A Homokon és a Tiszánál

Munka után irány a Homokhátság, amit a középkorban egyszerűen csak Homoknak neveztek. 

Helyenként bizarr látnivalók vártak rám. 

Az Alföld egyik legnagyobb és legszebb tölgyével kezdtem Harkakötöny és Kiskunhalas közt. 

Gondját viselik, nem engedik széthasadni. 

Az idén 688 cm lett a kerülete, lassan gyarapodik már.

Tipikus táj Reichelhausen határában.
 (Az út mentén egy német falutáblán olvasható az említett név, nyilván német tulajdonosa van a közelben felújított tanyának.)

Bugac felé a harkakötönyi Kisasszony-erdőn megyek keresztül. Az "erdő" kifejezés  itt lazán értendő. 

Bugaci kereszt tanyával. 

Szárnyék mint turista attrakció. 

Nagy költőnk szerint télen puszta a puszta igazán, de azért az ősz sem panaszkodhat. Sőt talán a többi évszak sem. 

Újabb pusztai attrakció turistáknak.

Olvastam, hogy itt egy kis folton megmaradt a pusztai tölgyes. Tényleg kis folton.

Kettős fa. Alacsonyan elágazik. Kipróbáltam élőben Lukács Robi új applikációs fejlesztését. Szenzációsan működik. Nagyobb élmény mint ez a fa. 

Háttérben a Kerényi József tervezte Pásztormúzeum most zárva tartó épülete. 

Bugaci erdő sok idei pusztulattal. 

Fel a homokdombon. 

Kilátás az egykori ősborókásra.

Őszi színek. 

2012-ben leégett az itteni ősborókás. 2017-ben és az idén is volt itt egy kisebb tűz. A táj ennek megfelelő formában. Nyitóképünk is itt készült.  

4,5 km gyalogoltam a homokos utakon. Most 16 C fok, és borús idő volt. Jobb, mint a nyári 40 napon. 

Kissé absztrakt képpel búcsúzom Bugactól. Nem rossz hely, de Pósfai György ennél izgalmasabb alföldi helyszíneket mutatott nekem korábban. 

Kissé bizarr, de hatásos látvány a pusztán. Szentjeink márványszobrai mutatják az utat a pétermonostori ásatások felé. Az újabban meghonosított Aranymonostor elnevezés reklámfogás, az itt talált aranyozott leletekre és aranypénzekre utal. 

Míves alkotások (Erős Apolka, Baráz Tamás).
 Ma már nem divatosak az olyan absztrakt szobrok, mint pl. a tihanyi Alapító. 

A romoknál a Feltámadt Krisztus.
A helyszínen kicsit bizonytalankodtam, hogy mit is látok, mert Keresztelő Szt,Jánosra - és kajánul - egy célba érkező sprinterre is gondoltam.

A romok.
 A hely történetének jó összefoglalását itt találjuk. A templom és a kolostor mindenképpen csak egy átlagos kolostor lehetett méretét tekintve, hiába is mondanak mást a látógatóközpontban. Nemrégiben egy belga levéltárban egy kolostorjegyzék alapján sikerült premontrei eredetét kimutatni, bár  Frigyes hamborni apát magyarországi vizitációjának állomáshelyei közt nem szerepelt, amikor 22 premontrei kolostort keresett fel, de pl. a Nyulak-szigetén sem járt, lehet, hogy ide se vetődött el.

Még folynak a 2010-ben Rosta Szabolcs vezetésével elkezdődött ásatások. Itt furcsán egymásra dobált testek maradványait látjuk, ami talán a monostor tatárjárás alatti pusztulásával függenek össze. 

Hatalmas temetőket tártak és tárnak itt fel. Mindez szabadon bejárható, amin kissé csodálkoztam, de élveztem. 

Majd a régészek megmondják, miért került egy sírba két tetem. 

Varég amulettek a kiállításról. 

Csak középkori aranyozott keresztből találtak itt kb. egy tucatnyi, és ezen kívül egy csomó elefántcsontból  készült is előkerült. 

Limoges-i zománc könyvveret  töredéke. Ebből is van jónéhány. 

Kölnből származó elefántcsont könyvveretek. A bal oldali darabokon jól látszik az alighanem a tatár pusztításhoz kapcsolható megégés nyoma is. 

Szír üvegpohár, az egyik büszkeség. A szentföldi hadjáratok révén az iszlám üvegek keresett luxuscikkek lettek. Ilyen ép kevés maradt fenn. 

A leletek közül a legértékesebb a Szent Péter ereklyetartó, aminek itt csak a rekonstruált másolatát látjuk. Az eredetiről a tárlatvezető azt mondta, hogy most éppen  Franciaországban van kiállításon. Ez a Maas-vidékéről származik. Ez a néhány lelet is hűen tükrözi a vidék egykori gazdagságát és nemzetközi beágyazottságát, a leletek száma és minősége jelentősen átformálta a kora középkori Alföldről eddig ismert képünket.
  A tatár pusztítás után a terület elnéptelenedett, majd a futóhomok befedte és évszázadokra konzerválta a romokat. Mivel a későbbiekben nem épült rá modern kori város vagy falu, a leletek szinte érintetlenül, bolygatatlanul maradtak a homok alatt.

A feltárás kőanyaga meglepően szegényes. Ennek oka, hogy a tatárjárás során elpusztult kolostor romjainak kőanyagát a vész elmúlta után kitermelték és nagyrészt  eladták. 

A látogatóközpont látványos épületének udvara.
Teljesen szokatlan, hogy egy középkori monostor feltárásához kapcsolódóan egy ilyen igényes látogatóközpont épül (vezető tervező: Szentkuti Viktor),  csaknem 1,5 milliárdos költségből (java EU-s pénz). A belépődíja ráadásul több, mint a Nemzeti Múzeumé. Az épületnek csak egy része szolgál a kiállítás helyszínéül, a többi egyfajta közösségi térként működik.  A tárlatvezetés egy 13 perces, térhatású film megnézésével kezdődik. Nem gondoltam, hogy komolyan kell venni a hölgy figyelmeztetését, miszerint ha rosszul leszek csukjam be a  szemem, végső esetben meneküljek ki. A hírhedt Pozsonyi csata képi világát idéző animációs film hiába bírt nagyon okos tartalommal, számomra is csaknem teljesíthetetlen kihívás volt, olyan szédülést okozott a dinamikus térhatás. 
A látogatóközpontot a Googel Mapsen igen magasra, 4,9-re értékelik, két év alatt 350 körüli értékelést kapott. 

Belefért még az időmbe Csongrád városa, amit a múltkori fás találkozón a pocsék idő miatt ki kellett hagyni. A Serházzugi Holt-Tiszával kezdtem, aminek partján egykor a város sörfőzdéje állt. Az idilli kép alapján nem is gondoltam, hogy jelentős víz utánpótlásra szorul a holtág már évek óta.

Aztán ismét "homokozás" a Kőröstoroknál. 

A Kőrös jelentős vizet hoz és visszaduzzasztja a Tiszát, így itt nyoma sincs a szolnoki kisvizes abszolút  mélypontoknak. 

A parti létesítmények száma alapján nagy élet lehet itt nyáron.

A Belvárosnak nevezett régi halászházak városnegyede, a város legrégibb negyede,  csendes most. 

Csánki Dezső szerint a Hunyadiak korában Csongrád vármegyében 2-3 ezer halász tevékenykedett. Ma biztos nincs ennyi. 

A középkori és oszmán település is itt terült el, az oszmánok egy palánkot is emeltek a Köröstorokkal szemben. 

A megyének nevet adó ispánsági földvár  azonban nem itt feküdt, hanem a Tisza másik oldalán, innen vagy 20km-re. A tatárjárás alatt ez a központ is  megsemmisült, és az új Csongrád átköltözött a másik partra. 

A városnegyed szakrális központja a Szent Rókus- kápolna körül van.

Míves Piéta a 18. századból. 

A Szent Rókus kápolna.

A híres Fahíd nagy része ma már vasból van.

1896-ban vették meg a feleslegessé vált esztergomi pontonhidat a csongrádiak. Műemléki védelem alatt áll. Van a Tiszán még egy pontonhíd, mindkettő európai kuriózum. 

A Fahíd átadásakor valahonnan a Dunántúlról kerítettek egy Nepomuki Szt. János szobrot is. Ezzel alföldi utam véget ért.