Év végi visszatekintés

Az idei év első bejegyzése még a tavalyi szilveszteri túrához kapcsolódott, és Pilisborosjenő határába vitt. Kár, hogy az idén a szilveszteri túra már elmarad, mint ahogy az év végi "Ősök túrája" is, ami 2009-2017 közt mindig szép esemény volt.  

Januárban egy "egészségügyi célú kereskedelmi úton"  voltam Pécsen, innen tettem emlékezetes tekergést Tekeres körül, felkeresve a Mecsek  egyetlen szabadon bejárható valamirevaló barlangját. 

Az év dendromán eseménye a Drávamenti minitalálkozó volt, szigetvári szálláshellyel. Ezt rövid értekezésem követte a tölgyek növekedéséről, és ezzel végeredményben véget is ért idei dendromán aktivitásom, ami minden szempontból mélypont. 

Március a helyi kis séták jegyében telt, mint az év nagy része, de ennek is fokozatosan csökkent az aktivítása, érdekessége.

Április megint egy csodás téli túrát kínált a Zengőre. 

Néhány nappal később pedig az idei év legnézettebb bejegyzését is megtehettem a Závod körüli túrám után. Nyilván lelkes závodiak megosztották a közösségi oldalakon, így jóval többen nézték meg, mint ahányan Závodon összessen laknak. 

Május aktív hónap volt. Kisszékely körüli túrám az idei bejegyzéseim közül a második leglátogatottabb lett.  

Nem maradt el az idei bazsarózsatúrás hétvégénk  sem régi baráti társaságunkkal. 

Május legvégén osztályommal Erdélyben jártam a Határtalan programsorozat keretében. Csak júniusban lett időm arra, hogy felkerüljön a blogomba a beszámoló. Június egyébként a blog szempontjából katasztrofális hónap lett. 

Júliusban teljesen váratlanul, egy korábban olcsó angliai nyelvtanulásokat szervező vidéki utazási iroda "last minute",  Alpokba induló 5 napos útjára még befértünk, de csak a busz leghátsó ülésein kaptunk helyett. A többiek által megvetett kényelmetlen ülések ideálisak lettek számomra, mert a jobb és balodal közt cikázva- no meg a hátsó ablak révén- az egész utat végifotózhattam a buszból. 13 részben számoltam be errőla számunkra egyedülálló élményeket nyújtó útazásról. 

Soproni családi nyaralásunk során is tettünk két kisebb túrát az Alpok közeli helyeire. 

A Soproni-hegységben tett kisebb séták révén újabb hazai fehér folt szürkült ki a látogatottsági térképemen. 

A nyár - már szeptember legelején- egy feleségem által nyert mohácsi hajókirándulással zárult. Ekkor fürödtem utoljára szabad vízben. Az idén kimaradt a Balaton is, Szálkán is csak egyszer voltunk, Domboriban sem sokszor. 

Októberre került át osztályom őszi kirándulása, ezúttal a Mecsekbe, Váraljára. 

Novemberben munkám Komlóra szólított. Innen tettem egy rövid zselici és mecseki kitérőt a "valdensek földjére" is. Ezzel véget is ért a jelentősebb események sora. Decemberben már alig mozogtam, és vélhetően ez így marad még jóideig. 

 Az idén ez lesz a 86. bejegyzésem.  A felkeresett helyek listája így alakult (zárójelben a tavalyi felkeresések száma): 

Szekszárdi-dombság:  21 (35)

Alpok: 15 (-)
Gemenc: 9 (15)

Mecsek. 7 (9)

A korábban általam látogatott helyszínek közül ezen a listán sokat esett vissza a Geresdi-dombság. A tavalyi 12-vel szemben az idén csak 4 túrám/sétám volt itt.  A túrák, séták  zömét (59 db) feleségemmel tettem meg, 16 volt szólóban, 5 baráti társasággal, 5 tanítványaimmal. Jövőre ezek az arányok drasztikusan fognak változni. 

Ez a 86 bejegyzés az eddigi legkevesebb a blogom indulása óta.  Ez a tendencia egészen biztosan folytatódni fog, jövőre várhatóan ennek töredékét sem  fogom elérni. A látogatottsági adatok is hanyatló tendenciát mutatnak. Az idén 47ezer felkeresés volt, 2012 óta ennél mindig magasabb volt a látogatottságom. 

A koponyák szurdikában

Talán az idei év utolsó túrája.

Az utóbbi idők szokásos útja, rapid nyomulás az Óriás-hegyre a szőlők közt.

Most azonban a hegy szurdokát választom.

Vizenyős, sáros út, bizonytalan végkifejlettel.

Egy csaknem érintetlen, de rövid darabka, kis dombságunkból.

Évekkel ezelőtt a másik irányból már végigjártam.

Kár, hogy a legizgalmasabb résznél egy hatalmas omlás van.

Dombságunk egyik leglátványosabb löszfala.

Az első koponya.

Borostyánzuhatag.

A második.

A felső vég.

Kosfej. Úgy látszik ide kimúlni járnak. Vagy annyira szörnyű hely, hogy aki ide betéved megjárhatja.

Mindenesetre én kevés vérzéssel kijutok a felső vég iszonyú szederindás, vadrózsás dzsuvájából is.

Valamiféle kilátás.

Szintén.

Az idén is 4 kg madáreleséggel és hat cinkegolyóval készültem a szezonra, mégis szinte alig látok madarat. Egyszer ezt a vörösbegyet, meg egyszer néhány másodpercre őszapókat.

Ez a dög viszont gyakran errefelé jár, és az őszapók jövetelének is ez vetett véget.

Korai tavaszjel.

 

Bizonyos ócskaságok felértékelődése

Pontosan két hete, decemebr 3-án voltam errefelé. Az út fő motivációja az volt, hogy az erdő közepén tudok egy nagy diófát, ide megyek diót gyűjteni. Hátha valmi érdekes is történik menet közeben, tehát vittem fényképezőgépet. Menet közben készítettem egy-két képet, de összességében semmi érdekes nem történt. Egyetlen egy képet nem raktam volna fel, ha nem tanít meg az idő arra, hogy erre az útra még nosztalgikus szép emlékként fogok gondolni később. 

Galagonya. Teaája gyógyhatású, de nem gyűjtöm,

Téli fülőke. Ehető, sokak szerint finom, de még nem próbáltam, nem gyűjtöm. 

Az Óriás-hegy szurdika.

Elhatároztam, hogy minden virágot lefényképezek, ami még december elején is kinyilík. Seprence, amerikai invazív faj, kipusztíthatatlan. 

Szerény kilátás az Óriás-hegy gerincéről...

...és a Bükk-völgy felé ereszkedve. 

Van itt egy meghitt tisztás sok galagonyával, ahol szeretek megpihenni. 

Réti imola, talán. Ez a másik gaz, ami ilyenkor is hajlandó még virágozni.

Este, a Hold a Jupiterrel. 

 

Az első hó

Pécsen volt dolgom pénteken. Jött a hír, hogy a Bakonyban már havazik. Felnéztem a Dömörkapuhoz, csak kis mobillal fotózva. Ronda idő, hó nélkül, 400 m magasan.

 

A Karolina-külfejtés hatalmas göndrét elkezdték betemetni. A tó eltünt, de a rekultiváció félbemaradtnak tűnik. 

A Dömörkapu sziklagyepei tavasszal védett növények tucatjainak adnak életteret. 

Most persze semmi pompa. 

Kiskoromban egyszer nagybácsim elvitt unokbátyámmal a vidámparkba. Szinte alig maradt valami a vidámparkból. Történetét itt olvashatjuk. 

Felmentem a Misina-tetőre is. 500m volt kb. a hóhatár.

A síházat felújították, de már két éve egyetlen egy napra sem nyílt meg a sípálya. Pedig micsoda síélet volt itt annak idején! Az 1970-es években még síugrósánc is volt errefelé. 

A meredek, kb. 500m hosszú, 140 m szintkülönbségű pálya. Vagy nevezzük inkább csak nyiladéknak, a realitásoknál maradva. 

Erdei csendélet. 

Micsoda hó lehet most  a Zengőn, de nincs időm. Már most is esteledik.