miatt nem mehetek be a tóhoz. Így a tó mellett haladó zöld turistaúton indultam el Kisgeresd felé.
Elindulva tovább  dühöngtem azon, hogy most caplathatok a parlagfüves akácosokon Kisgeresd felé, és valóban, iszonytató dzsuván átvágva, csak a GPS jeleket követve tudtam ráakadni a turistaútra. De aztán pofás kis erdőbe értem.

Sőt, gránitsziklák tették hangzatosabbá az erdőt.

Kidőlt fák és sodralékfák fokozták a hely hangulatát és természetességét.

Azt persze mondanom se kell, hogy egész utamon - a tó "őrét" és egy-két kisgeresdit leszámítva- senkivel nem találkoztam. Úgyhogy a magányra vágyóknak, a túlturizmusban megcsömörlötteknek, vagy azon pároknak, akik erdőben szeretnek hetyegni, bátran ajánlható ez a szép vidék.

Balzsam volt zaklatott lelkemnek most ez az erdő, bár így a képeket elnézve, azért másnak csak egy átlagos erdőnek fog tűnni.

Valamiféle kis szurdok is kialakult itt.

A szurdokban most nem volt víz, csak egy-két pocsolya, de csapadékos időben klassz kis vízesések is lehetnek itt.

Sőt, igazán nem vártam azt, hogy hatalmas és látványos gránitsziklák is kísérik utamat. Ne feledjük el, hogy ez mindössze egy 300m-es magasságot  alig elérő, 10km2-es kis rög csak.

A szurdok vége. Aztán persze jött egy kis parlagfüves akácos is, de ilyen élmények után már az sem számított.

Aztán beértem Kisgeresdre.

Kisgeresd ma szép kis üdülőfalu, egykor svábok lakták.

A keresztek, a falucska házai, és a kis harangláb is szépen helyreállítva.

Szent Vendel.

Kannák a gangon.

Cseh motorosok haladnak végig a falun. A jelek szerint itt aludtak egy vendégházban.

Mária.

Újabb kereszt,és egy hatalmas, a listán nem is szereplő akác.

Kisgeresd dendromán szenzációja hazánk egyik legnagyobb és legszebb akácfája, amit Baranyai Laci talált.
Egy kis, megszentelt ligetben áll, ami a Geresdi-dombság legdélibb pontja. Innen szépen belátni a szelíd baranyai tájat.

Egy kis straßkapelle teszi teljessé a szakrális egységet. Jó itt elidőzni egy padon ücsörögve.
Nemrégiben az itt élő finnek és magyarok összefogásának eredményeként, kilátó épült a falu közelében. Szépen mutat innen a Villányi-hegység.

Ez minden bizonnyal egerészölyv.

Van itt még egy listás akác. Örök rejtély marad számomra, hogyan talált erre rá Pósfai György. Nyilván fejlett dendromán érzék kell ahhoz, hogy a látszólag sehova sem vezető földesút mentén rátaláljon az ember.

Aztán ezen a sehová sem vezető földútról lekanyarodva, egy ma már csenevész akáccal benőtt, egykori tarvágás mentén indultam vissza Erdősmecske irányába. Itt egy vadlesből szép kilátás nyílt a Mecsekre, miközben szarvasbőgés törte meg a csendet, esetleg holló károgása.

A pécsi tévétorony.

A károgók.

A két leggyakoribb lepke mostanában a kis fehérsávos, és a....

gyöngyházlepke.

Aztán a földesútról visszatértem az erdőben vezető  zöld turistaútra.

Őszi bagatellel zárom a nagy csalódással induló, de végül élményekben gazdag utam, ami az oda- és visszaúttal együtt is mindössze három órát vett igénybe, amibe még ábrándozgató ücsörgések is belefértek.

2019. szeptember 6., péntek

Keselyűsből Borrévbe, avagy Szekszárd végleg elvesztette Bárányfokot

Kezdjük azzal a szomorú megállapítással, hogy Szekszárd végleg elvesztette Bárányfokot. Hosszú, 20 éves folyamat ér most véget. 1996-ban az akkor még létező Tolna Tourist a szocialista időkben virágzó, majd a rendszerváltás után kissé megzuhant szabadidőközpontot eladta egy német vállalkozónak. A német vállalkozó  a tömegturizmus helyett saját vevőkörét építette ki, bezárt az étterem, az ajándékbolt, a hajóállomás, a kisvasút állomása, az állatbemutató, aztán a lovarda is.  A bekötő úton magasságkorlátozó kaput épített, így elmaradtak a buszos csoportok a nemzeti park bemutatóhelyének helyt adó millenniumi vadászcsarnoktól is. A város, a nemzeti park,  a Gemenc Zrt. és a német vállalkozó többszöri egyezkedése sem vezetett eredményre. Most a Gemenc Zrt. Pörbölyre telepíti át a millenniumi vadászpavilont és nyári újabb fejleményként a német tulaj minden idegen járműforgalom elől lezárta a bekötő utat is Tóth Gábor FB bejegyzése szerint. (A KRESZ-ben ismeretlen tábla helyett most egy szimpla behajtani tilos tábla fogad minket.)Így nem lehet már egyszerűen megközelíteni a nemzeti park által fenntartott bárányfoki tanösvényt és a Borrév-tavat sem, nekem is kiesett a legközelebbi "beszállópontom."  A régi történet egyes részletei itt elérhetők.

Úgyhogy arra gondoltam, hogy ha már úgyis lezárták Bárányfokot, akkor  Keselyűsből megyek el a Borrév-tóhoz.

A Keselyűsi-Holt-Sió úgy néz ki most, mint valami óriási spenót főzelék salátával.
Következzék két tábla. Ez a Magyar Természetjáró Szövetség semmitmondó táblája a harmadikos környezetismeret színvonalán, az erdő közepén.
A Gemenc Zrt. informatív, komoly utánjárással készült, érdekes táblája Borrévnél.
Bárkából halászház a Sió-parton.

A Sió.

A Sióba ömlik egy kis valami, aminek enyhe szennyvízszaga van, de biztosan maradéktalanul megfelel minden előírásnak. 

A Borrév-tó nagy csalódás volt, a mellette álló telepített nyarast vágják most csaknem tarra, semmi madármozgás nincs a tavon.

A Borrév-fok és a Sió találkozása.

Az erdőjárást most 9 és 15 óra közé korlátozza a Gemenc Zrt. Nappal a bikák általában pihennek, de nem mind. Én is végig hallottam a bögő bikák hangját. Egyet egy pillanatra meg is pillantottam, de igen távol.

Ökörszem.

Vadászidény.

Barna rétihéja.

Tó.

2019. szeptember 5., csütörtök

Újra hírekbe került a Csörge-tó

Újra hírekbe került a Csörge-tó. Ezúttal a helyi lap, a Tolna Megyei Népújság és ennek elektronikus változata írt a tóról nemrégiben, amit nagyrészt itt újraközlök. Dőlt betűkkel a cikkhez  kapcsolódó megjegyzéseim következnek. A képeket ma délután fényképeztem a tó körül.

„Az új szennyvíztisztító telep tervével felcsillant a remény, hogy a szekszárdi Csörge-tó és környéke vonzó szabadidős parkká és turisztikai célponttá válhat. Talán több is ez, mint remény…(Itt most egy rövid történeti rész következik).
Bár maga a tó korábban is önkormányzati tulajdon volt, a körülötte lévő ligetes rész viszont magántulajdon, ezt vásárolta meg a város még 2011-ben. A környezet rendbetétele még a váltás előtt, 2010-ben elkezdődött, a partközeli részeken kikotorták a medret.(Hibás megállapítás. Blogom tanúsága szerint, de a geocaching oldal alapján is, a változások 2011. márciusában kezdődtek.) 

"Akkor némileg a partot is rendbe tették, és sikerült megszüntetni (ideiglenesen) az illegális szemétlerakást.
A következő évben a gépek már majdnem a tó teljes területét megkotorták. Körben földpadokat, a tóban egy szigetet alakítottak ki. 2017-ben merült fel annak a komplex fejlesztési tervnek a gondolata, amely elsősorban egy új szennyvíztisztító telep létrehozását célozza."

"Mivel ma már környezetvédelmi okból elvárás, hogy a tisztított úgynevezett szürke vizet helyben tartsák, ennek hasznosítása nem mindennapi ötleteket eredményezett. Így például a Csörge-tavi Eco Park kialakítását horgásztó-rendszerrel, és egy olyan tanösvény, illetve húsz hektár nádas, gyökérzónás, vizes élőhellyel, ahol szívesen költenek a vízimadarak. Készülhetne hajómodell- pálya, a vízi sportok szerelmeseinek kötélpályás wakeboard, sőt, egy kicsit távolabb még kutyás strandot és kutyajátszóteret is érdemes lenne kiépíteni."

" Ács Rezső, Szekszárd polgármestere Artim Andrásnéval, az E.R.Ö.V. Zrt. vezérigazgatójával szerdán sajtótájékoztatón beszélt arról, hogy a terv 2018-ban el is készült. A városvezető szerint ez a kreatív és innovatív fejlesztés egyedülálló lenne az országban.” (A cikk eredetije itt található.)

Lehet, hogy a "szürke víz" hasznosításának ötlete újszerű, de a tervek engem sok mindenben a pécsi Tüskeréti-tóra emlékeztetnek, ami persze nem baj.

Annyi hiábavaló ötletelés ment már itt Szekszárdom, és nyolc éve már annyira nem történt ezzel a tóval semmi, hogy én eléggé szkeptikus vagyok, de remélem tévedek.

Egy másik hír is felröppent, fénykép is volt róla, egy eredménytelen  rendőrségi nyomozás is kezdődött. A tavon egész nyáron volt egy hattyúpár kicsikkel. Most csak egy felnőtt hattyút láttam.