Egy nap Szlovákiában

Átrobogunk Szlovákián.

Dobsinán megállunk, mert még nem láttuk a híres jégbarlangot, és ki tudja mikor kezdik el korlátozni a látogathatóságát a nyári kánikulában. Egy ilyen lépés persze erősen visszavetné a könyék idegenforgalmát is. 

A barlang jege ilyentájt jelentősen olvad. A régi fényképek jégablakzataiból sok már erősen elsorvadt. 

És akkor még nem is említettem a Monarchia korát, amikor még nyaranta korcsolyáztak is a barlang jegén.   Ebből a korból a továbbiakban  "Fülöp Szász-Koburg-Gothai herczeg Ő királyi Fensége" leírást közlöm a Schmidt Attila magyarításában. (A hercegi család még szerepel majd bejegyzésemben).  A leírás  az "Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben" c. monumentális könyvsorozatban jelent meg, amelynek köteteit júniusban a gimnáziumunk egy félreeső raktárában a megkímélt, de leselejtezett holmik közt találtam meg. A szöveg és a képek közt ne keressünk kapcsolatot! 

"A barlang keskeny bejáratától 18 lépcső vezet le a 120 méter hosszú, 50 méter széles és 10 méter magas jégterembe. Valóságos tündérpalota ez; csodás szépségű jégalakzatai bámúlatba ejtők. Boltozatán víztiszta, átlátszó, jégkristályok csillognak a világító láng fényében, melynek minden lobbanása más meg más képet varázsol elénk; míg tükörsima padlózatán, melynek jegét nyár derekán nem egyszer hasítják víg korcsolyázók, ropog-recseg a boltozatról aláhúlló számtalan jégkristály."

"A csarnokot sziklaoszlopok két részre, a Nagy- és Kis-Teremre osztják. Itt vannak a négyszögletes Sírkövek, a Vízzuhatag, az Elefántfej; tovább a három feltűnően átlátszó Jégoszlop, melyek egyikének hengeralakú üregéből víz foly lefelé; ez a Kút s ehhez támaszkodik egy ferdén dűlő háromszögalakú jégtábla, a Beduin-Sátor. A sima jégtükrön állandó folyású vízeret látni. Az egymás mellé sorakozó, majd összefonódó jégszalagok, a levelek, lombok, legyezőalakú jéglapok csodás változatban csillognak az átlátszó jégoszlopokon; párjukat a fölszínen hiába keressük.."

  

 "Innen az út a 80 méter hosszú Ruffínyi-folyosóba vezet, melynek egyik oldala sziklafal, a másik a jégterem padlózata. A fínom jégszálakból szőtt gyönyörű Lugas megtekintése után jégalagúton a barlangnak legbámúlatosabb, de egyúttal leghidegebb részébe jutunk. Itt látjuk a csúcsíves boltozatú Kápolnát, majd az úgy nevezett Pokol üreget, melyet hótömegek, leomlott sziklatömbök, tátongó mélységek tesznek zorddá; ennek egyik zugában Lucifernek nevezett, 7–8 méter vaskos jégtömeg van." 

"Innen lefelé indúlva, különösen fölkelti bámúlatunkat a 10 méter magas és 8 méter széles, megmerevűlt jégfátyolból szőtt s gazdagon díszített Függöny. "

"Jobboldali részében sorakoznak az Orgona hengeralakú jégsípjai. A folyosó végén 150 lépcsőfokon följutunk a Kis terembe. Egy órai sétánk közben megtekintettük e mészkőzetnek kisebb-nagyobb üregeit, aknaszerű meneteit, folyosóit, óriási jégtömegét."

A herceg által leírt, és idegenforgalmi prospektusokban ma is megjelenő alakzatokból én szinte semmit nem ismertem fel.

Nyilván a szlovák nyelvű barlangvezetés megértése javított volna a helyzeten. 

"A Dobsina határában levő jégbarlang mind nagyság, mind szépség tekintetében a legelső helyet foglalja el az eddig ismert jégbarlangok között. Ezt a természeti csodát Ruffínyi Jenő bányamérnök 1870-ben fedezte föl. A barlang egy éjszaknak néző hegyoldal gyomrában van s főleg kelet felé terjed. Legmagasabb pontja a bejárat, attól kezdve lejtőzetesen lefelé tart."

Virágok a barlang környékéről. Erdei deréce.

Csalánlevelű harangvirág.

Itt is kánikulai nyár van, de ez 900m magasan a hegyek közt ez 28-29 fokot  jelentett. A hazai kiégett rétek után üdítőleg hatottak az itteni tájak, még úgy is, hogy a helyiek aszályról panaszkodnak. 

Régi határkő a jégbarlang közelében. 

Egy másik bányász határkő zöld bujasággal. Dobsina környékén a 19. század végéig sok mindent bányásztak. Kezdetben nemesérceket, a 19. századtól főként vasércet. 

Egy hangulatos tanösvény deszkái a barlang környékén. 

 Gölnic (szlovákul Hnilec, németül Göllnitz) folyó.

Kisebb szurdoka van a folyónak a jégbarlang környékén, amin kellemes sétaút - az egykori főút- vezet keresztül.  

A főút 1971 óta egy alagúttal kerüli meg ezt a problémás részt. 

Réti szegfű.  Mifelénk is sok van.

A szurdokot Sztracenai-szurdoknak nevezik leginkább,  a szomszédos település után. Sztracénán működött az utolsó környékbeli vashámor, 1927-ben zárták be. 

Sztracenai-szurdok csak mintegy 1,2 km hosszú.

Mivel az út aszfaltja még megvan, ezért esti babakocsis sétáknak is kedvelt helyszíne. 

A Magyar Orvosok és Termeszétvizsgálók egyesülete az 1867. évi találkozóját Rozsnyón tartotta, a hercegi család vendégeként. A Coburgok  a 18. század óta birtokolták az itteni vashámorokat.  Az egyesület hálából emléktáblát tett a szurdok bejáratára.

Rét Imrikfalva (Dedinky) felett. 

A környék hegyei olyan Bükk-Mátra formák. Az itteni sípályákon sem fognak rendezni világkupafutamot. 

A bükk és különösen a luc felhozatal viszont erősebb, mint a hazai. Bal oldalon egy 400-as luc. 

A Imrikfalvi-víztározó a partján kialakult spontán vadkempingtáborra ékesen bizonyítja, hogy a szlovák turizmus nomád rétegéi még mindig léteznek. 

Itt is akadnak pusztuló fenyők.

Kuszma. 

Az Imrikfalvi-tározó a magasból.

Imrikfalva. 

A késmárki templom. 

Késmárk felett van egy dombtető, ami a helyiek szerint a legjobb Tátralátó pont. Nagylátószöggel be lehet fogni az egész hegységet...

...meg a várost. 

Ráközelitek a központi részre, a Lomnici-csúcs környékére. A korai időkben a Késmárk fölé magasodó csúcsot gondolták a Tátra legmagasabb pontjának.

A Nagyszalóki-csúcs csoportja, kissé balra a Lomnici-csoporttól.  (2452 m)

A Bélai-havasok némileg elkülönülő csoportja, jobbra a Lomnici-csoporttól.

Aratnak az egykori szász falu, Tátraalja  (Vorberg, Strané pod Tatrami) határában.

A Középorom (2441m ) csoportja 

A Lomnici- és a Késmárki- csúcs. 

 

Itthon és a Mátrában, egy aszálykatasztrófa idején

 

Történelmi időket élünk.

Kis dombságunk idilli képével indítunk.
Az idillbe csak az zavar be, hogy a vaddohányként ismert invazív növény mély gyökereivel ebben az időszakban nyertesnek számít, ezért egyre nagyobb területeken lesz a gyepek uralkodó faja. 

A Bükk-völgy nevének megfelelően relatíve sok bükköt tartalmazott. Az erdészet elvégezte itt is a fajcserét az elmúlt években. 

Alkonyodik. 

Kalocsa három magas épülete 35 km-ről: A víztorony, a székesegyház és a gabonasíló. 

Kilátás a Strázsa-hegyről a Duna felé. 

A felső-tengelici listás nyárfa teljesen kiszáradt. Egy villámcsapás már megroppantotta, a mostani aszály pedig végleg betett neki. 

Az egykori Gindly-Benyovszky-kúria felújítási munkái megkezdődtek. 

Korábban ez Kis Istvánnak a Kádár-korszak sokat foglalkoztatott, az SZKP Lenin-emlékérmével is kitüntetett szobrászának a tulajdona volt. A Fényes szelek c. szobra a kerítésen kívül áll. 

Megnéztük a két éve viharkárt szenvedett helyi védettségű park állapotát.  

Siralmas.

Domborinál a Dunába hosszan benyúló homokzátonyon  téblábolnak, pecázgatnak az emberek. 

Régről fennakadt uszadékfa a földvári Beszédes József-hídon. Háttérben az etanolgyár. 

Dunaföldvár augusztus 2-án, -229 cm-es vízállásnál. Másnap még ennél is alacsonyabb bírt lenni a Duna, 3 cm-rel. Így a 2018-as LKV -hoz (legkisebb vízhez) képest 33 cm-rel alacsonyabban tetőzött itt a víz. Bajánál már 42 cm-rel dőlt meg a LKV rekord.  

Zátonyok és emberek a meder közepén. 

Bámészkodók és kincskeresők a mederben. A jobb oldali férfi háromágú horgonyt húzogatott végig a meder alján.        

A Dunai Szigetek blogban " az új magyar Vaskapunak"  nevezte el a itteni zátonysort Szávoszt-Vass Dániel. Amikor ő  itt járt, 26 cm-rel magasabban volt a folyó. 

A földvári löszfal a folyó hátterében. 

A híres pokoljáró, Tar(i) Lőrinc középkori birtokán járunk Pásztón, a Mátra nyugati lábainál. 

A pásztói műemléki és múzeumi negyed részlete az egykori ciszterci apátság romjaival. 

A karner és középkori templomrészlet. 

A barokk főoltár...

...és egy mellékoltár.

Pásztó híres szülöttének, Rajetzky Benjámin zenetörténésznek a szobra a templom mellett. A templomtér körüli 4-5 szobor közül szerintem messze a legkiemelkedőbb alkotás Szervátiusz Tibor műve. 

A templomtornyon Szt.Lőrinc szobra nem különleges, de legalább régi.  

Középkori kovácsműhely és huta romja, az oskolamester házával és a templommal. 
A kedves olvasóra bízom, hogy becsülje meg, hogy a 39 fokos melegben ezt a gazdag műemléki együttest hányan látogatták. 

Végül egy öreg, talán még középkor híd Nepomuki Szt. János szobrával teszi teljessé az együttest. 

A Nyugat-Mátra ikonikus hegye az Ágasvár (798 m) Mátraszentimre, (régi nevén Ötházhuta) felől. Érdekes hogy ezt a 1938-ban kapott nevet a Rákosi-korszak sem törölte el. 

A tari faluvég nagy, hasadó akáccal. 

A Felső- Csevice-forrásban alig van víz. A csöve egy faággal kell bedugaszolni, hogy összejöjjön egy kulacsnyi.  

Csevice-völgyi sziklák.

A patakban is alig van víz.

Essünk hamar túl az állatvilág bemutatásán. Ennyit sikerült megörökítenem.

 Megkezdtük utunkat az egyre híresebb Szakadás-árokban. Túl vagyunk a szurdok egyetlen műtárgyán, egy erős, hosszú kötelen, végén egy autógumival. Kétségtelenül sokkal olcsóbb, mint egy rozsdamentes acéllétra, és végülis ugyanúgy lehetővé teszi a le- és feljutást. 

A Szakadás-árok ugyanolyan "partizánútvonalon" járható végig, mint amilyen pl. a Szilváskői-szurdok, azaz nem jelzett turistaúton. 

Vadabb szurdokainkban - a Rám kivételével - nem sok turizmust támogató "készség"  van. Így java részükbe inkább nem is jelölnek ki turista útvonalat, mert az valami kötelezettséggel is járna. 

Ha van víz a szurdok alján, nehéz lehet ezeken a "partizánkézségeken" haladni. 

Ide azonban szabadon betérhet az ember, és nincs olyan erős tiltás alatt, mint a Tarjánka-szurdok, amit legálisan évente kb. 160 ember láthat csak. 

A bejáratánál a tari önkormányzat ugyan elhelyezett ismertető táblát, de az ember így is tanácstalan, és csak olyan turistatérkép alkalmazásokban bízhat min pl. a Mapy. 

Helyenként a Tarjánkán is túltesz.

A legszűkebb részen.

Lassan kiérünk a szurdokból.

Ez a hűvösség és a víz utolsó menedéke a környéken, cserébe az összes röpképes rovar ide menekül. 

Tari Lőrinc temploma taron. 

Tari Lőrinc udvarházának romjai.

A három "szent falu" (István, Imre, László) közös temploma.

Hazafelé ismét megnéztük a hatvani vadászati múzeumot. 

Családunk egyetlen tagjáról sem mondható el, hogy kedvelné a vadászatot, de a szépen felújított kastély és a kiállítás így is ad egyfajta élményt. Sőt legutóbbi itt jártunkhoz képest vannak gyarapodások is, pl. úja működik az udvaron a szökőkút. 

Nekünk új elem a barokk konyha is. 

Az egykori Hatvany-Grassalkovich kastély.

Mindenfelé ötletes szarvasszobrok, de nem sikerült kiderítenem kinek a művei.

Végül környékünk híres trófeái: a szálkai...

...és a karapancsai bika.