A Papuk-hegységben

A Papuk-hegység Horvátországban egy órával közelebb van hozzánk, mint pl. a Mátra. Majdnem olyan magas, és sok szép látnivalót kínál. Ezek egy részét néztük meg a hosszú hétvége egyik napján. 

A fő úti célunk Jankovác volt a  hegység belsejében.  Fejenként 2€ (hétvégén 3€) belépődíj ellenében térhetünk ide be, de a parkolásért nem kell fizetni. Vékonykán, mesterséges mederben csordogál a a Jankovác-patak a híres vízesései felé. 

Jankovac kiépített turistaközpont a hegység belsejében, kb. 470 m magasan. 

Van itt két mesterséges tó is, kristálytiszta vízzel. Ez az alsó.

Itt is tart már a medvehagyma szezon. Szedni itt nem szabad, nemzeti park területén járunk. 

Medvehagymás domboldalon vezet az utunk a leghíresebb látnivalók, a vízesések felé. 

Meredek sziklafalak mentén haladunk...

... jól kiépített tanösvényen. 

A zuzmóktól sárgálló sziklákon itt még csak a borostyán imitálja a vízeséseket. 

A turistaút  neve Grófi tanösvény, utalás Jankovics József nevére.

Ez a Kovacsica (így magyarosan) patak egyik kisebb zubogója. 

A bővebb vízű Kovacsica-patakhoz a magasból a több ágra szakadt Jankovác-patak csatlakozik.  

A vízesés neve Slap Skakavac, melynek neve magyarul Szöcske -vízesést jelent. 

Kicsit csalódtam,  mert régebbi képeken bővizűbbnek láttam. Most csapadékos volt a tél, bár az utóbbi egy-két hónapban alig esett. Milyen lehet aszályos időszakban? 

Erdei madársóska. 

Aktív (nemi) élet zajlik a tóban.  

A  felső tó. 

Benne pisztráng... 

... hínár...

...és béka. 

Partján szép hegyi kettős juhar. 

A Jankovac-patak első méterei...

... miután a forrásbarlangból előbuggyan. 

A forrásbarlang után megyünk felfelé, a sziklák irányába. 

Itt találjuk az egyik barlangban a terület egykori urának, Jankovics Józsefnek a sírját. Az 1780-ban született gróf életének első felét Bécsben élte le, majd 1820 körül költözött birtokosként a környékre, ahol egy kisebb kastélyt  építtetett, létrehozta a halastavakat, a vízesést is a mostani helyére terelte. 1861-ben hunyt el, végrendelete szerint itt a barlangban temették el,  a képen  látható vörösmárvány szakofágban. A család számottevő magyar birtoktesttel is rendelkezett Öreglak és Dunaszekcső környékén. Trianon után a család elmenekült, itteni kastélyukat kifosztották és felgyújtottá, majd lebontották. Síron eredetileg,  a címer két oldalán lévő szövegmezőben  -  identitásának megfelelően -  egy magyar és egy cirilbetűs szerb felirat volt. A többször kifosztott sírt a 2000-es években helyreállították. Ekkor már csak horvát nyelvű felirat került a két szövegmezőbe a balkáni  nemzeti nyomorúságnak  megfelelően. Ez a balkáni nyomorúság még mindig kézzelfogható, amikor az egykori vegyes lakosságú falvakon halad idefelé az ember. A régen szerbek lakta házak, a régi szerb templomok még 30 évvel a háború után is romjakkal figyelmeztetnek a még mindig be nem gyógyult sebekre. Néhány méterre tőlük pedig horvát hősi emlékművek állnak. 

Néhány lépcsősorral feljebb  a Maksim Bojanić helyi betyárról elnevezett hasadékbarlanghoz érünk. A mintegy 30 m hosszú barlangban egy denevérrel is találkoztunk. 
 

 A hasadékbarlang után jól kiépített úton csaknem 600 méteres magasságban érjük el a tanösvény legmagasabb pontját.

Nálunk nagy ritkaság, itt szinte közönséges a kakasmandikó. 

Hatalmasra nőtt magyalbokrok közt folytatjuk utunkat. 

Nehéz velük betelni. 

Itt rengeteg van. 

Az idén hiába kerestem kis dombságunkban. 

Egy nagy bükk maradványai.

Erdei részlet. 

Atyina (Voćin) a hegység északi lábánál fekszik. A közkorban Körös vármegye egyik mezővárosa volt itt. A volt ferences templom Szlavónia egykori sűrű kolostorhálózatának egy szép, fennmaradt emléke.
 

Két özvegyen maradt Ujlaki testvér, Katalin és Fruzsina jóvoltából telepedtek le itt az obszervánsok 1490-96 közt. 1535-ben még 8 szerzetes él itt, több laikus testvérrel, a közelben pedig beginaház is volt. Ezt követően azonban már nem hallunk az itteni kolostorról, amit a körülötte álló várossal együtt 1543-ban elfoglaltak a törökök.

A középkori templomból tekintélyes részek fennmaradtak.

Az egykori kolostori épületek alapjai is megvannak, a kerengő boltozatának indításával együtt a hajó északi oldalán. 

A déli oldalon több oldalkápolna szép boltozata is rekonstruálható volt. Ma a környék szépen felújított búcsújárótemploma. 

Raholca (Orahovica) környékén egy rövid túra kedvéért visszatértünk az erdőbe. 

Célunk a várrom felkeresése volt. A vár alatt forrás, aminek állítólag langyos a vize, de ezt nem tudtuk leellenőrizni, mert teljesen száraz volt. Már Bonfini megemlékezett a Raholca termálforrásairól. 

A várrom meglehetősen impozáns, csaknem egy hektárnyi területen terül el. A falak pedg szinte teljes magasságban állnak helyenként. 

Kankalin virágzik a vár tövében

A gótikus várkápolna romjai. 

Kilátás a vártól.

A vár az Ujlakiak alatt épült ki a középkor vége felé. Az Oszmán birodalomban szandzsáksági székhely volt.  

A török kiűzése után sorsára hagyták. 

Kilátás várról.

A legkevésbé védhető északi oldalon hatalmas ágyúállásos rondellát építettek.  

Szlavónia legnagyobb várromjának mondják. 

Még néhány kép az erdőből, meténg virágzás. 

Szép erdei tanösvények vannak errefelé is, Ez is a Papuk Nemzeti Park része.