Negyed óra merengés Dömörkapun

"Pécs hintája"

Egyik kedvenc pécsi helyszínünk. Ha  épp a jobb sorsra érdemes Dél-Dunántúl fővárosában járunk, és van egy kis időnk, ide felugrunk. Vagy a Tettyére. 

Az itteni sziklagyep általában tartogat valami érdekes szépséget. 

Most nem annyira. 

Sok idő nem volt a bóklászásra,, merengésre. 

A bányászmúlt nehéz örökségei. Egy régi világ meghalt, az új meg nem tud megszületni. 

Lejtmenet.  Pécs lakossága 2001 és 2022 közt 14%-kal csökkent. Szegedé ez idő alatt 6%-kal, Szekszárdé 18%-kal, az országos átlag 5,3%. 

No de alaptalan optimizmussal zárjuk a közelgő tavasz szép képével a dömörkapui merengéseket. 

Egy kép az éledező felső-tengelici erdőből.

 

Keselyűsi meglepetések

Január óta történt egy s más Keselyűben. 

Kivirágzott az erdész udvara. 

Ilyen ibolyákkal. 

Az árvíz letarolta a nádat. 

Sebaj, majd kinő újra. 

Nagyobb gond, hogy a Sárosi-tornyot is letarolta, ami már eleve kicsit közel állt a tóhoz. Most életveszély miatt lezárták. Remélem mire megnő a nád, újra szép lesz. Mármint a torony, a nád biztosra vehető.

Addig laposan látni rá a Sárosra. 

kezdődik a lepkeszezon, közönséges gyöngyházlepke. 

Kellemes meglepetés is akad Keselyűsben. 

A Kutyás-tölgy sztoriját én is már többször érintettem. A kidőléséről itt számoltam be.   Az egész bővebb történet itt olvasható. Két képet tőlem loptak, (ami hagyján, de nem is hivatkoznak rám) ezért  nem méltatom se az újságot, se a szerzőt. 

A 20-szoros zoom látótávolságának szélén rétisas szokásos holló kísérőjével. 

Tavaszi erdő.

Az Ásás-Dunában még mindig magas a víz. 

Ez a nyárfa egy tarvágás közepén álló hagyásfa. Oldalán most már kihajtanak az ágak. 

Fázósan kuporog az amúgy is éjszaka aktívabb leveli. 

 

Egy óra a vácrátóti arborétumban

A Kámon és a  portugál királyi kertek után Vácrátót következett az arborétumok sorában.  Meg kellett hogy állapítsam ezek után, hogy nálunk is vannak szép gyűjtemények. 

Itt van mindjárt egy híres faj (pontosabban fajta), a mátrai ősjuhar, aminek karrierje még önálló fajként indult, de ma már csak a mezei juhar egy változataként ismert. Nincs sok belőle, volt hogy ez  volt az egyetlen ismert példány, miután a mátrai ősegyed kipusztult, és a magjaiból nevelt egyedként ez itt tovább élt. Azóta a Mátrában találtak még néhány másik egyedet. 

A rendszertani gyűjtemény még szezon eleji formában van a múlt hétvégén készült felvételeken. Pálmák és fenyők bizarr kettőse. 

Lehet azért már virágokat találni. Ez valami hangaféle. 

A Sződrákosi-patak. 

Szintúgy csak a másik irányba. 

A patak vízéből jó pár tavat duzzasztottak fel. 

Cseresznyevirágzásra ugrottunk be. (Csengettyűs cseresznye.)

Valami közönségesebb fajta. 

Téli mogyoró.

Hófényes (ez a kis virág neve) rét. 

Törpe mandula.

Kankalinok.

Szép sétautak. 

A közeli Naszályról rengeteg kőtömböt hozatott át a Vigyázó gróf. 

Ez valami szép csorgó lenne,  de nincs elég víz. 

Szépen rendezett terep.

Mocsárciprus. 

Jól áll a sok kő. 

Kőalagút. 

Vannak romantikus elemek, mint ez a  tornyos vízimalom és akkor még műromról nem is beszéltünk. 

Két hatalmas üvegház is van. 

Az orchideák elvesztették különleges varázsukat amióta párezer forintért mindenki kedvére vásárolhat mindenfélét.  

Tóparti romantika. 

Mocsárciprus légzőgyökerek. 

A kúria előtti rét nagy -de nem listás- platánokkal. 

Sáfrány 

Somogyi Győző tóparton álló szobra, "A cselló lány."

A kertalapító Vigyázó gróf szobra és az egy vérbükk.