2019. május 18., szombat

Taplós és Góga közt, avagy egy "alkotói válság" újabb bizonyítéka

A Suvatás, a Tolnai-Holt-Duna Gemencbe benyúló része.
Ma réti iszalag túrára szántam el magam, és ennek legbiztosabb területe a Taplósi-rétek.

A Sió-töltésen kerékpárral mentem a Suvatásig. Mivel régebben többször jártam már itt, ezért se térkép, se GPS nem volt nálam, mondván úgyis odatalálok. De rossz úton fordultam be és eltévedtem. Ilyen régen nem fordult elő velem.

Azt nem is részletezem, hogy kéthetes eső után mennyire volt jó ötlet kerékpárral tekerni egy ártéri erdőben.
Öt törzsű, alacsonyan elágazó nyár 640-es kerülettel.

A Gógai-gyepet nem legeltetik, a nyáj inkább az értékesebb Taplósi-gyepre jár, ahova viszont én ma nem értem ki.

A nyáj lakhelye ez a kis akácos, csupa holt fával.

Végre visszataláltam a töltésre.

Egy kis színes a végére.

Keselyűsben jó éve volt a vitézkosboroknak.

Ennyit akkor a vitézkosborokról idénről.

2019. május 14., kedd

Völgységi temetőkben, avagy fát még mindig könnyebb találni, mint kosbort

Molnár V. Attila írja kosboros könyvében, hogy a falusi temetők a maguk alig gondozottságával, elsőrendű orchideás lelőhelyek. Én ugyan még nem láttam völgységi temetőben orchideát (de pl. Kishután  igen), de ez talán arra vezethető vissza, hogy májusban nem jártam még bennük, vagy nem azt figyeltem. Mindegy, adtam 1% esélyt egy temetőnek, ami tíznél már ugye 10%, ennyiért érdemes már elindulni. Amúgy is Bonyhádon volt dolgom, kis kerülővel nyolc temetőt terveztem hazafelé. A nyakamba zúdult eső miatt ebből 4 össze is jött. Indulásnak Bonyhádvarasd.

Persze semmi.

Itt a varasdiak Kálváriája volt egykor, ma már csak egy kereszt áll a helyén.

A temetőkben most zsályás-boglárkás együttes az uralkodó.

A mucsi  régi temetőben bíztam leginkább, mert ez nagy területen terül el, és nem túl gondozott.

A temető vége már beerdősült.

Itt is csak a zsályás-boglárkás gyep.

Templomkapu.

Mucsi régen nagyon jelentős település volt, amit a hatalmas plébánia is mutat. A kitelepítésig 2300 német lakosa volt, ma 430 van,  és talán ha tízen vallják magukat németnek. A falu honlapja szerint a nagy  népmozgások idején összesen 45.000 ember fordult meg a faluban,  de csak nagyon kevesen tudtak itt gyökeret verni.

Fachwerk

Mucsi jelentőségét mutatja, hogy két temetője is van.

Kosbort persze itt sem találtam, legfeljebb csak régről ismert sírokat nézhettem meg ismét.

Fát viszont találtam. A temető alatt az egykori iskola udvarán hatalmas, 350-es ostorfa. Na ez a fa sem az, amitől minden dendromán izgalomba jön, de úgy látszik fát még mindig könnyebb találni, mint kosbort.

Nem tudom, hogy csinálják a závodiak, de itt még a régi temetőben is példaszerű rendben állnak az öreg sírkövek, és a fű is nyírva.  Persze aki Závodot ismeri, az ezen nem csodálkozik. Innen kezdve viszont az özönvízszerű esőé lett a főszerep.

2019. május 12., vasárnap

Újra a bogyiszlói orchideás erdőben

Tavaly nem jártam az erdőben, az idén kiugrottam, sőt mindhárom területet végigjártam. A területek sorszámozását a 2016-os bejegyzésem alapján ismertetem.  Az 1. területnél kezdtem, és ahogy a dzsuván átvágtam magam, máris egy fehér madársisak szép példánya fogadott.

Igen sok volt itt a terület jellegzetességnek számító vitézkosbor is.

Persze az is egyfajta hagyomány, hogy mint a korábbi években, most is itt szenvedtem el az év  első komoly szúnyog- és kullancsrohamait is.

Soha ennyi, és ilyen szép madársisakokat nem láttam még.

2010 környékén még akkora tó volt itt, hogy egy hattyúcsalád itt fészkelt.  Most már csak egy szerény nádas van az egykori tó helyén.

Az egykori tavat megkerülve a 2. számú területre értem. Akadt itt is vitézkosbor bőven, de most nem volt annyi itt, mint a korábbi években.

A nyárfa tövénél megbízhatóan nyílik évek óta egy tő, most már társa is akadt.

Alulról.

Egy nagyon markáns erdei úton megközelíthettem a 3. területet is. Ezt az utat eddig nem ismertem. Lehet, hogy nem is volt meg korábban, vagy csak én nem figyeltem. Itt korábban is volt a "kosborkísérő" pacsirtafűből. Most viszont együtt le is lehetett fényképezni őket.

Vitézkosbor közelről.

Korábbi években ezen a 3-as területen nem találtam túl sok vitézt, ez inkább a később nyiló hússzínű ujjaskosbor területe volt. Most viszont rengeteg volt itt a vitéz. Szerintem a három területen összesen  ezres nagyságrendű volt most a vitézkosborok száma, akárcsak a madársisaké.

Ez a képpár a vitézkosborok változékonyságát hivatott szemléltetni. Ha a bal oldalit Villányban, vagy a Mecsekben látom, simán rámondtam volna, hogy a majommal alkotott hibrid.

Poloska a földekről.

2019. május 10., péntek

Kosborok után kajtattam a Szekszárdi-dombságban

Ezúttal a dombság második legszebb részére mentem, Grábóc környékére. Mint ismert, szerintem  a legszebb rész Kakasd belaci részének közelében van.

Ilyenkor májusban gyönyörűek ezek az üde zöld színű rétek.

Persze nem a rétek miatt jöttem, hanem kosborokra "vadásztam."  

A kosborok leggyakoribb kísérő állatai a gyíkok. Ez egy hím zöld gyík.

Mini "termesz", vagy valami hasonló.

A közönséges tarkalapke szép, de mégiscsak közönséges, és nem csak attól, hogy ez a neve.

Korábbról is ismertem itt tarka kosbor és ibolyás gérbics helyeket, de most más területeket is körbejártam.

Nagy terültet bejárva összesen két darab tarka kosbort találtam mindössze. Néhány éve még sokkal több volt errefelé. Új fajról pedig jobb nem is beszélni.

Ilyen közelről.

A kosborok leggyakoribb kísérőnövénye a pacsirtafű.

Fehér madársisak errefelé is akad.

A gérbicsek még nem nyíltak ki rendesen, pedig azt hittem az idén korábban fognak nyílni.

Nem is tudom, hogy miért, de azt gondoltam, hogy ha Lukács Robi már április elején Villányban kifejlett példányt fényképez, akkor itt is kell már május elején nyílnia. De ez nem így van.

A földút kanyarja.

Pacsirtafű tengerek, de kosborok nélkül.

Szelíd tájak.

Sok szép dolog van a világon, egy májusi rét itt a dombság peremén, kétségtelenül ezek közé tartozik.

Élő és holt lóerő(k).

Schwäbische Türkei