2021. szeptember 27., hétfő

Váraljai panorámaút

 

A pénteki cikóí panorámaút után egy kicsit komolyabb következett: egy mecseki Váralja felett.
Indulás a váraljai parkerdőből.
Az aszályos időket nagyon megsínylik az itteni tavak. 
A listás bükk jól tartja magát. 
Akárcsak mindkét listás mezei juhar. 
Derék erdőkben indulunk felfelé. 
Kiérve az erdőből máris kezdődik a panorámaút. Jobbról a váraljai kőbányák, középen már a "végtelen" tolnai sík.
Izmény a magasból. 
Az itteni gyepeket birkák...
...szürke marhák tartják karban. 
A dombok mögött Györe. 
Újabb kőbánya és mögötte a váraljai református templom. 
Innen már a Zengő is kikandikál a távolból. 
Domboldal.
A Somlyó.
A Prédikálószék.
Domboldalak. 
Most már kevés a szép virág. Őszi kikerics.
Hollóból rengeteg van. 
Még egy pillantás a tolnai síkra. 
Az út adatai.

2021. szeptember 25., szombat

Cikó körül

Rég jártam Cikón, és egyáltalán nem néztem még körbe a falu körüli dombokon. 

A falu központjában a hídon Nepomuki Szent János szobra. Régi képeimen még nyers, újrafestés előtti állapotban volt, és sokkal több zöldben állt.

 
A Perczelek kegyurasága alatt épült templommal csak kulcslyukon keresztül ismerkedem. 
Apró elemek utalnak csak a barokk színvonalra. 
A dombok felé haladva Szt. Flórián szobra mellett megyek el. 
A falu szélét itt is egy kereszt jelzi, vagy inkább jelezte. 
Itt is szurdik vezet ki a faluból a dombok felé. 
A tetőn itt is egy kereszt állt. Most Mária-oszloppá alakították át. Ebből a néhány képből is látszik, hogy Cikó milyen gazdag (volt) szakrális kisemlékekben, hiszen a Völgység egyik legnagyobb német települése volt. A Volksbund központja is lett, és a falu lakosságának igen nagy hányada be is lépett ebbe a szervezetbe, aminek következtében szinte teljes német lakosságát kitelepítették. Talán egyszer majd a másik blogomban is beszámolok a falu még meglévő értékeiről. 
Szarkalábak színpompája. 
A lapos dombhátak nem igen kínálnak jó kilátópontokat. Itt Mőcsényre látni. 
A széptölgyesi tavak és Kakasd. 
Grábóc és a Szekszárdi-dombság. 
Aggófüvekből van még sok  réteken. 
Mérsékelt lepkerajzás, a leggyakoribb a citromlepke.  Pontosítás Horváth Balázstól: "... biztosan valamelyik Colias nemzetségbeli kéneslepke, de hogy a hat fajunk közül melyik?..."
Cikó inkább talán már a Geresdi-dombsághoz tartozik. 
Végre feltűnik a Mecsek is. 
Nem túl sikeres madárfotók következnek a legjellegzetesebb fajokról: vörös vércse.... 
...egerészölyv. 
A tehenek mellől a falura is jól rálátni. Itthon jövök már csak rá, hogy mi hiányzott nekem a falu látványából: a kálvária. Úgy látszik az utóbbi időben teljesen beerdősült, pedig 2011-ben még a StreetView-n is jól látszott, nem is beszélve a régebbi időkről. 
A távolban Aparhant és Mucsfa. 
A Geresdi-dombság. 
Aztán ráakadok egy hibátlan szépségű, ma már teljesen elhagyott helyen álló keresztre.  
Ennek a faluból kivezető, ma már nem használt szurdiknak a végében áll. 
Én átverekedem magam a dzsuván, és rég nem használt lukpincék mentén érek vissza a faluba. 

2021. szeptember 17., péntek

A szarvasbőgés-fürdőzések ideje

Bódító illatú fürtös menta a Sötérvölgyben.

Őszi kikericsek ugyanitt.

A nyár végi virágok utolsó koszlott példányai.

Sötétvölgy 1.

Sötétvölgy 2. 


Az utóbbi napokban a nyárias  melegben a szálkai tó csodás vizét élveztük esténként.

Szarvasbőgés-fürdésnek neveztem el ezeket a őszi úszkálásokat. 

Három-négy fürdőző mindig van rajtunk kívül is. 

 
Most éjszaka megérkező felhők a hidegfront első hírnökei. Ezzel zárul is a fürdési szezon.