2019. november 9., szombat

Újra a löszszurdik tanösvényen

A tegnapi gumicsizmás- dzsuvaharcos- ronggyá ázós túrám után ma városi "lakkcipős egészségügyi sétára" mentünk a szekszárdi szurdikokba, a kontrasztok világába. 

A nagyobbik szekszárdi löszszurdik tanösvényt jártuk végig, rég jártunk erre, de nem kell mindig messze menni egy kis látnivalóért. A szurdiktúra az egykori barlanglakásoknál indul.
Itt szembesültünk először azzal, hogy sajnos az elhagyott, ma már pincének sem használt barlanglakások szemétlerakó helyek lettek.
A Benedek- szurdik és a Szőcsényi-szurdik találkozása.


Indulás a Szőcsényi-szurdikon felfelé.

A Borzsák utcából szép kilátás van a Remete felé.

A Szőcsényi-szurdik meredek falai.

Kétségtelenül ez a szekszárdi szurdikok leglátványosabb szakasza.

Ma már nem mélyül tovább, lebetonozták.

A helyi idegenforgalmi vállalkozások is felfedezték a szurdikok világát. Land Roveres kirándulásokat hirdet több  turisztikával is foglalkozó borász. Mi is találkoztunk két ilyen Land Roverrel, amiből kiszálltak a "városi népek", kicsit körbenézni.

Az enyhén ködös időben nem volt szép kilátás a Cserhát-tetőről.

Egy Land Roverből talán nem annyira feltűnő, gyalogosan gyakran zavaró, hogy a szőlőhegyi "folklórnak" szinte része a szemét  erdő alján, szurdok mélyén történő elhelyezése.

A tehetősebb szekszárdi polgártársak a villaépítészet különböző fajtáival próbálkoznak.

Szerencsére vannak olyanok is, akik a régi házakban is látnak fantáziát.

És hát persze hol látensen, hol nyilvánvalóan, mindenhol ott a bor.

2019. november 8., péntek

Egy zsibriki szurdok és más érdekességek

A geocaching mozgalomnak kétségtelenül nagyon gazdag honlapja van, amit nagy haszonnal magam is gyakran nézegetek. Ez hívta fel figyelmemet egy Zsibrik mellett lévő löszös szurdokra. A mellékelt képek alapján a szurdok ugyan nem volt elsőrendű látnivaló, de egy utat megér, gondoltam. Úgyhogy ma ködös, szemerkélő időben ide látogattam ki, a "minden időjárásnak megvan a maga hangulata" elv jegyében.  

Zsibrik határában két halastó is van, ennek megfelelően rétisasos, fekete gólyás vidék. Rétisasban reménykedtem is. 

Nem is kellett csalódnom. Háttérben egy kárókatona.
Ez utóbbiak szép nagy csapata körözött a tavak felett, ami hangágyúk beüzemelésére sarkalta a tavak tulajdonosát. Szerencsére azonban erre kicsit később került csak sor.

Nyáj.

Aki lemaradt a nyájból.

Ők is lemaradtak szexelni.

Miközben én a szexhez készülődő birkákat figyeltem, egy közeli fáról elstartolt egy rétisas.

Két normálisabb képet tudtam lőni róla.

Valahol itt kell letérni a dzsuvába a szurdok felé.

A szurdokban.

A szurdokban. Valóban nem különösebben érdekes szurdok. Ebben a völgyben számos ilyen nyílik még. Hátrább egy-kettő természetvédelmi területté is lett nyilvánítva, mert a bevágódás feltárta az ősi kőzeteket is. Abban reménykedtem, hogy itt is találok ilyent, de nem.

A köd hálás témája.

Ezek közt a pókhálók közt akadhatunk ilyen vízcseppfüzérre.

A kitelepítésig a határt a zsibriki és mőcsényi svábok gondosan művelték. Ennek szinte utolsó emléke ez a kis düledező ház.

Mohás ágak 1.
Mohás ágak 2.

2019. november 7., csütörtök

Mi újság Keselyűsben?

A Kutyás-tölgyet elforgatták az útból.

Az elforgatás előtt feldarabolták, így tudtam évgyűrűket számolni.Kezdetben gyorsan fejlődött, de aztán meglepően lelassult, úgy 180-200 közti számot kaptam. Viszonylag magas kora ellenére csak olyan 435cm körüli kerületig jutott.

A Holt-Sión a békalencse visszaszorulóban van, így érdekes mintázatok alakulnak ki.

Tegnap hatalmas esők voltak környékünkön, minden vizes, hatalmas tócsák mindenfelé, és most már valószínűleg jövő tavaszik állandó társunk marad a Gemencben a sár. Ma megint voltak kiadós esők.

Burjánzik az élet ezen a vízbe dőlt fán.
Nem volt sok időm, a toronyba se tudtam felmenni. Hazafelé azért megálltam a legnagyobb keselyűsi nyárfa előtt.
Szerencsére jól tartja magát ez a hatalmas fa.

2019. november 4., hétfő

Alkony Szálka felett

Lassan érdemes rámérni erre az eperre.

Isten-völgye.

Szarkaláb

Valahol ott lent a tó.

Marhák.

Novemberben már hamar alkonyul.

Alkonyi felhők a Mecsek felett.

2019. november 3., vasárnap

Mécsesgyújtás Apatiger Glashütteben

Valamiért kidőlt a Gemenc Zrt. szép ismertető táblája. Nekitámasztották a toronynak. Most nem volt olyan szép idő, mint tavaly ilyenkor.

Felmentünk az új Apponyi-kilátóba is. Tényleg idelátszik a Mecsek.

A zsibriki halastó.

Az Üveghutai-völgy. Ködös időben misztikusabb volt a kilátás.

Indulunk a temetőbe.

Most valahogy sokkal zöldebbek az erdők, mint tavaly ilyenkor,

A temető.

A tavalyi mécsesembe akartam a gyertyát meggyújtani, de az eltűnt.

A sírkő is kevesebb lett.

A csend és az élet nyüzsgése sem volt akkora, mint tavaly. Légvonalban innen 2km-re húzódik egy erdei út, valószínűleg azon egy motoros döngetett.